Csíkszentmihályi Mihálynak, az 1934-ben született magyar származású és az Amerikai Egyesült Államokban élő neves pszichológusnak és bölcselőnek, az MTA külső tagjának eddig négy könyve Magyarországon is megjelent. Közülük az első a "Flow: The psychology of optimal expericence" c. New Yorkban, 1990-ben született műve a "Flow - Az Áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája" címmel 2004-ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. E mű továbbfejlesztett változataként látott napvilágot 1997-ben a " The Evolving Self. A Psychology for the Third Millenium" c. monográfia, amely Buda Júlia fordításában a Nyitott Könyvműhely igényes kiadásában 416 oldal terjedelemben, 2007-ben jelent meg magyar nyelven. Az Akadémiai Kiadó publikálta 2008-ban az itt recenzeált könyvet is. "Az öröm művészete. Flow a mindennapokban" c. könyv pedig 2009-ben látott napvilágot a Nyitott Könyvműhely gondozásában.
1. E művekben olvasható rendkívül színes, informatív és instruktív leírások, elemzések alapján a flow-nak, majd a mémnek a következő jelentésére emlékeztetek. A flow egyrészt tartalmazza az értelmes természetes személy vonzalmát, belső indíttatását meghatározott tárgyú és tartalmú szellemi (pl. vallási, erkölcsi, bölcseleti, tudományos, művészeti stb.) vagy fizikai, esetleg vegyes erőfeszítés, munka, sport, fáradozás kifejtésére. A flow másodikként megjelölhető összetevője és megnyilvánulása az az önfeledt, kellemes, felemelő, lelkesült, boldogító, örömteli érzés, amely a végrehajtás, a megvalósítás folyamatában hatja át a kedvelt erőfeszítés, alkotás, versengés kifejtőjét. A flow harmadik fogalmi eleme és ismérve az az elégedettség, öröm, boldogság, amely a kedvelt erőfeszítés, versengés, alkotás megfelelő illetve sikeres elvégzését, végrehajtását, teljesítését követi, és ezáltal megalapozza, erősíti, szilárdítja az ilyen természetű aktivitás kifejtőjének önbizalmát, önbecsülését és éntudatát. A flow tehát egyaránt jelent belső késztetésből fakadó szárnyaló, áramló, izgalmas, kellemes aktivitást, valamint sikerélményt, örömet, boldogságot, elégedettséget, magabiztosságot, önbizalmat és önbecsülést.
Csíkszentmihályi egyéni, közösségi és tömeglélektani vizsgálódásainak másik jelentős kategóriája a mém. A mém, vagyis az emberek, az emberi közösségek által felfedezett, kimunkált, létrehozott, terjesztett, követett vagy követendőnek rendelt, esetleg tiltott minták szerepe a személyek és a közösségek fejlődésében, sorsuk előnyös vagy hátrányos alakulásában meghatározó volt és korszakunkban is az. Gondolhatunk a folyton gyarapodó emberi szükségletek kielégítését célzó vallási, erkölcsi, tudományos, művészeti és egyéb szellemi irányzatokra, valamint a tárgyi és az anyagi természetű mintákra a kőbalta, a dárda, a természetből átvett vagy létrehozott díszítőelemek használatától korszakunk lenyűgöző távközlési, közlekedési, számítástechnikai, űrkutatási stb. eszközeire, valamint más anyagi, szellemi, művészeti alkotásokra. A minták alakzatainak, előnyös és hátrányos tartalmának, a fejlődést előmozdító vagy fékező, esetleg kifejezetten káros voltának, a követés ösztönző vagy kényszerű előmozdításának, korlátozásának, a pozitív mintákkal való csalárd visszaéléseknek kimeríthetetlen tárházából rendkívül színes és tanulságos változatokat idéz fel és értékel Szerző a magyar nyelven is olvasható műveiben.
