1. - 2003. január 1-jén hatályba lépett a holland polgári törvénykönyv (a továbbiakban: NBW) új negyedik könyve,1 az öröklési jogi könyv. 2003. január 1-jéig az 1838. évi, régi holland ptk. (a továbbiakban: OBW) öröklési jogi rendelkezései (877-1176. cikkelyek) voltak hatályban.2 E tanulmány célja az új holland öröklési jog (és egyes kérdések kapcsán más európai jogrendszerek megoldásainak) bemutatása, különös tekintettel az új magyar polgári törvénykönyv koncepciójában foglalt javaslatokra.3 A holland öröklési jog természetesen csak korlátozott mértékben lehet példaértékű a magyar jog számára, hiszen az öröklési jog körében különösen nagy jelentősége van a nemzeti hagyományoknak, "a megszokotthoz és a megszokottként igazságosnak is ítélthez való ragaszkodásnak."4
Az NBW negyedik könyve hat címre tagolódik: I. Általános rendelkezések, II. Törvényes öröklés, III. A túlélő házastárs és a gyermekek törvényes öröklése és egyéb törvényes jogaik, IV. Végintézkedésen alapuló öröklés, V. Végintézkedések különböző fajtái, VI. Az öröklés joghatásai. Az NBW is követi tehát az európai magánjogi kódexek hagyományos felépítését, amelyben a törvényes öröklés szabályai megelőzik a végintézkedésen alapuló öröklés szabályait.
2. - Az általános rendelkezések között, az I. címben találjuk a közös veszélyben elhaltakra, az öröklésre való érdemtelenségre, illetve a hagyatéki tartozásokra vonatkozó szabályozást. A közös veszélyben elhaltak (commorientes) kapcsán a 2. cikkely azt a vélelmet állítja fel, miszerint ha két vagy több személy elhalálozásának sorrendje nem állapítható meg, úgy kell tekinteni őket, mint akik egyszerre haltak meg, azaz egyikük hagyatékából semmilyen előny nem származik a másikra nézve. A vélelem azonban megdönthető, ugyanezen cikkely (2) bekezdése szerint ugyanis a bíróság akár többszöri haladékot is adhat annak az érdekeltnek, aki neki nem felróható nehézségek miatt akadályozott a közös veszélyben elhaltak közötti halálozási sorrend bizonyításában, feltéve, hogy ésszerűen feltehető, hogy a bizonyítás a haladék leteltéig lehetségessé válik. E szabályok lényegében változatlanok az eddig hatályos OBW, 878. cikkelyben foglaltakhoz képest. Hasonló megdönthető vélelem az új magyar Ptk.-ban is felállítható volna, ahogy ezt a Koncepció is kívánatosnak tartja.5
A 3. cikkely szerint érdemtelen az öröklésre a törvénynél fogva az,
a) akit jogerősen elítéltek azért, mert az örökhagyót megölte, azt megkísérelte, illetve azt előkészítette vagy annak előkészítésében részt vett;
b) akit jogerősen elítéltek olyan, az örökhagyóval szembeni bűncselekmény miatt, amely a holland törvények szerint legalább négy, legfeljebb tíz év szabadságvesztéssel büntethető, illetve ilyen bűncselekményt megkísérelt, azt előkészítette vagy abban részt vett;
c) akiről jogerős ítélet állapította meg, hogy az örökhagyót hamisan vádolta olyan bűncselekmény elkövetésével, amely a holland törvények szerint legalább négy, legfeljebb tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető;
d) aki az örökhagyót bűncselekménnyel vagy bűncselekménnyel való fenyegetéssel arra kényszerítette, hogy végintézkedést tegyen vagy ilyen módon megakadályozta abban;
e) aki az örökhagyó végintézkedését elsikkasztotta, megsemmisítette vagy meghamisította.
A 4. cikkely szerint semmis az örökség megnyílta előtt kötött az a jogügylet, amely arra irányult, hogy valakit a törvény szerint az örökléssel kapcsolatosan őt megillető jogok szabad gyakorlásában korlátozzon. Szintén semmis az a szerződés, amely a még nem megnyílt hagyatékról való rendelkezésre irányul, akár a hagyaték egészére, akár annak arányos részére nézve. (Ehhez képest a Ptk. 660. §-a lehetővé teszi a várt örökségről való rendelkezést a leszármazóknak, s csak más személyek tekintetében mondja ki ezt a tilalmat.)
Az 5. cikkely szerint a bíróság a kötelezett kérelmére hozzájárulhat ahhoz, hogy a negyedik könyv valamely rendelkezése értelmében teljesítendő pénzösszeg megfizetésére csak egy meghatározott időtartam után kerüljön sor, engedélyezheti a pénzösszeg részletekben való megfizetését is, a haladék vagy a részletfizetés kedvezményének feltételéül szabhatja azonban, hogy a kötelezett valamilyen személyi vagy dologi biztosítékot adjon.
A 6. cikkely szerint a hagyatékba tartozó vagyontárgyak értékének azoknak az örökhagyó halálakori értékét kell tekinteni és az érték megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni a törvényes öröklés szabályai alapján esetleg fennálló haszonélvezetet.
A 7. cikkely határozza meg a hagyatéki tartozásokat. Eszerint ide tartoznak: a) az örökhagyó tartozásai, amennyiben azok nem szűnnek meg az örökhagyó halálával; b) az örökhagyó temetésének költségei, amennyiben azok arányosak az örökhagyó körülményeivel; c) a hagyaték felszámolásának költségei, ideértve a felszámoló díját; d) a végrendelet végrehajtásának költségei, ideértve a végrehajtó díját; e) az öröklés megnyíltával kapcsolatos tartozások, amennyiben azok az örökösöket terhelik; f) a III. cím második részében foglaltak teljesítésével kapcsolatban felmerült kötelezettségek; g) a kötelesrészen alapuló kötelezettségek; h) a hagyományon alapuló, egy vagy több örököst terhelő kötelezettségek; i) a 126. cikkely alapján hagyománynak tekintendő ajándékozásokkal és egyéb jogügyletekkel kapcsolatos kötelezettségek. A hagyatéki tartozások kielégítésekor az a)-e) pontba tartozó költségek, illetve tartozások egy csoportot alkotnak, ezt követik az f) csoportba, majd a g) csoportba sorolt tartozások.
A 8. cikkely úgy rendelkezik, hogy az öröklési jog szabályainak alkalmazásakor a regisztrált partnert is házastársnak kell tekinteni, így például mostohagyermeknek kell tekinteni az örökhagyó házastársának vagy regisztrált partnerének azt gyermekét, aki az örökhagyónak nem gyermeke. Jelentősebb következménye e rendelkezésnek, hogy a túlélő házastárs mellett a túlélő regisztrált partner is törvényes örökösnek minősül, méghozzá első számú törvényes örökösnek.6
3. - A II. és a III. cím a törvényes öröklés szabályait tartalmazza. Itt mondja ki a holland ptk., hogy az öröklés feltétele, hogy az örökös túlélje az örökhagyót. A törvény alapján saját jogán (in capita, uit eigen hoofde) örököl elsősorban az örökhagyóval életközösségben élő házastárs7 és az örökhagyó gyermekei, ilyenek hiányában az örökhagyó szülei és testvérei, ezt követően jogosultak öröklésre az örökhagyó nagyszülei, nagyszülők hiányában pedig az örökhagyó dédszülei. Akik saját jogukon egy csoportba tartozókként örökölnek, erre fejenként egyenlő részben jogosultak. A féltestvér azonban csak a testvér örökrészének felére jogosult. Azonban amennyiben a szülő törvényes örökrésze nem érné el az örökség negyedét, azt ki kell egészíteni az örökség negyedéig, és ennek megfelelően arányosan csökken a többi örökös örökrésze.
Az új holland szabályozás lényegesen eltér az OBW-ben foglaltaktól: a törvényes öröklés régi rendje nem a parentéla-rend-szert követte, hanem a iustinianusi kodifikáció alapján kialakult osztályok rendszerét, amelyet a Code civil és a francia mintát követő államok többsége (például Québec, Louisiana) is alkalmaz.8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
