Az életművével a magyar büntető jogtudomány kimagasló alakjává vált Edvi Illés Károly 175 évvel ezelőtt, 1842. június 26-án született a Somogy vármegyei Szilben, ahol az evangélikus lelkészcsaládból származó édesapja gazdatiszt volt.
Tanulmányait az aszódi és a soproni evangélikus líceumban folytatta, érettségije után pedig 1860-ban a bécsi egyetem jogi karára iratkozott be, majd a következő évtől a pesti egyetemen tanult 1864-ig. Ezután 1867-ig a Degenfeld grófi család sziráki kastélyában tevékenykedett magántanárként. Ebben az évben a pesti egyetem doktorrá avatta, majd a pesti királyi táblán ügyvédi vizsgát tett.
1867 novemberében Pest-Pilis-Solt vármegye tiszti alügyészeként hivatali pályára lépett. Beosztásában a fővárosban tevékenykedett mindaddig, míg 1869 nyarán a Szegedre küldött királyi biztos mellé delegált Pest megyei törvényszék ügyészének lett kirendelve. Ez az 1873-ig tartó időszak életének meghatározó élménye volt, melynek során közreműködött "az alsó-tiszai vidéken megzavart közbiztonság helyreállítása iránti intézkedések és az ezzel egybefüggő bűnügyi elővizsgálatok" végzésére felhatalmazott Ráday Gedeon gróf vezette biztosság mellett működő bíróság munkájában. Ennek során ő képviselte a vádat 1872 decemberében a legendás betyárvezér, Rózsa Sándor perében is. Később "Emlékeim a szegedi várból" címmel örökítette meg ezeket az éveket. A végleges formájában 1923-ban megjelent memoár e korszak megismerésének pótolhatatlan forrása, amelyből a társadalom- és a jogtörténet, valamint a néprajztudomány művelői is meríthetnek.
Az állami igazságszolgáltatási szervezet létrehozásakor Edvi Illést az uralkodó 1872. január 1-jével Szolnokra nevezte ki királyi ügyésznek. De ő ténylegesen továbbra is a szegedi várban szolgált, mint a bűnügyekkel a továbbiakban foglalkozó delegált aradi királyi törvényszékhez rendelt vezető közvádló. A királyi biztosság megszűnte után 1873-ban Aradra került kirendelésre a még folyó büntető perekben való közreműködésre. 1876-ban a pécsi királyi ügyészség vezetője lett.
Néhány év múlva azonban gyógyíthatatlan szembetegsége miatt látását elvesztette, ezért 1883-ban meg kellett válnia beosztásától. (Királyi ügyészi mivoltára ezt követően is büszke maradt, műveiben feltüntette hajdani állását.) Edvi lelkierejével a végzetes betegségen felülemelkedve ügyvédi gyakorlatba kezdett, melyet Pécsett, Aradon majd Budapesten folytatott.
E működése során bontakoztatta ki mindenki által elismert szellemének, csodálatos emlékező és elemző tehetségének, s mélyreható ítélőképességének felhasználásával azt a tevékenységet, amelynek eredményeként a magyar jogtudomány jeles alakjai közé emelkedett. (Az őt gyermekkorától ismerő Angyal Pál visszaemlékezése szerint a vak Edvi a neki felolvasott forrásmunkákat, jogeseteket megjegyezve elemezte, majd gondolatait tollba mondva fejtette ki eszméit az adott témáról.)
Tudományos tevékenységet folytatott pályája kezdetétől, 1867-től részese volt írásaival a magyar jogirodalom művelésének. A következő évtizedekben számtalan írása jelent meg a kor gazdag jogtudományi sajtójában: a Magyar Jogtudományi Hetilap, a Magyar Igazságügy, a Büntető Jog Tára, a Jogtudományi Közlöny, A Jog, az Ügyvédek Lapja, a Jogi Szemle, a Magyar Jogászegyleti Értekezések hasábjain közölt tanulmányai köteteket töltenének meg.
Tudományos munkássága elismeréseként 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását a "Parlamenti szólásszabadság" címmel tartotta meg.
Úttörő jelentőségű, a jogtudományt és a jogalkalmazást meghatározó munkájává a kommentátori tevékenysége vált. Maga erről akként vallott, hogy "engem a végzet úgy látszik arra predestinált, hogy a törvények meztelen §-ait felöltöztessem, netaláni fogyatékosságukat a kellő helyen alkalmazott vattával kitöltsem, túltengéseiket pedig valamely fodrocskával ügyesen eltakarjam, mert ez a kommentátor feladata".
Első ilyen munkája "A bűntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló magyar büntető törvénykönyvek magyarázata" című több kötetes műve volt, amelyik 1882-89 között jelent meg. Ebben az 1878:V. és 1897:XL. törvénycikkekkel megalkotott büntető kódexek rendelkezéseit értelmezte és fejtette ki. E hatalmas munkát később két részre választotta: a kihágásokról szóló kommentárja 1892-ben, majd átdolgozva 1903-ban jelent meg, míg a bűntettekről és vétségekről szóló magyarázata még két ízben 1894-ben, továbbá 1909-ben, a jogfejlődés eredményeinek figyelemmel kísérésével, átdolgozva és bővítve került kiadásra. Kortársai e munkáiért, s a magyar jogélet fórumain történt szerepléseiért, bölcs, kiegyensúlyozott műveinek okfejtéseiért tartották nagyra.
1904-ben sajtó alá rendezte Csemegi Károly műveit. A nagy kodifikátort, aki mellett a büntető törvénykönyv létrehozása idején tevékenykedett is, a "törvényszerzés művészének" tartotta, kiemelve szerepét a modern magyar igazságszolgáltatási szervezet és jog létrehozásában.
- 581/582 -
Edvi Illés Károly részese volt az élénk jogászi közéletnek: a szaksajtón túl a Magyar Jogászegylet ülései, a kodifikációs tevékenységet szervező Igazságügyi Minisztérium szaktanácskozásai adtak lehetőséget gondolatainak kifejtésére. Hatalmas tudásánál fogva közreműködött az új jogszabályok előkészítésében. Ennek során többször írt a büntető törvénykönyvet módosító vagy újrafogalmazó tervezeteket. Ugyancsak részese volt - a korszak két kiemelkedő jogászának, Balogh Jenőnek és Vargha Ferencnek a társaként - az 1896:XXXIII. törvénycikkel létrehozott "Bűnvádi perrendtartás magyarázata" megírásának. E mű először 1898-1900-ban, majd átdolgozva 1909-10-ben jelent meg, jelentékenyen segítve a jogalkalmazói munkát.
Évekig tagja volt a korszak jogi szakvizsga testületének, a Bírói és Ügyvédi Vizsgáló Bizottságnak, mint ahogy betöltötte a Jogászegylet titkári tisztét is. A szaksajtót nemcsak írta, de szervezte is, hiszen - az ügyvédi munka, a kodifikációs és a publikációs tevékenysége mellett - az 1902-ben indult színvonalas szakfolyóirat, a "Jogállam" főszerkesztőjeként is működött.
Így hatalmas munkássága alapján joggal állíthatták tisztelői, hogy Edvi Illés Károly a "magyar büntetőjogi irodalom vezérei, mesterei, büszkeségei közé emelkedett", aki a hazai jogtudomány "egyik legnagyobb művelője" lett. Kommentárjaiban kifejtett gondolatai beépültek a joggyakorlatba, azok számos vonatkozásban ma is irányadóak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