A flow-ra és a mémre vonatkozóan elvégzett empirikus vizsgálatoknak, elméleti elemzéseknek megkapó jellegzetessége, különös értéke Csíkszentmihályinak abból a nemes törekvéséből fakad, hogy következtetéseket szűrjön le, ajánlásokat fogalmazzon meg az Én genetikai kötöttségeinek, elavult, túlhaladott, korszerűtlen, veszélyes, hátrányos vagy kifejezetten káros felfogásainak, a családi, a közösségi, a vallási, az egyéb világnézeti, valamint a nemzeti, az etnikai, a politikai, a kulturális, a gazdasági és az életviteli mentalitások, szokások felülvizsgálatára, illetve korszerűsítésére akként, hogy elősegítse lelki, szellemi, erkölcsi önismeretünket, öntudatunkat, erősítse vállalkozó készségünket, önbecsülésünket, felelősségünket magunkért és másokért. Ezek folytán úgy vegyünk részt korszakunk súlyos problémáinak megismerésében, kezelésében, hogy saját magunk és a külvilág bonyolult komplexitásában is szert tehessünk egyéni és közösségi sikerélményekre. Elengedhetetlen, hogy személyiségünket, szemléletünket egyre igényesebbé, összetettebbé, rugalmasabbá, alkalmazkodóbbá fejlesszük. Ehhez pedig az is szükséges, hogy uralni tudjuk hajlamainkat, elfogultságainkat, szellemi energiáinkat és törekvésinket. Mindehhez személyi adottságaink
- 235/236 -
alapos ismeretére, folytonos tájékozódásra, tanulásra, a körülmények változásaihoz illeszkedő rugalmas igazodásra, megújulásra, az egyensúlyozottság és a boldogság tudatos gyarapítására, a lehetőségek és az előremutató közösségi elvárások tiszteletben tartására van szükség. Amíg nem tanuljuk meg, hogy azt tegyük, ami jól esik és egyben nem káros, sőt előnyös magunknak és másoknak is, tudatunk kontrollja olyan, mint a versenyautóba ültetett tanulóvezető gyötrelmes kecmergése.
2. A bemutatandó mű sajátossága abból fakad, hogy Szerző munkatársai közreműködésével 91 világhírű felfedezővel, művésszel, íróval készített interjút gyermekkorukról, tanulmányaikról, meghatározó élményeikről, érdeklődéseikről, törekvéseikről, életszemléletükről, kutatási-alkotási módszereikről, sikereikről, kudarcaikról stb. A könyv túlnyomó részt az így szerzett ismeretek sok szempontból rendszerezett, elemző bemutatását tartalmazza. Emellett Szerző a bevezető és a záró fejezetekben integrált elméleti elemzését és szintetizáló összegezését is elvégzi az alkotókészség sajátosságainak, a bevett illetve megszokott mintáktól eltérés, a találékonyság, a leleményesség, a felfedezés, az alkotás folyamatának, az eredményesség és a hasznosság követelményeinek. Megismerhetjük a könyvben az interjúk kérdéseit is. A jegyzetekben pedig közel 200 címszó összefoglaló tartalmát tanulmányozhatjuk. A művet név- és tárgymutató, valamint a kapcsolódó szakirodalom több mint 300 művének bibliográfiai adatai zárják.
A továbbiakban arra törekszem, hogy e mű színes, izgalmas és tanulságos tartalmából néhány, szerintem különösen jelentős problémát és következtetést összefoglaljak. Ehhez először a kreativitás szó jelentéséről szólok. Az emberi találékonyság, leleményesség, a meglévőtől, a kialakulttól, az elterjedt mintáktól eltérés készsége a fennmaradás, a haladás, a jobbítás mellőzhetetlen feltétele és eszköze. Az emberi civilizáció és kultúra különböző fokozatainak, jelenlegi szintjének és további alakulásának hajtóereje az emberi kíváncsiság és alkotókészség. A kreativitásnak természetesen felsorolhatatlanul sokféle változata érvényesült, létezik és valósulhat meg. Mindennapi életünk feltételeinek alakítása, életvitelünk színvonala, tartalma, sikeressége jelentős arányban ötleteinktől, ésszerű, praktikus eszközeinktől és módszereinktől, mindezek körültekintő alkalmazásától függ.
A mindennapi élet gyakorlati alkotókészségétől, leleményességétől, az új megoldások gondos kivitelezésétől lényegesen különbözik a tudományos kutatás, a korábban nem ismert új tudományos nézetek, törvényszerűségek felismerése, bizonyítása és alkalmazásuk lehetőségeinek kimunkálása. Ugyanezt mondhatjuk a korábbitól markánsan eltérő művészeti szemléletről, módszerről és alkotásról is.
