Karunk 2013 novemberében immáron "visszatérő vendégként" vett részt a Vilniusi Egyetem, a Lódz-i Egyetem, a Kölni Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem együttműködése nyomán minden évben megrendezésre kerülő nemzetközi jogi, uniós jogi és alkotmányjogi tárgyú konferencián, amelynek központi témája a nemzetközi jog nemzeti bíróságok általi alkalmazása volt, és ahol Karunkat a hallgatók közül Sárai Luca, Daka Marija, Márky Gábor és Lukonits Ádám, az oktatók közül pedig Dr. Drinóczi Tímea és Dr. Mohay Ágoston képviselte. A konferencia számára ezúttal a Vilniusi Egyetem biztosított helyszínt.
A konferencia több szemszögből közelítette meg a nemzetközi- és uniós jog tagállami alkalmazásának kérdéskörét, ezért a hallgatók különféle szekciókba osztva, egy-egy oktató elnökletével, egymás után adták elő kutatásaik eredményeit. A szekciók között akadt olyan, amely az alkotmánybíróságok és a nemzetközi jog kérdésével foglalkozott, valamint olyan, amely a közigazgatási bíróságok vonatkozásában tette meg ugyan ezt, de az európai unió jogának államok általi átültetése, továbbá az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának államok általi alkalmazása is egy-egy szekció témáját képeztek. A pécsi delegáció tagjai közül Lukonits Ádám előadásában a nemzetközi jog magyarországi érvényesülésével foglalkozott, az Alkotmánybíróság több mint húsz éves gyakorlatának eredményein keresztül. Ádám előadása elején röviden ismertette Magyarország Alaptörvényének megszületési körülményeit, az Alkotmánybíróság legáltalánosabb jellemzőit, valamint a nemzetközi jog és a belső (magyar) jog közti kapcsolat esszenciáját. A rövid elméleti alapvetést követően sorra vette a nemzetközi joggal foglalkozó négy kardinálisnak tekinthető alkotmánybírósági döntést: az 53/1993. (X. 13.) AB, a 4/1997. (I. 22.) AB, a 7/2005. (III. 21.) AB és a 22/2012. (V. 11.) AB határozatokat. Az általános transzformációról szóló 53/1993. (X. 13.) AB határozattal kapcsolatban kiemelte, hogy a nemzetközi szokásjogot és a nemzetközi jus cogens-t az Alkotmány tette a magyar jog részévé, transzformáció útján, amelyből következően ezek a szabályok az Alkotmánynál alacsonyabb szintű magyar jogszabályok felett állnak (ezt egészíti ki az, hogy a nemzetközi jog ellenkező tartalmú kogens szabályával szemben a magyar jog nem érvényesülhet). A nemzetközi szerződések utólagos normakontrolljáról szóló 4/1997. (I. 22.) AB határozat ismertetésekor főként arra tért ki, hogy bár az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) expressis verbis nem mondja ki, de a lehetőség a nemzetközi szerződéseket kihirdető hazai jogszabályok esetében is nyitva áll az utólagos normakontroll folytatására, amennyiben ez szükségesnek mutatkozik (továbbá amennyiben annak jogszabályi feltételei adottak). A visszaható hatályú nemzetközi szerződések tilalmát deklaráló 7/2005. (III. 21.) AB határozat jelentőségét Ádám abban állapította meg, hogy elfogadhatatlan, ha a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály utólag nyilvánít jogellenessé magatartásokat, állapít meg kötelezettségeket vagy korlátoz jogosultságokat. Végezetül a nemzetközi szerződések ratifikációjához szükséges parlamenti hozzájárulás mértékéről szóló 22/2012. (V. 11.) AB határozat bemutatásakor kiemelte, hogy a magyar parlamenti képviselők kétharmadának szavazata szükséges az olyan nemzetközi szerződések ratifikálásához, amelyek az Európai Unió alapítószerződéséből fakadó jogok és kötelezettségek módosítását vagy kiegészítését célozzák, feltéve, hogy a szerződés az Alaptörvényből eredő további hatáskörök közös gyakorlására irányul. Ádám előadását azzal a konklúzióval zárta, hogy egyrészről az Alkotmánybíróság igen nehéz helyzetben van, másrészről a nemzeti bíróságok egyre inkább óvakodnak a nemzetközi jog alkalmazásától a hazai jogvitákban. Az előadást követően kérdésként hangzott el, hogy a "láthatatlan alkotmány" koncepciója mit is jelent pontosan, mert elég nehezen lehet elképzelni azt, hogy a bírák olyan döntésekre hivatkozzanak, amelyek már hatályukat veszítették. Ádám erre reflektálva ismertette a teória lényegét, illetve vele kapcsolatban a minden korban feltétel nélkül érvényesülő általános alkotmányi értékek kategóriáját. Az előadásra az "Alkotmánybíróságok és nemzetközi jog" című szekcióban került sor olyan további prezentációk mellett, amelyek többek között a litván alkotmánybíróság legfrissebb, nemzetközi jogi tárgyú döntéseit, valamint a német alkotmánybíróság nemzetközi jogot érintő, kiemelkedő súlyú döntéseit (így például az 1970. évi Varsói és Moszkvai Szerződésekkel kapcsolatos határozatát) ismertették.
