Csonka Péter: Az új Brüsszel I. rendelet vizsgálata a határon átnyúló hatékonyabb jogérvényesítés megvalósulása tükrében (KK, 2015/3., 41-58. o.)[1]

Alapvetések

Az Európai Unió integrációjának elmélyülésével, a tagállamok közti fizikai határok leépítésével, a jogharmonizáció kiszélesítésével megteremtődtek az egységes piac működésének alapvető feltételei, amelyek hozzásegítik az uniós polgárokat ahhoz, hogy nemzetiségüktől, állampolgárságuktól függetlenül boldogulásukat keressék az Európai Unió valamennyi tagállamában.

Az integráció elmélyülésével ugyanakkor egyre újabb és újabb jogterületekhez érkezünk, amelyek még a nemzeti szuverenitás részeként tagállami szabályozás alatt állnak, viszont a hatékonyabb működés megkívánná ezen jogterületeknek is a közösségi kompetencia alá vonását. Ilyen terület az egyes polgári jogviszonyokból eredő jogok és kötelezettségek érvényestésítésének a szabályozása is. A határokon átnyúló hatékony jogérvényesítés ugyanakkor mind nemzeti, mind pedig uniós szempontból alapvető fontosságú, ezért a nemzeti szuverenitás feladása ebben az esetben nem is lehetne kérdéses. Az alábbiakban azonban látni fogjuk, hogy ez nem is annyira egyértelmű, ugyanis itt nem másról van szó, mint a tagállami bíróságok - és ezzel egyenértékű egyéb hatóságok - határozatainak egymás felé való kölcsönös és szinte feltétel nélküli elismeréséről.

A 2015. január 10-ig hatályos Brüsszel I. rendelet[1] (a továbbiakban: korábbi Brüsszel I. rendelet) az un. exequatur eljárás beiktatásával kívánt garanciális elemeket beépíteni a tagállami bíróságok határozatainak elismerésének és végrehajtásának folyamatába. Ez az eljárás alkalmas volt arra, hogy megnyugtassa a tagállami döntéshozókat, hogy állampolgáraikkal szemben nem kell majd olyan végrehajtási eljárásokat lefolytatni, amelyek mögött esetleg egy olyan - más tagállami bíróság által hozott - határozat áll, amely nem felel meg a hazai alapvető jogi előírásoknak, procedúráknak sem.

A 2015. január 10-től hatályba lépő 1215/2012 számú új Brüsszel I. rendelet[2] (a továbbiakban új Brüsszel I. rendelet) megtartja ugyan a korábbi elismerési akadályokat, azonban ezen megtagadási okokra már nem egy előzetesen kötelezően beiktatott

- 41/42 -

elismerési procedúra keretében, hanem az adós által külön benyújtott kérelemben lehet hivatkozni.

Jelen dolgozatomban ezt a fenti problémakört kívánom részletesen körüljárni bemutatva az előzményeket, illetve a jelenlegi szabályozást, valamint rá kívánok világítani néhány lehetséges, illetve a jövőben valószínűleg felmerülő problémára, megfogalmazva a megoldási javaslatot is.

1. Az exequatur eljárás a korábbi szabályozás szerint

Az Európai Unió tagállamainak bíróságai előtt - a bírósági határozatok szabad áramlása, a kölcsönös bizalom, a gyorsaság és a hatékonyság elvére alapozva - a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése esetén a másik tagállam bírósága által hozott jogerős, illetve előzetesen végrehajtható határozat alapján végrehajtás elrendelése iránti, kérelem terjeszthető elő. Bár a korábbi rendelet 42. cikkének (1) bekezdése, valamint 43. cikkének (1) bekezdése alapján - amely kifejezetten így említette - végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelmet kellett volna benyújtani, a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban a tagállami bíróságok az erre irányuló határozott kérelem hiányában hivatalból is eljártak. A vélelem szerint ugyanis a külföldi ítélet végrehajtása iránti kérelem - mint több a kevesebbet - magába foglalta a végrehajtást kérő külföldi határozat végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás lefolytatása iránti kérelmét is.[3]

A külföldi határozat alapján benyújtott végrehajtási kérelem előterjesztését követte az un. exequatur eljárás, mely egyrészt állt a külföldi határozat elismerése után hivatalból lefolytatott végrehajthatóvá nyilvánításból, másrészt a bírósági végzés elleni jogorvoslat esetén - kérelemre - a megtámadási okok vizsgálatából. Az exequatur eljárás a jogerőre emelkedett végrehajtási tanúsítvány kiállításával, illetve annak megtagadásával véget ért, a végrehajtható okirat kiállítása már elkülönült.

Az eljárás célja az volt, hogy a külföldi határozat esetében egy előzetes eljárásban belföldön megteremtse az eljárás jogcímét, ezáltal a végrehajthatóságot. Ha a végrehajtást kérő kérelmére azonos határozat alapján más tagállamban már lefolytatták az exequatur eljárást, azt akkor sem lehetett figyelembe venni, ha a végzés a másik tagállamban jogerőre emelkedett.

A jogosult kérelme

A Rendelet 38. cikke (1) bekezdése szerint "valamely tagállamban hozott és ebben az államban végrehajtható határozatot más tagállamban akkor hajtanak végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították."

- 42/43 -

A külföldi határozatot csak a jogosult kérelmére nyilvánították végrehajthatóvá. A kérelem benyújtására mindenkinek joga volt, aki a származási tagállamban a döntésre hivatkozhat. Ez alapvetően a határozatban megjelölt jogosult vagy ennek jogutódja volt. Ha a kérelmet nem az arra jogosult terjeszti elő, akkor azt a bíróság elutasítja.

Végrehajthatóvá nyilvánítás a megkeresett tagállamban

Miután a határozat elnyerte végrehajthatóságát abban a tagállamban, ahol azt hozták, az érdekelt fél kérelmére végrehajthatónak nyilvánítják abban a tagállamban is, ahol magát a végrehajtást foganatosítani kell - feltéve, hogy teljesültek a rendelet által szabott feltételek. A végrehajthatóvá nyilvánítás lényege az volt, hogy a külföldi határozatot a belföldi határozatok (okiratok) valamennyi joghatásával felruházzák.

A megkeresett tagállamban a végrehajthatóvá nyilvánítás megfelelő végrehajtási záradék kiállításával történik. Angliában és Walesben, Skóciában, Észak-Írországban a végrehajthatóvá nyilvánítás jogi eszköze a határozat végrehajtás céljából történő nyilvántartásba vétele.

A végrehajthatóvá nyilvánítás során a bíróság a külföldi határozatot érdemben semmiképpen nem változtathatta meg. Ugyanakkor a jogirodalom rámutat, hogy lehetőség volt a határozatnak a bíróság értelmezésén alapuló konkretizálására.[4] Ilyen eset lehet a felek megjelölése vagy a kamatok és egyéb járulékok körében felmerülő pontatlanságok orvoslása, illetve a követelés pénznemének átszámítása. Ha konkretizálással sem sikerült megfelelően pontosítani a határozat tartalmát, akkor a végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelmet el kellett utasítani. (Ez a fajta konkretizálási lehetősége a bíróságoknak egyébként feltehetően az új szabályozás szerint is fennmarad.)

A végrehajthatóvá nyilvánítás iránti eljárás a megkeresett tagállam bíróságánál előterjesztett kérelemre indult, a kérelemhez csatolni kellett a rendeletben előírt mellékleteket.

