Az Iráni Népi Mudzsaheddin Szervezet (Organisation des Modjahedines du Peuple d’Iran, a továbbiakban: OMPI)1 2002. július 26-án megsemmisítési eljárást kezdeményezett az Elsőfokú Bíróságnál (a továbbiakban: Bíróság). Az OMPI mint felperes azt kérte a Bíróságtól, hogy az semmisítse meg azt a közös álláspontot és tanácsi határozatot, amelyekkel a Tanács az OMPI-t a terrorista szervezetek listájára felvette. Az OMPI kereseti kérelmében az alapvető jogainak sérelmére hivatkozott.2
Az 1965-ben alapított OMPI a terrorizmusról szóló törvény3 alapján 2001. március 28-án az Egyesült Királyságban felkerült a betiltott szervezetek listájára. 2002 májusában az OMPI az Európai Uniónak a 2001/931/KKBP közös álláspont4 és a 2580/2001/EK tanácsi rendelet5 által együttesen meghatározott listájára is felkerült. Az iráni szervezet ezt követően fordult a Bírósághoz.
Az alábbiakban a terrorizmus finanszírozás elleni nemzetközi rendszernek egyik legjelentősebb és egyben egyik legellentmondásosabb jogintézményeinek, a vagyoni korlátozó intézkedéseknek és a védelemhez való jognak a viszonyát kívánom megvilágítani. E viszonyrendszer feltérképezéséhez elsősorban az Európai Unió által elrendelt vagyoni korlátozó intézkedésekre koncentrálok és "sorvezetőként" használom az Elsőfokú Bíróságnak az OMPI-ügyben 2006. december 12-én kihirdetett ítéletét.6
A felperes kereseti kérelmében azt állította, hogy a megtámadott közös álláspont és tanácsi határozat őt közvetlenül és személyében érinti, továbbá számára sérelmet okoz. A Bíróság elutasította a megtámadott közös álláspont megsemmisítése iránti kereseti kérelmet, arra való hivatkozással, hogy az Elsőfokú Bíróság a közös álláspont felülvizsgálatára az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz.) 6. cikk (2) bekezdése7 alapján sem rendelkezik hatáskörrel. Ugyanakkor a Bíróság kiemelte, hogy a szóban forgó esetben a megtámadott közös álláspont közösségi és/vagy nemzeti végrehajtási aktusok elfogadását kívánja meg az érvényesüléshez. Tekintettel arra, hogy a közösségi végrehajtási aktusok (így a megtámadott tanácsi határozat is) képezhetik megsemmisítési eljárás tárgyát, a Bíróság értelmezése szerint a felperes rendelkezik közvetett jogorvoslati lehetőséggel a megtámadott közös álláspont alapján elfogadott, számára közvetlenül sérelmet okozó jogi aktussal szemben.8
A felperes a megtámadott tanácsi határozattal kapcsolatban kereseti kérelmét részben a védelemhez való jog sérelmére alapozta. A felperes azzal érvelt, hogy a vagyonának befagyasztását elrendelő, azaz az OMPI-val szemben vagyoni korlátozó intézkedést bevezető tanácsi határozat sérti a közösségi jog általános elveiként számon tartott, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) által biztosított védelemhez való jogot.
Az EJEE 6. cikke alapján sérül a védelemhez való jog akkor, ha egy jogi aktus szankciókat határoz meg egy személlyel szemben és ezáltal jelentős érdeksérelmet is okoz anélkül, hogy a sérelmet szenvedett felet a jogi aktus elfogadása előtt meghallgatták volna, vagy azt követően ismertethette volna az álláspontját.9
A védelemhez való joghoz szorosan kapcsolódik a kontradiktórius eljárás elve. A kontradiktórius eljárás elve olyan általános szabály, amelynek értelmében a hatósági határozatok címzettjei számára biztosítani kell, hogy álláspontjukat kifejthessék, amennyiben e határozat érdekeiket érinti. Ezt az elvet nemcsak azokban az eljárásokban kell alkalmazni, amelyek szankció kiszabásával is végződhetnek, hanem olyan eljárások során is, amelyek személyek vagy szervezetek számára egyéb hátrányos következménnyel járnak.10
A védelemhez való jognak a közigazgatási eljárás során való biztosítását el kell választani a közigazgatási eljárás során hozott hátrányos aktussal szemben fennálló hatékony jogorvoslathoz való jogtól. A védelemhez való jog a tisztességes eljáráshoz való jog részeként kontradiktórius eljárásban biztosítandó, míg a hatékony jogorvoslathoz való jog feltételez egy alapeljárást, amelyben már született az érdekelt által sérelmezett határozat.
