Az elkövetkezőkben összehasonlítjuk (A) a mexikói alkotmányjogi panaszt (amparo) és (B) a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz benyújtott panaszt avval a céllal, hogy a magyar közönség az új Alaptörvényben bevezetett ún. valódi alkotmányjogi panasz megértéséhez összehasonlítási anyagot kapjon. Azt reméljük, hogy a magyar alkotmányjogászok hasznosnak fogják találni ezeket az információkat.[1]
(A) Mexikóban nem létezik formális értelemben vett külön Alkotmánybíróság, hasonló hatáskörökkel azonban a Legfelső Bíróság rendelkezik. A Legfelső Bíróság Mexikó szövetségi bíróságainak legmagasabb bírói fóruma. [Alkotmány 94. cikk (1) bek.]
(B) Az Emberei Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) az Európa Tanács szerve, melyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményben és kiegészítő jegyzőkönyveiben (a továbbiakban: Egyezmény) foglalt jogok védelme érdekében hoztak létre, teljes autonómiát élvez a tagállamoktól.
(A) A jelenlegi rendszerben (2011. június 6-án átfogó alkotmányos reformokat vezettek be, amelyek 2011. október 4-én léptek hatályba), alkotmányjogi panaszt (juicio de amparo) olyan személyek vagy szervezetek nyújthatnak be, akik/amelyek egyénileg vagy csoportosan jogos érdeküket valószínűsítik. Az amparo olyan jogi normák, jogi aktusok vagy olyan hatósági mulasztások esetén indítható, amelyek az Alkotmányban elismert emberi jogokat, vagy az e jogok védelmét szolgáló garanciákat sértik. Az amparo abban az esetben is megindítható, ha olyan nemzetközi szerződésben elismert jog sérelmét állítják, amelynek Mexikó is részese.
Így, az amparo segítségével bírói döntések - köztük közigazgatási bíróságok és munkaügyi bíróságok döntései - támadhatók meg alkotmányos jogok megsértése esetén. Ennek érdekében a jogszabályok által igénybe vehető rendes jogorvoslati lehetőségeket ki kell meríteni.
A bírói döntések esetében, az amparo a jogvitát lezáró jogerős ítéletek vagy döntések ellen nyújtható be, függetlenül attól, hogy a jogsértés az ítéletekben vagy döntésekben, vagy az eljárás folyamán következett be. Ez utóbbit abban az esetben kezdeményezhetik, ha az eljárási jogsértés a panaszos védekezését oly módon érintette, hogy a bírói döntés végső kimenetelére hatással volt ("közvetlen amparo"). Az amparo olyan döntések ellen is megindítható, amelyek végrehajtását az adott eljáráson belül nem lehet megtámadni, illetve amelyeket az eljáráson kívül vagy azok lezárását követően hoztak meg, ha a rendes jogorvoslatot már kimerítették. Ez a típusú amparo olyan aktusok megtámadását is lehetővé teszi, amelyek tárgyaláson kívüli személyeket érintenek ("közvetett" amparo) (Alkotmány 103-III & IV és 107-1 cikkek).
(B) A strasbourgi panaszoknak a következő formai követelményeknek (ún. "elfogadhatósági kritériumok", Egyezmény 35. cikk) kell megfelelni:
- csak az Egyezményben és kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt emberi jogok megsértése esetén lehet az EJEB-hez fordulni;
- csak olyan események kapcsán lehet az EJEB-hez fordulni, melyek azután következtek be, hogy az adott tagállam kötelezőnek ismerte el magára nézve az Egyezményt. Magyarország tekintetében ez a dátum 1992. november 5-e;
- az EJEB-hez csak összes hatékony hazai jogorvoslat kimerítése után lehet fordulni;
- az EJEB-hez az összes hatékony hazai jogorvoslat kimerítésétől számított 6 hónapon belül lehet fordulni;
- csak az fordulhat az EJEB-hez, aki személyesen és közvetlenül "áldozatnak" tekinthető az adott egyezményes jog megsértésének szempontjából;
- kérelmező lehet magánszemély vagy azok csoportja, továbbá nem kormányzati szervezetek, valamint jogi személyek is, azonban közhatalmat gyakorló entitások, így például helyi önkormányzatok nem léphetnek fel kérelmezőként;
- bármilyen nemzetiségű személy, azaz nem európaiak is benyújthatnak kérelmet, annak csak az a feltétele, hogy az állítólagos jogsértésért az Egyezmény valamely tagállamának hatóságai legyenek felelősek;
- csak az fordulhat az EJEB-hez, akinek panasza - a fentieken túl - nem "nyilvánvalóan megalapozatlan".
