A kábítószer bűnözés elleni küzdelem Magyarországon az 1980-as évektől kezdve egyre nagyobb szerepet kap. A kábítószer-problémával kapcsolatos hazai büntetőjogi szabályozás az 1970-es évek elejéig azonban nem jelentett mást mint a vonatkozó egyezmények ratifikálásából fakadó kötelezettségek teljesítését. Az utóbbi két évtizedben azonban jelentős változások következtek be, hullámzó büntetőpolitika figyelhető meg a kábítószer bűncselekmények jogi szabályozása területén. A kábítószerfüggő személyek rehabilitációja, valamint a kábítószerrel összefüggő bűncselekményt elkövetők társadalomba való visszajuttatása az utóbbi egy évtizedben került előtérbe. E tanulmányban a rehabilitációs lehetőségeken kívül foglalkozom a kábítószer-bűncselekmények jogszabályi változásaival, a kábítószerfüggőket érintő szabályokkal, valamint azzal a kérdéssel is, hogy kábítószerfüggő elkövetőket hogyan ítélik meg a jogszabályok. A rehabilitációval kapcsolatos kérdések során felvázolom az ezzel kapcsolatos intézmények működését, és a foglalkoztatási lehetőségeket is.
Az 1978. évi Btk. kábítószer-bűncselekményei (visszaélés kábítószerrel 282. §, kóros szenvedélykeltés 283. §) módosításának szükségessége a nyolcvanas évek közepéig nem merült fel, ekkor azonban felszínre kerültek a szabályozás hiányosságai. Így többek között nem derült ki egyértelműen a tényállás szövegéből, hogy a fogyasztás büntetendő cselekmény vagy sem, valamint a tényállásban szereplő két fogalom - csekély és jelentős mennyiségű kábítószer - tartalmilag mit takar. Akkoriban a különböző fórumokon az is felmerült, hogy miként lehetne fokozni a büntetőjog szerepét a kábítószer-fogyasztás visszaszorításában. 1986-ban a Legfelsőbb Bíróság kiadta VI. Büntető Elvi Döntését a 282. § néhány hiányosságának a kiküszöbölésére.
A rendszerváltást követő Btk. módosítások közül az 1993. évi érintette a kábítószer-bűncselekményeket. Az 1993. évi XVII. törvénnyel bevezetett és 1993. május 15-én hatályba lépett módosítás egyaránt tartalmazott büntető anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket. A törvény kidolgozása nem egy drogpolitikai stratégiához igazodott, nem annak részeként került kidolgozásra, hanem az általános kriminálpolitika elemenként. A rehabilitáció kezdetleges volt, a társadalomba való visszajutás lehetősége és a munkajogi kérdések fel sem merültek.
A Javaslat szigorítja a kábítószer kínálati oldalán szereplőkkel (előállító, forgalmazók) szembeni szabályokat. Ugyanakkor lehetővé kívánja tenni a büntetőjogi útról való elterelést a fogyasztók esetében, ha önkéntes gyógykezelésnek vetik alá magukat.
A szabályanyag kiegészült a Btk. 282/A. §-sal, amely bizonyos feltételekkel lehetővé tette kábítószer-fogyasztók esetében a büntetőeljárás megszüntetését, amennyiben az elkövető vállalta a gyógykezelést. Ezzel összefüggésben módosult a büntetőeljárási törvény is.
Összességében elmondható, hogy a Btk. 1993. évi XVII. évi törvénnyel történt módosítása nyomán az ún. kompromisszumos (medikalizáló) kriminálpolitika érvényesült. Úgy gondolom, hogy a 282/A. § alkalmazása nehézkes volt, ami abból fakadt, hogy elmaradt a megelőzést, a gyógykezelést és a rehabilitációt szolgáló intézményhálózat fejlesztése. A végrehajtási feltételek megteremtésének hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy 1995 után, egyre többen sürgették az 1993. évi módosítás reformját.
Az 1998. évi módosítás célja az volt, hogy a büntetőjog eszközeivel biztosítson mind a keresleti, mind a kínálati oldali jelenségek visszaszorításához hatékonyabb lehetőségeket.
