Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Szabó Krisztián[1]: Gondolatok a helyi önkormányzati képviselő által elkövethető hivatali visszaélésről (MJ, 2026/7., 456-463. o.)

https://doi.org/10.59851/mj.73.07.4

A helyi önkormányzati képviselő által elkövethető hivatali visszaélés tekintetében a hatósági jogértelmezés szerint önkormányzati képviselővel szemben az Mötv.-ben meghatározott kötelezettségeinek megszegése okán a büntető törvénykönyv alkalmazására, a büntetőeljárás indítására, annak törvényi tényállásbeli hiánya miatt nincs mód és lehetőség. Jelen tanulmányban ezt az álláspontot vizsgálom büntető anyagi és eljárásjogi szempontból. Megítélésem szerint ugyanis ez az értelmezés alapvetően tévesnek tekinthető.

Kulcsszavak: hivatali visszaélés; ultima ratio; szubszidiaritás elve; büntetőeljárási legalitás; jogtalan hátrány

Summary - Thoughts on potential abuse of office by a local government representative

According to the interpretation adopted by the authorities, with regard to the potential abuse of office that may be committed by a local government representative, the Criminal Code cannot be applied and criminal proceedings cannot be initiated against a municipal representative for the breach of obligations set out in the Act on Local Governments, on the ground that the statutory elements of the offence are not fulfilled. This paper examines this position from the perspectives of both substantive criminal law and criminal procedure. In the author's view, however, this interpretation is fundamentally flawed.

Keywords: abuse of office; ultima ratio; the principle of subsidiarity; the principle of legality in criminal procedure; unlawful disadvantage

1. Bevezetés

Jelen tanulmányban arra keresem a választ, hogy a helyi önkormányzati képviselőnek a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) rendelkezéseit sértő magatartása adott esetben keletkeztethet-e büntetőjogi felelősséget, vagy ez teljesen kizárt. Látszólag egyértelműnek tűnhet a válasz, ugyanakkor azon nyomozó hatósági és ügyészségi álláspont miatt, miszerint "önkormányzati képviselővel szemben az Mötv.-ben meghatározott kötelezettségeinek megszegése okán, konkrét esetben a képviselőnek az ülésekről történő sorozatos távolmaradások alapján bekövetkezett képviselő-testületi határozatképtelenség miatt, a büntető törvénykönyv alkalmazására, a büntetőeljárás indítására, annak törvényi tényállásbeli hiánya miatt nincs mód és lehetőség" mindenképpen indokolt alapos, jogi szempontú vizsgálat tárgyává tenni a kérdést. Azt gondolom, hogy ez nemcsak elméleti jellegű probléma, hanem a gyakorlatban is több kérdést felvető, egészen komplex vizsgálatot igénylő témakör. Mindezekre tekintettel jelen tanulmányban elsősorban büntetőjogi szempontok alapján elemzem a felmerülő kérdéseket, noha azoknak kétségtelenül más jogterületekhez, sőt jogon kívüli tényezőkhöz is köze van vagy lehet.

2. Ténybeli és jogi alapok

Evidencia, hogy az államapparátus törvényes és szabályszerű működése kiemelt jelentőséggel bír. A hivatalos személyeket - így az önkormányzati képviselőket is - az államszervezet feladatainak ellátása érdekében a jogalkotó fokozott védelemben részesíti, és amennyiben ők ezzel a speciális védelemmel visszaélnek, úgy "aláássák az állami szervekbe és hivatalos személyekbe vetett bizalmat".[1] A képviselő "joga és kötelessége, hogy a képviselő-testület munkájában részt vegyen".[2] Az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontja alapján minden önkormányzati képviselőnek kötelessége a testületi üléseken megjelenni, a képviselő-testület munkájában és döntéshozatali eljárásában részt venni. A normaszöveggel egyezően az Mötv. Kommentárja is egyértelművé teszi, hogy az önkormányzati képviselőt terhelő kötelezettségről és nem egy opcionálisan gyakorolható jogosítványról van szó az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontja alapján: "Az önkormányzati képviselő választóktól kapott megbízásából fakadó alapvető kötelezettsége, hogy vegyen részt a képviselő-testület ülésén, jelenjen meg, vegyen részt a munkában és a döntéshozatali eljárásban egyaránt".[3]

Magyarország egyik településén a vizsgálat tárgyát képező időszakban egyenlő arányban voltak a képviselő-testületet alkotó két képviselő-csoport tagjai, a 2024. évi helyi önkormányzati választásokon a polgármester személye változott csupán. Egyes önkormányzati képviselők részéről az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott kötelezettség ignorálása bevett gyakorlat volt és maradt, hiába állapította meg a Kúria többször is egyértelműen, hogy az Mötv. 9. §-a szerint az Mötv.-ben meghatározott jogokat jóhiszeműen, a kölcsönös együttműködés elvét figyelembe véve, társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, kiemelve azt, hogy a "Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati képviselő köteles a testületi üléseken megjelenni, a képviselő-testület munkájában és döntéshozatali eljárásában részt venni. Mindezek alapján jól látható, hogy a polgármester és a képviselők nem csak