Magyarországon a végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem elbírálására az egyes megyékben a törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság rendelkezett hatáskörrel.

Elismerési akadályok

A korábbi Brüsszel I. rendelet 34. és 35. cikkei kötelező jelleggel határozták meg azokat az okokat, amelyek alapján egy külföldi határozat elismerése valamely tagállam területén megtagadható. Az itt felsorolt indokok fennállása esetén a határozat elismerésének megtagadása kötelező, nem pedig lehetőség volt a bíróság számára. E felsorolás taxatív, és nem példálózó jellegű. Az elismerés megtagadására alapuló szolgáló indokok korlátozása azért volt fontos, mert azok tulajdonképpen kivételt jelentettek a rendelet 33. cikk (1) bekezdésében megkövetelt automatikus elismerés elve alól.

- 43/44 -

Minél szűkebb körben szabályozták a határozat elismerésének megtagadását, annál gyorsabban volt lefolytatható a külföldi határozat elismerésére irányuló eljárás. Az exequatur eljárás egyszerűsítése érdekében a jogalkotó ezért a lehető legszűkebb körben határozta meg a megtagadási okokat.

Az elismerés megtagadásának okait a korábbi rendelet 34. cikke szabályozta, amely szinte szó szerint megegyezik az új Brüsszel I. rendelet 45. cikkében foglalt megtagadási okokkal (Lásd a 3. pontban írottakat).

2. Az exequatur eljárás eltörlésének kérdése a Brüsszel I. rendelet reformja során

A Brüsszel I. rendelet átfogó módosításának elméleti megalapozása két egyetemi kutatással és azok eredményeinek publikálásával indult: a heidelbergi, illetve a müncheni egyetem professzorai (Burkhard Hess, Thomas Pfeiffer és Péter Schlosser) által jegyzett tanulmány[5] 2007-ben jelent meg a Bizottság honlapján, illetve ugyanebben az évben lett kész Arnaud Nuyts, a brüsszeli egyetem professzora is a Brüsszel I. rendelet hatályának az EU-n kívüli országokra történő kiterjesztésével kapcsolatos vizsgálataival[6]. A Bizottság ezeket az eredményeket is deklaráltan felhasználva 2009 elején közreadta jelentését a Brüsszel I. rendelet alkalmazásáról. Az átalakításra vonatkozó kérdéseket egy zöld könyvben[7] tették közzé, hogy a nyilvánosság bevonásával, széleskörű konzultációt lefolytatva a tagállamok javaslatot tegyenek a vizsgált kérdések javítására. Az Európai Parlament 2009 őszén szakértői meghallgatást tartott, majd 2010 szeptemberében adta közzé a Zöld Könyvvel kapcsolatos állásfoglalását. A Bizottság már ezek ismeretében fogalmazta meg és tette közzé 2011. január 3-án a Brüsszel I. rendelet szövegszerű módosítási javaslatát (a továbbiakban Javaslat).[8]

A hosszas és alapos előkészítés után a Bizottság végül négy olyan kérdést fogalmazott meg, ahol a Brüsszel I. rendelet még hatékonyabb működés érdekében módosítást tart indokoltnak.

A javaslat elsőként a bírósági határozatok szabad mozgását kívánta javítani, amelyet akadályoz a másik tagállamban történő elismerésére és végrehajtására vonatkozó eljárás (exequatur). Másodszor a Bizottság arra mutatott rá, hogy az EU tagállamaiban nem kielégítő az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés azon jogvitákban, amelyek EU-n kívüli alpereseket érintenek, ezért szükséges a rendelet hatályának kiterjesztése az EU-n kívüli országokban lakóhellyel rendelkező alperesekre is. Harmadszor a javaslat javítani kívánta

- 44/45 -

a joghatósági megállapodások hatékonyságán is. Végül a Bizottság a választottbíróság és a bírósági eljárás közötti érintkezések fejlesztését is célul tűzte ki.

E körben részletesebben az exequatur eljárás eltörlésére kívánok kitérni.

Az exequatur eljárás felszámolására irányuló javaslat nem minden előzmény nélküli. A 2005-ös Hágai Program is érintette a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás szükségességének felülvizsgálatát: a Hágai Prioritások közül a kilencedik kapcsolódott az igazságügyi együttműködés tárgyköréhez, előirányozva egy olyan igazságügyi térséget, "melyben mindenki számára biztosított az igazságszolgáltatáshoz való jog, valamint a határozatok végrehajtása".[9] A Program, továbbmenve, fő célként jelölte meg a kölcsönös elismerés elvének teljes körű érvényesítését a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok tekintetében, melynek szerves része az exequatur eljárás eltörlése. A 2010 és 2014 közötti időszakra vonatkozó Stockholmi Program már egyenesen prioritásként jelölte meg az exequatur eljárás eltörlését minden határokon átnyúló, polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozat terén.

A vonatkozó Bizottsági jelentés szerint a végrehajthatóság tekintetében automatikusan hozott, a más tagállamban hozott ítéleteket végrehajthatóvá nyilvánító határozatoknak csak 1-5%-át fellebbezték meg a kötelezettek, így azok első fokon jogerőssé váltak.[10] Ilyen körülmények között pedig az exequatur egy felesleges adminisztratív teherként jelent meg a gyakorlatban, még ha az. a Brüsszel I. rendelet tekintetében jelentősen leegyszerűsített formát is öltött. Erre figyelemmel az exequaturnak, mint köztes, és minden egyes esetben kötelezően igénybe veendő eljárásnak a megszüntetése elfogadható megoldás volt.

Abban a tekintetben viszont a tagállamok kiinduló álláspontja már a javaslattal szembeni kritikák alapját képezte, hogy az exequatur eltörlésének a Bizottság által javasolt módja valóban egy könnyebben, egyszerűbben, gyorsabban alkalmazható szabályozást fog eredményezni, vagyis, hogy összességében valóban segíteni fogja-e a határon átnyúló jogérvényesítés hatékonyabbá tételét.

A Zöld Könyvre érkezett válaszok alapján[11] elmondhatjuk, hogy elvben minden tagállam az exequatur felszámolása mellett tette le a voksát, ám aggályaik is megfogalmazódtak:

Mértéktartásra intők voltak pl. a Németország és az Allan & Overy LLP által benyújtott válaszok, melyek felhívták a figyelmet arra, hogy az exequatur eljárás a jelen körülmények között egyáltalán nem felesleges intézmény, és a jelenlegi jogi környezet indokolja a fenntartását. Ennek gyakorlati indoka, hogy a végrehajtónak meg kell bizonyosodnia róla, hogy hiteles és jogerős, eljárást befejező határozatot tart a kezében, melyet végre fog hajtatni, s ezt a célt szolgálja jelenleg az exequatur.

- 45/46 -

Különbség van a tagállamok között a tekintetben, hogy melyikük szerint valósítható meg az exequatur eljárás eltörlése már a mostani módosítás során, és melyik tagállam az, amely szerint várni kell még a végrehajthatóvá nyilvánítás Brüsszel I. rendeletből való teljes száműzésével.

Azon tagállamok, amelyek a megvalósítás későbbi ütemezését szorgalmazzák, magukba foglalják például Magyarországot, Németországot, Ausztriát és Bulgáriát, illetve hozzájuk csatlakozott még a Civil Justice Council és a Herbert Smith LLP is. Emellett vannak olyan nézetek is, mely szerint ugyan nem sürgető kérdés az exequatur azonnali felszámolása, de mégis hozzájárulásukat adják, ahogyan az észt kormány, illetve a Clifford Chance LLP válasza szól.

