Joseph von Sonnenfels báró, a nikolsburgi származású osztrák jogtudós, Martini tanítványa, a felvilágosult abszolutizmus egyik meghatározó alakja volt. Nem csupán a Habsburg gazdaságfilozófia kimunkálója, de a közigazgatás-tudomány nagy egyénisége is. Mint a bécsi egyetem közigazgatási- és pénzügyi jogi tanszékének vezetője, a magyar felsőoktatásra is nagy hatást gyakorolt, hiszen fő műve, a Grundsätze der Polizey, Handlung und Finanz (wissenschaft) kötelező irodalomként volt (1808-tól latin fordításban is) használatos a királyi magyar universitason is. Azt megelőzőleg is ajánlották a magyar egyetem tanárai a hallgatók figyelmébe a munkát, sőt lényegében a politaco-cameralis tanszék felállítása is Sonnenfelsnek volt köszönhető. Két kiváló magyar tanítványát, Barics Adalbertet és Weissengruber Antalt ajánlva, mint alkalmas tanárokat a királynő figyelmébe, indítványozta a tanszék felállítását.
Sonnenfels népszerűsége az uralkodó előtt nem csak egyetemi pályafutásának, tudományos munkásságának köszönhető, hanem azon rendkívüli tehetségének is, mellyel tudományos tételeit gyakorlati feladatok megoldására tudta fordítani. "A hétéves háború, amely oly nagy áldozatokkal járt, vége felé közeledett és Mária Terézia mindent elkövetett, hogy azokat a sebeket, melyeket a háború a gazdasági életen ejtett, orvosolja. Erre a legjobb mód a népjólét emelése volt, mert ettől az állami jövedelem emelkedését várták. Sonnenfels pedig igen találékony volt éppen a gyakorlati kérdésekben" -értékelte Eckhart Ferenc a bécsi professzor munkáját. Wilibald Müller szerint pedig azért is kiválóan illeszkedett a felvilágosult abszolutizmus kormányzati rendszerébe munkálkodása, mert tanítása lényege a "phil-antropikus eszmék által enyhített abszolutizmus".
A 18. századra már bizonyos tudományos munkásság is kialakult a rendészet körül. Tudós jogászok és politikusok sora foglakozott a jó fejedelem feladataival, kezdetben legfőképpen a rendészeti feladatok számbavételével és rendszerezésével. Akadtak, akik azért elemezték a rendészeti jogot, hogy kritizálják ezzel az uralkodói önkényt, mások apologetikus fejtegetésekbe bocsátkoztak. Samuel Pufendorf1616-ban már így fogalmazott: "az állam az egyesek erejét és eszközeit a közös szabadság és a közös biztonság megőrzéséhez veheti csak igénybe" - támadva ezzel az abszolút hatalom beavatkozó hajlamát. Moser ezzel szemben az államnak és fejedelemnek alapvető feladataként jelöli a gondoskodást az alattvalók külső boldogulásáról.
Úgy látja lehetségesnek az állami fensőség hatalmának használatát, hogy az alattvalók boldogulását előmozdítsa. A 18-19. század fordulójának jeles jogásza Günther Heinrich von Berg már meglehetősen kikristályosodott formában, csoportokban foglalta össze, a német tartományi rendeletek egybegyűjtése alapján a rendészet feladatait: Szerinte a rendészet egyfelől Biztonsági rendészet, mely magában foglalja a köz- és általános biztonsági rendészetet, személyes-biztonsági rendészetet, tulajdon-biztonsági rendészetet, személyes szabadság-biztonsági rendészetet, becsület-biztosítási rendészetet. Másik kategóriába, a jóléti rendészethez sorolta a nevelésrendészetet (ifjúságrendészetet), gyámrendészetet, háztartásrendészetet, cselédrendészetet, oktatásrendészetet, erkölcsrendészetet tűzrendészetet, vízikárelhárító rendészetet, baleseti rendészetet, szegényrendészetet, vagyonrendészetet, népességrendészetet, egészségrendészetet, egészségügyi rendészetet, orvosrendészetet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
