"Az erőszak a gyengék végső menedéke" Isaac Asimov - Alapítvány
A 2009. évi LXXII. tv. megalkotását megelőzően, 2006. március hó 3-án, a 2006. évi LI. törvénnyel került bevezetésre a távoltartás büntető eljárásjogi intézménye. A büntető eljárásjogi intézmény eredményét a 2009. évi LXXII. tv. indokolása maga is úgy állapítja meg, hogy nem igazán felelt meg gyakorlatban a hozzá fűzött várakozásoknak.
A 2009. évi LXXII. tv., a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról, céljaként azt határozza meg, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, a sokszor helyrehozhatatlan következményekkel járó bűncselekmény bekövetkezne. Az indokolás szerint, a távoltartás bevezetésénél a törvény főképp az osztrák jogszabályra, valamint annak alkalmazása során felgyűlt tapasztalatokra támaszkodik. Hivatkozik arra, hogy az osztrák modell pillérei a rendőrség, a civil szervezetek - mint intervenciós központok - és a büntető igazságszolgáltatás mellett, a családjogi bíróság.
Nem vitatható, hogy van társadalmi igény - az esetek egy részében látensen jelentkező - családon belüli erőszak megelőzésére, annak bekövetkezése esetén kezelésére. Nyilvánvaló az is, hogy ilyen erőszakos cselekmény bekövetkezésének a lehetősége esetén a segítséget, védelmet a bántalmazott részére lehetőleg minél előbb, jó esetben szinte azonnal kell nyújtani.
A jelentősen eltérő gazdasági és társadalmi viszonyok, különösen az eltérő jogi és intézményi struktúra azonban nem teszi lehetővé az osztrák modell teljes körű átvételét. A magyar jogi hagyományokhoz, jogi környezethez, társadalmi viszonyokhoz és szociális viszonyokhoz kell - kellett volna - megfelelően alakítani a jogintézményt, a törvény megalkotása és a jogintézmény bevezetése során. Mivel ezek a feltételek nem valósultak meg, ezért a 2009. évi LXXII. tv. a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról már a megalkotásakor önellentmondásokkal, végrehajthatatlan rendelkezésekkel, és további, igen súlyos problémákkal volt terhelt.
A magyar polgári és családjogi bíráskodástól - továbbá a közigazgatási bíráskodástól is - idegen a személy elleni erőszakos cselekmények miatti eljárás lefolytatása, ez hagyományosan a büntetőjog vagy a szabálysértési jog feladatát képezi. A büntetőeljárásban bevezetett távoltartás intézményének a törvény indokolásában megfogalmazott kudarca nem indokolja önmagában, hogy a megelőző távoltartás - éppen a cselekmények erőszakos jellegéből, és a megelőző távoltartással a jogalkotó szándéka által elkerülni kívánt eredményéből kifolyólag - ne a büntetőeljárás során, hanem polgári nemperes eljárás keretében kerüljön elbírálásra.
Nem gondolom, hogy a gyakorló büntetőjogászok ne lennének képesek a jogalkotó által megállapított határidőkön belül a megelőző távoltartás elbírálására, különösen úgy, hogy a 2009. évi LXXII. tv.-ben megállapítottakhoz hasonló határidőn belül, a büntetőeljárás során a megelőző távoltartásnál lényegesen súlyosabb intézkedéseket is hoznak rövid idő alatt, például letartóztatnak.
Nem gondolom ezért azt sem, hogy a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. tv. 1. §-ában foglalt erőszakos magatartások miatt polgári - családjogi - bíróságnak kellene eljárni. Álláspontom szerint a magyar jogrendszerben a jogintézmény helye a büntető- és szabálysértési jog területén határozható meg.
A 2009. évi LXXII. tv. 13. § (1) bekezdése nemperes eljárásban írja elő a megelőző távoltartás körében a döntés meghozatalát, míg a 13. § (6) bekezdése kizárja, hogy bírósági titkár járhasson el, aki egyébként a polgári nemperes eljárások során eljárhatna.
