A sportjog tárgya a sport. A 20. század sportja pedig a 21. század tananyaga. A Sport a 20. században című kötet[1] - Földesiné Szabó Gyöngyi professzor emerita bevezetése szerint - azt a hiányt szándékozik pótolni, hogy a 20. század sportjáról soha nem készült jegyzet vagy tankönyv. Ez a mű azonban jegyzetnél vagy tankönyvnél több. A borítószövegben olvashatjuk: "A kötet tananyag a TE képzésein, de sokkal szélesebb körben is számíthat olvasókra, mivel garantáltan megbízható történelmi forrást jelent", míg a hátoldalon Szikora Katalin szerkesztő ezt írja: "A kötet ismeretanyagát elsősorban azoknak az egyetemi hallgatóknak ajánljuk, akik már csak a leírásokból ismerhetik meg az előző század történéseit, de a sport hazai és nemzetközi történései iránt egyéb érdeklődők is haszonnal forgathatják könyvünk lapjait." A könyv lapjain pedig a szerzők a kutatási területük ismeretanyagát törekedtek összefoglalni.
A szerzők a Testnevelési Egyetemen sporttörténetet oktató tanárok, előadók, óradók, sporttörténészek, azaz Farkas Péter egyetemi docens, Gál Andrea habilitált tanszékvezető egyetemi docens, Krasovec Ferenc nyugalmazott könyvtárigazgató, Sipos-Onyestyák Nikoletta egyetemi adjunktus, Sterbenz László, a Soproni Vendéglátó és Kereskedelmi Technikum igazgatója, Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója, Szikora Katalin nyugalmazott tanszékvezető egyetemi docens és Várhegyi Ferenc újságíró.
A tematikus kötet a szerkesztő, Szikora Katalin A magyar sport kezdetei és fejlődése napjainkig című tanulmányával nyit, amely a magyar sport előzményeit, kialakulását és evolúcióját, valamint a sportdiplomácia megszületését is elénk vetíti, a hőskorból olyan úttörők, mint báró Wesselényi Miklós és gróf Széchenyi István, olyan sportegyesületek, mint a Nemzeti Torna Egylet (NTE, 1868), a Pesti Korcsolyázó Egylet (PTE, 1869), az Országos Nemzeti Lövész Egylet (ONLE, 1871), a Magyar Athletikai Club (MAC, 1875), az Újpesti Torna Egylet (UTE, 1885), a Budapesti Torna Club (BTC, 1885), a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK, 1888), a Műegyetemi Athletikai és Football Club (MAFC, 1897), a Budapesti Egyetemi Athletikai Club (BEAC, 1898) vagy a Ferencvárosi Torna Club (FTC, 1899), majd a torna (1885), az evezős (1893), a kerékpáros (1894) és az atlétikai (1898) sportági szakszövetségek megnevezésével; aztán az első nemzeti bajnokságok, az evezős (1893) és a tenisz (1894) kiírásával, valamint Kemény Ferenc, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) első magyar tagja megemlítésével.
Szabó Lajos Nyári olimpiai játékok: Athéntől (1896) Tokióig (2021) című dolgozatában számot ad az ókori játékok megidézésének a 17. században kezdetét vett kísérleteiről, köztük az 1862 és 1867 között Liverpoolban évente rendezett olimpiai fesztiválról, amelynek programjával majdnem megegyezett az 1896-os athéni olimpia műsora; feleleveníti a NOB megalapításának eseményeit és Kemény Ferenc összefoglalásában a modern olimpiák történetet sokáig meghatározó amatörizmusra vonatkozó döntéseket; aztán végigveszi a modern kori olimpiai játékokat, azokat az első olimpiára (1896, Athén), küzdelmes kezdetre (1900, Párizs; 1904, St. Louis), a stabilizálódásra (1908, London; 1912, Stockholm), az első világháború hatására (1920, Antwerpen; 1924, Párizs), a békeévekre (1928, Amszterdam; 1932, Los Angeles), majd újra a háború árnyékára (1936, Berlin), a második világháború utáni újrakezdésre (1948, London; 1952, Helsinki), a déli féltekén az első olimpiára (1956, Melbourne), a már az egész világ által egyenes adásban követhető olimpiákra (1960, Róma; 1964, Tokió; 1968, Mexikóváros), az új korszak kezdetére (1972, München), a világpolitika fogságára (1976, Montreal; 1980, Moszkva; 1984, Los Angeles), az ismét együtt időszakra (1988, Szöul; 1992, Barcelona), a centenáriumi (1996, Atlanta) és a millenniumi olimpiára (2000, Sydney; 2004, Athén), a "legek" olimpiájára (2008, Peking) és a fenntarthatóság olimpiáira (2012, London; 2016, Rio de Janeiro) bontva.
Szikora Katalin Magyarok az olimpiai játékokon című második tanulmánya kiterjed az ókori olümpiai játékokok első magyarországi nyomaira, a NOB létrehozásának körülményeire és abban Kemény Ferenc (később a nemzetközi és a nemzeti olimpiai mozgalomban is betöltött) szerepére (végül a magyar sportéletből való kivonulására is), a magyar nemzeti olimpiai bizottság (NOB) megalakulására, amely a világon hatodik ilyen alakulatként született meg, megelőzve a franciák, a görögök, a németek és az ausztrálok olimpiai bizottságai megalakítását, majd a nemzetközi és a magyar olimpiai mozgalom történelmére is.
Farkas Péter Politikai elemek a 20. század sportjában című értékes esszéje a modern sportban a politika érdekérvényesítési törekvéseit, a (politikai) törésvonal-elméletet, annak sportbéli leképeződését, a politika és a sport kapcsolatát szemlélteti.
Gál Andrea A női sport fejlődése a 20. század elejétől napjainkig című dolgozata a modern kori női sport fejlődésének menetét és a férfiak sportjával szemben mutatott állandó deficitjét demonstrálja, a történeti visszatekintést a 19. század közepétől kezdve. Megtudjuk - többek között -, hogy az ókori olimpiai játékok hagyományait a 19. század végén felélesztő Pierre de Coubertin báró tartósan ellenezte a nők olimpiai részvételét; a sporttörténelem az első női olimpiai bajnoknak az 1900-as párizsi olimpián az egyéniben és vegyes párosban (Reginald Doherty oldalán) is győztes angol Charlotte Cooper teniszezőt tekinti, valójában azonban a
- 44/45 -
Svájc színeiben versenyző Hélène de Pourtalès volt az, aki az időrendben korábbi vitorlásversenyen csapattagként arany- és ezüstérmet is szerzett; a nemi sztereotípiákat évtizedeken keresztül visszatérő jelleggel használták arra, hogy a női versenyszámokat limitálhassák az olimpiai játékokon; hogyan növekedett mégis a nyári és téli olimpiákon a nők részvételi aránya, míg 2004-ben átlépte a 40%-ot, 2016-ban pedig elérte a 45%-ot.
Sterbenz László Sportegyesületek a 20. században című összefoglalója alapját a világszerte népszerű, labdarúgó-szakosztályokat is működtető sportegyesületek képezik. Dogma, hogy a sport hagyományos szervezeti egységei kezdetektől a sportegyesületek. Megkülönböztetünk professzionális és amatőr, felnőtt, utánpótlás, szenior egyesületeket, vannak a mozgáskorlátozottak sportklubjai és azok szakosztályai. A sportegyesületek célja lehet a versenysport, a tehetséggondozás, az utánpótlás-nevelés és a szabadidősport. A népszerű csapatjátékok közül a köznyelv szerint a rögbi "a huligánok játéka, melyet úriemberek játszanak", míg a labdarúgás "az úriemberek sportja, amelyet huligánok játszanak". A csapatsportok közül úttörő, korát megelőző szerep jutott az 1787-ben, Londonban alapított Marylebone Cricket Clubnak, míg az első labdarúgó-egyesület, a Sheffield FC 1857-ben alakult. Szimbólumaik alapján társadalmilag 25 féleképpen jellemezhetők, csoportosíthatók a sportegyesületek, így mindenekelőtt az egész nemzetet képviselő klubokra (például FC Barcelona), a nemzetekhez tartozásra, nemzetiségi létükre utaló csapatokra (például Dunaszerdahelyi AC, DAC), a népcsoportjuk mellett a városukat is megjelelő egyesületekre (például Bayern München). Az írás fővonalát a továbbiakban a labdarúgásban kiemelkedő országok, Anglia, Olaszország, Spanyolország, Németország sportklubjai jelentik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
