Nem volt egyetértés az alábbi kérdésben: 10. Állítás: A Csődtörvény 2007. január 1-jétől hatályos rendelkezése szerint a zálogjoggal, végrehajtási joggal, foglalással biztosított követelések jogosultjainak, amennyiben követelésüket az adóssal szemben érvényesíteni kívánják, be kell jelenteniük a felszámolóhoz hitelezői igényüket és be kell fizetniük a nyilvántartásba vételi díjat. Csak ebben az esetben veheti a felszámoló 49/D. § alapján a hitelezői igényüket nyilvántartásba. A közzétételtől számított 40 napon belül, bejelentkezett hitelezőket határidőn belül. az azon túl jelentkezőket határidőn túli hitelezőként kell nyilvántartásba venni, az 1 éves határidőn túl nem jelentkező jogosultak követelésüket elvesztik.
A 49/D. § alapján történő kielégítés esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend szerint kell a követeléseket kielégíteni, azonban két csoportot kell képezni, elsősorban a határidőben bejelentkezett zálogjogos, végrehajtási jogos, ill. foglalással biztosított követeléseket kell kielégíteni, s csak ezt követően lehet a határidőn túl bejelentett biztosított követeléseket kielégíteni, majd a fennmaradó összeget a felszámoló a felszámolási költségekre fordíthatja.
A zálogjogos hitelezői igények kezelése tekintetében a 2006. évi VI. törvénymódosítás nem volt nagyon sikeres, mert az új szabályok bevezetésén kívül olyan "lukakat" iktatott a rendszerbe, amik eddig nem voltak benne. Gondolunk itt például az 58. § (1) bekezdésének módosítására, mely alapján most kérdőjelessé vált, hogy vajon az 57. § (1) bekezdés b) pontba sorolt vagyont terhelő zálogjogos hitelezők igénye mikor egyenlíthető ki [nem beszélve a h) pontos hitelezői igények kifizethetőségéről]. Ebből következően megint csak a bírósági gyakorlatnak kell kialakítania egységes megoldást, s jó lenne, ha az előre látható problémák területén valamiféle egységes megoldást sikerülne kialakítani.
A 49/D. § alapján külön kielégítésre igényt tartók tekintetében már a 2006. július 1-jét megelőzően tartott FOE szervezésű értekezleteken kialakult az az álláspont, amit a felszámolót a zálogtárgy értékesítésével összefüggésben megillető díjról szóló 16/2006. (IV. 7.) IM rendelet megerősített, tudniillik, hogy az ezen pont feltételeinek megfelelő igénnyel fellépők hitelezőknek minősülnek, tehát a hitelezői igény bejelentésének, kezelésének ugyanolyan módon kell történni velük kapcsolatban, mint a többiek tekintetében. Akinek a felszámolás kezdő időpontjában zálogjoga áll fenn az adós valamely vagyontárgyán, és a zálogjoggal biztosított követelését a felszámolás során érvényesíteni akarja, be kell jelentenie hitelezői igényét a felszámolóhoz és be kell fizetnie a követelésének megfelelő nyilvántartásba vételi díjat.
A két álláspont eddig egyforma, a különbség tulajdonképpen itt alakult ki. Az egyik álláspont szerint a zálogjogos hitelezőknek ugyan be kell jelenteniük a hitelezői igényüket, de ha ezt az 1 éves jogvesztő határidőn belül teszik meg, akkor innentől kezdődően lényegtelen, hogy a 40 napos határidőn belül, vagy azon túl jelentkeztek, mert a kielégítésüknél ez nem játszik szerepet, kizárólag a Ptk. 256. § (1) bekezdése szerinti sorrend a lényeges. Ha tehát a zálogtárgyat értékesíti a felszámoló, akkor az 1 éven belül bejelentkezett zálogjogosultak között csak a Ptk. 256. § (1) bekezdése szerint a zálogjogok keletkezésének sorrendje szerint tehet különbséget (aszerint, hogy a hitelezők határidőn belül vagy azon túl jelentkeztek nem), s ha például az első helyi zálogjogosult a 40 napos határidőn túl, de még az 1 éves jogvesztő határidőn belül bejelentkezett, akkor mindenképpen őt kell elsődlegesen kielégíteni akkor is, ha a második helyi jogosult a 40 napos határidőn belül jelentette be igényét.
A másik álláspont szerint a Ptk. általános szabályaihoz képest a Cstv. speciális rendelkezéseket tartalmaz, s a Ptk. 256. § (1) bekezdésének a szabályai csak azok között a hitelezők között alkalmazandók, akik azonos pozícióban vannak (tehát mindegyikük határidőn belül jelentkezett, vagy mind határidőn túl). Ha a zálogjogos hitelező határidőben jelentkezik, akkor a határidős zálogjogos hitelezők között kell nyilvántartásba venni, ha határidőn túl, akkor a határidőn túli zálogjogos hitelezők között, ha pedig nem jelentkezik 1 éven belül, akkor a követelését elveszti, mert az 1 év jogvesztő határidő.
Ha nem jelentkezik be mindenki határidőben, akkor a felszámolónak két csoportot kell képezni a zálogjogos hitelezőkből: az első csoportba tartoznak azok, akik határidőben jelentkeztek, a második csoportba azok, akik határidőn túl, de 1 éven belül, s ugyan a Ptk. 256. § (1) bekezdése alapján a zálogjogok keletkezésének sorrendjében kell a hitelezők igényét kiegyenlítenie, de először csak azokét, akik határidőben jelentkeztek, majd azokét akik azon túl jelentkeztek, a maradék vagyont pedig a többi hitelezői igény kiegyenlítésére kell fordítani.
Ha például van a zálogtárgyon A, B, C és D hitelező - ilyen sorrendben keletkeztek a zálogjogok a vagyontárgyon -, és B és D hitelező csak határidőn túl jelentkezett be, akkor a felszámolónak ki kell elégítenie teljes egészében az A-t, aztán a C-t, s ha marad még a befolyt vételárból akkor a B-t majd a D-t.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