A távoltartásról szóló határozat szabályainak megszegése esetén, az 1999. évi LXIX. tv. 139/B. §-a szabálysértés megállapítását teszi lehetővé, amelyet elzárással, vagy 150 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal szankcionál. A szabálysértési eljárás során a bírói jogkörben eljáró titkár akár pénzbírságot szabhat ki, akár elzárást is elrendelhet.
Így a jogalkotó azt a helyzetet hozta létre, hogy bírónak kell dönteni arról, hogy valaki a hozzátartozójától egy napot vagy harminc napot távol tartsa magát, vagy ne mehessen haza az otthonába egy napra, vagy harminc napra, de a súlyosabb joghátrányt is tartalmazó elzárás elrendelésére már a bíró jogkörében eljáró bírósági titkárnak is lehetősége van, amely szabályozási anomália igen nehezen magyarázható.
Célszerű lenne a jogalkotónak a megelőző távoltartás jogrendszerben elfoglalt helyének megfontolásán túl lehetővé tenni azt is, hogy a bíró jogkörében eljáró bírósági titkár bírálhassa el a megelőző távoltartás iránti kérelmet, amellyel a megelőző távoltartás miatt jelentkező többlet munkatehertől, az egyébként jelentősen leterhelt elsőfokú városi bírákat mentesítené.
A 2009. évi LXXII. tv. 12. §-a lehetővé teszi a rendőrség által hozott ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő határozat bírói felülvizsgálatát a közigazgatási
-436/437-
nemperes eljárásokra vonatkozó általános szabályok szerint, a törvényben foglalt eltérésekkel.
A 12. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy amennyiben az ideiglenes megelőző távoltartó határozat bírói felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárás, és a megelőző távoltartás elrendelésére irányuló nemperes eljárás is folyamatban van, ezen eljárásokat a megelőző távoltartás elrendelésére irányuló nemperes eljárást folytató bíróságon kell egyesíteni.
A polgári és közigazgatási nemperes eljárás egyesítésének nonszenszét a jogalkalmazás a törvény megjelenését követően szinte nyomban észlelte. Tudomásom szerint a jogalkalmazók részéről, így a Legfelsőbb Bíróság részéről is, kezdeményezésre került ezen lehetetlen rendelkezést tartalmazó szabályozás módosítása. A 2009. évi LXXII. tv. 2009. október hó 1. napján hatályba lépett. Az eltelt több mint két évben a 2009. évi LXXII. tv. 12. § (6) bekezdésében foglalt szabály módosításra nem került. Megjegyzendő, hogy a közigazgatási bíróságok külön bíróságként kerülnek a jövőben felállításra 2013. január l-jétől, amely egyszerűen képtelenné teszi, a már most sem végrehajtható, törvényi előírás teljesítését.
Nem vitatható az a követelmény, hogy a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartás elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kell hogy sor kerüljön. Azonban az intézkedések mielőbbi elrendeléséhez fűződő érdek nem teszi lehetővé az eljárásban a felek álláspontjainak kifejtésére, az eljárásban történő részvétel biztosítására vonatkozó garanciális jogok mellőzését.
A 2009. évi LXXII. tv. 16. § (3) bekezdése lehetővé teszi a megelőző távoltartásra vonatkozó határozat kézbesítését a bíróság számára a rendőrség útján. Ugyanakkor nem teszi lehetővé a törvény, hogy a bíróság a meghallgatás időpontjára idézést, a bántalmazó által előterjesztett megelőző távoltartás iránti kérelmet, a rendőrség útján kézbesítse. A 2009. évi LXXII. tv. 15. § (1) bekezdése megelégszik csupán azzal, hogy a bíróság a felek személyes meghallgatását legalább egyszer kísérelje meg. Miután a 15. § (2) bekezdése alapján a döntéshozatalnak nem akadálya, ha a meghallgatáson személyesen egyik fél sem jelenik meg, igen könnyen elképzelhető olyan szituáció, hogy a bíróság anélkül hozzon megelőző távoltartást elrendelő határozatot a bántalmazó, mint kérelmező beadványára, hogy magáról az eljárásról sem értesül a bántalmazott, mint kérelmezett, melynek okából nyilvánvalóan nem tudja kifejteni bántalmazó a saját álláspontját sem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
