Az Európai Közösségek Bírósága a Pafitis üggyel kezdődő esetjogban sajátos joghatásokat tulajdonított az irányelveknek horizontális jogviszonyokban, és erre a fejleményre sok magyarázat született. 1 Kérdés, hogy ezen ügyekre van-e egységes magyarázat, és e joghatások minősülhetnek-e egy közvetlen hatályú norma ismérveinek. A válaszra a következőkben teszek kísérletet. Ehhez azonban rögzíteni kellene, hogy mi a közvetlen hatály. Bármilyen meglepő, de a közvetlen hatály fogalma nem egyértelmű, és esetenként nehéz elhatárolni más, lehetséges joghatásoktól.
Craig és de Búrca tágabb és szűkebb értelemben használja a fogalmat, van aki szembeállítja a közvetlen hatályt és a "járulékos" közvetlen hatályt, és van, aki a Bíróság ügyeit elemezve tartózkodik attól, hogy egy irányelv alkalmazásának következményeit a közvetlen hatálynak tekintse, nyitva hagyván ugyanakkor ezt a lehetőséget is. 2 A Bíróság maga sem törekszik arra, hogy a közvetlen hatály fogalmára vetítse az általa megállapított joghatásokat. Az irányelvek horizontális hatályát felvető ügyekben ritkán merül fel kifejezetten a közvetlen hatály problémája, bár minden ilyen ügy implicit módon adja ezt a kérdést.
Így annak meghatározása célszerű, hogy egy közösségi jogi normának (ezen belül az irányelvnek) milyen lehetséges, általános joghatásai lehetnek egy belső jogvitában. E joghatások egymást átfedhetik, de a luxemburgi joggyakorlat alapján megfelelően körülírhatóak (a felsorolás elemei nem egyneműek, így lehet érvelni amellett, hogy egyes elemek a joghatás következményei, nem a joghatás megnyilvánulási formái):
(1) a fél felhívhatja a közösségi jogi normát;3
(2) a félre jogok származhatnak a közösségi jogi normából;4
(3) a félre kötelezettségek hárulhatnak a közösségi jogi normából;4
(4) a bíróság köteles "félretenni" a joghatással bíró közösségi jogi normával ellentétes belső jogi normát;6
(5) a bíróság köteles, amennyire lehetséges, a belső jogszabályok értelmezésénél mérceként használni;7
(6) a közösségi jogi norma "kizárja" a vele ellentétes belső jogszabály alkalmazását az ügyben (ld. a megelőző példákat).
A kérdés, hogy e joghatások közül, mi tartozik kizárólagosan egy közvetlen hatályú norma ismérvei közé, és mi az, ami nem. A felsorolásból az (5) eset egyértelműen nem közvetlen hatályt jelent, ugyanis a közösségi joggal összhangban történő értelmezés esetén a közösségi jogi norma joghatását csak az értelmezett belső jogi norma útján, annak közvetítésével fejtheti ki. Ilyen értelemben nem "közvetlen" a joghatás.8 A kommentátorok ezért ekkor "közvetett hatályról" beszélnek.
A Bíróság néha tágabban fogja fel a közvetlen hatályt, és ahogy az (1) esetnél jeleztem, arról beszél, hogy a magánfél felhívhatja-e a közösségi rendelkezést a tagállami bíróság előtt.9 Ez alapján nem kell, hogy jogok származzanak részére a rendelkezésből, hanem egyszerűen hivatkozhasson rá, és azt a bíróság köteles legyen, mint kötelező normát, megítélésének részévé tenni. Ezt egyesek "tágabb értelemben vett közvetlen hatálynak" nevezik, ami ma már nem tartható. Az értelmezési kötelezettséget megalapozó von Colson - Grimaldi - Marleasing döntések nyilvánvalóvá tették azt, hogy az (1) eset nem lehet csak a közvetlen hatály megnyilvánulási formája, mivel egy fél felhívhatja a közösségi jogi normát egy belső jogszabály megfelelő értelmezése végett is. Így az esetjogban megváltozott a közvetlen hatály ismérveinek köre, legalábbis e tekintetben. Valószínű, ennek következtében, a Bíróság valamely közösségi norma felhívásának lehetőségéről egyre kevésbé általában beszél. Inkább olyan összefüggésben használja, hogy a normát valamely jog érvényesítése vagy kötelezettség kikényszerítése céljából felhívhatja-e valaki, tehát összeköti a (2) és (3) esettel. Valamely közösségi jogi norma felhívhatósága egyfajta járulékos alakzattá vált, ami nem zárja ki, hogy esetenként önállóan is megjelenjen.
