"A polgári eljárásjog szabályainak egységesítése, de legalább közelítése nyilvánvalónak tűnik a nemzetközi közösség, különösen a regionális közösség, mint pl. az EU vagy a Mercosur1 számára, lévén ez a piac megfelelő működésének lényeges eleme egy olyan korban, amelyet joggal neveznek a globalizáció korának. Elég a kereskedelmi cserekapcsolatok intenzitására, a pénzpiac világméretűvé válására, ezek szeszélyes mivoltának globális visszhangjára és ezen műveletek jogi szabályozása és az ebből eredő jogvédelem közötti szoros összefüggésre gondolni. Könnyű belátni, hogy valamilyen jogharmonizáció a büntető- és a polgári eljárásjog esetében is szükségszerű."2
Napjainkban már általánosnak tekinthető az a vélemény, miszerint a bírósági határozatok szabad "forgalma" az Unió klasszikus négy alapszabadsága (áruk, szolgáltatások, tőke, munkaerő szabad áramlása) mellett mintegy ötödik alapszabadságként jelenik meg.
A polgári eljárásjog és ezen belül a bírósági végrehajtás egységesítése terén a fejlődés és fejlesztés a Brüsszeli, illetve a Luganói Egyezmény megszületésével3 korántsem záródott le.
Az Európai Közösségek Bizottsága 1999. július 14-én előterjesztést tett egy a polgári és kereskedelmi ügyekben a hatáskörről, valamint az ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló EK tanács rendelet megalkotására.
Ennek a rendeletre irányuló javaslatnak az volt a célja, hogy egységesítse a tagállamokban a hatáskörre vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályokat, javítsa és felgyorsítsa az ítéletek elismerését és végrehajtását kereskedelmi és polgári ügyekben. Ez hozzájárul a szabadság, a biztonság és az igazságosság olyan területének kialakításához, ahol biztosított a személyek szabad mozgása és a peres felek élhetnek jogaikkal, ugyanazon lehetőségeket élvezve, mint amelyekkel hazájuk bíróságai előtt rendelkeznek. A Közösségnek egy ilyen terület létrehozása érdekében többek között el kell fogadnia a polgári ügyekben a bírósági együttműködéssel kapcsolatos, a belső piac megbízható működéséhez szükséges intézkedéseket.
Az okmányra kiválasztott rendeleti formát számos megfontolás támasztotta alá. Mivel a kiindulópont a magánszemélyek és a gazdaság résztvevőinek jogbiztonsága volt, a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fent említett célokat a tagállamok egymagukban nem tudják megvalósítani, ezért ennek határon átnyúló hatása miatt közösségi szinten kell eleget tenni. Mivel a hatásköri szabályoknak, az ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályoknak világosnak és egységesnek kell lenniük, azaz ezek megállapítását tagállamok belátására nem lehet bízni. Másrészt a rendelet mellett való döntés lehetővé teszi a Bíróság számára annak biztosítását, hogy valamennyi tagállamban egységesen alkalmazzák, mivel nem kell a közösségi okmány tartalmát a nemzeti jogba átültető rendelkezésekhez folyamodni. Ugyanakkor a javasolt okmány a célok megvalósításához szükséges minimumra szorítkozott és nem lépte túl azt, ami e cél érdekében szükséges.
Mindezen előzmények után született meg 2000. december 22-én a Brüsszeli Egyezményt és az ahhoz fűzött jegyzőkönyvet felváltó EC 44/2001. számú tanács rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a hatáskörről, valamint az ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról, mely 2002. március 1-jén lépett hatályba.
A rendelet, mely átvette a Brüsszeli Egyezmény lényegi struktúráját és legtöbb alapvető elvét, törekedett egyrészt a hatáskör egységes és korszerű formáinak bevezetésére a polgári és kereskedelmi ügyekben, másrészt a vonatkozó ítéletek gyors és automatikus elismerésére, illetve a végrehajtására irányuló formalitások egyszerűsítésére egy egységes és egyszerű eljárás megteremtésével.