Jelen ügyben a védelemhez való jog alapvetően két részből tevődik össze. Az egyik a tervezett közigazgatási szankció alátámasztására a sérelmet szenvedett személy ellen felhozott bizonyítékok megismeréséhez való jog (a terhelő bizonyítékok közlésének kötelezettsége), a másik pedig a felhozott bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontja érdemi ismertetésének a joga (a meghallgatáshoz való jog).
A megtámadott tanácsi határozat és a védelemhez való jog kapcsolatának vizsgálatához röviden felvázolom a vagyoni korlátozó intézkedések tartalmát és megjelenési formáit.
Tartalmukat tekintve a vagyoni korlátozó intézkedések kétirányú korlátozást jelentenek. Egyrészt olyan erga omnes korlátozásról van szó, amely alapján a vagyoni korlátozó intézkedés hatálya alatt álló személyek és szervezetek részére tilos pénzeszközöket vagy gazdasági erőforrásokat (a továbbiakban: vagyon) rendelkezésre bocsátani. A vagyoni korlátozó intézkedések másik iránya pedig azt jelenti, hogy minden a vagyoni korlátozó intézkedés hatálya alatt álló személy és szervezet vagyonát be kell fagyasztani. A vagyonbefagyasztás a tulajdon feletti rendelkezési jog felfüggesztését jelenti. A vagyoni korlátozó intézkedések kötelezettségként és szankcióként is értelmezhetőek, hiszen minden jogalany számára kötelezettséget, a vagyoni korlátozó intézkedés hatálya alatt álló jogalanyok számára pedig szankciót jelentenek.11
Rendszertani szempontból a vagyoni korlátozó intézkedés megjelenhet nemzetközi, nemzeti és európai uniós/közösségi szinten. A vagyoni korlátozó intézkedések nemzetközi szinten az ENSZ BT határozataiként jelennek meg. Az OMPI-ügyben a BT 1373(2001)-es számú határozata (a továbbiakban: 1373-as határozat)12 a nemzetközi szintű vagyoni korlátozó intézkedés, amely alapján - a terrorizmus finanszírozásának büntetőjogi üldözése mellett - minden állam köteles gondoskodni a terroristák vagyonának haladéktalan befagyasztásáról.13 Az 1373-as határozat olyan a terrorizmus finanszírozása elleni harc érdekében elfogadott vagyoni korlátozó intézkedés, amely generális jelleggel rendel el vagyoni korlátozó intézkedést. Nem tartozik az úgynevezett "okos szankciók"14 kategóriájába, azaz nem határozza meg azoknak a jogalanyoknak a listáját, akiknek vagy amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani. Közvetlen és személyes érintettség hiányában a védelemhez való jog nem vizsgálható az 1373-as határozatnál, hiszen nem kerülnek meghatározásra a vagyoni korlátozó intézkedéssel ténylegesen sújtott vagy sújtandó személyek és szervezetek. Az 1373-as határozat nemzetközi szinten nem azonosítja a szankcióval sújtandó személyeket és szervezeteket, hanem azt a határozatot végrehajtó állam (vagy jelen esetben az erre hatáskörrel rendelkező regionális szervezet) mérlegelésére bízza. Ezzel szemben a terrorizmus finanszírozása elleni harc terén a BT másik kiemelkedő jelentőséggel bíró határozatánál, a Tálib Rezsimmel, az Al-Kaidával és Oszama Bin Ladennel kapcsolatban álló személyek és szervezetek elleni vagyoni korlátozó intézkedést elrendelő 1267(1999)-es BT határozat (a továbbiakban: 1267-es határozat)15 esetében van listázás, így a védelemhez való jog is vizsgálható nemzetközi szinten.16
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