Voltak az exequatur eltörlését kifejezett szorgalmazó álláspontok is, ilyen volt pl. a Magnus és Mankowski professzorok által megfogalmazott reflexió. Szerintük az exequatur felesleges és idejét múlt jogintézmény, melynek fenntartását csak a kölcsönös bizalom hiánya indokolja, s a végrehajthatóvá nyilvánítás külön eljárásának célját és az eljárási biztosítékok meglétét a végrehajtási eljárásban is biztosítani lehet.

A válaszok között ellenérvként szólt az is, hogy a jogegységesítés a kollíziós és az eljárásjogi szabályok tekintetében - mint az exequatur felszámolásának egyik előfeltétele -nincs megfelelő szinten ahhoz, hogy eltekinthessünk a külföldi határozatok végrehajthatóvá nyilvánításától. A német kormány válasza egy olyan struktúrát vázol fel, amelyben az exequatur eltörlésének egy egységes koncepcióba ágyazva kell megjelennie: a joghatósági és kollíziós szabályok egységesítése, majd az egységes eljárásjogi minimumszabályok felállítása utáni lépcsőként kerülhet sor a határozatok automatikus elismerésére és végrehajtására.

A Brüsszel I rendelet egységesíti a joghatósági szabályokat, ám a német válaszban részletezett második szint, az egységes kollíziós szabályok megalkotása csak részben valósult meg. Noha a Róma I. és Róma II. rendeletek egységesítették a szerződéses és szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra alkalmazandó jog meghatározásának szabályait, vannak olyan, a Brüsszel I. rendelet hatálya alá tartozó területek, ahol az alkalmazandó jog egységesítése még nem történt meg, így pl. a dologi jog és a polgári jogi személyiségvédelem körében.

A Magyar Kormány a zöld könyvre adott válaszában hangsúlyozta, hogy támogatja az ítéletek szabad áramlásának célkitűzését, de ennek ellenére az exequatur eljárás teljes eltörlését idő előttinek tartja.

A Magyar Kormány álláspontjában a továbbiakban kifejtette, hogy a nagyfokú bizalomra valóban szükség van a tagállami bíróságok egymás közti (együtt) működése tekintetében, de ennek előfeltétele: a rendelet tökéletes ismerete, azonos kritériumok mentén történő alkalmazása minden tagállam bírósága számára, mind a joghatóság, mind pedig az elismerés és végrehajtás, valamint a kézbesítés szabályai során. Ez egy ideális állapot, de a valóság a jelenlegi tapasztalatok szerint ettől eltérő, mert az exequatur eljárást teljesen eltörlő Brüsszel II. rendelet[12] alkalmazása és ismerete még nem kielégítő szintű.

- 46/47 -

Az exequatur eljárás tökéletes eszköz a bizalom hiányának pótlására, melynek a jelen állapotban elengedhetetlen feltétele hogy a végrehajtási állam bíróságai a külföldi határozat vonatkozásában megvizsgálják a garanciális elemek meglétét.

Éppen ezért, ha a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlésre kerül, akkor ezt a garanciális elemet a tagállamok egy következő fázisba, a végrehajtási eljárásba fogják beépíteni. A végrehajtási eljárás a nemzeti jogok hatálya alatt áll és ez azzal a veszéllyel járhat, hogy a határozatnak az egyes tagállamok nemzeti előírásainak kellene megfelelnie - akár 27 egymástól eltérő szabályozásnak - veszélybe sodorva ezáltal, az eddigi jogegységesítés eredményeit.

3. Az exequatur eljárás sajátos megjelenése az elfogadott új Brüsszel I. rendeletben

Az új Brüsszel I. rendelet a korábbi Brüsszel I. rendelethez hasonlóan különbséget tesz az elismerés és a végrehajtás között, és a további külön eljárás nélküli, automatikus elismerés a főszabály. Az új Brüsszel I. rendelet azért, hogy egyértelművé tegye az exequatur eljárásnak a hiányát, többé nem a határozat valamely más tagállamban való elismerésének "kérelmezéséről" beszél, hanem pusztán a valamely más tagállamban a határozatra való "hivatkozásról". Fontos, hogy az elismerés automatikus marad, azonban az új Brüsszel I. rendeletben szerepel az a lehetőség, hogy egy fél az elismerés kérdésének eldöntése céljából két esetben a megkeresett állam bíróságához forduljon, A bíróság felkérhető arra, hogy állapítsa meg, hogy nem állnak-e fenn az elismerés megtagadásának az okai, illetve az elismerés megtagadásának valamely oka alapján hozzon az elismerést megtagadó határozatot.

Ahogyan azt korábban említettük az új Brüsszel I. rendeletben szabályozott megtagadási okok néhány kisebb eltérést leszámítva szinte teljes mértékben ugyanazok, mint a korábbi Brüsszel I. rendeletben. Az eltérés az egyik ok körülhatárolását illetve egy kiegészítést jelent. A körülhatárolás a biztosítási szerződésekkel és a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos, védelmet nyújtó joghatósági szabályok megsértésére vonatkozik. Az új Brüsszel I. rendelet értelmében e szabályok megsértése kizárólag akkor lehet oka az elismerés megtagadásának, ha a gyengébb fél az alperes. A kiegészítés pedig arra vonatkozik, hogy a védelmet nyújtó joghatósági szabályok megsértése a munkaszerződések esetében is az elismerés megtagadását eredményezi, ha a gyengébb fél, azaz a munkavállaló, az alperes.[13]

Az új Brüsszel I. rendelet egyik fő újítása a határozatnak a megkeresett tagállamban való végrehajtására vonatkozik. Míg a korábbi Brüsszel I. rendeletben továbbra is szerepelt a végrehajthatóvá nyilván írásra vonatkozó eljárás (exequatur), az új Brüsszel I. rendelet a korábbi formájában megszüntette ezt az eljárást. Az új Brüsszel I. rendelet értelmében az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtandó határozat végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül közvetlenül végrehajtható a megkeresett tagállamban. Az új Brüsszel I. rendelet értelmében

- 47/48 -

tehát a végrehajtást kérő fél közvetlenül felkeresheti a megkeresett tagállam végrehajtó hatóságát a határozatával, és kérheti annak végrehajtását. A határozat végrehajtásának kérelmezésekor a végrehajtást kérő félnek - a Brüsszel I. rendeletben szereplő exequatur eljáráshoz hasonlóan - be kell nyújtania a határozat egy példányát, valamint az I. mellékletben szereplő formanyomtatvány felhasználásával készült tanúsítványt.[14] Mivel az új Brüsszel I. rendelet kiterjed az ideiglenes intézkedésekkel - köztük a biztosítási intézkedésekkel - kapcsolatos határozatok elismerésére is, külön rendelkezés foglalkozik azokkal a dokumentumokkal, amelyet a végrehajtást kérő félnek az ilyen határozatok esetében kell benyújtania.[15] Az exequatur eljárás hiányát bizonyos mértékben ellensúlyozandó az új Brüsszel I. rendelet úgy rendelkezik, hogy a végrehajtást megelőzően kézbesíteni kell annak a félnek, akivel szemben a végrehajtást kérik, a határozattal kapcsolatos tanúsítványt. Az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik, kérheti a határozat fordítását, ha kifogást kíván emelni a végrehajtással szemben, és nem érti azt a nyelvet, amelyen a határozat készült.[16] Az a fél akivel szemben a végrehajtást kérik, ezen kívül a tanúsítvány kézbesítését megelőzően is bírósághoz fordulhat abból a célból, hogy a bíróság az elismerés megtagadására vonatkozó valamely ok alapján hozzon határozatot a határozat végrehajtásának megtagadásáról. A megtagadás okai a következők lehetnek:"

