A szolidaritás fogalma és annak valódi jelentősége körül mind élesebb diskurzus látszik kibontakozni az európai uniós jogirodalomban.[1] A szolidaritás, mint elméleti hivatkozási alap komolyan felértékelődött a Lisszaboni Szerződés elfogadásával[2], illetve az Alapjogi Charta jogi kötőerőre emelkedésével. Az Unió jogalkotásában, és a politika-alkotásban is vonatkoztatási ponttá vált a szolidaritás, de az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Európai Bíróság) is alapoz döntéseket a szolidaritás elvére alapozva, illetve annak irányait és határait mérlegelve. Azonban a szolidaritás-koncepció mibenlétére és valódi jelentőségére nem könnyű egyértelmű választ adni uniós jogi kontextusban. Felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán valóban jogi konstrukcióról van-e szó, amely meghatározhatja az Európai Bíróság az ítéleteinek irányát, esetleg egy homályos és nehezen megragadható fogalom, amely akár egymásnak ellentmondó tartalmú jog-, és politika-alkotási folyamtok hivatkozási alapjául is szolgálhat? Jelen írás arra tesz kísérletet a szolidaritás uniós jogban betöltött szerepét és jelentőségét megvizsgálja, figyelemmel annak eszmetörténeti előzményire is.
Az Alapszerződésekben összesen 17 alkalommal történik utalás a szolidaritás fogalmára, egyúttal az Alapjogi Charta a IV. címe alatt felsorolt alapvető jogokat közvetlenül a szolidaritás elvéből vezetik le. Az Alapszerződések esetében nem egy homogén, kikristályosodott szolidaritás-fogalommal találkozunk, hanem meglehetősen sokszínű, jelentőségét és irányát tekintve tág tartományban mozgó hivatkozásoknak lehetünk tanúi. Ezek közül a legerőteljesebbek a szolidaritásra, mint értékre történő utalások.[3] A Lisszaboni Szerződésmódosítással bevezetett EUSz. 2. cikk[4] sorolja fel az Unió értékeit, amelyek esetében van átfedés korábbi szerződésekben is megjelent alapelvekkel,[5] de első ízben történik az rájuk, mint az Unió értékeire utalás. A 2. cikk második mondata a tagállamokat leíró közös jellemzőket sorolja fel, amelyek között tárgyalja - mások mellett - szolidaritást is. Ezen jellemzők nem választhatók el az Unió értékeitől, hanem azok a kifejeződési formáinak tekinthetőek.[6] Ezen túlmenően szintén a Lisszaboni Szerződésmódosítással került az alapszerződésbe az szolidaritási klauzula.[7]
Az EUSz. 2. cikk első mondata határozza meg expressis verbis az Unió értékeit, amelyeket elhatárol a második mondatban felsorolt - a szöveg kontextusából adódóan ugyan szintén értéktartalommal bíró - jellemzőktől, amelyeket az európai társadalmak sajátjaként ír le. Ilyen módón az EUSz. alapján az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása az Unió értékeit jelentik, és emellett a tagállamok társadalmait jellemzi a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség. Ezzel az Alapszerződés az európai értékeket társadalmi kontextusban helyezi el. Az Unió értékei és tagállamok társadalmait leíró jellemzők között további hangsúlyeltolódás figyelhető meg a 3. cikkben megjelenő dinamika által, amely Unió céljaként - mások mellett - az értekeinek előmozdítását jelöli meg.[8] Az értékek és a jellemzők közötti különbségtétel nem látszik indokoltnak több szempontból sem. Egyrészt tartalma szerint mindkét fenti felsorolásba tartozó fogalomra értékhordozóként tekinthetünk, másrészt az egyes jellemzőkre sem lehet úgy tekinteni, mintha azok egy állandósult, statikus meghatározottságként jelennének meg az egyes tagállamokban. Ennek megfelelően a 3. cikk (1) bekezdésének irányadó értelmezési kereteit - a tagállamok feltehető szándékát, valamint az Alapszerződések egészét alapul véve[9] - a 2. cikkben található értékek és jellemzők fogalmai mögött meghúzódó értéktartalmak együttes előmozdítása jelenti, amelynek fényében a szolidaritás értéknek tekinthető.
