https://doi.org/10.59851/mj.72.11.8
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 47. § (2a) bekezdésének "a) pontja" szövegrésze az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével ellentétes, ezért azt megsemmisítette.
Kulcsszavak: jogállamiság; normavilágosság; tisztességes hatósági eljáráshoz való jog; tisztességes bírósági eljáráshoz való jog; szabálysértési jog; szabálysértési eljárás
Ügyszám: III/645/2025.
In its decision, the Constitutional Court determined that Section 47 (2a) (a) of Act II of 2012 on Misdemeanor Proceedings and the Misdemeanor Records System violates Article XXIV (1) of the Fundamental Law, and consequently annulled the contested provision. The constitutional problem arose from the fact that, the grounds for exclusion apply to the county chief of police as the head of the authority, would extend to the entire administrative body, thereby preventing the county police headquarters from acting in the case. The examined legislation does not adequately ensure the fair administration of authority-related matters, since it fails to establish the jurisdiction of another authority to adjudicate on the exclusion or to designate a competent misdemeanor authority in the event of such exclusion. The absence of these guarantees results in a violation of Article XXIV (1) of the Fundamental Law.
Keywords: rule of law; clarity of norms; the right to fair administrative procedure; the right to a fair trial; misdemeanor law; misdemeanor proceedings
A Hódmezővásárhelyi Járásbíróság fordult az Alkotmánybírósághoz, az előtte szabálysértési kifogás miatt folyamatban lévő ügy felfüggesztése mellett. A járásbíróság szerint a Szabs. tv. 40. § (5) bekezdés b) pontjának "több rendőr-főkapitányság illetékességi területe" szövegrésze, a 47. § (2a) bekezdésének "a) pontja" szövegrésze; a Rendőrség szerveiről és a Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről szóló 329/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 11. § (2) bekezdés b) pontja szövegrésze alaptörvény-ellenes, mert az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, a XXIV. cikk (1) bekezdésébe, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésébe ütközik.
A bírói indítvány alapját képező ügyben a következő, törvényi szinten felmerült probléma azonosítható. Az eljárás alá vont személy szentesi lakóhellyel és szegedi tartózkodási hellyel rendelkezett. Nem volt jó viszonyban a Szentesi Rendőrkapitányság vezetőjével, ezen túl pedig perben áll, illetve állt a Szegedi Rendőrkapitánysággal. Polgári pert indított továbbá a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság ellen is. Ezek után Szegeden követett el szabálysértést. Lakóhelye szerint illetékes Szentesi Rendőrkapitányság kapitánya a szabálysértési eljárás megindulásakor bejelentette az elfogultságát. A Vármegyei Rendőr-főkapitány az eljárás lefolytatására a Szegedi Rendőrkapitányságot jelölte ki. Az eljárás alá vont személy kérte a Szegedi Rendőrkapitányság kizárását, ezért a Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatóságát jelölték ki. Ennek vezetője az elkövetővel szemben szintén elfogultságot jelentett be, és kérte a kizárását. Az eljárás alá vont személy ez idő alatt indítványozta a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitány kizárását is. A Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatósága - a vezető kizárási indítványa ellenére - folytatta le a bizonyítási eljárást, és meg is állapította az elkövető felelősségét, őt elmarasztalta.
Az indítványozó járásbíróság meglátása szerint emiatt sérült az eljárás alá vont személy tisztességes eljáráshoz való joga. Felvetette továbbá, hogy a vonatkozó szabályanyag sem felel meg a normavilágosság követelményének. A Szabs. tv. ugyanis nem tartalmaz megoldást arra az esetre, mikor egy szabálysértési ügyben elfogultság miatt egy másik vármegyében illetékes szabálysértési hatóságnak kellene eljárnia. Nem lehetséges ugyanis a hatályos Szabs. tv. szerint, hogy az elkövetés helye szerint illetékes szabálysértési hatóság vezetőjével szemben fennálló kizárási ok esetén egy másik vármegyében illetékes szabálysértési hatóságot jelöljenek ki az eljárás lefolytatására. Tekintettel arra, hogy az ügyben irányadó Szabs. tv. és a Korm. rendelet rendelkezései nem felelnek meg a normavilágosság követelményének, a fenti anomália jogértelmezés útján sem oldható fel.[1]
Az indítványozó bíró szerint az eljárás alá vont személlyel szemben nem érvényesült a tisztességes eljáráshoz való jogból az ügy pártatlan elintézéséhez fűződő követelmény, ugyanis a bizonyítási eljárást és az elsőfokú döntést is az a Vármegyei Rendőr-főkapitányság illetékességi területén lévő Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatósága hozta meg, amelynek a vezetőjével szemben az eljárás alá vont kizárást jelentett be. Így a kizárás mint jogintézmény az ügyében nem juthatott érvényre. Mivel sem a Szabs. tv., sem a Korm. rendelet nem szabályozza a kizárási okok kezelését abban az esetben, ha az a vármegyei rendőrkapitányság vezetőjével szemben merül fel, bizonytalan a jogi környezet, ami alapjogsérelemhez és a jogbiztonság alapelvének sérelméhez vezet.
A Szabs. tv. 40. §-a szerint a szabálysértési eljárás lefolytatására az eljárás alá vont személy lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes. A szabálysértési hatóságok esetében felmerülő hatásköri vagy illetékességi vita eldöntéséről a Szabs. tv. 40. § (5) bekezdése rendelkezik. E szerint amennyiben egy szabálysértési ügyben több hatóság állapítja meg hatáskörét vagy illetékességét, po-
- 724/725 -
zitív hatásköri vagy illetékességi vitáról beszélünk. Amennyiben több hatóság állapítja meg hatáskörének vagy illetékességének a hiányát, úgy negatív hatásköri vagy illetékességi vitáról beszélünk. Ha vitás, hogy több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, a hatáskörrel, illetékességgel rendelkező szabálysértési hatóságot rendőrkapitányság esetén a vármegyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal területi szerve esetén a Központi Irányítás; több rendőr-főkapitányság illetékességi területe esetén az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) mindezek hiányában a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter jelöli ki. Ha a kizárási ok a szabálysértési hatóság vezetőjével szemben áll fenn, a Szabs. tv. 47. § (2a) bekezdése szerint a kizárásról és az eljáró szabálysértési hatóság kijelöléséről a Szabs. tv. 40. § (5) bekezdés a) pontja szerinti szerv - vagyis rendőrkapitányság esetén a vármegyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság, Nemzeti Adó- és Vámhivatal területi szerve esetén a Központi Irányítás - dönt.
Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a Szabs. tv. hatályos rendelkezései a kizárás általános szabályai között arra az esetre, amikor a kizárási ok a szabálysértési hatóság vezetőjével szemben áll fenn, a kizárásról és az eljáró szabálysértési hatóság kijelöléséről szóló döntést egy utaló szabállyal oldják meg. Ebből következően állapította meg a testület, hogy a Szabs. tv. 47. § (2a) bekezdése azáltal, hogy a 40. § (5) bekezdésből csupán annak a) pontjára utal vissza, csak a vármegyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság hatáskörét teremti meg; a 40. § (5) bekezdés b) és c) pontjában szereplő ORFK-ét, valamint a szabálysértési szabályozásért felelős miniszterét azonban nem (lásd az indokolás [47]-[48] pontjait). Mivel a Szabs. tv. 47. § (2a) bekezdése az eljáró szabálysértési hatóság kijelölésére kizárólag a vármegyei rendőr-főkapitányságot jogosítja fel, kizárja az ORFK, illetve a Belügyminiszter hatáskörét arra az esetre, amikor a kijelölésre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervvel - a vármegyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysággal - szemben áll fenn kizárási ok.
Összefoglalva: ha a kizárási ok a vármegyei rendőr-főkapitánnyal - mint a szerv vezetőjével - szemben merül fel, akkor ez az egész apparátusa kizárásához vezet, vagyis a vármegyei rendőr-főkapitányság sem járhat el az ügyben.
Az Alkotmánybíróság a bírói indítvány alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó, a törvényesség szintjén fennálló probléma felemelkedik az alaptörvény-ellenesség szintjére, így érdemi vizsgálatot igényel az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog indítványban állított sérelme. Az érdemi alkotmányossági vizsgálatot a testület a Szabs. tv. 40. § (5) bekezdés b) pontjának "több rendőr-főkapitányság illetékességi területe" szövegrésze, valamint a 47. § (2a) bekezdésének "a) pontja" szövegrészére folytatta le.
A testület abból indult ki, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog részét képezi a pártatlan, részrehajlás nélküli ügyintézés elve. Ennek érvényesülését - többek között - a kizárás szabályozása segíti elő. "A kizárási szabályok jogalkotói célja a részrehajlásmentes, érdekeltségtől független eljárás, döntéshozatal, vagyis az, hogy a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon történő ügyintézését biztosítsák. Nem az a döntő fontosságú, hogy a döntéshozó vagy abban résztvevő ténylegesen elfogult-e, hanem az, hogy ha az ügyben az ügyfél vagy az ügyfelek valamelyike számára kedvezőtlen (vagy éppen kedvező) döntés születik, akkor a hatóság ne legyen elfogultsággal, részrehajlással vádolható. A kizárás ezért adott esetben a hatóság érdeke is, csak így biztosítható az eljárás alá vont személynek az a joga, hogy ügyében elfogulatlan, külső befolyásoktól mentes, tárgyilagos döntést hozzon a hatóság" (lásd: Indokolás [56] pontja).
Ezen alaptörvényi követelmény szerint a szabálysértési hatóság kijelölésére vonatkozó döntést nem hozhatja meg olyan személy, akinek a pártatlansága nem aggálymentes. A határozat megállapította, hogy a "Szabs. tv. 47. § (2a) bekezdése - a támadott szövegrésze miatt - nem biztosítja a hatósági ügyek tisztességes módon történő elintézését, mivel a vármegyei rendőrfőkapitánnyal szembeni kizárási ok esetére nem biztosítja más szerv hatáskörét a kizárási ok elbírálására, illetve az eljáró szabálysértési hatóság kijelölésére" (Indokolás [57]).
Az Alkotmánybíróság érvelése szerint a kizárásról és az eljárni jogosult (és kötelezett) hatóság kijelöléséről szóló döntés is közhatalminak minősíthető, amelyről alakszerű határozat születik. "Sérül a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, amennyiben az elkövető felelősségét megállapító döntést olyan hatóság hozza meg, amellyel szemben, illetve amelynek kijelöléséről döntő (felettes) szervével, illetve annak vezetőjével szemben kizárási ok áll fenn, és e (felettes) szervvel szemben benyújtott kizárási indítvány érdemi elbírálására nincs másik hatáskörrel rendelkező szerv. Sérül a pártatlan és részrehajlás nélküli ügyintézés, amennyiben a vármegyei rendőr-főkapitányság maga dönthet a szerv, illetve vezetőjének kizárásáról, még abban az esetben is, ha a szerv vezetőjével szembeni döntést adott esetben a vezető beosztottja - átruházott hatáskörben - hozza meg, ez utóbbi ugyanis szolgálati viszonyából eredően a hatóság vezetőjével függőségi viszonyban áll" (Indokolás [59]).
Emiatt állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a Szabs. tv. 47. § (2a) bekezdésének "a) pontja" szövegrésze az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével ellentétes, ezért azt megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság ezt követően áttért a Szabs. tv. 40. § (5) bekezdés b) pontjának a "több rendőrfőkapitányság illetékességi területe" szövegrésze alkotmányossági vizsgálatára, a normavilágosság tükrében.[2] Az Alkotmány-
- 725/726 -
bíróság döntésében hangsúlyozta, hogy nem önmagában a Szabs. tv. 40. § (5) bekezdése[3] vet fel bizonytalanságot, hanem azt a Szabs. tv. 47. § (2a) bekezdésének utaló szabályával együttesen szükséges vizsgálni. Ebben az összefüggésben állapította meg a testület, hogy a szövegrész megsemmisítése esetén a Szabs. tv. 40. § (5) bekezdés b) pontja értelmezhetetlenné válna, ugyanis kiesne az a rendelkezés, amely meghatározza, hogy "mely esetben kellene az Országos Rendőrfőkapitányságnak a hatáskörrel, illetékességgel rendelkező szabálysértési hatóságot kijelölnie, ha vitás, hogy több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, vagyis épp ezáltal merülne fel a normavilágosság követelményének sérelme" (Indokolás [72]).
Mivel a támadott szövegrész nem vet fel értelmezési problémát, az Alkotmánybíróság ezt az indítványi állítást elutasította.
Összefoglalva: a döntés értelmében az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmét az okozta, hogy a Szabs. tv. 47. § (2a) bekezdésének utaló szabálya a 40. § (5) bekezdésből csak annak a) pontjára utalt vissza, így a törvény csak a vármegyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság (illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal területi szerve esetén a Központi Irányítás) hatáskörét teremtette meg; a 40. § (5) bekezdés b) és c) pontjában szereplő ORFK-ét, valamint a szabálysértési szabályozásért felelős miniszterét azonban nem. A Szabs. tv. 47. § (2a) bekezdésének "a) pontja" szövegrésze megsemmisítésével azonban a 40. § (5) bekezdésben - annak b), illetve c) pontjában - megnevezett további szabálysértési hatóságok hatásköre megalapozódik arra az esetre, ha a jövőben a vármegyei (vagy fővárosi) rendőr-főkapitánysággal, illetve annak vezetőjével szemben kizárási ok állna fenn (Indokolás [74]).
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró párhuzamos indokolásában utal arra, hogy a jelen határozatban elbírált ügy nagyon fontos dogmatikai kérdést feszeget, mégpedig azt, hogy az Alkotmánybíróság a szabálysértési eljárást az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog vagy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog védelmi körébe vonja-e. Vagyis úgy tekint-e a szabálysértési eljárásra, mint "kis büntetőjogra", vagy mint "szankciós közigazgatási jogra". Ez azért lényeges kérdés, mert a két eljárási alapjog generálisan ugyan hasonlít egymásra, ám részjogosítványait illetően nem azonosak. A párhuzamos indokolásban foglaltak szerint ez különösen azon részjogosítványok esetén jelentős, amelyek bár részei mindkét eljárási alapjognak, azonban eltérő tartalommal, mint például a tisztességes tárgyaláshoz való jog.
Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleményben fejtette ki, hogy nem a megsemmisítés a megoldás ebben az esetben, hanem a mulasztás kimondása, ugyanis a testület által alkalmazott mozaikos megsemmisítés azt eredményezi, hogy a szabályozás nem lesz összhangban a jogalkotói szándékkal. A jogalkotói mulasztást a különvélemény szerint a Szabs. tv. 40. § (5) bekezdés b) pontjához kellett volna fűznie a testületnek. Ezáltal "lehetőséget kapott volna a jogalkotó, hogy a Szabs. tv. 40. § (5) bekezdés b) pontjában a szabálysértési eljárás struktúrájába illeszkedő és a jogalkalmazók számára világos, egyértelműen alkalmazható megoldást dolgozzon ki az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, XXIV. cikk (1) bekezdéséből és XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó követelmények együttes érvényesítése érdekében" (Indokolás [89]). ■
JEGYZETEK
[1] A Szabs. tv. 46. (3) bekezdés és 46. § (1) bekezdés c) pontja szerint a szabálysértési ügyben a szabálysértési hatóság és bíróság tagjaként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható; nem járhat el az ügyben az a szabálysértési hatóság és bíróság, amelynek vezetőjével szemben a Szabs. tv. 46. § (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok áll fenn. A Szabs. tv. 46. § (1) bekezdés szerint a szabálysértési ügyben a szabálysértési hatóság és bíróság tagjaként nem járhat el, aki az ügyben mint eljárás alá vont személy vagy az eljárás alá vont személy képviselője, továbbá mint sértett, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz vagy vett részt, valamint a felsoroltak hozzátartozója; aki az ügyben mint tanú vagy szakértő vesz vagy vett részt; akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható; illetve aki az ügyben közvetítőként jár vagy járt el.
[2] Az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogbiztonság sérelme akkor állapítható meg, ha a szabályban rejlő belső ellentmondás a jogalkalmazás során szükséges értelmezéssel nem kiküszöbölhető. Tehát alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései annyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő {3354/2024. (X. 8.) AB határozat, Indokolás [26]-[28]}.
[3] A Szabs. tv. 40. § (5) bekezdése arról az esetről rendelkezik, ha vitás, hogy több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni. A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szabálysértési hatóságot rendőrkapitányság esetén a vármegyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság, Nemzeti Adó- és Vámhivatal területi szerve esetén a Központi Irányítás [Szabs. tv. 40. § (5) bekezdése a) pont]; több rendőr-főkapitányság illetékességi területe esetén az Országos Rendőr-főkapitányság [Szabs. tv. 40. § (5) bekezdés b) pont]; az a) és b) pontban foglaltak hiányában a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter [Szabs. tv. 40. § (5) bekezdés c) pont] jelöli ki.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főtanácsadó, Alkotmánybíróság; egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közjogi Intézet.
Visszaugrás
