A Pp. az osztott perszerkezet alkalmazásával kifejezetten hangsúlyossá tette a perfelvételi szakot. A jogalkotó lehetővé tette a bíró számára, hogy a három perfelvételi mód közül az adott ügy sajátosságai alapján az általa legmegfelelőbbnek vélt perfelvételi utat válassza: a) további írásbeli perfelvételt rendelhet el a perfelvételi tárgyalás előtt, b) kitűzheti a perfelvételi tárgyalást, illetve c) mellőzheti a perfelvételi tárgyalást. A tanulmány annak vizsgálatára irányul, hogy a polgári perrendtartás a perfelvételi módokat hogyan rendezi, illetve az egyes perfelvételi utaknak mik az előnyei és hátrányai, valamint melyiket milyen esetben érdemes választani. Továbbá arra is keresi a választ, hogy tehető-e módosítási javaslat a perfelvételi utak tekintetében. A cikk arra is kitér, hogy a perfelvétel lezárásának mik a főbb jellegzetességei, illetve milyen gyakorlati problémák merülhetnek fel ezen eljárási cselekmény szabályozásával kapcsolatban.
Since the Hungarian civil procedure applies the divided structure of litigation, the preparatory stage became highly emphasized. The legislator has allowed the judge to choose the most proper way of preparation regarding of the specific features of the particular case: a) he can order further preparations to be made in writing before scheduling a preparatory hearing, b) he can schedule a preparatory hearing or c) he can proceed without ordering further preparations to be made in writing or scheduling a preparatory hearing. The primary goal of the study is to examine how the act on civil procedure regulates the methods of preparation, and what are the advantages and disadvantages of each ways of preparation. An additional aim is to investigate if there is any possibility to make a legislative proposal concerning the preparational ways. The paper also points out the main characteristics of closing the preparation, in addition, it attempts to identify the possible practical issues related to the regulation of this procedural act.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) kodifikációja során a jogalkotó az elsőfokú tárgyalás szerkezetét illetően az osztott tárgyalási rendszer mellett döntött. Az osztott perstruktúra mellett a legfőbb érv az volt, hogy ez meggátolja, hogy a per elhúzására és széttöredezésére alkalmas jogintézmények, valamint bizonyítási cselekmények alkalmazhatóvá váljanak az eljárásban. Az osztott perszerkezet alapvetően két, egymástól jól elkülöníthető tárgyalási szakra bontható fel, a perfelvételi szakra és az érdemi tárgyalási szakra. Azonban a Pp. által is alkalmazott főtárgyalási modellben a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szak mellett perindítási szakról is beszélhetünk,[1] amelyet mindenképpen érdemes elválasztani a perfelvételi szaktól.[2]
Ennek az osztott perszerkezetnek az egyik leglényegesebb attribútuma, hogy a törvény szétválasztja és nem engedi egybecsúszni, összemosódni, összegabalyodni a nyilatkozatok előterjesztését és a bizonyítást, hanem a bizonyítás a tisztázott és véglegesnek tekintendő nyilatkozatok alapján történik.[3] Az osztott perszerkezet akkor tudja betölteni a funkcióját, ha kötelezésekkel és tiltásokkal van körülbástyázva, vagyis ha a felek a megosztás határvonalát nem léphetik át tetszésük szerint, tehát a felek a perfelvételi szakra tartozó cselekményeiket csak ebben az eljárási szakban végezhetik, az érdemi tárgyalási szakban már nem.[4] A perfelvétel célja az, hogy egy szóbeli perfelvételi tárgyaláson lezárható legyen a perbe vitt jogvita ténybeli és jogi alapja.[5] A perfelvételi szakban kerül sor az indítványok és állítások megtételére, majd ezt követi a percezúra, amelyet a perfelvételt lezáró végzés valósít meg. E végzés koncentrálja az állítási (perfelvételi) szakban szolgáltatott peranyagot, így a perfelvételt egy koncentrált tárgyalás[6] követi, amelyben ezt a koncentrált peranyagot illetően már csak a bizonyításokat kell lefolytatni, így nem tördelheti meg az eljárás menetét a bizonyítások között az információk csepegtetése. A kodifikáció során a perstruktúra kapcsán fontos szempont volt, hogy törekedni kellett az egyensúly megtalálására a perhatékonyság és az eljárás rugalmassága között.[7] Az elsőfokú eljárást akár fejnehéznek is jellemezhetjük,[8] ugyanis a perfelvételi szakra kifejezett hangsúlyos szerep hárul az osztott tárgyalási rendszer és a főtárgyalási modell alkalmazásával. Éppen ezért elengedhetetlen a perfelvételi szak egyik legfontosabb kérdésének, a perfelvételi utak kiválasztásával kapcsolatos aspektusok feltárása.
- 43/44 -
A kodifikáció idején a jogirodalom - valamint a Pp. koncepciója is - gyakorta állítási szaknak is nevezte a perfelvételi szakot, hiszen ez biztosít kereteket a felek számára a tény- és jogállításaik megtételére, de emellett egyfajta szűrő funkciót is betölt,[9] azonban e megnevezés kikopni látszik a Pp. hatálybalépését követően keletkezett jogirodalom szóhasználatából. Már a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk (a továbbiakban: 1911. évi Pp.) is ismert volt a perfelvételi szakasz, amelynek célja az volt, hogy egy perfelvételi határnapra kitűzött akár harminc pert is megszűrjön a bíróság, majd kinyilvánította a bíróság a perek létrejöttét,[10] valamint előkészítette a pert, és meghatározta a tárgyalás érdemi kereteit.[11] Azonban a hatályos Pp.-ben a perfelvételi szak célja nem a peralapítás, hanem a perkoncentráció megvalósítása, tehát hogy rögzüljön a kereset, a viszontkereset, a beszámítási kifogás, a bizonyítási indítvány, azaz a felek által tett állítások, kérelmek, kifogások, indítványok, és ez alapján lehessen a bizonyítási szakban lefolytatni a bizonyítást.[12] Míg az 1911. évi Pp. rendszerében a keresetlevél befogadását követően a bíróság nyomban kitűzte a perfelvételi tárgyalást és a teljes perfelvétel szóban zajlott, a Pp. egyrészt kibővíti a perfelvétel funkcióját azzal, hogy a perbeli nyilatkozatok véglegesítésre kell hogy kerüljenek, másrészt teret biztosít a perfelvételi tárgyalás írásbeli előkészítésének, harmadrészt lehetővé teszi a perfelvételi tárgyalás mellőzését is.[13] Tagadhatatlan, hogy az 1911. évi Pp. szabályozását - valamint az eljárási szakasz megnevezését - figyelembe vette a jogalkotó a kodifikáció során, de elsőszámú mintaadónak e tekintetben a német polgári perrendtartás (Deutsche Zivilprozessordnung) minősül.[14]
A perfelvételi szakban kulcsfontosságú jelentősége van a 2016. évi Pp. által bevezetett két új fogalomnak is, ezek pedig a perfelvételi irat és a perfelvételi nyilatkozat. Kapcsolódási pontjuk, hogy a perfelvételi nyilatkozat a törvényben meghatározott nyilatkozatoknak egy összefoglaló csoportja, a perfelvételi irat pedig a perfelvételi nyilatkozat megnyilvánulási formája, ugyanis a perfelvételi nyilatkozat perfelvételi iratban terjeszthető elő, de keresetlevélben, valamint a perfelvételi tárgyaláson szóban is előadható. A Pp. világosan előírja, hogy perfelvételi irat[15] csak akkor terjeszthető elő, ha arra a bíróság a felet felhívta, vagy ha azt a törvény (tehát a Pp.) lehetővé teszi. Utóbbi körbe tartozik az írásbeli ellenkérelem, a viszontkereset-levél, valamint a beszámítást tartalmazó irat, míg a bíróság a válaszirat, viszontválasz előterjesztésére hívhatja fel a feleket. Ma már a két kategória metszeteként lehet számontartani az előkészítő iratot, ugyanis arra mindkét esetben helye van a Pp. novella újítását követően.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
