Közel négy éve, hogy lapunkban egy cikk összefoglalta a faktorálás elvi-elméleti alapjait (A faktorálás alapjai a magyar jogban I-II., Céghírnök 1997. évi 1. és 2. szám), ezért úgy vélem, itt az ideje e jogintézmény gyakorlati kérdéseivel foglalkozni.
Először is a jogi szabályozásban bekövetkezett változásról kell szólnunk. A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (Pit.) helyébe a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) lépett. Ezzel megszűnt a Pit. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontjában adott - egyébként a faktoring egyik elemét helyesen kifejező, de mindenképpen hiányos - jogszabályi definíció. Emlékeztetőül: a meghatározás a faktorá-lásnak tekinthető tevékenység lényegét bármilyen, pénzben teljesítendő követelés megvásárlásában, e vásárlással kapcsolatos fizetések teljesítésében, nyilvántartásban, a követelések beszedésében és a fizetések elmulasztása esetére szóló kockázatvállalásban látta.
A fogalommeghatározásokat jelenleg a Hpt. 2. számú melléklete tartalmazza. Az I/10. pont a pénzkölcsön nyújtását definiálja, mégpedig két változatban. Az a) pont alatt olvasható a pénzkölcsön klasszikus, mindenki által ismert fogalma: "a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben meghatározott időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni".
A b) pont tartalmazza a tárgyunk szempontjából fontos definíciót: "követelésnek - az adós kockázatvállalásával vagy anélkül történő - megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetíro-zást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését is végzi". (A forfet eredeti angol írásmódja: forfeit.)
Az a) pont azért volt fontos, hogy tisztán lássuk, a Hpt. a pénzkölcsön nyújtása egyik esetének tekinti a követelések megvásárlását a faktorálással és a forfe-tírozással együtt. Ezért ne foglalkozzunk a meghatározás sete-sutaságával, az azonban feltétlenül fontos, hogy megvilágítsuk a hitelezés általunk használt fogalma és az a) pontban megnevezett hitelszerződés közti különbséget.
Magunk részéről a hitel fogalmát általánosan elfogadott közgazdasági értelmében használjuk: pénzösszeg időleges átengedése. De nem kerülhetjük el a hitel közgazdasági jelentésének megfelelő jogi fogalom használatát sem. Eszerint hitelügyletnek nemcsak a pénz közvetlenül történő ideiglenes átengedése (kölcsönszerződés) minősül, hanem hitelezést hord magában minden olyan ügylet, amelynek feltételei szerint a szolgáltatás és az érte teljesítendő (rendszerint pénzbeli) ellenszolgáltatás teljesítésének időpontja nem esik egybe. Hitelezés például az előleg fizetése, a vételár halasztott vagy részletfizetése is. Mint látni fogjuk, a hitelezésnek sokféle kialakult módja van, a megfelelő jogi formákkal együtt.
A hitel általunk használt fogalmának ezért csak kevés köze van a Ptk. 522. §-ával szabályozott - és a fenti a) pontban is felemlegetett - bankhitelszerződéshez. Ezen ugyanis egy konkrét szerződéstípust kell érteni, amellyel a bank arra kötelezi magát, hogy kölcsönszerződés kötése céljából hitelkeretet tart a jogosult rendelkezésére. Ez a szerződéstípus tehát nem meríti ki a hitelezés fogalmát, hanem csak annak egyik mozzanatát.
A Hpt. által adott fogalommeghatározással azért foglalkoztunk ilyen hosszadalmasan, mert egyfelől közvetlen jogi jelentősége van, másfelől alapot ad a faktorálás (és vele együtt a forfetírozás) hitelfunkciójának bemutatására, és e funkciónak megfelelő jogi megoldások átgondolására.
A fogalommeghatározás közvetlen jogi jelentősége abban van, hogy a faktorálást a Hpt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja alá eső pénzügyi szolgáltatásként kell kezelni. Ezért üzletszerű faktorálás folytatására a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete engedélyével [Hpt. 3. § (4) bekezdés, 17. § (1) bekezdés a) pont, 26. §] csak hitelintézet és pénzügyi vállalkozás (Hpt. 5. és 6. §) lehet jogosult. Üzletszerűnek a jövedelemszerzés céljával rendszeresen folytatott tevékenység minősül. A jogosulatlanul kötött faktorálási szerződés ezért - mint jogszabályba ütköző - semmis lesz.
Amikor a faktoring hitelfunkcióját keressük, először is azt kell látnunk, hogy a b) pont alatti meghatározás a követelések megvásárlását és mellette mindjárt megelőlegezését helyezi előtérbe, és ezekhez kapcsolja hozzá - vélhetően mint többlettartalommal rendelkező ügyletet - a faktorálást és a forfetírozást.
Jogi szempontból e változatok között nincs különbség, a gazdasági rendeltetés szerint azonban igen. A követelések megvásárlásának önmagában még nincs hitelezési funkciója, tulajdonképpen az ellenérték fejében végzett engedményezés szokásos esetével állunk szemben. Annyi többlet mégis hozzáadódik a Ptk. 328-330. §-ainak szabályaihoz, hogy a követelések üzletszerű vásárlása is engedélyköteles pénzügyi szolgáltatás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