♦ az elismerés, vagy végrehajtás megkeresett tagállam közrendjébe ütközik,

♦ a határozatot nem kézbesítették megfelelő időben ahhoz, hogy az adós megfelelően védekezni tudjon, amennyiben a határozatot a távollétében hozták (kivéve, ha az alperes, önhibájából elmulasztotta a határozat megtámadását),

♦ a határozat összeegyeztethetetlen a címzett tagállamban azonos felek között hozott határozattal, vagy olyan külföldi határozattal, amelyet azonos felek között, azonos jogalapból származó ügyben hoztak (feltéve, hogy ez utóbbi határozat elismerésének a feltételei fennállnak)

♦ vagy a származási tagállam bírósága valamely különös joghatósági szabályt sértett. A korábbi Brüsszel I. rendeletben szereplő, a végrehajthatóvá nyilvánításra vonatkozó határozathoz hasonlóan bármely fél jogorvoslatot kérhet az elismerés megtagadására vonatkozó bírósági határozat ellen.

Az új Brüsszel I. rendelet alaposabb vizsgálata után kiderül, hogy végleges formájában gyakorlatilag a korábbi Brüsszel 1. rendelet szerinti exequatur eljárás kontradik-tórius szakaszát átemelte a végrehajtási eljárásba. Az új Brüsszel I. rendelet tehát nem az exequaturt már eltörlő jogforrások szerinti eljárási mintákból építkezik. Míg a Javaslat a 2201/2003/EK rendeletet is felhasználva, elsősorban a már alkalmazott módon törölte volna el az exequaturt és alakította volna ki az alapjogi szempontból is megfelelő garanciális eljárásokat, addig az új rendelet szakított az újító hagyománnyal és konzervatív megoldást választott: megmaradt az eljárásban a korábbi teljes kontradiktórius szakasz, és a végrehajtás megtagadási okainak ellenőrzésének terjedelme sem változott.

- 48/49 -

Ugyanakkor az új Brüsszel I. rendelet szerinti végrehajtás a szabályozás felépítését tekintve nagyon hasonlít a bizottsági javaslatra: a tanúsítvánnyal ellátott határozat önmagában végrehajtható, a minősítésre és a határozat ellenőrzésére pedig egy lépésben, és csak feltételesen, az adós kérelmére kerül sor.

Az alábbi ábra szemlélteti a régi és az új rendelet által szabályozott exequatur eljárások közti különbséget:

1. ábra[18]

Az új rendelet szerinti végrehajtási kérelem ugyan egyesíti magában a végrehajthatóvá nyilvánítási és a végrehajtási kérelmet, sok országban azonban formailag eddig sem különbözött a kettő, és noha a hitelező kérelmének tárgyában nem a "végrehajthatóvá nyilvánítást" fogja megjelölni, kérelme olyan eljárást indít el, mely tartalmazza azokat az eljárási lépéseket, melyek korábban az exequatur kontradiktórius részét jelentették. Az új rendelet szerinti végrehajtás megtagadása iránti kérelemben lehet hivatkozni a korábbi 34. és 35. cikkekre, továbbá a nemzeti jog szerinti végrehajtási kifogásokra.

A végrehajtást célzó eljárás az új rendelet szerint is a hitelező kérelmére indul meg, ennek célja azonban már konkrétan végrehajtás megindítása lesz, vagyis a külföldi határozat

- 49/50 -

alapján végrehajtási kérelmet lehet majd benyújtani a végrehajtóhoz. Noha a kérelem tárgya változik, ez érdemi változásokat nem fog előidézni az eljárásban. A formai és tartalmi követelmények a végrehajthatóvá nyilvánítási, illetve a végrehajtási kérelemnél azonosak úgy Magyarországon (Vht. 11. §, 12. §), mint Németországban, vagy Ausztriában is.[19]

A külföldi határozat alapján mindkét rendelet szerint kiállítanak tanúsítványt. Az új Brüsszel I. rendelet 42. cikk (2) bekezdés b) pontja ii alpontja alapján kiállított tanúsítvány igazolja, hogy a határozat az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtható. A korábbi rendelet 59- cikke szerinti tanúsítvány szintén azt igazolja, hogy a határozat a származási tagállamban végrehajtható. A két tanúsítvány között azonban valóban hatalmas különbség hogy míg az új rendelet szerint a határozat és a tanúsítvány bemutatása alapján megkezdődhet automatikusan a végrehajtás, addig a korábbi tanúsítvány csak eshetőleges eleme volt az eljárásnak, segíthette a bíróság végrehajthatóságról való döntését.

Az új eljárás előnye továbbá, hogy a megtagadási okok vizsgálata és a végrehajtás szakaszának egyesítésével valóban leegyszerűsíti a hitelező dolgát. A tanúsítvány kézbesítésével megnyílik a lehetősége az eljárás kifogásolására. Az új Brüsszel I. rendelet alapján a végrehajtás iránti kérelmet a végrehajtó hatósághoz kell majd benyújtani (42. cikk).

Ahogy a hitelező számára egyszerűsödik az eljárás, úgy jelent könnyítést az új rendelet az adósnak is. Megtagadási kérelmében az adós szintén egyszerre terjesztheti elő (és elő is kell terjesztenie) a végrehajtás megtagadási okaira alapított kifogásait, valamint a végrehajtási kifogásokat.

4. Az új Brüsszel I. rendelt jogorvoslati rendszere a közrendi záradék tükrében

A Bizottsági érvelések az exequatur eljárás eltörlése mellett a következők voltak: a végrehajthatóság! eljárás tervezett eltörlésének legfőbb indokai között a bírósági határozatok tagállamok közti szabad mozgásának felgyorsítása, a kölcsönös bizalom elvének kiteljesedése, a végrehajthatósági kérelemmel szemben ritkán kezdeményezett elutasítás, és a még ritkábban előforduló eredményes közrendi sérelemre történő hivatkozás található. Másrészt: a rendeletek legújabb generációjában (tartási rendelet, európai fizetési meghagyás, kis értékű követelések európai eljárása) az exequatur eljárás teljes eltörlése már megvalósult, helyét egyéb garanciális elemek vették át. A bizottsági jelentés abból indul ki[20], hogy a rendelet az ítéletek határon átjárhatóságai hatékony rendszere révén megkönnyíti, ugyanakkor kitér arra, hogy a tagállamokban a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás időintervallumai között jelentős eltérés van még hiánytalan kérelem esetén is (7 naptól, 4 hónapig terjed), sőt az esetleges hiánypótlás miatt ez az idő jelentősen nőhet. A kérelemnek a bíróságok az esetek 90-100%-ában helyt adnak, a határozatok minimális hányada 1-5%-a ellen nyújtanak be fellebbezést.