3. A monográfia legizgalmasabb fejezeteit azok a vizsgálatok töltik ki, amelyek a kreatív készségek kialakulásának feltételeire, az alkotó személyiségjegyekre, a felfedezés külső feltételeire, az újítás szakmai és társadalmi elfogadására, a tudós, a művész életmódjára, az újítások rejtett vagy felismert veszélyeire vonatkoznak. Arra a kérdésre, hogy miként válhat valaki kreatívvá nincs, és nem is adható egyetlen, egységes és kimerítő válasz. Az interjú volt kiemelkedő tudósok, művészek, írók származásának családi körülményeinek, személyiségjegyeinek, - így különösen szangvinikus, melankolikus, kolerikus vagy sztoikus voltának - tanulmányainak, munkamódszereinek, pihenésének, szórakozásának áttekintése plasztikusan érzékelteti az említett adottságok és jellemzők gazdag változatosságát, látványos sokszínűségét. Találunk közöttük gazdag, jómódú és szegény családból származókat, apa vagy anya nélkül nevelkedetteket, zseninek minősülő, briliáns képességű, magas IQ-val, több diplomával rendelkezőket, gyenge tanulmányi eredményt elért, alacsony minősítésű diplomát szerzetteket stb.
Megállapítható-e ezek ismeretében a kreativitásnak, a termékeny alkotókészségnek valamilyen feltételrendszere? Amint már utaltam rá, az alkotókészségnek és a hatékony felfedezésnek kimerítő és kizárólagos feltétel- és ismérvrendszere nem rögzíthető. Ez a körülmény azonban nem zárja ki, hogy a tapasztalatok ismeretében ne jelölhetnénk meg olyan feltételeket, követelményeket, sajátosságokat, gyakorlati módszereket, amelyek gyakran fordulnak elő és többnyire előnyösek a hatékony felfedező, művészeti, irodalmi és egyéb kulturális alkotómunkásságban. Ezek közül ehelyütt a következőket emelem ki.
1) A tudományos felfedezés feltételei közül elsőként annak az elvárásnak követését említem, hogy a kutató behatóan ismerje szakterületének és az azzal összefüggő tartományoknak tudományos eredményeit. Csak akkor lehet a már elért vívmányokat bizonyítottan meghaladni, kiegészíteni és új megoldásokkal helyettesíteni, ha a kutató maradéktalanul ismeri a korábban követett minta jellemzőit, előnyeit és hátrányait.
2) Az előbbi követelménnyel szorosan összefügg korszakunk tudományterületeinek az a jellemzője, hogy a kutatás nem lehet elszigetelt, teljesen egyéni, szigorúan titkos, a szakmai közeg, a szakértők ellenőrzésétől, reflexióitól, elfogadásától, elvetésétől, vagy jóváhagyásától mentes. Ez az igény természetesen nem zárja ki egyes szakértők féltékenységét, rosszindulatú, gáncsoskodó megnyilvánulásait. A nyilvános vita, a bizonyítékok egyértelműsége, a
- 236/237 -
cáfolat sikertelensége legitimálhatja maradéktalanul a felfedezés újszerűségét és előnyösségét.
3) Tanulságosak Csíkszentmihályinak a tudományos kutatás, a felfedezés, az alkotás folyamatára vonatkozó vizsgálatai is. A személyi adottságok, feltételek és az alkalmazott módszerek körében mellőzhetetlen az érdeklődés, a kíváncsiság, a meglévővel szembeni elégedetlenség, az újításra törekvés, a hírnévre, az elismertségre vágyás. Kiváltó ok lehet az irigység, a versengés és a győzni akarás is. Motiváló erőként érvényesülhet az anyagi érdekeltség, a nemzeti, állami, gazdasági, politikai, vallási, hatalmi versengés, a közjó, az emberi haladás szolgálata.
4) Az erőfeszítés kiváltó okainak hatására, a feltárás, a felfedezés indító motívumai között megjelölhetők a kérdések, a feltételezések, az ötletek. Az ötletek többnyire átfogóak, homályosak, bizonytalanok, kidolgozatlanok. Több interjúalany erőteljesen hangsúlyozta, hogy az ötlet, az elképzelés, a kutatási törekvés felmerülése után rendkívül gondosan kell kezelni az ún. inkubációs periódust. Nem szabad ugyanis siettetni, erőltetni azt a kihordási időszakot, amelyben szinte automatikusan, pihenéssel, kikapcsolódással, töprengéssel, tépelődéssel, alternatívák összevetésével érlelődnek a megoldási változatok és kibontakoznak a végleges lehetőségek.
5) Mindemellett, illetve a nyugodt és termékeny ér-lelődési, kiköltési idő után kitartó, fáradhatatlan kísérletező, feltáró, elemző, rendszerező, ellenőrző, értékelő erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a felfedezés bekövetkezzék, kellően bizonyított és dokumentált legyen, vagy bebizonyosodjék az ötlet, a feltételezés megalapozatlansága, a kutatás sikertelensége.