- 456/457 -

jogosultak a képviselő-testület munkájában részt venni, hanem az Mötv. kötelezettséget is terhel rájuk, mely nem ruházható át."[4]

A Kúria a fenti érvelés alapján megállapította, hogy megsértették az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott kötelezettségeket. A jogsértés célja az volt, hogy a döntésképtelenség miatt a 2024. évi választást elveszítő polgármester az új képviselő-testület felállásáig egyszemélyben hozhasson döntéseket. A Kúria e törvénysértés miatt az így hozott valamennyi polgármesteri döntést megsemmisítette. A Kúria azonos okok és indokok - ti. az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott kötelezettségek megszegésével összefüggésben - számos precedensértékű határozatot hozott az érintett település vonatkozásában.[5]

A 2024. október 2. napjától működő új képviselő-testületben a továbbra is fennálló egyenlő arányok miatt nehézkesen vagy egyáltalán nem sikerült döntéseket hozni, így alig hat hónap elteltével a testületi üléseken való részvételt korábban már szándékosan, több alkalommal elmulasztó képviselőcsoport tagjai írásban értesítették az újonnan megválasztott polgármestert, hogy a jövőben nem jelennek meg a testületi üléseken, és nem vesznek részt döntéshozatali eljárásban, kizárólag amennyiben a polgármester az általuk megjelölt előterjesztéseket az általuk megadott tartalommal terjeszti a képviselő-testület elé. Ez nemcsak teljesen ellentétes volt az Mötv. idézett rendelkezéseivel és azoknak az Mötv. Kommentárban kifejtett tartalmával, hanem nehezen vitatható, hogy de facto az adott helyi önkormányzat működésének, feladatai ellátásának ellehetetlenülését célozta.

Az egyik önkormányzati képviselő kifejezetten azzal magyarázta távolmaradásukat (videóüzenetben!), hogy amennyiben akárcsak egyikőjük eleget téve törvényi kötelezettségének megjelenik a képviselő-testület ülésén, úgy az határozatképessé válik, és döntéseket tud hozni, amit meg kívánnak akadályozni. Ez azért is meghökkentő álláspont, mert az önkormányzati képviselőt terhelő kötelezettségek teljesítése nem politikai vagy egyéb szándéktól függően, nyomásgyakorlási céllal történik. Az előterjesztésekkel kapcsolatos egyet nem értés kifejezésére éppen elegendő jogosítványt biztosít a jogszabály (például a döntéshozatalban "tartózkodás" vagy "nem" szavazat leadásával; az önkormányzati képviselő lemondásával demonstratív jelleggel; törvénysértés észlelése esetében az illetékes kormányhivatalhoz fordulás jogának gyakorlásával stb.). Azt, hogy a törvénysértő kötelességszegésnek nem elfogadható indoka akármilyen politikai vagy egyéb nyomásgyakorlási cél, alátámasztja a Kúria BH 2022.9.226. számú döntése is, amely megállapítja: "Kétségtelen, hogy a hivatalos személy hatáskörének gyakorlása, feladatkörének teljesítése konkrét cselekvésben nyilvánul meg, amelyhez adott esetben mérlegelési jogkör is járulhat, ami alatt azonban nem korlátlan cselekvési szabadságot kell érteni." A helyi önkormányzati képviselőket terhelő, az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott kötelezettség teljesítéséhez a jogszabály egyebekben nem biztosít mérlegelési, diszkrecionális jogkört,[6] ezért álláspontom szerint egyértelmű törvényszegésről van szó, ami felveti a Btk. 305. § a) pontja szerinti bűncselekmény tényállási elemeinek fennállását, miszerint a hivatali visszaélés bűntettét követi el a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi.

A hivatali visszaélés bűntettének jogi tárgya az állami, államigazgatási és közigazgatási szervek,[7] a hivatali apparátus jogszerű, szabályszerű működésébe, valamint az állami szervekbe és hivatalos személyekbe vetett biza-

- 457/458 -

lom,[8] a hivatalos szerv törvényes, szabályszerű működése. A hivatali visszaélés a többi hivatali bűncselekményhez képest általános tényállás; valamennyi bűncselekményre jellemző ugyanis, hogy azt hivatalos személy követi el, és az elkövető megszegi a kötelességét, azonban a többi hivatali bűncselekmény esetében sajátos módon, ebben az esetben viszont elegendő egy - például - törvényi kötelezettség megszegése. A hivatalos személy jogait és kötelességeit a törvények - jelen esetben az Mötv. - és más jogszabályok, ezenfelül alacsonyabb szintű szabályok határozzák meg: szervezeti és működési szabályzat, ügyrendi, ügyviteli szabályok, a felsőbb szervek utasításai és az állami irányítás egyéb jogi eszközei.[9] Ezzel egyezően: "A hivatalos személy kötelessége minden esetben jogszabályon, jogszabályon alapuló utasításokon, belső szabályzaton, a felettes egyedi ügyben adott vagy általános utasításán, vagy akár a rendeltetésszerű hivatali működés kialakított gyakorlatán alapul".[10]

A bűncselekmény alanya tettesként csak hivatalos személy lehet. A hivatalos személy fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pontja határozza meg. Ennek i) pontja alapján hivatalos személy a helyi önkormányzati és a nemzetiségi önkormányzati képviselő-testület tagja. Mivel "a hivatalos személyek között korlátozás nem áll fenn, így bármelyik hivatalos személy felelősségre vonható hivatali visszaélés miatt".[11] Az érintett képviselőcsoport tagjai tehát nem vitatható módon hivatalos személyek, akik megszegték az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott törvényi kötelezettségüket. Több hivatalos személy szándékegységben társtettességben követheti el a cselekményt.

