2016. május 2-án a Parlamenti Kutatások Központja szervezésében az Országház főemeleti Varga Béla terme nagyszabású rendezvénynek adott otthont. A szervezők a Parlamentarizmus napját hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal rendezték meg. Az eseményre azonban nemcsak az időzítés okát adó, első szabadon választott Országgyűlés - Alaptörvényben is hivatkozott - 1990. május 2-ai megalakulása adott alkalmat, hanem egy új, tudományos folyóirat, a "Parlamenti Szemle" első számának megjelenése és a "Parlamenti Kötetek" monográfiasorozat első tagjaként egy nagyszerű kötet, Erdős Csaba nemrég megjelent könyvének bemutatása is.
A rendezvény levezető elnöke Stumpf István alkotmánybíró, egyetemi tanár volt. A felszólalások sorát Kukorelli István professzor, korábbi alkotmánybíró kezdte, kiemelve, hogy köz- és magánéletünkben sokféle jelentős nap van, amit ünnepelni szoktunk: születésnapok, nemzeti ünnepek, nagy történelmi események. Utóbbiak közül az Alaptörvény is megjelölt néhányat, így május 2-át is. Kukorelli István az első, szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésének napjára emlékezve utalt arra, hogy milyen felemelő volt akkor és ott a Tisztelt Házban körbenéznie. A rendezvényen résztvevők közül többen is jelen voltak mint az Országgyűlés alakuló ülésének képviselői, így többek között Salamon László, korábbi országgyűlési képviselő, jelenleg az Alkotmánybíróság tagja, valamint Kónya Imre, az MDF egykori frakcióvezetője. Kukorelli professzor szerint ezért szimbolikus jelentőségű, hogy pont ezen a napon jelent meg a "Parlamenti Szemle" Utalt arra is, hogy az elmúlt negyed században újabb virágkorát élte a parlamentarizmus tudománya, amelynek veretes hagyományai vannak. Kukorelli István - a házszabály-tudósokra szorítkozva - csak néhány nevet említett a sok közül: Barabási Kun József, Búza László, de a legismertebb név Mikszáth Kálmáné, aki a "Tisztelt ház" című könyvében azt írja, hogy "Sem azok nem látnak egészen tisztán, akik bent vannak, sem azok, akik künn vannak, a leghelyesebben lát pont, aki nincs se kint, se bent, a karzat". Kukorelli professzor reményét fejezte ki, hogy ilyen látásmód is vezérli majd a "Parlamenti Szemle" szerkesztőit is. Rámutatott továbbá arra is, hogy az elmúlt negyed században mintegy harminc tudományos igényű könyv foglalkozott a parlamentarizmus-
- 157/158 -
sal Magyarországon, a legfrissebb monográfia épp Erdős Csaba ma bemutatásra kerülő "Parlamenti autonómia" című könyve. A parlamentarizmussal foglalkozó régi és modern kori írások pedig egyaránt megtalálhatóak Soltész István mintegy hetvenezer tételt tartalmazó bibliográfiájában.
A nyitóelőadást követően Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnökének felszólalása következett, aki elsőként az Alaptörvény Nemzeti hitvallásából idézett. Eszerint: "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elvesztett állami önrendelkezésének vissza álltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének" Gulyás Gergely említést tett a 88 éves Varga Bélára, az utolsó demokratikus legitimációval rendelkező törvényhozás elnökének szavaira, aki 26 évvel ezelőtt ezen a napon azoknak adhatta tovább az ország sorsának jobbra fordításáért viselt felelősséget, akik 45 év elteltével újra - hozzá hasonló módon - a néptől kapott felhatalmazással rendelkeztek Magyarország ügyeinek intézésére. Gulyás Gergely utalt arra, hogy a magyar társadalomnak négy évtizeden át kellett a külső erőszak által rákényszerített hazugságban élnie, bár a nemzet legkiválóbbjai, mint Antall József, Kéri Kálmán, Szabad György és Varga Béla emlékeztették az ezzel való szembesülés és szembesítés szükségességére. Mégis kevesen voltak azok, akik megértették, és még kevesebben, akik átélték, hogy a változás lehetősége újra szabadságot ad, és ezzel együtt felelősséget hárít a politikai nemzet valamennyi tagjára, ezen keresztül pedig a demokrácia alapvető szabályainak megfelelően - a nemzeti közösség egészére.
Bihari Mihály professzor, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke a rendszerváltozás intellektuális és politikai előkészítésében meghatározó szerepet játszott, hozzászólásában felidézte, hogy parlamenti képviselőként is megtapasztalta, hogy hogyan működik az a rendszer, amelyet egykor másokkal együtt próbált eltervezni, megtervezni. Bihari Mihály abból, a Népszava 1990. május 2-ai számában megjelent írásából olvasott fel részleteket, amelyet a frissen megválasztott - az 1947-es utolsó szabad, de kékcédulával korlátozott választások után - valódi többpárti parlament összeülésének üdvözlésére írt.[1]
Soltész István, az Országgyűlés egykori főtitkára a rendszerváltó Országgyűlés alakuló üléséről beszélt. Az alakuló ülést a parlamenti pártok vezetőinek (szakértőinek) megbeszélés-sorozata készítette elő. Itt alapozták meg a frakciók közötti "hatpárti tárgyalások" gyakorlatát. E megbeszélések eredményeivel precedenseket, parlamenti szokásjogot teremtettek, amelyekre később több cikluson keresztül hivatkoztak, illetőleg egy részük a házszabályba is beépült. Precedenst teremtettek azzal, hogy az Országgyűlés alapvető szervezeti kérdésében, működési módjában konszenzusra törekedtek. Megállapodtak abban, hogy az Országgyűlés elnöki tisztségére a választásokon győztes legnagyobb kormánypárt jelölhet, továbbá abban is, hogy hány alel-
- 158/159 -
nököt és jegyzőt válasszon a parlament, és hogy melyik frakciókat illeti meg a jelölés joga. A bizottsági rendszert a parlamenti arányok alapján alakították ki. A bizottságokban a kormánypárti frakcióknak volt többségük, de az Országgyűlés ellenzéki bizottsági elnököket és alelnököket is választott. Az ellenőrző funkció erősítése érdekében egyes bizottságokban, így a költségvetési és a nemzetbiztonsági bizottságban az elnöki tisztséget ellenzéki képviselőnek biztosították. Arra törekedtek, hogy minden képviselő bizottsági tag legyen, továbbá, hogy minden frakciónak minden állandó bizottságban legyen képviselője. Kialakult az a szokás, hogy a bizottsági rendszerre a kormánypárti frakciók tegyenek javaslatot, mivel ők ismerik a leendő kormány szerkezetét, amelyhez a bizottsági rendszer illeszkedik. Nagyon fontos elv volt, hogy két frakció egymás javára lemondhat jelölési jogáról, ha ez más frakciók pozícióját nem sérti. Ezen alapult az alakuló ülés előtti meglepő hír, hogy az MDF és SZDSZ megállapodást kötött. Ennek alapján nem MDF-es, hanem SZDSZ-es képviselőt, Göncz Árpádot javasolják a házelnöki tisztségre, aki megválasztásával ideiglenesen a köztársasági elnök feladatait is ellátta. A házelnöki teendőket pedig az alelnökké választott Szabad Györgyre, az MDF képviselőjére bízta az Országgyűlés. Ekkor alakult ki az a szokás (ma már házszabályi rendelkezés), hogy a miniszterelnök személyére a köztársasági elnök az alakuló ülésen tesz javaslatot. Soltész István - idézve Kukorelli Istvánt - az alakuló ülésen elhangzó beszédek, döntések jelentőségéről, üzenetértékéről is szólt. Így 1990-ben a megszakadt történeti hagyományokhoz való visszatérést jelképezte, hogy felszólalt az emigrációból hazatért Varga Béla, aki 1946-ban a Nemzetgyűlés kisgazdapárti elnöke volt. Jelképes volt az is, hogy az Országgyűlés első törvényét teljes egyetértéssel, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére, annak örökségét felvállalva alkotta meg. Egyértelmű külpolitikai üzenete volt annak is, hogy az Országgyűlés határozatban mondta ki: csatlakozni kíván az Európai Tanács Parlamenti Közgyűléséhez, és nyilatkozatot fogadott el a Szovjetuniótól elszakadni kívánó litván nép önrendelkezéséről. A rendszerváltó Országgyűlés emlékezetre méltó hagyományokat teremtett az 1990. május 2-3-ai alakuló ülésének történelmi és politikai mondanivalójával, jelképeivel és a későbbi működését is meghatározó szokásjogi szabályok kialakításával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
