https://doi.org/10.59851/mj.72.08.2
Számos kutatás foglalkozik a jogértelmezés módszereinek vizsgálatával. E cikk kis elemszámú kvalitatív esetelemzést végez e téren. A kutatás alapját a korlátozott precedensrendszer bevezetése adja, amely új kontextusba helyezi a Kúria joggyakorlatát, így a joggyakorlatban megjelenő jogértelmezési módszereket is. Az esetelemzés két olyan határozatot vizsgál, amelyekben felmerül a nyelvtani értelmezés lehetősége. Ezek összevetésével e cikk arra keresi a választ, hogy milyen alapon választja ki a bíróság az alkalmazandó értelmezési módot, és a jogegység szempontjából vonatkozik-e erre a választásra valamilyen követelmény, elvárás?
Kulcsszavak: értelmezési módszerek; nyelvtani értelmezés; teleologikus értelmezés; jogegység
The investigation of legal interpretation methods is the subject of a significant number of legal research. This article carries out a qualitative case analysis with a small number of elements in that research area. The basis of the research is the introduction of the limited precedent system, which places the legal practice of the Court in a new context, including the legal interpretation methods appearing in its legal practice. The case analysis examines two decisions - rendered by the Curia (the supreme court of Hungary) - in which the possibility of grammatical interpretation arises. By comparing them, this article looks for the answer to the research question: on what basis the court chooses the applicable method of interpretation and, from the point of view of the legal unity, are there any requirements for this choice?
Keywords: methods of interpretation; grammatical interpretation; teleological interpretation; legal unity
"Gray álláspontja szerint a törvény nem tekinthető jognak, pusztán a jog egyik forrásának. Joggá kizárólag azután válik, miután azt a bíróság értelmezte és alkalmazta."[1]
A fenti idézet a joggal, valamint a bíróság jogrendszerben betöltött szerepével kapcsolatban olyan felfogást tükröz, amely a jogalkalmazás és a jogalkotás közötti fogalmi elhatárolás lehetetlenségét fejezi ki. Megjegyzendő, hogy e koncepció nem áll sem vitán felül, sem ellenpont nélkül, hiszen a hatalmi ágak elválasztásának tradicionális megfogalmazása éppen azt hangsúlyozza, hogy a jogalkotó feladata a jog megalkotása, míg a bíróságok csupán alkalmazzák azt.[2] Vitán felül áll azonban az, hogy a bírói jogértelmezés olyan kulcsmomentum a jog érvényesülésében, amely miatt a jogértelmezési módszer megválasztásának helyessége a jogtudomány egyik központi kérdése lehet.[3]
A jogértelmezés módszereinek kutatása éppen ezért számos kutatás témája volt mind a nemzetközi, mind a magyar jogirodalomban.[4] E munkák közt találhatunk nagy esetszámú, jelentősebb időintervallumot felölelő kutatásokat éppúgy, mint egyes esetekre fókuszáló, azokat nagyobb mélységben megvizsgáló tudományos műveket.[5] E cikk az utóbbi kategóriába tartozik, kis elemszámú esetelemzést végez. A kutatás alapját a korlátozott precedensrendszer bevezetése adja, amely új kontextusba helyezi a Kúria joggyakorlatát, így a joggyakorlatban megjelenő jogértelmezési módszereket is.[6] Bár a 3/2019. számú BJE még a korlátozott precedensrendszer bevezetése előtt született, de precedensként hivatkozható. Valamint - nemzetközi perspektívából szemlélve - a bírói jogértelmezés vizsgálatának kontextusát az a konvergenciafolyamat képezi, amelyet a kontinentális civil law és a common law egymáshoz való közeledése, egyes elemek átadása, átvétele jelent.[7] A kutatás relevanciáját garantálja továbbá, hogy a vizsgált határozatok relatíve újak, és nem képezték tárgyát hasonló elemzésnek, viszont tartalmuk alapján mindkét határozat figyelemre és elemzésre méltó.