4. A kreatív embereknek előnyös szellemi adottságaik, ambícióik, fáradhatatlan, kitartó erőfeszítéseik mellett illetve ezek keretében - kiemelkedő szellemi, pszichikai és fizikai adottságaik esetén is - különös gondossággal és életvitellel kell óvniuk életenergiáikat. Összpontosított szellemi és fizikai aktivitásuk önmagában is tetemes energiafogyasztással, entrópiával jár. Rendkívül hátrányos, sőt veszélyes, ha a felfedező tudós, az újító művész, a szépíró emellett aprólékos háztartási gondok, családi, munkahelyi viszályok, vagy egyéb - az alapvető szakmai törekvésekhez viszonyítva - mellékes problémák kezelésével pazarolja vitális energiáit. Hogy a rendkívüli teljesítményre törekvő kreatív személy ezenkívül milyen módon - pl. ebéd utáni alvással, hétvégi kirándulással, kertészkedéssel, sporttal, játékkal, zenehallgatással, ismeretlen helyen rejtőzködéssel, zarándoklattal, sajátos szexualitással stb. - piheni ki fáradtságát, termeli újra nemes törekvések szolgálatára szánt életerejét, személyiségi adottságokhoz, vonzalmakhoz igazodva, rendkívül sokféle lehet.
A tudós, a művész, az író, a sportoló közvetlen és tágabb környezetének mindezt megértéssel, sőt támogatással kell fogadnia és előmozdítania.
5. Az entrópiával összefüggő tanulságos megállapítása Szerzőnek az is, hogy ha kíváncsiságunkat, újító törekvéseinket nem tanuljuk meg élvezni, feltáró, újító ambícióink megmaradása és megújulása nem tart sokáig. Ha semmi különös teendőnk nincs, gondolataink hamar visszatérnek a kiismerhetetlenség, a véletlenszerűség, a zűrzavar állapotába. Ha nincs olyan ok, erő, amely koncentrálásra késztet, elménk elveszíti összpontosítását, olyan állapotba esik vissza, amelyben csekély energiafogyasztásra van szüksége. Ekkor következik be a mentális káosz, kellemetlen gondolatok villannak fel, elfelejtett sérelmek kerülnek felszínre. Az ilyenkor igénybe vett passzív szórakozás - pl. érdektelen tévénézés, értelmetlen beszélgetés - ugyan ideiglenesen távol tartja a káoszt, az így elnyert figyelmet azonban elpazaroljuk. Mindezek megelőzésére, a depresszió elkerülésére ajánlja Csíkszentmihályi, hogy tegyünk szert a flow-ra. Ismerjük fel és aknázzuk ki lappangó kreatív energiáinkat, alakítsunk ki ésszerű és kellemes erőfeszítéssel elérhető célokat, tudjunk koncentrálni, küzdjünk a hátrányos egyoldalúság ellen, és legyünk tekintettel másokra is. Ha bármit jól végzünk, örömtelivé válik életünk. Mindig lehet kellemesebb, előnyösebb, hatékonyabb módszert találni céljaink eléréséhez, teendőink végzéséhez. A mindennapi és a kiemelkedő - tehát a tudományos, a feltalálói, a művészeti, az írói, a sport stb. - kreativitás egyaránt lehet előnyös, hasznos és kellemes. Nem tagadhatjuk azonban, hogy mindez lehet az egyén és a közösség számára ártalmas is.
6. A vázoltakon kívül számos olyan jelentős tárgykört taglal Szerző ebben a művében, amelyekre e recenzió terjedelmi keretei között még csak nem is utalhatok. Fontosnak tartom azonban megemlíteni a monográfiának azokat a záró megállapításait, amelyek a folyton megújuló tudományos-műszaki eredmények nem szándékolt, esetleg előre nem is látható, de súlyosan hátrányos, ún. kiegészítő, komplementer következményeit hangsúlyozzák. Szerző Barry Commoner neves biofizikusnak, az ökológiai harc egyik kiemelkedő kezdeményezőjének megállapításaira (296. o.) hivatkozva jegyzi meg, hogy a tudomány kezdetben az emberi jólét növelésének hathatós eszköze volt, de amikor a különálló szakterületek vívmányait anélkül használják fel, hogy ismernék összhatásukat, pusztító erőket szabadítanak fel. Ezekkel szemben csak holisztikus szemlélettel, a tudományok, a bölcseletek, a vallások, a politikák és az egyéni törekvések összefogásával, erőfeszítéseik összehangolásával küzdhetünk eredményesen.■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus
Visszaugrás