Az EUSz. 2. és 3. cikkek érvényesülésének korlátait azok gyenge jogi kötőereje jelenti, ami következtében programszintű követelményeket megfogalmazó szerződéses helyként is értelmezhetőek.[10] Bogdandy szerint Lisszaboni Szerződés a korábbi "alapelvekkel" szemben "értéket" említő szóhasználata problematikus, mivel az az uniós polgárok egyfajta etikai alapállását feltételezi, azonban az uniós jog normatív meghatározottságának biztosabb alapokon kell nyugodnia, mint az uniós polgárok bármiféle szociológiai feltételezése. Meglátása szerint a dogmatikai megalapozás során szét kell választani a jogot és az etikai aspektusokat, egyrészről mivel ez következik a szabadság alapelvéből,[11] másrész-
30/31
ről pedig mivel az értékekről szóló diskurzus könnyen paternalisztikus alapálláshoz vezethet.[12] Koen Lenaerts és Piat Van Nuffel az érték fogalom használatával kapcsolatban megengedőbb álláspontot fogad el és azt előremutatónak tételezi,[13] míg létezik olyan álláspont is amelyik az integráció szempontjából igen jelentős stabilizációs előrelépésnek tartja, hogy az Alapszerződés (első ízben az Alkotmányos Szerződésben[14]) az európai értékek körét felvázolja.[15] Andrew T. Williams az értékfogalmaknak kiemelt jelentőséget tulajdonít, amelyek filozófiai tartalmának alkotmányos szinten történő megjelenítése elvezethet egy sokkal igazságosabb európai uniós intézményrendszer felé.[16]
Az Alapszerződésekben számos olyan hivatkozás található, amelyek a szolidaritása, mint elvre, illetve a szolidaritás szellemére utalnak.[17] Felmerül a kérdés, hogy ebben a tekintetben mi a tartalma szolidaritás-elvnek, vajon csupán egy általános tartalmú gondolati konstrukció-e, vagy pedig az Unió jogrendszerét átható jogi alapelvnek minősül?
Malcolm Ross szerint a szolidaritás nem csak egy esetleges hivatkozási alap az Unió működését meghatározó alapelvek közül, hanem egy meghatározó alkotmányos, és a szolidaritás metodológiai dimenziójából adódó átformáló erejű jogi koncepció.[18] Meglátása szerint a Bíróság által kidolgozott hatékony együttműködés követelményének fogalmi hátteret a szolidaritás adja. A szolidaritás ebben a tekintetben átszövi az intézményeket, a korábbi pilléreket,[19] és nagyszerű példáját nyújtja a nemzetek közötti összekapcsoló jogi köteléknek. Álláspontja szerint a szolidaritás alapvető érték, és eszköz arra vonatkozóan, hogy az eltérő jogi rendszerek kiegyezése megtörténjen, és a felmerülő konfliktusok és különbözőségek egy fenntartható keretben maradjanak meg. Így a szolidaritás egy együttműködő, szociális irányultságú koncepció, amellyel kapcsolatban Ross megkockáztatja, hogy talán még hitelesebb és alkalmasabb is arra, hogy fenntartsa a rendszerek kiegyezését, mint a szupremácia doktrínája, vagy a jogharmonizáció eszköze.[20]
Bogdandy álláspontja szerint a szolidaritás az európai alkotmányosság klasszikus alapelvei közé tartozik. A szolidaritás elve alapján a közhatalom a polgárai közötti összetartozást segíti elő, és azok egymás irányába való kölcsönös segítségnyújtását szervezi meg.[21] Szerinte az Unió vonatkozásában a szolidaritás olyan értelmezési keretként is felfogható, amely az Uniót nemzetközi kapcsolatokon alapuló együttműködéstől a föderális szervezetté való fejlődés irányába segíti.[22] Felhívja a figyelmet arra, hogy a szolidaritás jelentőségét az Alapjogi Chartában betöltött kiemelkedő szerepe mellett, a közös kül-, és biztosságpolitikában meglévő meghatározó szerepe is növeli. Ezek alapján a szolidaritás az Európai Unió központi eleme, amely egyrészről hozzájárul a nemzetközi szervezetektől való minőségi elkülönüléséhez, másrészről hangsúlyozza Európa szociális elköteleződését, szemben az Egyesült Államok alapállásával.[23] Koen Lenarts és Piet van Nuffel meglátása szerint az Uniós intézményekkel történő hatékony együttműködés követelménye az Uniós szolidaritás egy megnyilvánulási formája, amely minőségileg különbözik az államok nemzetközi jog alapján meglévő kötelezettségétől, hogy az általuk megkötött szerződéseket jóhiszeműen kell implementálniuk a saját belső jogukba.[24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
