Jelen tanulmány folytatja a családi vállalkozásoknál alkalmazott hatékony vitarendezési módok számbavételét és elemzését, különös tekintettel a Nyugat-Európában bevált gyakorlatokra. Hangsúlyozza a világos és érthető jogi dokumentumok fontosságát a konfliktusok megelőzésében és megoldásában, kiemelve a családi alkotmányok és kapcsolódó megállapodások rendszeres felülvizsgálatának és frissítésének szükségességét. Az elemzés homlokterében olyan konfliktuskezelési módok, illetve jogintézmények állnak, mint a cégből történő kiléptetés különféle jogtechnikai megoldások segítségével, a békéltetés, a közvetítői eljárás, valamint végső soron a konfliktus választottbíróság elé vitele. A tanulmány végső következtetése, hogy a vitarendezés akkor hatékony és kizárólag abban az esetben szolgálja a családi vállalkozás hosszútávú működését és fennmaradását, ha képes a konfliktust a cégen belül, illetőleg a nyilvánosság látókörén kívül tartani, ugyanakkor igazságosan, tisztességesen és felvilágosultan kezelni.
This study continues the exploration and analysis of effective dispute resolution methods employed within family businesses, with particular emphasis on practices proven successful in Western Europe. It underscores the importance of clear and comprehensible legal documentation in both the prevention and resolution of conflicts, highlighting the necessity for regular review and updating of family constitutions and related agreements. The analysis focuses on conflict management mechanisms and legal institutions such as various legal techniques for facilitating shareholder exits, conciliation, mediation, and ultimately, arbitration as a means of dispute resolution. The study concludes that dispute resolution is effective, and serves the long-term operation and survival of the family business, only if it can keep conflicts within the confines of the company and out of the public eye, whilst ensuring they are handled with fairness, integrity, and enlightenment.
A jelen tanulmány előzményét képező írásomban részletesen elemeztem a hatékony konfliktuskezelési mechanizmus(ok) szükségességét családi vállalkozások esetében.[1] Ezt a vizsgálatot folytatva az alábbiakban további, Nyugat-Európában elterjedt és bevált módszereket veszek górcső alá, amelyek hatékonyan szolgálják a családi vállalkozás működését veszélyeztető konfliktushelyzetek megelőzését, kialakulásuk esetén pedig 'házon belüli' megoldásukat.
Sokszor esett már szó arról, hogy a családi vállalkozás működése szempontjából lényeges kérdéseket célszerű valamelyik társasági jogi dokumentumban, esetleg a szindikátusi szerződésben rendezni. Számos példa igazolja ugyanakkor, hogy milyen problémák származhatnak a nem kellően világos megfogalmazásokból. Ügyelni kell tehát arra, hogy a társasági jogi dokumentumok nyelvezete mindenki számára érthető legyen, és az absztrakt megfogalmazások helyett inkább hétköznapi példákkal, vagy ilyeneken alapuló elvi iránymutatással célszerű a megállapodásban részes feleket az elvárható magatartásra ösztönözni.[2] Ez a szabályozási mód az évszázados múlttal rendelkező nyugat-európai családi vállalkozások esetében bevált. A normavilágosság követelményének figyelmen kívül hagyása oda vezethet, hogy az eredendően meglévő konfliktus értelmezési vitává is fajul, a nem kellően egzakt társasági jogi dokumentumok pedig elveszítik hitelességüket. Éppen ezért Nyugat-Európa nagyobb családi vállalkozásai egyre inkább figyelmet fordítanak a családi alkotmány és a kapcsolódó egyéb megállapodások rendszeres felülvizsgálatára.[3] Az ellenőrzést általában három-öt évente végzi el egy erre a célra létrehozott, jellemzően üzletrésztulajdonosokból, jogászokból és adótanácsadókból álló testület azért, hogy véletlenül se maradjanak az iratokban elavult, vagy időközbeni jogszabályváltozás folytán jogellenessé vált rendelkezések. Ennek köszönhetően a családi vállalkozás működését meghatározó dokumentumok mindig naprakészek és hitelesek, így konfliktushelyzetben lehet rájuk hivatkozni és tartalmuk adott esetben bíróság előtt is kikényszeríthető.
Bármennyire is furcsán hangzik, a családi vállalkozás működését veszélyeztető üzletrésztulajdonosnak a cégből való kiléptetése - természetesen szabályozott eljárásrend szerint és korrekt elszámolás mellett - hatékony konfliktuskezelési mód lehet. Nem csupán az minősülhet ebből a szempontból veszélyeztető magatartásnak, ha valamelyik tag nem vagy nem megfelelően gyakorolja tagsági jogait, hanem az is, ha folyamatosan kritikával illeti a cégvezetést, egyet nem értését fejezi ki, ellene hangolja a többieket, fenyeget, számonkér, vagy hasonló magatartást tanúsít. Ilyenkor alapvető
- 3/4 -
érdek fűződhet ahhoz, hogy legyen lehetőség a cégből való kiléptetésre, az ilyen tag üzletrészének megváltására. A felek megállapodása előtt természetesen mindig nyitva áll az út, ám elérkezhet az a pont, amikor a vita odáig fajul, hogy már ebben a kérdésben sem jöhet létre konszenzus.
Érdemes tehát ezt a forgatókönyvet előre, már a társasági jogi dokumentumokban, például a szindikátusi szerződésben részletesen szabályozni.[4] Különféle jogtechnikai megoldások léteznek, amelyek többnyire az eladási és vételi jogokon, vagy ezek kombinációján alapulnak, illetve attól függően is különbözőek lehetnek, hogy ki lesz jogosult megszerezni az érintett tag társasági részesedését. Természetesen nem tudható előre, hogy a megváltás pillanatában mennyit fog érni az üzletrész, továbbá a jogintézmény hatékonysága miatt nem is célszerű az ellenérték összegét a pillanatnyi cégérték alapján adódó összegre korlátozni, így a társasági jogi dokumentumokban elegendő annak az árképzési módnak a rögzítése, amely alapján a vételi vagy eladási jog gyakorlásakor az üzletrész ellenében fizetendő vételár meghatározható lesz.[5] Ez a hatályos magyar jogszabályok és a kapcsolódó bírói gyakorlat alapján is érvényes megállapodásnak fog minősülni. Ha a felek ezt békeidőben, konszenzus alapján így szabályozzák, akkor az üzletrész megváltása hatékony konfliktuskezelési mód lehet a későbbiekben.
Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a kiléptetés lehetőségét rögzítő dokumentumban azt is egyértelműen szabályozni kell, hogy mik a vételi jog megnyílásának objektív feltételei. Ez legalább ugyanannyira fontos, mint a vételi jog gyakorlásához kapcsolódó vételár, illetőleg árképzési mód lefektetése. Akármilyen, szubjektív nézőpontból szemlélve 'renitens' vagy annak vélt magatartás ugyanis aligha állná ki a bíróság próbáját.
Ha a cégen belüli konfliktuskezelés nem jár sikerrel, akkor sajnos elkerülhetetlenné válhat a hivatalos vitarendezési fórumok bevonása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
