Ha valóban a címben megfogalmazott kérdésre keresném a választ, akkor tanulmányom rendkívül rövid lenne, ugyanis a birtoklás örömén túlmenően nehéz felsorakoztatni érveket amellett, hogy ne egy hagyományos, hanem egy önvezető autóra essen a választásunk egy esetleges vásárláskor.
Az önvezető autók gyakorlati hasznát ma úgy fogalmazhatjuk meg, hogy egy olyan drága taxi, amelyet mi magunk tartunk fent és felelünk az általa okozott károkért és balesetekért, büntetőjogi és polgári jogi síkon egyaránt. Ez a definíció aligha győzne meg bárkit arról, hogy vásároljon egy ilyen autót, azonban mégis egyre több olyan jármű jelenik meg az utakon, amelyek képesek arra, hogy autonóm módon közlekedjenek. Ez azt bizonyítja, hogy a társadalomnak van igénye az efféle innovációra, így ez lehet a közlekedés jövője. Ezek a gépjárművek az önvezetés elvi lehetősége mellett számos biztonságtechnikai nóvumot is fel tudnak mutatni, azonban a valódi paradigmaváltást okozó újdonságot a jelenlegi jogi környezet nem hagyja kibontakozni.
Autonóm módon közlekedő autó vásárlásának esetleges oka lehet, hogy a tulajdonosa - különböző okok miatt - nem kívánja a járművét vezetni, azonban azt szeretné, hogy az autója elvigye őt A-ból B-be. Ilyen ok lehet azonban az is, hogy a szülők a kiskorú gyermeküket szeretnék iskolába szállítani. Az önvezető autó azonban arra is megoldást jelenthet, hogy látássérült, mozgássérült, vagy a vezetésben egyéb módon akadályozott személyeket szállítson.[2]
A hatályos szabályozás mellett azonban az önvezető autó nem tudja betölteni a valódi funkcióját. Ennek egyik oka, hogy a hatályos jog a felelősséget szinte kizárólag az üzembentartóra telepíti.
A továbbiakban azt fogom bemutatni, hogy melyek azok az elméleti, valamint gyakorlati nehézségek, amelyek gátolják azt, hogy az önvezető autók valódi funkciójukat betöltsék. Ahhoz, hogy a hatályos szabályozással kapcsolatban felmerülő kérdéseket alaposabban is feltárjuk, először a velünk szemben álló új jelenséggel kell megismerkednünk.
Ződi Zsolt meghatározása szerint a MI nem mást, mint olyan eljárásokat, módszereket, szoftvereket és konkrét megoldásokat jelent, amelyekre az ember módjára/racionálisan/autonóm módon gondolkodni/cselekedni képes ún. ágensek épülhetnek.[3] A definíció tudatosan nem kíván állást foglalni azokban a vitákban, amelyek a gépek va-
- 385/386 -
lódi gondolkodása, vagy imitált gondolkodása körül folynak.
A mesterséges intelligencia egyik legfontosabb jellemzője az adaptivitás, amely tulajdonképpen egy empirikus tanulási folyamatot, adaptálódást jelent, így a MI által gyűjtött adatokból képes következtetéseket levonni és így a jövőbeni teljesítményét jobbá tenni. A másik fontos jellemző az autonómia, amely önálló döntéshozatalt jelent. A MI így emberi közrehatás nélkül képes a környezetét vizsgálva, önálló döntéseket hozni, amelyek a beleprogramozott cél elérését szolgálják.[4] Ezen két tulajdonsággal rendelkező rendszer szinte egészen biztos, hogy a MI fogalma alá vonható, azonban szigorú definíciót ez sem alkot.
A szakirodalom distinkciót tesz ún. erős és gyenge mesterséges intelligencia között. Az erős MI azt a fokát jelenti a gépi értelemnek, amikor a MI az emberi értelem szintjét eléri, sőt azt sokszorosan meg is haladja. Ehhez a jelenséghez kapcsolódik a szingularitás fogalma, amelyhez számtalan disztópikus[5] jövőkép kapcsolódik.[6]A ma ismeretes gyenge MI nem éri el az ember értelmi szintjét, azonban képes arra, hogy emberre jellemzően gondolkodjon, illetve ahhoz hasonló cselekedeteket hajtson végre.
Felmerülő kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán az erős mesterséges intelligencia létrejötte, vagy pedig ilyen tudományos eredmény csak a sci-fi találmánya. A kérdésre a választ a technológia exponenciális fejlődése adja meg, így csupán annak időbeli bekövetkezése hagy maga után kérdőjeleket. Egyes álláspontok szerint ez 2040 tájékán fog bekövetkezni, mások ezt az időpontot a 21. század végére helyezik.[7] Az idézett szerző egy másik művében azt valószínűsíti, hogy a MI meghaladja az emberi értelmet: "Egy sor leírás a gépi értelem és a mesterséges intelligencia emberi és társadalmi ellenőrzés alóli kiszabadulását veti fel, és viharos fejlődésük az utóbbi években hihetővé teszi fejlettségüknek az emberi értelem sokszorosára növekedését."[8]
Összegzésképpen így ragadhatjuk meg a MI lényegét: "olyan mesterségesen létrehozott gépi rendszeren futó program keretei között érvényesülő, nem emberi tudat által megnyilvánuló intelligenciát nevezünk, amelynek célja, hogy olyan rendszereket működtessen, amelyek önálló, emberi közrehatástól független döntésre képesek, és ezáltal képesek kiváltani az emberi munkafolyamatok egyes elemeit."[9]
Az önvezető jármű a tágabb fogalom, amely magába foglalja a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedésben használt eszközöket.[10] A továbbiakban specifikusan az önvezető gépjárművek (self-driving car) tulajdonságait és működését fogom röviden jellemezni.
Több fogalmat is használnak ezekre a járművekre (self-driving car, autonomous car, driverless car), melyek legfontosabb tulajdonsága, hogy egy szoftver irányítja a hardvert (gépjárművet), legalább bizonyos ideig emberi közrehatás nélkül. Több amerikai állam (Nevada, Kalifornia, Michigan és Florida) a jogalkotás szintjén már megfogalmazta, hogy mit ért az önvezető autó fogalma alatt.[11]
Az önvezető rendszer egyfajta komplex automatizált rendszer, amely a környezetet érzékelő szenzorokból, különböző kamerákból, szonár és lézeralapú távolságmérő eszközökből (LIDAR)[12] és egy olyan szoftverből áll, amelyben a mesterséges intelligencia segítségével a begyűjtött adatok, környezeti információk alapján értékel és az előre beprogramozott cél elérése érdekében döntéseket hoz.[13] A LIDAR lézersugár kibocsátásával képes egy háromdimenziós térképet alkotni a jármű környezetéről, különösen potenciális veszélyforrásairól, úgy, hogy a lézersugárnak a tárgyakról való visszaverődéséből informálódik. Az algoritmusok az adatok osztályozásáért és feldolgozásáért felelősek, így különösen a kamerák által közölt képek feldolgozásáért és helyes azonosításáért. A mesterséges intelligencia ebben a rendszerben azt szolgálja, hogy tanuljon, azaz az idő előrehaladtával növekedjen a hatékonysága a rendszernek és ezáltal jobb döntések meghozatalára legyen képes. A tanulás során számtalan forgalmi szituációval találkozik a rendszer, amelyben a helyes megoldásokból következtetéseket von le. A tanulási folyamat leegyszerűsítve négy lépésben a következőképpen néz ki:
1. Ember vezeti a járművet, a gép megfigyeli a környezetét és az embernek az arra adott reakcióit, majd értékeli ezeket és dönt a minőségükről.
2. A rendszer adatbázist készít a tanulási folyamat során begyűjtött adatokról, megfigyelésekből és az ezekre adott vezetői reakciókról.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
