A gyakorlatban időről időre felmerül a képviselet kapcsán, és elsősorban a főkötelezett/adós mellékkötelezett/kezes ugyanazon személy által történő képviselete viszonylatában egy kérdéses pont. Ellentétesen érdekelt-e az adós és a kezes a főkötelem teljesítésében vagy sem, illetve jó erkölcsbe ütközik - e az említett képviseleti konstrukció vagy sem? Az alábbiakban írottak értelemszerűen vonatkoznak általában a fő és mellékkötelezetti érdekviszonyokra, azonban a hivatkozott példákra tekintettel a fő és mellékkötelezett megjelölés helyett gyakran az "adós - kezes" megjelöléseket használom.
Nyilvánvaló, hogy a főkötelezett/adós és a mellékkötelezett/kezes két külön szerződés azonos, kötelezetti oldalon álló alanyai, a szerződéseket nem egymással, hanem párhuzamosan a jogosulttal kötik. Az egyes fő és mellékkötelmeket alapító szerződéseken belül tehát nincs értelme a kérdés vizsgálatának. Az adós és a kezes egymással közvetlen jogviszonyba legfeljebb a kezesi teljesítéssel kerülnek, a kezes a teljesítéssel törvényi engedményessé válik [régi Ptk. 276. § (1) bek., új Ptk. (2013.évi V. tv.) 6:57. § (2)-(3) bekezdés]. Ez a jogviszony a fő- és mellékkötelmek megkötésekor még nem létezik és az esetek döntő részében utóbb sem jön létre, ráadásul itt a törvényi rendelkezés folytán a képviseleti kérdések sem merülnek fel. A főkötelmet létrehozó és
- 11/12 -
az azt biztosító mellékkötelmeket létrehozó szerződések megkötésekor a fő és mellékkötelezett, az adós és kezes között tehát nincsen jogviszony, a fő és mellékkötelezett nem tekinthető szemben álló félnek és az alábbiakban azt is bizonyítom, hogy közöttük érdekellentét sem áll fenn a szerződéskötéskor.
A vita rendszerint a legtöbbet hivatkozott BH 1998.138. számú döntés értelmezése során alakul ki, minek során az érvelők rendszerint három táborra szakadnak.
1. Az egyik álláspont képviselői szerint az adós és a kezes között nincs eleve fennálló érdekellentét, és általánosságban az sem jelenthető ki, hogy ha az adóst és a kezest egyazon személy képviseli, akkor ez jó erkölcsbe ütköző tényállás volna.
2. A másik álláspont képviselői szerint, az adós és kezes azonos személy által történő képviselete - az említett ítélet nyomán - általánosan jó erkölcsbe ütközik.
3. A harmadik álláspont képviselői átlépnek a hivatkozott ítélet keretein, szerintük az adós és kezes között eleve érdekellentét áll fenn, azaz ha mindkettőt ugyanazon személy képviseli akkor ez a tényállás egyenesen jogszabályba ütközik (illetve ütközött a régi Ptk. szerint). E vélemény képviselői azt állítják, "az adósnak lényegében az az érdeke, hogy a kezes teljesítsen, a kezesnek pedig az, hogy az adós teljesítsen".
Ami a szabályozást illeti, a régi Ptk. 221. § (3) bekezdés értelmében "A képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. Ehhez képest az új Ptk. 6:13. §-a az érdekellentét kapcsán úgy foglal állást, hogy ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja. Ugyanakkor az érdekellentétet akkor kell vélelmezni, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője.
Kérdés lehet, hogy vajon az új Ptk. rendelkezése az "ellenérdekű fél" alatt ugyanazon szerződés ellentétes oldalain (pólusain) helyet foglaló (szemben álló) feleket érti-e (pl. adós - hitelező), vagy pedig az ellentétes érdekeltségnek egy jóval tágabb értelmezésére utal? Előbbi esetben a régi Ptk. "szemben álló" feleire gondolhatunk, utóbbi esetben pedig a régi Ptk. "ellentétesen érdekelt" fél meghatározására.
Ahhoz hogy a mondatnak, ti. "az érdekellentétet akkor kell vélelmezni, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője" egyáltalán értelme legyen, abból érdemes kiindulnunk, hogy az új Ptk. e helyütt szemben álló felekre gondol. Ezt támasztja alá, a HVG-ORAC Kiadó (Polgári Jog/Kötelmi Jog V-VI.) Kommentár, a Ptk. 6:13. § (3) bek. kapcsán, amikor azt írja, hogy ebben az esetben "ő maga, vagy az ő képviselője áll a másik póluson". Ebből következik, hogy egyrészt ez esetben a régi Ptk. szemben álló feleire kell gondolnunk, másrészt a vélelem nem áll fenn a tágabb értelemben vett érdekellentét körére, azaz a régi Ptk. "ellentétesen érdekelt" kategóriájára ez a vélelem nem alkalmazható.
Ez számunkra azt jelenti, hogy az új Ptk. (2013. évi V. tv.) lényegében a törvény szintjén oldja meg a kérdést, amennyiben a fő és mellékkötelezetti képviselő egybeesésének esetét kizárja Ptk. 6:13. § (3) bek. rendelkezése, azaz érdekellentét vélelme alól.
Ami a bírói gyakorlatot illeti, a BH 1998.138. szerint jó erkölcsbe ütközik, s ezért semmis a szerződés, ha a kezességet vállaló cég igazgatója és annak a gazdasági társaságnak az ügyvezetője, akiért a kezességvállalás történt, azonos személy.
Az ítélet részletes ismertetésétől itt eltekintek, az minden érdeklődő számára hozzáférhető. Fontosnak tartom azonban kiemelni azt az általában nem hivatkozott tényt, hogy az ügy hátterében egy, a polgári pert megelőző büntetőeljárás húzódott meg, mégpedig olyan büntetőeljárás, amelyben mind az első, mind a másodfokon eljáró bíróság a Kezes cég volt igazgatóját bűnösnek mondta ki - egyebek mellett - egy rb. különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, amikor is a Kezes képviselője a hűtlen kezelést éppen azzal valósította meg, hogy kezességet vállalt az Adós hiteltartozása vonatkozásában. A polgári perben eljáró bíróság hangsúlyozta: "a perben eljáró bíróságra kötelezően irányadó a büntetőbíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes törvényes képviselője, igazgatója a készfizető kezességi szerződés megkötésével - az alperes sérelmére - a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét is elkövette."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