A (4) eset a Simmenthal (II) ügyben adott klasszikus formula, azonban úgy néz ki, hogy ez átfedi egymást (6) esettel. Például a Bussone ügyben, egy közvetlen hatályú rendelet joghatásáról mondta a Bíróság, hogy az "kizárja bármilyen jogszabály alkalmazását".10 Ez fogalmilag azt jelenti, mintha "félretenné" a jogalkalmazó szerv a belső jogszabályt. Ennek azért van jelentősége, mert az előző részben elemzett számos ügyben a Bíróság azt a megfogalmazást használta, hogy a vizsgált irányelv "kizár" valamilyen belső jogszabályt. Mindenesetre a (4) és (6) joghatás azonosítható egymással.
Kétségtelenül kulcspont a (2) és a (3) eset: kell-e egy közösségi jogi norma közvetlen hatályához, hogy arra jogot lehessen alapítani, illetve kötelezettséget lehessen kikényszeríteni. A (2) eset nem feltétlenül. Jóllehet, vertikális jogvitákban a Bíróság sokszor utalt arra, hogy az egyén bizonyos feltételek esetén szembeszegezheti az állammal a végre nem hajtott, vagy rosszul végrehajtott irányelvből fakadó jogait, ez azonban nem minden esetben szoros feltétele az irányelvek felhívásának és alkalmazásának. Vannak például olyan környezetvédelmi ügyek, ahol környezeti hatásvizsgálat elmaradása miatt a magánfél vertikális jogvitában egy állami szervvel szemben kötelezettséget kíván kikényszeríteni anélkül, hogy ugyanakkor az oldalán megjelenne valamilyen határozott, körülírható, korrelatív, anyagi jogból fakadó jog - ehelyett inkább érdekelt magánfelekről lehet beszélni. Ennek ellenére a Bíróság láthatóan alkalmazhatónak tekintette az előterjesztő bíróságok előtt az ügyekben felmerült irányelveket, a jog hiánya nem volt akadálya az irányelv közvetlen hatályának.11
Ebből következően is, a (3) eset elengedhetetlen ismérve illetve velejárója a közvetlen hatálynak: amenynyiben valamely félre kötelezettség hárul egy belső jogvitában egy közösségi jogi normából, kétségtelenül közvetlen hatályú normáról beszélhetünk. Ez egy közvetlen hatályú norma legszűkebb joghatása.
A fentiekből az következik, hogy amennyiben a Bíróság tartani akarja magát a Marshall (I) - Faccini Dori tételekhez, nem engedheti, hogy horizontális jogvitában egy irányelvet úgy alkalmazzanak, hogy abból az egyik félre (amely csak magánfél lehet), kötelezettségek háruljanak az irányelv rendelkezéseiből. Ugyanakkor meg kell birkózni a (6) eset problémájával is: ha a Bíróság egy irányelvnek olyan joghatást tulajdonít, hogy az "kizár" valamely belső jogszabályt, akkor egyben, ezzel közvetlen hatályt tulajdonít neki? A következő lépésekben e két kérdést kell megvizsgálni. Látni fogjuk azonban, hogy e két kérdés összekapcsolódik.
A belső jogszabály kizárását, mint a tagállam bíróságának jogalkalmazói aktusát, nem csak szószerint a "kizárás" kifejezés takarja, hanem a lényegét tekintve ezt jelenti a Simmenthal (II) ügyben alkalmazott formula ("félretétel"), vagy az egyéb ügyekben használ "nem alkalmaz" kifejezés is. Azonban, míg az utóbbi kettő egyértelműen utal a közösségi norma hatályára, az első pusztán tartalmi viszonyt is jelölhet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
