Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Dr. Hamza Gábor: A magánjog fejlődése és kodifikációja Azerbajdzsánban (MJ, 2009/2., 124-127. o.)

1. A mai Azerbajdzsán, amely politikailag az európai kontinens részének tekinthető, területén a Kr. e. I. századdal kezdődően a Római Birodalom befolyása érvényesült. A kereszténység (religio Christiana) örmény közvetítéssel a Kr. u. V. században terjedt el. A perzsa uralmat követően Azerbajdzsán arab dinasztiák irányítása alá került. Az arab dominanciát követően Azerbajdzsán - a 11. században - Grúzia része lesz. A szeldzsuk török hegemóniával kezdődően a mai Azerbajdzsán területén élő népek, etnikumok körében a türk kulturális befolyás vált idővel dominánssá.

Az 1500-as években alakul meg Azerbajdzsánban a szefevidák állama. A szefevida-dinasztia idején Azerbajdzsánhoz tartozik Örményország is. Azerbajdzsán az Oszmán Birodalom és Perzsia között 1555-ben létrejött szerződés alapján válik Perzsia részévé. A muzulmán vallás, az iszlám elterjedéséhez jelentős mértékben járult hozzá az évszázadokon át tartó perzsa uralom is. A perzsa uralom idején a s’arija nyer alkalmazást a mai Azerbajdzsán területén.

Oroszország az 1722-ben indított perzsa hadjárat során, 1723-ban - I. (Nagy) Péter cár uralkodása idején (1689-1725) - hódította meg a mai Azerbajdzsán fővárosát, Bakut. Az 1724. június 12-én aláírt konstantinápolyi békeszerződés értelmében Oroszország szerezte meg Derbent, Bakut és a Kaszpi-tenger délnyugati parti sávját. Az Oszmán Birodalom részévé vált a mai Azerbajdzsán területének nagy része. A konstantinápolyi békeszerződés Azerbajdzsán zónákra tagolásához és politikai, valamint gazdasági destabilizálódásához vezetett. Az orosz hódítás azonban ezúttal csak ideiglenes volt, mivel 1735 és 1747 között Azerbajdzsán területének nagy része ismét perzsa uralom alá került. A különböző kánságokra tagolódás ténye jelentős mértékben megkönnyítette a fokozatos orosz katonai behatolást és perspektivikusan Azerbajdzsán területének Oroszországhoz történő csatolását, annexióját.

Az 1804-1813 közötti időszakban súlyos fegyveres konfliktusokkal terhes orosz-perzsa háborút lezáró, 1813-ban kötött gülisztáni békeszerződésben Perzsia lemondott Oroszország javára az Arakszésztől északra fekvő azerbajdzsáni területekről. Baku azonban de facto már korábban, 1806-ban - ezúttal véglegesen - Oroszország, az Orosz Birodalom részévé vált. Említést érdemel azonban, hogy Perzsia csak a több éves, 1825-1828 között zajló orosz-perzsa háborút lezáró türkmancsaji békeszerződésben ismerte el véglegesen - de iure - Oroszország fennhatóságát a mai Azerbajdzsánhoz tartozó területeken.

1828-al kezdődően Azerbajdzsán - hasonlóan Grúziához és Örményországhoz - orosz igazgatás, adminisztráció alá került. Az orosz impérium alatt Azerbajdzsán területén az iszlám jogi tradíciók (s’arija), amelyek iránt Oroszország általában toleránsnak mutatkozott, azonban továbbéltek.

2. Az első világháború végén - a központi hatalmak, elsősorban Németország, Ausztria-Magyarország és az Oszmán Birodalom támogatásával - Azerbajdzsánban is megerősödött a szuverén állam létrehozására irányuló politikai törekvés. A szuverenitás elnyerésére irányuló törekvés tovább erősödött a cári Orosz Birodalom felbomlásával. 1917-ben létrejött a Kaukázusontúli (Transzkaukázusi) Demokratikus Szövetségi Köztársaság, mely a mai Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország területét foglalta magában. Ebből vált ki Azerbajdzsán, amely 1918. május 28-án Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság néven nyilvánította ki autonómiáját. Az autonóm azerbajdzsáni állam - Azerbajdzsán függetlenségét a nagyhatalmak nem ismerték el - megteremtésében kiemelkedő szerepe volt a nemzeti elkötelezettségű Musszavat Pártnak. Az 1917. november 13-án Bakuban kikiáltott szovjet állam nem bizonyult tartós életűnek. Ebben szerepet játszott az, hogy Nagy-Britannia 1918. augusztus 4-én megszállja Bakut, valamint az, hogy 1918. szeptember 15-én az Oszmán Birodalom katonai egységei foglalják el Azerbajdzsánt. Ugyanezen a napon kerül sor Azerbajdzsán Szovjet-Oroszországtól való elszakadásának proklamálására is.

Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság államiságát mintegy két éven át tudta megőrizni. 1920. április 20-án Azerbajdzsán is - a másik két kaukázusi államhoz hasonlóan - szocialista (szovjet) típusú állammá vált. Ezen a napon került sor az Azerbajdzsáni Szovjetköztársaság kikiáltására. A kaukázusi állam szuverenitását formailag is elvesztette 1922 márciusában. Ekkor jött ugyanis létre a három kaukázusi állam egyesülésével a Kaukázusontúli (Transzkaukázusi) Szovjet Szocialista Szövetségi (Föderális) Köztársaság, amely az 1922. december 30-án megalakult Szovjetunió része lett. Az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság 1936. december 5-én - egy időben a Grúz Szovjet Szocialista Köztársasággal és az Örmény Szovjet Szocialista Köztársasággal - jött létre, kiválva a transzkaukázusi (kaukázusontúli) szovjet szocialista köztársaságok föderációjából. Alkotmányának elfogadására a föderáció megszűnését és a Szovjetunió 1936 decemberében elfogadott alkotmányának kihirdetését követően, 1937. március 14-én került sor. Az 1937. évi alkotmány volt hatályban - néhány módosítással, melyek közül az 1988-1990 között elfogadottak voltak - a legjelentősebbek - az 1995 novemberében elfogadott alkotmány hatálybalépéséig.

3. A Szovjetunió létrejöttét (1922. december 30.) követően sor került a magánjog (polgári jog) területén is a jogrendszer politikai-ideológiai indíttatású, szovjet típusú átalakítására. Azerbajdzsán területén is, hasonlóan a Szovjetunió más tagköztársaságaihoz, az 1922-ben elfogadott és 1923. január 1-jén hatályba lépett szovjet-orosz polgári törvénykönyv hatálybaléptetésére került sor. A neves civilista, elsősorban a családjog (szemejnoje pravo) specialistájának tekinthető Alekszej Grigorjevics Gojkbarg (1883-1962) által szerkesztett kódex nem volt tekintettel az Azerbajdzsán területén élő etnikum (etnikumok) sajátos, hosszú évszázados, a jog területén érvényesülő, vallási hovatartozáshoz kapcsolódó hagyományaira. Vonatkozik ez elsősorban az iszlám jogi hagyományokra, amelyek különösen a személyi jog, a családi jog és az öröklési jog területén érvényesültek, jutottak szerephez.

Azerbajdzsánban csak a II. világháborút követően, 1965-ben került sor önálló azerbajdzsáni polgári törvénykönyv (Grazsdanszkij Kodeksz) kihirdetésére. Az 1965-ben elfogadott azerbajdzsáni polgári törvénykönyv - hasonlóan a Szovjetunió többi tagköztársaságának polgári törvénykönyvéhez - szerkezetét és fogalomrendszerét tekintve egyaránt nem kis mértékben a német pandektisztika, pandektatudomány (Pandektenwissenschaft) hagyományait tükrözi.

4. A függetlenség elnyerését, a harmadik - szuverenitását tekintve második - azerbajdzsáni köztársaság 1991. október 18-án történt kikiáltását követően sor került az ismét szuverén állammá vált Azerbajdzsán jogrendszerének a piacgazdaság alapvető követelményeivel összhangban álló, kétségtelenül hosszú időt igénylő, fokozatos átalakítására. Megemlítjük, hogy Azerbajdzsán egész területén, így az autonóm területnek minősülő Hegyi-Karabahban (Nagorni vagy Nagorno Karabah) éppúgy, mint a Nahicseváni Autonóm Köztársaságban, ugyanazok a jogszabályok vannak hatályban. Vonatkozik ez a polgári jogra és a kereskedelmi jogra egyaránt.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére