A vizsgálódás középpontjában a jogalkotó felelősségvállalását vagy annak hiányát tükröző, a gyermekkor határainak életkorbeli meghatározása iránti próbálkozás áll.[3] A feltételezhető jogalkotói szándék vizsgálata során - kapcsolódva a korábban megjelent, házasság és bejegyzett élettársi kapcsolat intézményei kapcsán elemzett gondolatsorhoz - az élettársi kapcsolat és annak regisztrált változata jogintézményeit tekintem át, megvizsgálva a létesítéshez szükséges korhatár körüli meghatározatlanságból eredő anomáliákat, és az egyes joghatásokhoz kapcsolódó, életkort érintő dilemmákat.
Jelen tanulmány további célja annak vizsgálata, hogy a jogalkotó a párkapcsolati formák, azon belül is jelen részben az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának "homályban hagyásával", illetve az élettársi kapcsolatban élőkre vonatkozó - különösen vagyoni jellegű - joghatások érvényesülésekor vajon nem vállal-e túl nagy kockázatot a gyermek érdekeinek védelme és egyúttal a gyermek mint gyengébb fél védelme elveinek érvényre jutása kapcsán.
A korhatár kérdése megválaszolhatóságának bonyolultságát az is adja, hogy az élettársi kapcsolatot a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) nem tekinti egyértelműen családjogi jogintézménynek, inkább nevesített szerződéstípusnak. Mindez abból eredeztethető, hogy rendszertani elhelyezkedését tekintve a Ptk.-ban a fogalom, a várakozásokkal ellentétben nem a Negyedik, Családjog Könyvbe, hanem a Hatodik, Kötelmi jog Könyvbe (a továbbiakban: KK.) került, ezáltal a jogintézmény sajnálatos módon nem nyert egyértelmű családjogi megítélést. Szerkezetileg a Ptk. az Egyes szerződések részben, utolsóként a polgári jogi társasági szerződést követően, tartalmazza az élettársi kapcsolatot mint jogintézményt, "leminősítve" azt csupán egyfajta polgári jogi szerződésnek.[5] Ezáltal az élettársi kapcsolat statust nem keletkeztet, azonban a társadalmi elfogadottsága és e kapcsolati forma rendkívüli népszerűsége okán nem térhetünk ki a kérdés megválaszolása alól, miszerint érdekli-e a jogalkotót az élettársak életkora, azaz meg kell-e védeni a kiskorúakat az
- 9/10 -
élettársi kapcsolattól az ahhoz fűzött joghatások viszonylatában.
A kérdés megválaszolásához induljunk ki először is a fogalomból.
A hatályos fogalom-meghatározás szerint - mely a régi Ptk.-ban rögzített fogalomhoz képest némi látszólagos eltérést mutat[6] - élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.[7]
A fogalomból az derül ki számunkra, hogy élettársi kapcsolatot két, akár külön, akár azonos nemű személy létesíthet. A kapcsolatnak a közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösség) való együttélés a feltétele, mely kritériumok bírói mérlegelés alapján ítélhetők meg.[8] A kizáró okok két irányban vizsgálandók, egyrészt a felek egymás közötti viszonylatában, ahol feltétel, hogy a felek ne legyenek egymással egyidejűleg házassági kötelékben, hiszen akkor házasságról és nem élettársi kapcsolatról van szó.[9] Másrészt kizáró okot jelent az is, ha a felek egyike mással egyidejűleg életközösségben él, vagyis házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége[10] vagy élettársi kapcsolata áll fenn. Formálisan fennállhat a házassági vagy bejegyzett élettársi kötelék, de életközösségről nem lehet szó. A relatív akadályok szerint a felek nem lehetnek egymásnak egyenesági rokonai, illetve testvérei (féltestvérei) sem.
A fentiekből is jól látható, hogy az életkor meghatározása szempontjából fontos fogalmi elemet a fent ismertetett szakasz nem tartalmaz, melyből arra következtethetünk, hogy sem a nagykorúság, sem a cselekvőképesség önmagában nem kritérium az élettársi kapcsolatok létesítésekor.
A kérdés tehát továbbra is nyitott, azaz hány éves kortól lehet élettársi kapcsolatot létesíteni?
A 18. életévüket betöltött nagykorúak természetesen létesíthetnek élettársi kapcsolatot, sőt, tiltó szabály hiányában a házasságot kötött, és ezáltal nagykorúvá vált 16 évesek is, akár házasságuk megszűnését, akár csupán a házassági életközösségük megszakadását követően, ugyanis ez esetben - tekintettel arra, hogy a 18. életév nem törvényi előírás - természetesen minden további hozzájárulás és engedély nélkül tehetik ezt meg.
A 18 év alatti (de 16. életévet betöltött) kiskorúakra nézve azonban - tekintettel arra, hogy itt nem csupán jognyilatkozat tételről, hanem a szülői ház elhagyását magában foglaló, de facto együttélésről van szó - talán a Családjog Könyv szülői felügyelet témakörét taglaló szabályaiból vonható le némi következtetés. A jogszabály ezen része bár a konkrét témát érintően szerényen hallgat, szól viszont arról, hogy a szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakhatását biztosítani,[11] továbbá a gyermek lakóhelye - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - a szülei lakása akkor is, ha a gyermek átmenetileg máshol tartózkodik.[12] Az élettársi kapcsolat kezdetére vonatkozó kérdés megválaszolása kapcsán talán a legfontosabb, némi fogódzót nyújtó szabály ugyanakkor, hogy a tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét, vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet szülői beleegyezéssel, vagy ennek hiányában gyámhatósági jóváhagyással elhagyhatja, ha az az érdekeivel nem ellentétes.[13] Ennek kapcsán egyetérthetünk Makai Katalinnal, aki szerint a gyermek szándékát a szülői ház elhagyására többek között motiválhatja az élettársi kapcsolat létesítésének igénye is.[14] Megjegyzendő azonban, hogy ezen esetekben önmagában a szülői felügyelet - a személyes gondozás és nevelés kivételével - érintetlenül marad.
Ebből arra következtethetünk, hogy amennyiben a 16. életévet betöltött gyermek szülőjének formális hozzájárulása megadatott - ami a Ptk. Negyedik Könyv (továbbiakban: Csjk.) 4:152. § (4) bekezdéséből vezethető le, bár expressis verbis itt sem szerepel -, azaz a gyermek szülői hozzájárulással költözik el otthonról (adott esetben akár egy élettárshoz), ezen túlmenően a jogalkotó az elköltözéshez, ezáltal az élettársi kapcsolat létesítéséhez sem vár el nagykorúságot, mint ahogy gyámhatósági hozzájárulást sem.
Szülői hozzájárulás hiányában viszont, vagyis ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő úgy ítéli meg, hogy gyermeke nem hagyhatja el a szülői házat, azaz konkrét esetben nem járul hozzá, hogy pl. élettársi kapcsolatot létesítsen, ennek ellenére a - jogszabályi felhatalmazás alapján - gyámhatósági jóváhagyással a gyermek ezt mégis megteheti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