Az EJEB nem foglalkozik érdemben továbbá azokkal a panaszokkal sem, amelyek:
- névtelenek;
- strasbourgi szempontból res iudicata esetét valósítják meg;
- más nemzetközi kivizsgálási eljárás van/volt folyamatban az üggyel kapcsolatban;
- a kérelem joggal való visszaélésnek minősül (lásd Egyezmény 17. cikkét is);
-439/440-
- a kérelmező nem szenvedett jelentős joghátrányt, de a Bíróság még ebben az esetben is érdemi vizsgálatot folytat le, ha az Egyezményben meghatározott emberi jogok védelme ezt indokolja, vagy a panaszt a hazai bíróság nem vizsgálta ki megfelelően.
a) Rendelkezik a bíróság a panaszok közötti szabad válogatás jogával vagy minden panaszra válaszolnia kell? A formális visszautasítás (Abweisung/Zurückweisung) ebben a vonatkozásban ugyancsak válasznak számít.
(A) Az amparót szövetségi bíróságok bírálják el: kerületi bíróságok ("közvetett amparo") vagy Körzeti Társasbíróságok ("közvetlen amparo"). A "közvetett amparó"-val támadott bírói döntés elleni indítványt a Legfelső Bíróságon kell benyújtani, abban az esetben, ha alkotmányossági kérdésről van szó. A "közvetlen amparó"-val támadott döntés elleni indítvány ugyancsak a Legfelső Bíróság elé kerül, amennyiben jogi normák alkotmányossága tárgyában dönt; az Alkotmány valamely rendelkezésének közvetlen értelmezéséből fakad; vagy az ilyen kérdésben való döntést a panaszos erre irányuló kérelme ellenére is elmulasztják, feltéve, hogy a Legfelső Bíróság által lefektetett általános szabályok szerint a kérdés fontosnak és lényegesnek tekinthető. [Alkotmány IX & 107-VIII, a) cikkei]
(B) Az EJEB az összes panasszal foglalkozik, és legalább egy, formai okból történő elutasító határozatot hoznia kell valamennyi tekintetében.
b) Milyen egyéb szűrő lehetőségek vannak a rendszerben? Pl.: határidők, kötelező jogi képviselet stb.
(A) Az amparót a panaszos saját maga, képviselője, büntetőeljárás esetén ügyvédje, rokona, vagy más, a törvény által erre feljogosított személy terjesztheti elő. Az eljárást kizárólag a panaszos, jogi képviselője vagy ügyvédje folytathatja le [Amparo Törvény 4 cikk]. A panasz benyújtására nyitva álló határidő tizenöt nap [Amparo Törvény 21 cikk]. A jogi normák ellen irányuló panaszt a hatálybalépést követő harminc napon belül lehet benyújtani [Amparo Törvény 22-1 cikk]. Azok a panaszok, amelyek az élet közvetlen veszélyét, a személyi szabadság megsértését, kitoloncolást, száműzetést, vagy bármilyen, az Alkotmány 22. cikke által tiltott cselekményt (alkotmányellenes büntetések esetei), illetőleg a hadseregbe vagy a nemzeti tengerészeti szolgálatba való kötelező belépést érintik, határidő nélkül, bármikor előterjeszthetők [Amparo Törvény 22-11 cikk].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