- 50/51 -

A jelentés arra is rámutatott, hogy a megtagadási okok rendszerében a leggyakoribb a nem megfelelő kézbesítés, és annak ellenére, hogy a közrendi klauzula sérelmére is hivatkoznak, az ritkán sikeres. "Úgy tűnik, hogy polgári és kereskedelmi ügyekben a tagok rendkívül ritkán alkalmazzák a közrenddel kapcsolatos kivételt a külföldi bíróság döntésére." Összegzi a jelentés sommásan.[21]

Megjegyzendő itt, hogy a nem túl gyakori alkalmazás ugyanakkor fakadhat a jogintézmény sajátos jellegéből is, amit az jellemez, hogy a korábbi Brüsszel I. rendelet szerint minden egyes esetet szükségszerűen megelőzött a közrendbe ütközés kritériumának alapos vizsgálata: hogy fennáll-e a társadalom alapvető értékrendjének a sérelme, hisz a teszttől függ a jogintézmény egyedi, kivételes alkalmazhatósága.[22]

Az exequatur eljárás eltörlésével kapcsolatos viták középpontjában ugyanakkor éppen azoknak - az általában a címzett tagállamban vizsgált - feltételeknek az eltörlése állt, amelyek alapján a külföldi határozatok végrehajtását meg kell tagadni. Különösen problémát jelentett a közrendi klauzula eltörlése.

A közrend (ordre public, public policy) egy hagyományosan meghatározhatatlan jogi fogalom; azt mondhatnánk, hogy ez a meghatározhatatlanság a közrend fogalmi eleme. A közrendi klauzulát a német jogi nyelv fenntartásnak (Vorbehalt) is nevezi, ami nagyon jól kifejezi ennek a jogintézménynek a lényegét: a fórum, bár elfogadja a külföldi jogot és annak alkalmazását, fenntartja magának a jogot arra, hogy előre meg nem határozott esetekben megtagadja a külföldi jog alkalmazását. Mivel a tagállami jogrendszerek e vonatkozásban hasonlóak, csak ritkán fordul elő, hogy az egyik tagállamban hozott határozat a másik tagállam alapvető elveit, közrendi előírásalt sérti. E ritkán előforduló esetek a határozatok Unión belüli szabad áramlásának elvébe ütközhetnek, amelyet a jogalkotó bizonyos értelemben az egyes tagállamok alapvető elvei és közrendi szabályai elé helyez. A jogalkotónak ugyanakkor tekintettel kellett lennie az egyes tagállamok közrendi szabályaihoz való viszonyulására, hiszen az azok érvényesüléséről való lemondás tekintetében a tagállamok visszafogottságot tanúsítottak. Ez az oka annak, hogy a közrendi szabályok sérelme az elismerési akadályok között az első helyen szerepel.[23]

Erre az akadályra gyakran hivatkozik az a fél, aki ellen a végrehajtást kérik, a bíróság e kifogást azonban csak ritkán fogadja el. A bíróság két jogeset[24] kapcsán is rögzítette, hogy a közrend sérelmére alapozott elismerés megtagadási ok fennállását csak abban esetben lehet megállapítani, ha az elismertetni kívánt határozat feloldhatatlan ellentétben áll a megkeresett tagállam alapvető közrendi elveivel. Az ellentét a megkeresett tagállam olyan alapvető elveinek nyilvánvaló megszegését jelenti, amelyet a megkeresett tagállam közrendi jellegű szabálynak tart.

- 51/52 -

A közrendi záradék alkalmazása szempontjából mindig az elismerő állam közrendjét kell figyelembe venni: ha tehát egy külföldi határozatot Magyarországon akarnak elismertetni, akkor a magyar közrend az irányadó. Az Európai Bíróság által a Krombach-ügyben adott útmutatás szerint a tagállamok "elvileg saját nemzeti szempontjaiknak megfelelően, szabadon meghatározhatják közrendi követelményeiket". Ez a szabadság nem azt jelenti, hogy a követelményeket csakis "nemzeti szellemben" kellene megfogalmazni. Az európai polgári eljárásjog törekvéseinek leginkább az felel meg, ha a tagállamok az integráció célját veszik figyelembe, és erre tekintettel a nemzeti érdekeik és értékeik érvényesülését korlátozzák. Az Európai Bíróságnak tehát nem az a feladata, hogy meghatározza az egyes tagállamok közrendjének a tartalmát, de rá hárul az a feladat, hogy "ellenőrizze azokat a korlátokat, amelyek között egy tagállam bírósága e fogalom alkalmazásához folyamodhat annak érdekében, hogy ne ismerjen el egy másik tagállam bíróságától származó határozatot".[25]

Az Európai Bíróság a Krombach-ügyben hozott ítéletében arra kérdésre is választ adott, hogy az elismerő állam közrendjének milyen súlyú sérelme vezethet az elismerés megtagadásához. Mivel az elismerő állam bírósága a külföldi határozatot érdemben nem vizsgálhatja felül, a határozat elismerése nem tagadható meg pusztán azon az alapon, hogy eltérés van a határozatot hozó állam bírósága által alkalmazott jogszabály és azon jogszabály között, amelyet az elismerő állam bírósága alkalmazott volna abban az esetben, ha a jogvita előtte folyt volna. Az elismerő állam bírósága egyébként a határozatban kifejtett jogi és ténybeli megállapítások helyességét sem vizsgálhatja felül. Az Európai Bíróság álláspontja szerint a közrendi záradék alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha "egy másik tagállamban hozott határozat elismerése vagy végrehajtása annyira elfogadhatatlan mértékben ellentétes a megkeresett állam jogrendjével, hogy az egy alapelv sérelmét jelenti. A külföldi határozat érdemi felülvizsgálatának tiszteletben tartása érdekében e sérelemnek egy olyan jogszabály nyilvánvaló megsértésén kell alapulnia, amely a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető, vagy egy olyan jog megsértésén, amelyet e jogrendben alapvetőnek ismernek el.[26]

A közrendre való hivatkozás kétszeres védelmet jelent: az elismerés/végrehajtás megtagadásának oka lehet egyrészről anyagi jogi eredetű (anyagi jogi közrendbe való ütközés), illetve eljárásjogi eredetű (eljárásjogi közrendbe ütközés). Annak fényében, hogy mind a családjogi, mind pedig az öröklési jogi ügyek kizárásra kerültek a Rendelet hatálya alól, egy külföldi határozatnak az anyagi jogi közrenddel való ütközése kevéssé valószínű. A béranyaságból származó jogvitákban született ítéletek ugyanakkor például szolgálhatnak a fórum szerinti anyagi jogi közrendbe való ütközésének esetére. Az ilyen típusú kötelmek ugyanis néhány tagállamban megengedettek, míg egy másik tagállamban ugyanezen szerződések érvénytelennek, semmisnek minősülnek így az anyagi jogi közrendbe ütköznek.

