Lőrincz Lajos professzor emeritus, akadémikus emléke előtt tiszteleg a kötet, amelyhez hasonló vállalkozásra a hazai közigazgatástudományi irodalomban mindeddig nem volt példa. Amint a szerkesztők a bevezetőben megosztják az olvasóval, Lőrincz professzor "szellemi atyja, koordinátora, vezetője és részben szerzője is volt ennek a műnek", ám befejezését, megjelenését ő sajnos már nem élhette meg.
Az OTKA pályázat keretében megszületett közel ezer oldalas összehasonlító munka nem kevesebbre vállalkozott, minthogy bemutassa és összehasonlítsa az Európai Unió tagállamainak közigazgatási rendszereit. A vállalkozás grandiózus; nem véletlen, hogy magyar nyelven 2011. végéig nem született hasonló spektrumú munka, s a cikk szerzőjének tudomása szerint ilyen átfogó jelleggel, ennyire széles merítési bázissal, részletességgel, a nagy világnyelveken sem jelent meg közel harminc ország közigazgatási rendszereit bemutató komparatív mű. Közigazgatási összehasonlító munkák természetesen nagyszámban láttak napvilágot. Példaként említhetjük a Lőrincz professzor által is nagyra értékelt "Administration Comparée. Les systémes politico-administratijs de l'Europe des Douze" című kötetet Jacques Ziller tollából, amely 1993-ban jelent meg francia nyelven, az Európai Közösségek akkori tizenkét tagállama politikai-adminisztratív berendezkedésének átfogó bemutatása céljával. Illetve egyéb, a közigazgatási alrendszer egyes területeit áttekintő munkákat, mint például a személyi állomány EU-tagállamokbéli szabályozását taglaló komparatív műveket az EU 15, majd 25, később 27 tagállama tekintetében; elsősorban Christoph Demmke és kutató-teamjeinek nevével fémjelezve, illetve Hans Bekke és szerzőtársainak közszolgálati összehasonlító köteteit. Itt említve meg az OECD átfogó felméréseit és ezek alapján készült tanulmányait, amelyek időközönként tematikus formában szolgáltatnak igen alapos információkat meghatározott, a kormányzáshoz kapcsolódó alapvető területeket körbejárva. Ezek közül a "Modemiser l'État. La route á suivre" című kötet magyarra történő fordítását a szélesebb körű hazai megismerhetőség okán Lőrincz professzor is nélkülözhetetlennek ítélte, szárnya alá vette; s "Hogyan korszerűsítsük a közigazgatást? A követendő út" címmel történő 2009-es, az OECD és a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete által történő megjelentetésekor[2] azt szerkesztő-lektorként támogatta.[3]
Lőrincz professzor szívéhez mindig is közel állt az összehasonlítás műfaja. A magyar közigazgatásban oly gyakran útjára indított, de számos esetben be nem fejezett, a hivatalban lévő kormányzatok részéről reformoknak titulált, ám ő általa csupán változtatásnak minősített próbálkozások,[4] s a sokszor előre nem látható vagy nem szándékolt következményekkel járó folyamatok és eredmények láttán még hangsúlyosabban érezte szükségét annak, hogy a hazai szakmai közösségnek, s köztük nem utolsó sorban a döntéshozóknak lehetőségük legyen alapos, áttekintő jellegű ismereteket szerezni a különböző országok közigazgatásainak szabályozási megoldásairól, a végbemenő aktuális folyamatokról, a gyakorlatról; röviden, a külföldi példákról. Mivel úgy tartotta, a fél-információk, illetve a példáknak az egyoldalú, a világ egy-egy szegmenséből, egy bizonyosfajta jogi-közigazgatási berendezkedést megtestesítő rendszeréből származó ismerete, a sokszínű és folyamatosan változó nemzetközi trendek, irányvonalak félreértelmezésére, s ugyanakkor ehhez szorosan kapcsolódóan félig adekvát, vagy esetleg túlhaladott divatos irányzatok megfelelő adaptáció nélküli átvételére, másolására, meghivatkozására ösztönzi a dön-
- 193/194 -
téshozókat. A témához kapcsolódó gondolatait a "Közigazgatási reformok: mítoszok és realitás" című tanulmányában is megosztotta az olvasóval.[5]
A Lőrincz professzor által útjára indított vállalkozás s az annak eredményeképpen megszületett mű -Az Európai Unió tagállamainak közigazgatása címmel - kitekintése nagy valószínűséggel szélesebb körű, nagyobb volumenű, mint amelyek példája e munka felkarolására és megindítására ösztönözte.
Huszonhét ország közigazgatási rendszerének bemutatása nagy kihívást jelent, úgy a kutatási módszerek meghatározása, mint a kötet egységességét biztosítani hivatott felépítés meghatározása, valamint a kutató team tagjai által követett preferenciák és a szerzői autonómia lehetséges mértékű tiszteletben tartása, de kiváltképp a tartalmi és formai, egyben terjedelmi keretekhez és korlátokhoz való igazodás szempontjából is. A szerkesztők e sokrétű probléma-köteget megfelelően kezelték, miáltal az érdeklődő jól hasznosítható és kezelhető, logikus szerkezetű, egységes tartalmi megoldásokra törekvő olvasmányt tarthat a kezében.
A bevezető gondolatok keretében rövid összefoglalót olvashatunk az európai közigazgatási modellek - a német, francia, angolszász ún. "nagy rendszerek" - kialakulásának történeti alapjairól, a közigazgatási rendszerek fejlődésének irányairól, valamint a közigazgatási modellalkotás relativitásáról, amely vázlatosan, megkerülhetetlen alapozó ismereteket szolgáltat az elmúlt néhány száz év európai közigazgatási (és ennek háttereként államépítési) megoldásainak főbb jellemzőiről. A bevezetőben taglaltak nyújtanak indokolást a kötet általános felépítésének meghatározására vonatkozóan; úgy az országtanulmányok sorrendisége, mint az általános szerkezeti elemek tekintetében. Mint olvashatjuk, a kutatás megerősítette azt az állítást, miszerint az államépítés különböző szakaszai által determinált kiérlelődött struktúrákat, közigazgatási berendezkedéseket a fejlődési folyamatok mára jelentős mértékben felülírták. Így a korábbi nagy közigazgatási modellek - amelyeknek fő ismérveit a bevezető röviden ismerteti/összegzi - ma már nagymértékű átfedéseket mutatnak ("a közigazgatási modellalkotás relativitása"). Ennek következtében a szerkesztők az országtanulmányok sorrendiségét a következő elvi alapon határozták meg: A kötet elején kerülnek tárgyalásra a három meghatározó jogrend (angolszász, francia és germán modellt követő), majd a hatásterületük alá sorolható jogrendszerek, s végül, elkülönülten a skandináv-, illetve a posztszocialista országok. Az egyes modellekhez tartozó országok sorrendjét a mintaadó országhoz, illetve egymáshoz való hasonlóságaik alapján határozták meg a szerkesztők.
A 4 évig tartó kutatás három fő kérdéskört ölelt fel, amelynek következtében a könyv a közigazgatás szervezetét, működését és személyzetét tárgyalja. E fő kérdéskörökhöz kapcsolódóan összegző-bevezető tanulmányok indítják a témafeldolgozást: a közigazgatás szervezeti jellemzőiről összehasonlító aspektusból; a közigazgatási eljárás és az e-government közigazgatási rendszerekre gyakorolt hatásáról; valamint a közigazgatás személyzeti rendszereiről és azok változásairól az EU tagállamaiban.
2.1. Gajduschek György A közigazgatás szervezeti jellemzői - összehasonlító aspektusból című összegzőáttekintő, egyben indító tanulmánya több dimenzióból vizsgálja azokat a kérdésköröket, amelyek a kötetben szereplő 27 EU-tagállam közigazgatási rendszerének tárgyalásához adják meg az értelmezési kereteket. A dimenziók: a végrehajtó hatalomnak, illetve a közigazgatásnak, mint az államapparátus legnagyobb alrendszerének a helye, szerepe az állami szervezetrendszerben; a közigazgatás rétegzettsége a kormányzás - adminisztráció - paraadminisztráció triászában. Majd olyan, napjainkban nemzetközi viszonylatban vissza-visszatérő közigazgatás-szervezési kérdésköröket érint, mint a max weberi bürokratikus keretek között megvalósuló új működési elvek szervezeti vonzatainak összefüggései. Mint például a projektszerű működés, amely az EU-fejlesztések sikeres megvalósításához elengedhetetlen, vagy az ún. agencifikáció (ügynökségek elterjedése) amely jelenség az Új Közmenedzsment örvén jelent meg, s alapgondolata a közpolitikaformálás és az operatív végrehajtói feladatok különválasztásától várható hatékonyság/hatásosság-növelés volt. Hasonlóan visszatérő téma a centralizáció - decentralizáció -dekoncentráció kérdésköre, amely az állam- és a közigazgatás felépítése, rendszere különböző szintjei tekintetében vetik fel a hierarchikus szerveződés kérdéseit. Továbbhaladva a kötet országtanulmányai számára kijelölendő keretek általános tárgyalásában, a közigazgatási szervek tagolásához, csoportosításához vázolja fel a kereteket; konklúzióként összegezve, hogy a változások a szervezeti struktúra területén is összemosták a határokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
