Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának (a továbbiakban: ELTE ÁJK) Munkajogi és Szociális Jogi Tanszéke, a Magyar Munkajogi Társaság (a továbbiakban: MMT) és a Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete által közösen szervezett konferencia 2025. május 13-án került megrendezésre. A Munkajogi jogalkalmazás és jogalkotás 2025 címet viselő esemény a munkajog területén jelentkező aktuális tendenciákkal, kihívásokkal foglalkozott - tematikus megkötés nélkül. Ennek megfelelően a konferencián elhangzott előadások széles körű ismeretanyagot fedtek le: az egyes előadók által bemutatott kérdéskörök közötti kapcsolat inkább azok időszerűségéből, semmint tárgyi összefüggésükből eredt.
Az MMT közgyűlésével egybekötött konferenciát az esemény moderátora, dr. Berke Gyula, az MMT elnöke nyitotta meg. Ezt követően dr. Somssich Réka, az ELTE ÁJK dékánhelyettese és megválasztott dékánja köszöntötte a jelenlévőket. Dékánhelyettes asszony röviden ismertette az MMT és az ELTE ÁJK tudományos együttműködésének történetét, majd hangsúlyozta: az elmúlt években az európai uniós jogalkotás és jogalkalmazás legmeghatározóbb fejleményei mindenekelőtt a munkajogot érték, erre tekintettel különösen jelentősnek és időszerűnek tartja a konferenciát.
A köszöntőt követően az esemény szakmai programját dr. Halmos Szilvia bíró nyitotta meg a munkavállaló egészségi okból való alkalmatlanságával kapcsolatos normarendszer egyes aktuális kérdéseit tárgyaló előadásával. Az előadás szerint e kérdéskör a társadalom növekvő egészségtudatosságának hatására - különösen a hazánkat 2020-ban elérő világjárványt követően - került a jogi diskurzus homlokterébe. Figyelmet érdemel azonban, hogy a felerősödő munkáltatói racionalizálási törekvések révén az elmúlt években egy, ezzel ellentétes tendencia is kirajzolódni látszik, amely a munkavállalói státuszhoz kapcsolódó egészségvédelmi garanciák visszaszorítására irányul. A kontextus megvilágítását követően dr. Halmos Szilvia a munkaviszony életciklusán belül tárgyalta az egészségügyi alkalmasság munkajogi relevanciáját, egyebekben e jogintézmény munkaviszony teljesítése során betöltött szerepének részletes elemzésére került sor, különös tekintettel az 1/2025. (II. 27.) AB határozatra.
Az egészségügyi alkalmasság elsősorban hazai vonatkozású kérdéskörével szemben dr. Horváth István tanszékvezető előadása Magyarország európai uniós tagságából származó kötelezettségeit érintette. Felszólalásában a tanszékvezető úr mindenekelőtt az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló 2022/2041/EU irányelv[1] (a továbbiakban: minimálbér-irányelv) jogharmonizációs kihívásait és magyarországi hatásait elemezte, részletesebben kitérve a minimálbér-irányelv kapcsán Dánia által az Európai Unió Bírósága előtt indított megsemmisítési keresetre, a szociális párbeszéd és a kollektív szerződéses lefedettség, továbbá a minimálbér-megállapítási mechanizmusok kérdéseire.
Dr. Kiss György professzor előadása az elmúlt évek közösségi jogharmonizációjának egy másik jelentős eredményével, a platformalapú munkavégzés munkafeltételeinek javításáról szóló 2024/2831/EU irányelvvel[2] (a továbbiakban: platformirányelv) foglalkozott, különös tekintettel a platformirányelv magyar jogba történő átültetésének lehetőségeire és kihívásaira. A professzor úr kiemelte: a platformirányelv szabályozási tárgya több jogterülettel - így például a fogyasztóvédelmi joggal - számos ponton szoros kapcsolatot mutat, amelyekre az átültetési folyamat során kiemelt figyelmet szükséges fordítani. Az előadás továbbá rámutatott arra, hogy a platformirányelv összetett jogi struktúrája miatt az átültetéshez akár külön törvény megalkotása is indokolt lehet, amely átfogóan rendezné a platformalapú munkavégzésre irányuló szerződéses jogviszonyok minősítésével, az algoritmizált döntéshozatali rendszerek átláthatóságával, az adatvédelemmel és a kollektív jogokkal összefüggő kérdéseket. Az előadó szerint a platformirányelv átültetése során kulcsfontosságú, hogy a jogalkotás elegendő rugalmasságot biztosítson a bíróságok számára a jogviszonyok minősítése terén; ennek megfelelően nem javasolt a munkaviszony szubsztantív törvényi meghatározása.