- 52/53 -

Ugyanakkor ami az eljárásjogi közrendet illeti egyetlen eljárásjogi európai rendelet sem helyezheti hatályon kívül ezt a klauzulát anélkül, hogy ezzel egyidejűleg bizonyos eljárásjogi előírásoknak, illetve szabványoknak meg ne felelne. Ezek a minimum standardok jól láthatóan megjelentek a tagállamok esetjogában, amelyek jogesetek számtalan példával szolgáltak az exequatur eljárás lefolytatásának megtagadására az eljárásjogi szabályok megsértése miatt. Ilyen például az angol Legfelsőbb Bíróság 2002. június 29-i Maronier v. Larmer ügyében született döntése, amelyben az alperes az ítéletről csak a felperestől szerezett tudomást a fellebbezési határidő letelte után, vagy a Kölni ítélőtábla 1989. április 04-i döntése, amely kimondta, hogy a francia jogban alkalmazott "remise au parquet"[27] útján történő kézbesítés nem megfelelő. Az a tény továbbá, hogy az eljárásjogi közrenddel kapcsolatos problémák az egyéb, exequatur eljárást már korábban eltörlő szabályozások esetében is felmerültek, valószínűleg figyelmeztetőleg hatott a Rendelet végső szövegezésénél. Különösen a családjog területén, lásd pl. azt az esetet, amely végül egy Európai Bírósági döntéshez is vezetett, ahol is a spanyol, illetve a német bíróság a gyermek meghallgatásának a jogát teljesen másként értelmezte (C-491/10 PPU Aguirre Pelz). Ennek volt köszönhető tulajdonképpen, hogy a megtagadási okok végső soron érdemben nem változtak az új Bürsszel I. rendelet szabályozása során.[28]

A jogorvoslati rendszert tekintve az új Brüsszel I. rendelet szabályainak vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy ez a szakasz teljesen a nemzeti jog hatáskörében marad. A rendelet 49- cikke lehetővé teszi a kérelmet elbíráló határozattal szemben jogorvoslati kérelem benyújtását. Mivel azonban a 49. cikk szerinti jogorvoslatról való döntés alapján is rendelkezésre áll még egy további jogorvoslat (50. cikk), a tagállamoknak nagy mozgásterük lesz a végrehajtási kifogás utáni bírósági eljárás meghatározásában. A tagállamok ugyanis megtehetik, hogy - a szokásos bírósági eljárás mintájára - lehetővé tesznek a végrehajtás megtagadási iránti döntést felülvizsgáló döntéssel szemben még egy rendes, majd ezt követően egy rendkívüli jogorvoslatot. Arra is lehetőségük van azonban, hogy az 50. cikkben adott lehetőséggel élve ne közöljenek 75. cikk c) pontja szerinti bíróságot, amelynek az lesz a következménye, hogy a második jogorvoslati szint (a végrehajtás megtagadási iránti döntést felülvizsgáló döntéssel szembeni rendes jogorvoslat) kiesik.

- 53/54 -

5. Az új Brüsszel I. rendelet felhatalmazása kapcsán született hazai szabályozás kritikája, megoldási javaslatokkal

A végrehajtás megtagadásának eljárását - Rendelet 47.2. cikke alapján - a címzett tagállam joga szabályozza. Ennek egyenes következménye, hogy a fellebbezési határidőket pl. a fórum joga határozza meg, ebből adódóan a végrehajtáshoz a címzett tagállamtól függően kell majd több, vagy kevesebb idő.

A Rendelet gyakorlati hatékonyságának szempontjából kulcsfontosságú lesz, hogy a végrehajtás megtagadásának eljárását miként fogják felépíteni a tagállamok. Eljárásjogi szempontból a legegyszerűbb megoldásnak az tűnne, hogyha a 45. cikkben szabályozott megtagadási okok esetleges fennállása magában a végrehajtási eljáráson belül kerülne elbírálásra. Meglehet, ez a megoldás ugyanakkor nem lenne összhangban a Rendelettel, mivel ez azt feltételezi, hogy a végrehajtási eljárás menete különböző lenne ugyanazon tagállamban attól függően, hogy a végrehajtás jogcíme hazai, vagy külföldi eredetű. Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy ugyanezen eljárást kell lefolytatni a határozat elismerése (tehát nem a végrehajtása) megtagadásánál is. Ezért inkább az javasolt, hogy teljesen önálló, tehát a végrehajtási eljáráson kívüli eljárást dolgozzanak ki a tagállamok.

Az egyes igazságügyi és magánjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXIII. törvénnyel módosított, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 2015. január 10-én hatályba lépett 211. § (3) bekezdés új c) pontja szerint a bíróság akkor is visszavonja a végrehajtási lapot vagy törli a végrehajtási záradékot, ha az adós kérelmére megállapítja, hogy az 1215/2012/EU rendelet 46. cikke alapján a végrehajtás megtagadásának feltételei fennállnak. A megtagadási okok fennállását a Vht. 212. § (1) bekezdése alapján a végrehajtást elrendelő bíróság bírálja el.

Mint látható, a magyar megoldás az egyszerűbb utat választotta azáltal, hogy a megtagadási okok vizsgálatát a végrehajtási eljárásba telepítette. Ugyanakkor a törvénynek ez a lakonikus megfogalmazása számos kérdést nyitva hagyott, amely elsősorban a határozat elismerésének megtagadása esetén merül fel. Az új Brüsszel I. Rendelet 43. cikk. (1) bekezdése szerint a határozat végrehajthatóságát igazoló tanúsítványt kézbesíteni kell annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérik, még az első végrehajtási intézkedést megelőzően, akinek ezt követően lehetősége lesz a végrehajtás megtagadását kérni. A magyar szabályozás szerint ezt a fél, hasonlóan a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmek benyújtásához, tulajdonképpen határidő kikötése nélkül megteheti.

Itt azonban van egy lényeges különbség a hazai határozat alapján született végrehajtási lap törvénysértő módon történt kiállítása miatti jogorvoslat, illetve a külföldi határozat esetében az új Brüsszel I. rendeletben foglalt megtagadási ok fennállása miatti eljárás között. A fentiek szerint ugyanis a külföldi határozat végrehajtása előtt megküldik a tanúsítványt az adós részére mielőtt bármilyen végrehajtási intézkedés megtörténik, míg a hazai határozatok végrehajtása esetében az adós már csak a végrehajtás elrendelése után a végrehajtótól - a végrehajtási lap kézbesítése útján - értesül arról, hogy vele szemben végrehajtást indítottak. Tehát a külföldi határozat végrehajtása esetében az adós egy plusz jogorvoslati lehetőséghez jut, méltányos lehetne ezért a hitelezők jogainak

- 54/55 -

védelme érdekében, ha ezen plusz jogorvoslati lehetőség érvényesítését valamilyen határidőhöz kötné a jogalkotó.

Ez annál is inkább indokolt lenne, mert ha megnézzük azokat az okokat, amelyek alapján a hazai határozatok esetében lehetőség van a kibocsátott végrehajtási lap visszavonására, illetve az új Brüsszel I. rendeletben szabályozott elismerési, megtagadási okokat, láthatjuk, hogy egészen más jellegű indokokról van szó. A hazai határozatok esetében ugyanis a végrehajtási lap visszavonására sokszor olyan alaki eljárási hiányosságok miatt kerülhet sor, amelyekről az adósnak nem feltétlenül van tudomása, így például az alapul szolgáló határozat a végrehajtás elrendelésekor még nem emelkedett jogerőre, vagy a jogutóddal szemben indult végrehajtási eljárásban a végrehajtást elrendelő bíróság előzetesen elmulasztotta megállapítani a jogutódlást stb. Ebből adódóan indokolt lehet, hogy az adós határidő kikötése nélkül nyújthassa be végrehajtási lap visszavonására irányuló kérelmét.

Az új Brüsszel I. rendeletben foglalt megtagadási okok ugyanokkor sokkal inkább tartalmi hiányosságokat feltételeznek, igaz ez a közrendbe ütközésre, illetve az alapul szolgáló határozat kézbesítésének hiányosságaira, vagy a felek között korábban hozott határozatra. Vagyis ezek olyan okok, amelyekről az adósnak nagy a tanúsítvány kézhezvételekor valószínűséggel tudnia kell, tehát amennyiben előzetesen - a tanúsítvány részére történő kézbesítése útján - értesül egy ellene megindítandó végrehajtási eljárásról, úgy elvárható, hogy megfelelő határidőn belül tegye meg észrevételeit.