A rendelet legfőbb újítása - mindazokon kívül, ami a hatásköri szabályokra vonatkozik - az elismerés és végrehajtás irányuló eljárás területén az volt, hogy az eljárást úgy módosították, hogy javuljon a végrehajthatóság megállapítására fordított idő, és ennek következtében az ítéletek minél hamarabb és egyszerűbb módon kerüljenek végrehajtásra.
A rendelet tervezete a tagállamok bíróságai közötti kölcsönös bizalom alapján - megszüntetve a korábbi "kettős szűrőrendszer"-t - még deklarálta az Európai Közösségben hozott ítéletek automatikus elismerésének elvét. Sajnos a megszületett rendelet - átvéve a Brüsszeli Egyezmény elvét és szövegezését - a korábbiakhoz hasonlóan rendelkezik az elismerés megtagadásának okairól.
Ugyanakkor a rendelet az elismerés megtagadásának okait jelentősen leszűkítette. Az EK-rendelet 34. cikke értelmében a határozat nem ismerhető el:
1. Ha az elismerés megállapítása nyilvánvalóan azon állam közrendjébe ütközne, amelyben az elismerést kérik.
E pontban a "nyilvánvalóan" határozószó beillesztése a közrendi klauzula, az állami politikai alap kivételes jellegét hangsúlyozza.
2. Ha a perbe nem bocsátkozott alperes számára az eljárást megindító vagy az ezzel egyenértékű más iratot nem kézbesítették szabályszerűen és olyan időpontban, hogy védekezni tudjon, hacsak az alperes nem mulasztotta el a határozat elleni jogorvoslatra irányuló eljárást, amikor annak megtételére lehetősége volt.
E pont módosításának legfőbb oka az volt, hogy az eljárás elhúzását célozva az adósok ezen okra hivatkoztak leggyakrabban. A módosítást követően nem zárja ki az elismerést (és a végrehajtást), ha az adós a származási hely szerinti államban - bár erre lehetősége lett volna - nem fellebbezett az eljárási szabálytalanság miatt, erre mint az elismerés (majd a végrehajtás) megtagadásának, vagy visszavonásának alapjára a címzett országban eredményesen már nem hivatkozhat.
3. Ha összeegyeztethetetlen a címzett tagállamban ugyanolyan felek közötti vita során hozott határozattal.
4. Ha összeegyeztethetetlen egy másik tagállamban vagy harmadik országban ugyanolyan kereset alapján és felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat eleget tesz az elismeréshez szükséges feltételeknek a címzett tagállamban.
A Brüsszeli Egyezményben mutatkozó hiány kitöltése érdekében a rendelet kiterjesztette az összeegyeztethetetlen határozatok körét a többi tagállamban hozott határozatokra is.
Ugyanakkor a rendeletben már nem szerepel a természetes személyek statusára vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályok be nem tartásával kapcsolatos ok, mivel ezen szabályokat a tagállamokban fokozatosan közelítik.
A végrehajtás területén fontos újdonság, hogy a címzett tagállamban az ítélet végrehajthatóságának megállapítására hatáskörrel rendelkező bíróság csak formálisan ellenőrizheti a kérelem alátámasztásaként benyújtott dokumentumokat, de nem jogosult arra, hogy hivatalból megvizsgálja, hogy a végrehajtandó határozattal szemben a végrehajtás megtagadásának valamely oka fennáll-e. A rendelkezések elsősorban annak elkerülését célozzák, hogy a hitelező eljárásjogi terheit tovább nehezítsék. Így az eljárás továbbra is ex parte marad, azaz az adóst nem kell tájékoztatni a kérelemről, nem kell meghallgatásra idézni. A bíróság csak abban az esetben vizsgálhatja a végrehajtás megtagadásának okait (melyek megegyeznek az elismerhetőség megtagadásának okaival), ha az adós fellebbezéssel élt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