Dr. Lőrincz György ügyvéd témaválasztása a platformalapú munkavégzéshez képest klasszikusabb munkajogi területre irányult, előadása a munkáltatói kárfelelősség kapcsán az ellenőrzési kör fogalmának kialakulását és fejlődését tárgyalta. Ügyvéd úr ennek során részletesen ismertette, hogyan váltotta fel ez a terminus a működési kör korábban alkalmazott fogalmát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálybalépésével. Az előadáson a hallgatóság az új kategória bevezetésének jogpolitikai indo-
- 78/79 -
kai mellett konkrét bírói döntéseken keresztül az ellenőrzési kör fogalmának fejlődésébe is betekintést nyert. Dr. Lőrincz György végül az ellenőrzési körre alkotott saját meghatározását ismertette.[3]
Az elmúlt évek jogalkalmazói gyakorlata a munka- és pihenőidő jogintézményeire is jelentős hatással volt. Dr. Pál Lajos ügyvéd előadásában a napi és a heti pihenőidő fogalmaival kapcsolatos legújabb fejleményeket mutatta be, különös tekintettel azok egyidejű kiadhatóságának kérdésére. Ügyvéd úr kiemelten tárgyalta a 12/2020. (VI. 22.) AB határozatot és az Európai Unió Bíróságának C-477/21. számú ítéletét.[4] Ezek együttes értelmezése alapján a napi és a heti pihenőidő - mind időbeliségükben, mind jogcímük tekintetében - elkülönülnek egymástól, továbbá, amennyiben azokat egybefüggően adják ki, a heti pihenőidő csak akkor kezdődhet el, amikor a munkavállaló már részesült napi pihenőidőben.[5]
A pihenőidőkkel kapcsolatos problémák tárgyalását követően dr. Berke Gyula tanszékvezető előadásában a kollektív szerződések egyes jogi dilemmáit vizsgálta meg, elsősorban a bírói gyakorlat tükrében. A tanszékvezető úr kifejtette, hogy ezen a jogterületen viszonylag ritkán fordulnak elő jogviták, ugyanakkor az elmúlt időszakban több határozat is megtörte ezt a passzivitást. E tekintetben mindenekelőtt a 22/2023. (X. 4.) AB határozat került említésre, amely - tiltott diszkriminációra hivatkozva[6] - megállapította az Mt. 276. § (8) bekezdésében foglalt "- tanácskozási joggal -" szövegrész alaptörvény-ellenességét és rendelkezett annak megsemmisítéséről.[7] Az előadás ezen túl tárgyalta a Kúria álláspontját a kollektív szerződések normatív és kötelmi természetéről, valamint a szakszervezetek perbeli legitimációjáról. Kitért továbbá a békekötelem egyes értelmezési kérdéseire, végül részletesen ismertette a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén az átadó munkáltató kollektív szerződésében foglalt munkafeltételek fenntartására vonatkozó kötelezettség[8] gyakorlati nehézségeit.
A konferencia hetedik - egyben utolsó - előadásának egyediségét annak eljárásjogi fókusza adta. Dr. Mózsa Gábor bíró bemutatta a munkaügyi perekben eljáró bírósági szervezetrendszert érintő átalakítások történetét, továbbá ismertette a munkaügyi bíráskodás egyes aktuális eljárási kérdéseit. Előbbi kapcsán az előadó kiemelten tárgyalta az önálló munkaügyi bíróságok megszüntetése által kiváltott jelentős problémákat, különösen a bírói szakértelem megőrzése és a karrierbíráskodás lehetőségének beszűkülése tekintetében. Dr. Mózsa Gábor előadásának második részében a munkaügyi bíráskodás eljárásjogi oldalával foglalkozott; e téren a munkaügyi perek speciális szabályai, valamint a munkaügyi perekkel kapcsolatban felmerülő főbb hatásköri, elhatárolási kérdések kerültek megvilágításra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