Megjegyzendő, hogy amennyiben az új Brüsszel I. Rendelet 43. cikk (1) bekezdésben található kitételt, miszerint a tanúsítvány kézbesítésének az első végrehajtási intézkedést megelőzően kell megtörténnie, úgy értelmezzük, hogy az vonatkozik a végrehajtás elrendelésére is, akkor pedig mindenképpen indokolt volna ilyen határidőt beiktatni a szabályozásba. Ezzel azonban valóban odajutnánk, hogy a végrehajtási eljárásra eltérő szabályok vonatkoznának attól függően, hogy hazai, illetve külföldi határozatok végrehajtásáról van szó, ezért tehát mégis indokolt lenne az új Brüsszel I. rendeletben található elismerési akadályok vizsgálatának hazai szabályait egy külön rendeletben lefektetni.

Abból eredően, hogy a végrehajtás módjait a tagállamok eltérően szabályozzák, a Rendeletben egy új előírást (54. cikk) fogalmaztak meg, amely kimondja: "Ha a határozat olyan intézkedést vagy rendelkezést tartalmaz, amely nem ismert a címzett tagállam jogában, az említett intézkedést vagy rendelkezést lehetőség szerint hozzá kell igazítani az adott tagállam jogában létező, azonos joghatást kiváltó, valamint hasonló célokat és érdekeket követő intézkedéshez vagy rendelkezéshez."

Ez a hozzáigazítás ugyanakkor nem járhat az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogában előírtakon túlmutató joghatásokkal.

Az 54. cikk ezzel bevezeti a "funkcionális megfelelősség" kritériumát. Ugyanakkor a Rendelet szabad kezet ad a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy eldöntsék hogyan is fogják majd ezt a kiigazítást elvégezni, illetve, hogy mely hatóságnak kellene azt lefolytatni.

A Vht. 2015. január 10-én hatályba lépett "14/A. § (1) bekezdése szerint, ha a végrehajtandó külföldi határozat olyan intézkedést vagy rendelkezést tartalmaz, amely nem ismert a magyar jogban, a végrehajtás elrendelésére illetékességgel rendelkező bíróság végzésével az intézkedést vagy rendelkezést az 1215/2012/EU rendelet 54. cikkében

- 55/56 -

foglaltaknak megfelelően hozzáigazítja az azonos joghatást kiváltó, valamint hasonló célokat és érdekeket követő intézkedéshez vagy rendelkezéshez."

A végzés ellen a végrehajtást kérő és az adós is fellebbezéssel élhet.

A végrehajtás elrendelésére illetékes bírság a Vht. 16. §-ának szintén 2015. január 10-től hatályos új n) pontja szerint az adós lakóhelye, székhelye szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság, Pest megyében a Budakörnyéki Járásbíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság.

Tekintve, hogy az ilyen jellegű hozzáigazítási kötelezettség a bíróságok számára egy teljesen új feladat, amelynek előzménye nem ismert a magyar joggyakorlatban, ezért érdemes lett volna erre vonatkozóan a jogalkotónak némi támpontot nyújtani, hogy hogyan is kell ezt az ügyben eljáró bírónak elvégeznie. A jelen szabályozás mellett az várható, hogy a bíróságok rendkívül eltérő módon, saját szubjektív megítélésük szerint fogják hozzáigazítani a végrehajtandó külföldi határozat rendelkezéseit a magyar joghoz. Az emiatt sűrűn meginduló jogorvoslati eljárások, illetve a bíróságok eltérő gyakorlatának egységesítésére szinte bizonyosan a Kúriának kell majd fellépnie, amelyet azonban egy valamelyest előrelátóbb jogalkotással meg lehetne előzni.

A lehetséges szabályozáshoz némi támpontot nyújthat a nemzetközi magánjogi kódexünk.[29] A kódex az alkalmazandó jog kijelölése során esetlegesen felmerülő jogértelmezési probléma esetére rendelkezik úgy, hogy ha a magyar jog valamely jogintézményt nem ismer, vagy eltérő tartalommal, más elnevezéssel ismer, és az a magyar jog szabályainak értelmezésével sem határozható meg, a jogi minősítésben a jogintézményt szabályozó külföldi jogra is figyelemmel kell lenni.[30] A bíróság továbbá az általa nem ismert külföldi jog felől hivatalból tájékozódik, szükség esetén szakértői véleményt is beszerez és a fél által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti. A külföldi jogról a bíróság megkeresésére az igazságügyért felelős miniszter felvilágosítást ad.[31]

A hozzáigazítás következő lépcsője lehetne a hazai jogban nem ismert intézkedésnek a magyar jogban való rendszertani elhelyezése. Ennek szükségességére jó például szolgálhat az angol jogban ismert speciális képviselet az undisclosed principal (nem ismert megbízó) szabályai.

Az angol jog a kontinentális jognál sokkal homogénebb jogintézményként kezeli a képviseletet, a "képviselő" kifejezés sokkal inkább általános és nem speciális jelentéssel bír. Az angol jog ezért nem tesz különbséget közvetlen és közvetett képviselet között, hanem túlnyomó részt egységes szabályozást alkot, amelyet aszerint differenciál, hogy a harmadik személy tudott-e vagy tudhatott-e arról, hogy a szerződő fél mögött egy megbízó áll. Ha a harmadik személy tudott a megbízó létéről, akkor az ismert megbízó (disclosed principal) szabályai, ha nem tudott, akkor a nem ismert megbízó (undisclosed principal) szabályai alkalmazandóak. Az előbbi esetben a megbízó és a harmadik személy, míg az utóbbi esetben a közreműködő és a harmadik személy között jön létre

- 56/57 -

a szerződés, de utóbb igényt támaszthat egymással szemben az ismertté vált megbízó és a harmadik személy is.[32]

A magyar jogban a képviselet jogintézménye azokat a helyzeteket szabályozza, amelyekben a képviselt (meghatalmazó) javára eljáró személy (képviselő, meghatalmazott) a képviselt nevében jár el, és a jogviszony a meghatalmazó és a harmadik személy között jön létre.

Nem a képviselet szabályi között rendezi a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) ezért azt a jogi helyzetet, amikor az eljáró személy úgy jár el egy megbízó javára, hogy a szerződést a saját nevében köti meg. Ezek a szabályok jelenleg a Ptk. Kötelmi jogot szabályozó 6. Könyvében a XVI. cím alatt a megbízási típusú szerződések között találhatók. Látható azonban, hogy ezen cím alatt is több szerződéstípus található: a megbízási szerződés, a bizományosi szerződés, közvetítői szerződés, szállítmányozási szerződés, bizalmi vagyonkezelés. E három szerződéstípus közül a bizományosi, a szállítmányozási, illetve a bizalmi vagyonkezelés az, amely esetében a megbízott a megbízó, illetve a kedvezményezett javára, de saját nevében szerződést köthet. A három szerződéstípus ugyanakkor jellegét tekintve jól elkülönül egymástól, ezért az adott jogi helyzetet elemezve már könnyebben meghatározható, hogy a kérdéses esetben a megbízás mely típusát kell alkalmazni, amikor az angol határozat "undisclosed principal" kifejezést használ.

A külföldi határozat hazai jogban nem ismert intézkedésének a magyar joghoz való hozzáigazítása egy lehetséges szabályozásának tehát három lépcsője lehet: először meg kell határozni az intézkedés pontos jogi tartalmát, második lépcsőben ki kell jelölni, hogy az intézkedés rendszertanilag hol helyezhető el a magyar jogban, majd az így kijelölt rendszeren belül az adott jogesetnek megfelelően ki kell választani azt a jogintézményt, amely célját, joghatásait tekintve a leginkább megfelel a külföldi határozatban foglalt intézkedésnek.

Összegzés

Az új Brüsszel I. rendelet szabályozása azt mutatja, hogy a tagállamok még nem álltak készen a ténylegesen automatikus végrehajtás kiterjesztésére a polgári és kereskedelmi ügyekre általában. Az Egységes Európai Igazságügyi Tér még nem elég egységes, a tagállamok közötti kölcsönös bizalom még nem elég mély ahhoz, hogy feltétel nélkül fogadjanak be jogrendjükbe egy másik tagállamban hozott döntést. A korábbi rendelet felülvizsgálatának tapasztalatai a kölcsönös bizalom hiányán túl rámutattak arra is, hogy az EU tagállamai nem feltétlen érték-, mint érdekközösséget alkotnak.

A tagállamok a Brüsszel I. rendelet felülvizsgálata kapcsán úgy látták, vannak olyan értékek, amelyek védelmére egymással szemben is szükség van. A közrendet egyfajta biztonsági szelepként értelmezték, amely végső megoldásként rendelkezésre áll. A tárgyalások során a tagállamok tehát nem érték, hanem érdekközösséget alkottak, szuverenitásuk védelmében egyhangúan utasították el az integráció túlzott térnyerését.

- 57/58 -

Az új eljárás előnye ugyanakkor, hogy a megtagadási okok vizsgálata és a végrehajtás szakaszának egyesítésével valóban leegyszerűsíti a hitelező dolgát, amennyiben csak egy kérelmet kell beadni. A korábbi Brüsszel I. rendelet felülvizsgálata olyan változást is hozott magával, amely valóban fontos lépés az Egységes Igazságügyi Tér kialakításában. A tagállami határozatok végrehajthatóságának megállapítása - a tanúsítvány kiállítását követően közvetlenül indítható végrehajtás révén - átkerült a határozatot meghozó tagállamba. A tanúsítvánnyal ellátott határozat továbbá ténylegesen szabadon mozog az EU határain belül, a végrehajthatóság nem függhet további feltételektől. Az új Brüsszel I. rendelet hatálya alatt a származási államban meghozott bírói határozat az egész EU-ban végrehajtható, önmagától, bármely köztes eljárási lépés nélkül. A minősítés lépésére pedig csak kivételesen és feltételesen kerül sor. Megtörtént tehát az eljárás egyszerűsítése és a tagállami szuverenitás áttörése.■

JEGYZETEK

[1] A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 12., 2001. 1. 16.)

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU Rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351 2012. 12. 20.)

[3] Dr. Szabó Andrea Az exequatur eljárásról - a külföldi határozatok végrehajthatóvá nyilvánítása a 44/2011/EK Tanácsi rendelet alapján, 2013, http://www.mabie.hu/node/1973 (2014. 12. 20.), 4. oldal

[4] KENGYEL, Miklós - HARSÁGI, Viktória: Európai polgári eljárásjog. Osiris, Budapest, 2006., 436. old.

[5] Prof. Dr. Burkhard Hess Prof. Dr. Thomas Pfeiffer and Prof. Dr. Peter Schlosser: Report on the Application of Regulation Brüssels I in the Member States, Study JLS/C4/2005/03 Ruprecht-Karls-Univerität: Heidelberg Institut für Ausländisches und Internationales Privat- und Wirtschaftsrecht, 2007

[6] Prof. Arnaud Nuyts: Study on residual Jurisdiction, General Report, Unit for Private Interantional Law Universite Libre De Bruxelles, 2007

[7] Zöld könyv a Polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK Tanácsi Rendelet felülvizsgálatáról, Brüsszel, 21.4.2009 COM (2009) 175 végleges (továbbiakban: Zöld könyv)

[8] 21 COM (2010) 748 végleges.

[9] Libóczki Katalin: Az exequatur eljárás eltörlésének kérdései a Brüsszel 1. rendeletben in: Osztovits András, A brüsszel I. rendelet reformja, Budapest 2012, Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK, 175. old.

[10] A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK. tanácsi rendelet alkalmazásáról (COM(2oo9) 174 végleges) (Továbbiakban Bizottsági jelentés)

[11] A nyilvános konzultáció oldala az alábbi link alatt található: http://ec.europa.eu/justice/newsroom/civil/ opinion/090630_en.htm (2015. 01. 30.)

[12] A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről HL L 338, 23.12.2003, 1-29

[13] Gombos Katalin: A jog érvényesülésének térsége az Európai Unióban 2014. Wolters Kluwer 155. old

[14] 42. Cikk (1) bekezdés

[15] 42. Cikk (2) bekezdés

[16] 43. Cikk (1)-(2) bekezdés

[17] 45. Cikk (1) bekezdés

[18] Kaliczka Alexandra: A védekezéshez való jog érvényesíthetősége az Európai Unióban, Phd. értekezés, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola, 2013. 218. old

[19] Kaliczka: Phd, 2013. 219. old

[20] Bizottsági jelentés 4. old.

[21] Bizottsági jelentés: 4. old.

[22] Raffai Katalin: Az exequatur teljes felszámolása és annak közrendi összefüggései, in: Osztovits András, A Brüsszel I. rendelet reformja, Budapest 2012, Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK, 191. old.

[23] Kapa Mátyás-Veres Emőd: Határozatok végrehajtása határokon átívelő polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Unióban, Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, 2009, 47. oldal

[24] ld. Európai Bíróság Hoffmann v. Krieg, 145/86 (1988) számú ügyét. ECR 662.; Krombach v. Bamberski, 7/98 (2000) számú ügyét. ECR 1938.

[25] Dieter Krombach kontra André Bamberski C-7/98. sz. ügyben 2000. március 28-án hozott ítélet, Nr. 23.; Renault SA kontra Maxicar SPA C-38/98. sz. ügyben 2000. november 22-én hozott ítélet, Nr. 27-28.

[26] Dieter Krombach kontra André Bamberski C-7/98. sz. ügyben 2000. március 28-án hozott ítélet, Nr. 36-37.

[27] A hivatalos iratot a bírósági végrehajtó az ügyész útján - aki az iratot a bélyegzőjével ellátja - eljuttatja az Igazságügyi Minisztériumba. A bírósági végrehajtó ugyanezen a napon, vagy legkésőbb a következő munkanapon kézbesíti a címzettnek a hivatalos irat hitelesített másolatát. Az ily módon megküldött hivatalos irat kézbesítettnek minősül akkor is, ha az a címzett részére ténylegesen nem volt kézbesíthető, (francia Polgári Eljárásjogi Törvénykönyv 685-686. cikk)

[28] Marta Requejo Isidro: Recognition and Enforcement in the new Brüssels I Regulation (Regulation 1215/2012, Brüssels I recast): The Abolition of Exequatur (http://www.ejtn.eu/PageEiles/6333/Requejo_Doc.pdi (2015. 01. 11)

[29] A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban Nmt.)

[30] Nmt. 3. § (2) bek.

[31] Nmt. 5. § (1), (2) bek.

[32] Gárdos Péter: Az ügyleti képviselet szabályainak rendszertani elhelyezése, in: PJK, 2006/1., 21-25. o. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft