Súlyos veszteség érte a pécsi tudományos életet, 84 évesen, 2009. december 12-én Budapesten elhunyt Földvári József, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Büntetőjogi Tanszékének korábbi tanszékvezető egyetemi tanára. Földvári József 1926. október 9-én született az (akkor Somogy megyei) Attalán. Középiskolai tanulmányait Kaposvárott, egyetemi tanulmányait a PTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte, ahol 1951-ben szerzett "summa cum laude" oklevelet. Egyetemi oktatói és tudományos pályáját még hallgatóként 1950-ben kezdte a Büntetőjogi Tanszéken, ahol több mint fél évszázadon át dolgozott, 1968-tól egyetemi tanárként. Az állam- és jogtudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1958-ban, a Magyar Tudományos Akadémia doktora címét 1972-ben nyerte el.
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánhelyettese volt 1971 és 1974 között, a dékáni teendőket 1974-ben látta el. Rektorként 1975-től 1984-ig dolgozott a Pécsi Tudományegyetemen. Rektori tevékenységének időszakában kezdődött el az akkor egy karral rendelkező Egyetem újabb karokkal való bővítése és a pécsi felsőoktatási intézmények integrációjának folyamata. 1975-től 1980-ig országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságának tagja volt. Szakmai tudásával segítette a hatályos Büntető Törvénykönyv megalkotását. A Minisztertanács által 1989-ben a koncepciós perek felülvizsgálatára létrehozott bizottság társelnökeként a jogász albizottságot vezette.
Földvári József munkásságából kiemelkedik "Az egység és halmazat határesetei a büntetőjogban" című 1962-ben kiadott monográfiája, amely a valódi és a látszólagos alaki és anyagi halmazat problémáin túl feldolgozza a folytatólagos bűncselekmény, továbbá a törvényi egység és a visszaesés kérdéseit is. A mű első harmadában olvasható a Szerző által vallott, és tankönyveiben is található bűncselekménytan történeti fejlődése és rendszere. Meghatározta a bűncselekmény fogalmi ismérveit, és ezek alapján annak tartalmi lényegét.[1] A társadalomra veszélyesség, tényállásszerűség, bűnösség fogalmi triászát Magyarországon azok vallják, akik Földvári tankönyveiből tanultak. Más szerzők a bűncselekmény fogalmát más ismérvekből építik fel, illetőleg eltérő értelemben használják. Megjegyzem azonban, hogy akár három, akár négy ismérvből építjük fel a bűncselekmény fogalmát, ugyanazt "az almát szeleteljük fel". Amennyiben a bűncselekmény fogalmi ismérvei többször fordulnak elő, akkor bűncselekmény többségről beszélhetünk. Ez a sommás megállapítás jelenti a dogmatikai megalapozását az egység és többség elhatárolásának, ám ez a jogalkalmazásban és a joggyakorlatban okoz még némi problémát az egység és halmazat megítélése.
Földvári József felfogásából kiemelést érdemel az alaki és anyagi jogellenesség elválasztása[2], azaz a tényállásszerűség és a társadalomra veszélyesség elkülönítése, amely a bűncselekmény megállapításának hiányát is megalapozhatja. Az anyagi és alaki halmazat elemzése kapcsán a büntetlen elő- és utócselekmények értékelésekor, azok funkcionalitásából indult ki. Nézete szerint az alap-, valamint a hozzákapcsolódó cselekmények funkcionális kapcsolatának megléte, illetőleg hiánya alapozza meg, vagy veti el az anyagi halmazatot[3]. "Az egység és halmazat határesetei a büntetőjogban" című mű az akkori politikai és kötelező szovjetorientált gondolkodása közepette bátran nyúlt a német klasszikus büntetőjogi irodalomhoz, és a hazai magyar polgári büntető-jogtudomány - különösen Finkey Ferenc -munkáihoz.
Földvári professzor másik nagy kutatási területe a büntetéstan, a büntetés-végrehajtás. E terület elméleti munkásságának kiemelkedő eredménye az 1970-ben megjelent "Büntetés tana" című monográfiája, amelyben a büntetés jogi, szociológiai, pszichológiai, pedagógiai összefüggéseit foglalja össze. Meggyőződése, hogy az elítélt nem tárgya, hanem alanya a büntetés-végrehajtásnak, így őt a kötelességek mellett jogok is megilletik, amelyek érvényesülése, kibontakozása segíti, segítheti visszailleszkedését a társadalomba. Elméleti alapozását nyújtja a büntetőjogi felelősségnek, a büntetés célja és jogalapja meghatározásának, a büntetéskiszabásra vonatkozó törvényi rendelkezéseknek. A monográfia részletesen elemzi a büntetőjog szankciórendszerét és az akkori törvényi szabályozás fogyatékosságait. Nem véletlen, hogy Földvári József hosszú évekig volt a Magyar Börtönügyi Társaság elnöke.
Professzor úr az 1987-ben megjelent "Kriminálpolitika" című monográfiájával zárta tudományos munkásságát. Ez a mű nemcsak összegezte szakmai véleményét a büntetőjogról, kriminálpolitikáról, a büntető törvényhozásról- és jogalkalmazásról, hanem a rendszerváltás (rendszerváltoztatás) előtti szellemi pezsgését, a szovjet büntetőjogtól való távolodást tükrözte, azaz a jövő büntetőjogára vonatkozó gondolatokat tartalmazza. Hangsúlyozva felhívja a figyelmet arra, hogy a büntetőjog eszköztárát, lehetőségeit gyakran túlértékelik, és a társadalmi - gazdasági nehézségek visszaszorításának "gyógyírját"
- 221/222 -
látják benne.[4] A büntetőjog szubszidiárius jellegét több művében, közöttük tankönyveiben is elemzi. Ennek tételei az alábbiak.
1. Büntetőjogot csak büntetőjogi jelenségekre. Annak meghatározására, hogy valamely cselekmény mikor éri el a társadalomra veszélyességnek azt a fokát, amikor a büntetőjogi szabályozás válik szükségessé, általános definíció nem adható. Nem létezik a tértől és időtől független garofalói "természetes bűncselekmény" fogalom. Óvatosan hozzáteszem, hogy véleményem szerint a társadalomra veszélyesség sem ad választ valamely cselekmény kriminalizálására. Bár a büntető törvénykönyv meghatározza a társadalomra veszélyesség fogalmában az állami, társadalmi, gazdasági rend, az állampolgárok személyének, jogainak sértését, illetőleg veszélyeztetését, amely indokolja a büntetőjogi rendelkezések megalkotását, ám hogy ezeket az értékeket sértő, vagy veszélyeztető cselekmények mikor érik el a büntetendőség szintjét, erre már nem adható tértől és időtől független magyarázat. Ennek meghatározásában jelenik meg a törvényalkotó politikai és jogi felelőssége, amelyet vállalni kell az állampolgárok előtt.
2. Földvári József rendszerében az előző megállapításból következik az a tétel, amely szerint a nem jogi eszközök elsődlegességet élveznek a jogi eszközökkel szemben. Olyan társadalmi - gazdasági környezetet kell kialakítani, amely a társadalmi konfliktusokat csökkentik, illetve azok "méregfogát" távolítják el. Visszaköszön Franz von Liszt közel egy évszázada megfogalmazott és nem vitatható kijelentése: "A legjobb kriminálpolitika a jó szociálpolitika." A bűnözés multikauzalitása miatt ma már legfeljebb a bűnözés egy-egy területének visszaszorításában, dinamizmusának fékezésében lehet alkalmas eszköz a célzott szociálpolitika.
3. A korábbi gondolatmentből fakad az a tétel, hogy jogi eszközök között a büntetőjog ultima ratio lehet. E körben elsősorban a szabálysértési jog körültekintő szabályozására hívja fel a figyelmet Földvári József.
4. E büntetőjogi eszközök közül is a legenyhébbek alkalmazásának kell prioritást biztosítani. Ennek hatástalansága esetére válik elkerülhetetlenné a büntetőjog teljes eszköztárának az alkalmazása.
A jogalkalmazásra vonatkozó követelmények elemzése köréből a bagatell bűncselekmények összetett problémáira,[5] a jogalkalmazás szelektáló tevékenységének ellentmondásos voltára hívom fel a figyelmet. Ezek azok a kisebb súlyú bűncselekmények, amelyek felderítésére már nem jutnak személyek és tárgyi eszközök. Ám a környezetünkben elkövetett bagatell-bűncselekmények felderítése, és elkövetőik felelősségre vonása formálja véleményünket a közbiztonságról, a rendőrség és más nyomozó szervek munkájáról. Komoly probléma ez, amelyről szakmai és politikai szinten is érdemes elgondolkodni.
Az 1993-as bayreuthi díszdoktori értekezésében[6] vitatta az Alkotmánybíróság elévülés kérdésében hozott döntését. Az Alkotmánybíróság határozatának alapja a magyar Alkotmány 57. § (4) bekezdése, amely szerint "Senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény." Azaz a nullum crimen sine lege - több mint kétszáz éves, először politikai, majd alkotmányjogi elvét nevesíti a magyar Alkotmány is. Mikor mondhatjuk valamely cselekményről, hogy az bűncselekmény? Földvári József szerint adott cselekmény diszpozíciószerűsége, azaz a Btk. Különös részi megfelelése mellé a Btk. Általános Részében meghatározott feltételek is szükségeltetnek. A büntethetőséget kizáró körülmények fennállása esetén az elkövetett cselekmény nem bűncselekmény, azaz ezek megléte esetén nincs crimen. Ebből az következik, hogy a büntethetőséget kizáró körülmény a nullum crimen sine elvének része. Az "Alkotmányban megfogalmazott visszaható erő tilalma magában foglalja a büntethetőséget kizáró körülmények újbóli, az elkövetőre hátrányos megváltoztatásának tilalmát is."
Más a helyzet a büntethetőséget megszüntető körülmények kapcsán. Ezekben az esetekben az elkövetett cselekmény már bűncselekmény. Ezek fennállásakor a megtörtént bűncselekmény elkövetőjének felelősségre vonása - valamely törvényben meghatározott körülmény miatt - lehetetlenül. E körülmények a "megvalósult bűncselekményt nem tehetik meg nem valósulttá, csak az elkövető megbüntetésének a lehetőségét szüntetik meg." Így a büntethetőséget megszüntető okok kívül esnek a bűncselekmény, a crimen fogalmán, ezzel a "nullum crimen sine lege" elvén is. Amiből az következik, hogy a büntethetőséget megszüntető körülményeket megállapító rendelkezések változtatásához nem szükséges alkotmányjogi kontroll, annak az elkövetőkre hátrányos megváltoztatása nem ütközik az Alkotmányba. Az kizárólag büntetőjogi szabályozás felelőssége és tárgya. Földvári József nem fogadta el a bűncselekmény üldözésének politikai okból történő mellőzését az Alkotmánybíróság által elévülési nyugvási oknak minősítését. Leszögezte, hogy ez nem egyszerűen mulasztás az állam részéről, ahogy az Alkotmánybíróság megfogalmazta, hanem egy tudatos politikai döntés.
A koncepciós perek felülvizsgálatát végző bizottság alelnökeként, e tevékenységéről, annak tapasztalatairól csak egy újságcikk és személyes közlések maradtak fenn.
A perek anyagainak átvizsgálása "rendkívül érdekes munka volt, de rendkívül elszomorító is".[7] "Sokféle emlékezetes, megrázó eset" megismerésében
- 222/223 -
volt része. Az akkori bírák, vérbírák ténykedéséről azt mondta, hogy voltak olyanok, akik kényszer hatása alatt sem vállalták, ők többnyire az életükkel fizettek, és voltak, akik hittel, vagy karrierből végezték el a "piszkos munkát". A vérbírói és mások karrierizmusáról megjegyezte, hogy " Lehet-e becsületes úton valaki 30 évesen a Fővárosi Bíróság elnöke, mint ahogyan Olti Vilmosnak sikeredett?"
Személyes beszélgetései során több név, és jogeset említése között, sokszor szólt a legnagyobb felháborodást kiváltó Mansfeld Péter ügyéről, amelyet ő vizsgált. Meggyőződése az, hogy Mansfeldet nem az 1957-ben elkövetett lopásaiért, és nem egy rendőr lefegyverzésért ítélték halálra, hanem az 1956-os ellenállói tevékenységért (Budapesten, a Széna térieknél volt összekötő), továbbá Piros László volt belügyminiszter lakásából történő fegyverszerzésért.
Az Egyetem Szenátusa 1996-ban oktatói munkásságáért, a büntetőjog területén nyújtott kimagasló tudományos teljesítményéért, az Egyetem és a Jogi Kar nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért, rektorként végzett egyetemszervező munkásságáért professor emeritus címmel ruházta fel Földvári Józsefet. Tudományos és közéleti tevékenységéért pályája során számos kitüntetésben és díjban részesült. Ezek közül a legjelentősebb a Szent-Györgyi Albert-díj, amelyet 1995-ben nyert el. A Bayreuth-i Egyetem pedig 1993-ban díszdoktori (doctor honoris causa) címet adományozott Földvári professzornak.
Jogászok generációi tanultak Földvári Józseftől. A hallgatóival, munkatársaival szemben igényes tanulást, munkát követelt meg. A büntetőjogban a jogi precizitást, a humanizmus érvényre juttatását tekintette meghatározónak. Tankönyvei jelenleg is tananyagok nemcsak a pécsi, hanem más egyetemek jogi karán is.
Földvári József temetéséről akarata szerint családja gondoskodott. Hamvait Budapesten, a Szent István Bazilikában, szeretett felesége mellé helyezték örök nyugalomra. Emlékét megőrizzük! ■
JEGYZETEK
[1] Földvári József: Az egység és halmazat határesetei a büntetőjogban, KJK, 1962. 59-111. o.
[2] Földvári József: 1. j. 100-111. o.
[3] Földvári József: 1. j. 114-145. o.
[4] Földvári József: Kriminálpolitika, KJK 1987. 61-64. o.
[5] Földvári József: 4. j. 186-189. o.
[6] Universität Bayreuth Rechts- und Wirtschaftwissenschaftliche Fakultät - Ehrenpromotion Professor Dr. Földvári József, Bayreuth 1993. 25-30. o.
[7] Dunántúli Napló 1994. II. 24. 6. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