Másodikként Marija prezentálta kutatási témáját: az ún. ügyészi prerogratíva kapcsán hozott 166/2011. (XII. 20.) AB határozatot, különös tekintettel az abban ismertetett és döntési alapként felhasznált Em-
- 283/284 -
beri Jogok Európa Bíróságának esetjogára, és ezzel összefüggésben a megnyilvánuló "párbeszédre". Előadásának elején Marija ismertette a hallgatóságot a 2010. évi választások után kialakult berendezkedéssel, valamint az akkor hatályos alkotmány vonatkozó rendelkezéseivel. Az új Alaptörvény, illetve az Emberi Jogok Európai Egyezményének releváns szakaszai is összevetésre kerültek, valamint a büntetőeljárásról szóló törvény 2011. évi módosításával kapcsolatban az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb rendelkezések, különösképpen az illetékességi területen kívüli vádemelés lehetőségét megteremtő 17. §-ban foglaltak. Marija kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság a döntés meghozatalakor érvrendszerébe beépítette az Emberi Jogok Európai Bíróságának Husszein és mások kontra Azerbajdzsán, Hauschildt kontra Dánia, De Cubber kontra Belgium, Bulut kontra Ausztria ügyeiben foglalt megállapításait. A szabályozás ezekkel való összhangjának hiánya végül maga után vonta a nemzetközi kötelezettségbe ütközést, illetve a szabályozás alkotmányellenesség miatti megsemmisítését. Előadásának lezárásaként pedig ismertette a hatályon kívül helyezés alkotmányi szintű továbbhatását, valamint "kapcsolatát" az Országos Bírósági Hivatal elnökének ügyáthelyezési jogosultságával. Marija előadására az "Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogának nemzeti alkalmazása" című szekció részeként került sor, akárcsak a lengyel és a litván gyakorlatot ismertető prezentációkra.
Harmadikként Gábor mutatta be választott témáját - Ádám témájával mondhatni párhuzamosan - az Európai Unió jogának érvényesüléséről a magyar Alkotmánybíróság határozatain keresztül. Előadása elején kiemelte, hogy a taláros testület vonatkozó esetjoga meglehetősen szűk terület, mivel mindösszesen öt kiemelkedő jelentőségű határozat született a témában. Ezekben megállapították többek között azt, hogy az Unió elsődleges jogforrásai (az alapító szerződések) nem tekinthetők nemzetközi jognak, valamint azt, hogy az Alkotmánybíróság hatásköre szempontjából az Európai Unió joga belső jognak minősül, azaz egy tekintet alá esik a hazai jogszabályokkal. További fontos megállapításnak tekinthető az uniós jog értelmezésére vonatkozó rendelkezés, amely - csakúgy, mint a fentiekben említett megállapítások - meghatározta a későbbi időszak magyarországi döntéseit. Eszerint kizárólag az Európai Unió Bírósága jogosult az Európai Unió jogának értelmezésére. Gábort előadása után arról kérdezték, hogy mi indokolja Magyarországon az olyan döntéseket, amelyek alapján a regnáló kormányzat korlátozni kívánja az uniós jog érvényesülését. Válaszában kiemelte, hogy a hosszú, gyakran többszöri áttételekkel nyugatra érkező információk hazánk politikai helyzetének alakulásáról könnyen torzzá és pontatlanná válhatnak, mire elérik céljukat, ezért fontosnak tartotta leszögezni, hogy az uniós jog érvényesülését Magyarország sem a múltban, sem a jelenben nem kívánta, illetve kívánja korlátozni. Az előadás az " Európai Unió jogának alkalmazása" című szekció szerkezetébe tagozódott be. A szekcióban egyébiránt olyan témákkal ismerkedhettek meg a konferencia résztvevői, mint az uniós jog alkalmazásának korlátai Lengyelországban, valamint a német alkotmánybíróság reakciója az Európai Bíróság Akerberg Fransson-ügyben hozott döntésére.
Negyedikként pedig Luca adta elő kutatási eredményeit, amelyben a néhány éve nagy visszhangot keltő Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. ügyének bemutatásán keresztül arra kereste a választ, hogyan érvényesül, illetve hogyan alkalmazható a közösségi jog Magyarországon. Mivel a betéti társaság a székhely áthelyezése kérdésében előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Bírósághoz, Luca először azt ismertette, hogy mit is jelent az Unió előzetes döntéshozatali eljárása és Magyarországon jelenleg milyen szabályok vonatkoznak rá, továbbá a jogeset könnyebb érthetősége érdekében pár szóban kifejtette azt is, hogy mit is jelent a letelepedés szabadsága és annak milyen formái vannak. Előadásában Luca kiemelte, hogy a jogesetnek azért van fontos szerepe, mert az Európai Bíróság ítélete alapján a magyar törvényhozás megváltoztatta az előzetes döntéshozatali eljárás szabályozását a polgári perrendtartásban. Előadását követően olyan kérdés hangzott el Lucához, amely személyes véleményére volt kíváncsi az egységes társasági jogi szabályozás koncepciójának indokoltsága felől. Válaszában kifejtette, hogy ez igazán pozitív ötlet, amely jelentősen megkönnyítené a cégek helyzetét az Európai Unión belül, de amelynek egyúttal sajnos vajmi kevés realitás alapja van. Luca - Gáborhoz hasonlóan - az "Európai Unió jogának alkalmazása" című szekcióban adta elő kutatási eredményeit olyan további témák mellett, mint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának alkalmazása Fehéroroszországban, valamint az Európai Stabilitási Mechanizmus és a német alkotmány kapcsolata a német alkotmánybíróság esetjogán keresztül.
Az előadások mellett közös kirándulásokon, illetve színes kulturális rendezvényeken vett részt a pécsi delegáció. Ennek során új ismeretekre tettek szert és új ismeretségeket köttettek külföldi hallgatókkal, oktatókkal. A konferencia záró vacsoráján a szervezők pozitívnak értékelték a háromnapos szeminárium eredményeit és vázolták a jövő évi konferencia helyszínét, programját. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerzők joghallgatók.
Visszaugrás