E kutatás tehát két büntetőjogi tárgyú jogegységi határozatot vizsgál. Mindkét határozat kötelező a bíróságokra az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése és a Bszi.
- 481/482 -
42. §-ának (1) bekezdése szerint.[8] Egyrészt a 3/2019. számú BJE határozatot elemzi e cikk, amely abban a kérdésben foglalt állást, hogy a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék felhívás nélküli kinyilvánítása is alkalmas lehet-e bűncselekmény megállapítására. Másrészt a 4/2022. számú jogegységi határozat (Jpe.IV.60.012/2022/ 12.) képezi a vizsgálat tárgyát, amely a falfirka elhelyezésével elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétsége kapcsán rendezett olyan kérdéseket, amelyekben nem volt egységes a bírói gyakorlat. A Kúria által értelmezett jogszabályi rendelkezések kapcsán mindkét határozatban felmerül a nyelvtani értelmezés lehetősége, mint más értelmezési módszerekkel konkuráló metódus.
E cikk nem azért választja a nyelvtani értelmezés vizsgálatát tárgyául, mert ezt az értelmezési módszert különbnek tartja a többi módszernél, tehát nem értékválasztást jelent az a döntés, hogy a nyelvtani értelmezés kerül előtérbe az elemzés során. Ugyanakkor több indok is szól amellett, hogy ez az értelmezési módszer álljon e vizsgálat középpontjában. Egyrészt - mint azt a cikk később részletesebben kifejti - a nyelvtani értelmezés az egyike a jogirodalom által először leírt módszereknek. Továbbá Montesquieu bírói felfogásában - amely a kontinentális jogfejlődésben fontos szerepet töltött be - szintén kiemelt szerepe van a normaszöveg nem kiterjesztő értelmezésének, amelyet e felfogással vitába szállók mechanikus jogértelmezésnek neveznek.[9] Ráadásul a büntetőjog terén a jogszabály szövegéhez való ragaszkodást garanciális jellegűnek is tekinthetjük.
E cikk a jogértelmezési módszerek kapcsán felvetődő kérdéseket a jogegység viszonylatában, az értelmezési módszerek megválasztásának a jogegységre gyakorolt potenciális hatása szempontjából vizsgálja. A jogegység biztosítása a Kúria kiemelt feladata, amely cél megvalósítására több eszköz is rendelkezésére áll. A jogegységi határozat meghozatala előzetes döntéshozatali indítvány alapján ezen eszközök egyike. Ezekben a határozatokban a Kúria értelemszerűen valamely jogértelmezési módszer megválasztásával éri el jogi konklúzióját. Más perspektívából szemlélve a jogegység egyik biztosítéka a jogértelmezési módszerek megválasztásának egységessége. Ez alatt nem az értendő, hogy minden esetben ugyanolyan jogértelmezési módszerrel érje el a bíróság a következtetést, hanem az, hogy az a döntés legyen előrelátható, logikus és koherens, hogy több versengő, egymástól eltérő konklúzióhoz vezető jogértelmezési módszer közül miért éppen az adott módszer kerül kiválasztásra. A módszer kiválasztása a bíróság diszkrecionális jogköre, de ez nem jelenthet önkényes választást.
A jogegységi határozatok a jogegység biztosításának fontos eszközei, iránymutatásul szolgálnak a bíróságok egészének, jelentős elvi jogértelmezési kérdéseket rendeznek. Az összehasonlíthatóság érdekében e cikk két olyan határozatot vizsgál, amelyekben felmerül a nyelvtani értelmezés lehetősége. A határozatok összevetésével a cikk arra keresi a választ, hogy felfedezhető-e a vizsgált döntésekben, hogy milyen helyzetben alkalmaz a bíróság nyelvtani értelmezést az ügy érdemi kérdésének eldöntése során.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