Az 1998. évi módosítással a kábítószer-problémával kapcsolatos kriminálpolitikai fordulatra is sor került, az új törvény lényegében a semmi tolerancia büntetőpolitika, illetve a tiszta prohibíciós drogpolitika alapjain állt.
A semmi tolerancia kriminálpolitika a drogmentes társadalom célját szem előtt tartotta, és nemcsak a kínálati, hanem a keresleti oldal jelenségeivel szemben is fel kívánt lépni. Az új szabályok a keresleti oldal tekintetében a fogyasztás törvény általi büntetendőségének bevezetését, valamint a gyógykezelést a büntetés alternatívájaként igénybe vehető kábítószerrel visszaélő elkövetők körének szűkítését jelentette. A kínálati-oldali jelenségekkel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében szigorodtak a kábítószer-kereskedőkre kiszabható büntetések, módosult a bűnszervezet fogalma (Btk. 137. §), a vagyonelkobzás szabályozása (Btk. 63. és 64. §§.), és a pénzmosás tényállása (Btk. 303. §).
Sajnos az 1998-as módosítás ismét nem a majdani nemzeti drogstratégia részeként módosította a kábítószer-bűncselekmények szabályozását, azaz ugyanaz történt, mint korábban, a módosítás az akkori kriminál-politikát kifejező büntető jogalkotás keretében valósult meg.
Az 1998. évi Btk. módosítás ellentmondásba került az időközben elkészített, és a 96/2000. (XII. 11.) OGY határozattal elfogadott nemzeti stratégia program megközelítésmódjának. Az új nemzeti stratégia program számol a probléma összetettségével és annak kezelésére hivatott szakmák sokszínűségével. Szem előtt tartja azt a tényt is, hogy a kábítószer-fogyasztás befolyásolására irányuló társadalmi cselekvés maga is hozzájárul a jelenség átalakulásához, kezelhetőbbé vagy éppen kezelhetetlenebbé válásához (Nemzeti Stratégia 4.5. pontja).
Az 1998-as szabályozás akadályozta a stratégia 3. számú fő céljának elérését is, azaz azt, hogy a kábítószer-probléma visszaszorítása összehangolt cselekvést kíván meg. Egy-egy szakma nem sajátíthatja ki egy-egy kérdés megoldását. A nemzeti stratégia 3. számú fő célja, hogy segítse a drogokkal kapcsolatba kerülő és a drogproblémával küzdő egyéneket és családokat (szociális munka, gyógyítás, rehabilitáció). A program jellegzetes törekvései nem tudtak érvényesülni a tiszta prohibíciós drogpolitikai felfogáson alapuló, és a semmi tolerancia kriminálpolitikának megfelelő büntetőjogi szabályozásnak.
A 2003. évi II. törvénnyel bevezetett módosítás különbséget tesz egyrészt a kábítószer fogyasztója, másrészt a terjesztő (kereskedő) között. A törvény külön szabályozza a tizennyolcadik életévet be nem töltött személy felhasználásával elkövetett visszaélést. Összevonásra került a kóros szenvedélykeltés és a tizennyolcadik életévet be nem töltött személy sérelmére elkövetett kábítószerrel visszaélés. A törvény a kábítószerfüggő személyek cselekményéről külön rendelkezik. A kábítószer előállításhoz szükséges anyagokkal (ún. prekurzorokkal) kapcsolatos visszaélések büntető rendelkezései is módosultak. A törvény lehetőséget biztosít az ún. elterelésre, amelynek körét azonban az 54/2004. (XII. 13.) AB határozat rendelkezései jelentős mértékben szűkítették.
A 282. §, a 282/B. § és a 282/C. §-ban nem jelenik meg a "kábítószert fogyasztó" elkövetési magatartás. A kábítószer-fogyasztás a "megszerez" és "tart" elkövetési magatartások révén azonban továbbra is büntetendő. A 282. §-ba bekerült a bűnszövetségben történő elkövetés, arra az esetre, ha a bűnszövetkezetben történő elkövetés nem lenne megállapítható. A hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként történő elkövetés, azonban kikerült a minősített esetek köréből. Emellett a törvény a fegyveresen történő elkövetést, mint minősített esetet is elhagyja. A fogyasztói elkövetési magatartások esetében, a jelentős mennyiségű kábítószerre történő elkövetés büntetési tételkerete, egy fokozattal enyhült.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