A Btk. Kommentár alapján a kötelezettség jellegétől függően a kötelességszegés lehet tevékenység és mulasztás, ami jelen esetben a képviselő-testületi üléseken történő megjelenési és a döntéshozatalban történő részvételi kötelezettség elmulasztása. Csak a tudatos kötelességszegés tényállásszerű, éppen ezt a tudatosságot igazolja egyértelműen nemcsak a Kúria több tucat hivatkozott precedensértékű határozata, de magának a nevezett képviselőcsoportnak az írásbeli közleménye és egyik tagjának idézett nyilatkozata is.

A kötelességszegés célzat nélkül nem bűncselekmény, a célzat pedig a jogtalan hátrány okozása vagy a jogtalan előny megszerzése. "Fontos, hogy az előny vagy hátrány jogtalan legyen, és érintheti a társadalmi, erkölcsi, személyi állapotot meghatározó tényezőket [...]."[12] A hátrány olyan az elkövetéshez kapcsolódó új helyzet, amely valakire nézve kedvezőtlenebb, mint az elkövetést megelőző korábbi helyzet.[13] A Btk. Kommentár alapján az előny vagy a hátrány lehet anyagi természetű, de felmerülhet ezenkívül más, így erkölcsi, személyi természetű előny megszerzése vagy hátrány okozása is. A hátrányt az elkövetőtől eltérő, más személynek kell elszenvednie, az előny akár a tettesnél, akár más személynél is megjelenhet. A jogtalan hátrány jogellenessége azonban nem a hivatalos személy kötelességszegéséből ered, hanem az adott helyzetre vonatkozó - rendszerint nem büntetőjogi - szabályokból. A Kúria BH 2023.11.264. számú döntése alapján a hivatali visszaélés bűntette ugyan célzatos bűncselekmény, de megvalósulásához nem szükséges, hogy a hivatalos személy jogellenes magatartása folytán ténylegesen be is következzék a jogtalan előny vagy a jogtalan hátrány. Ez ugyanis már nem célzat, hanem eredmény volna.[14] Elegendő, hogy a cselekményt az elkövető ennek érdekében valósítsa meg.

Az Mötv. 2. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzás a település, valamint a vármegye választópolgárai közösségének joga, melynek során érvényre jut az állampolgári felelősségérzet, kibontakozik az alkotó együttműködés a helyi közösségen belül. Az Mötv. 4. § alapján a helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. Az Alkotmánybíróság 18/1993. (III. 19.) AB határozatában kifejtette, hogy a helyi önkormányzás joga tartalmánál fogva az alapvető jogokhoz hasonló védelemben részesül.[15] Nyilvánvaló, hogy az önkormányzati képviselők kötelezettségszegése miatt az érintett helyi önkormányzat az Mötv. alapján őt terhelő feladatokat nem tudta ellátni, ami - többek között - a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását veszélyeztette, továbbá az önkormányzat bevételektől is elesett, ezzel tehát jogtalan hátrányt okoztak a közösségnek.[16] Márpedig a cselekmény passzív

- 458/459 -

alanya az a kisebb-nagyobb közösség lehet,[17] amelynek hátrányára azt elkövetik.[18]

Az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjába ütköző kötelességszegés nemcsak azért okozott jelentős hátrányt az érintett helyi önkormányzatnak és a lakosságnak, mert a Kúria a képviselő-testületi üléseken történő megjelenés és a döntéshozatalban való részvétel szándékos elmulasztásán alapuló valamennyi korábbi egyszemélyes polgármesteri döntést megsemmisítette, hanem a további kötelességszegés révén a megsemmisítés folytán előállt helyzet orvoslása sem vált lehetségessé. Az önkormányzati közfeladatok ellátásával kapcsolatos újabb előterjesztések megtárgyalásának és a döntéshozatalnak az ellehetetlenítése közvetve vagy közvetlenül a teljes helyi lakosságot hátrányosan érintette.[19]

A hivatkozott kúriai döntések egyezően leszögezik, hogy "az Mötv. 3. § (1) és (4) bekezdése alapján a helyi önkormányzás joga a települések (települési önkormányzatok) és a vármegyék (területi önkormányzatok) választópolgárainak közösségét illeti meg. A választópolgárok választott képviselőik útján gyakorolják az önkormányzáshoz való közösségi jogaikat." A helyi önkormányzati képviselők Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjába ütköző kötelességszegése az őket megválasztó választópolgárok önkormányzáshoz való jogát csorbítja, akik azt választott képviselőik útján gyakorolhatnák, ezzel tehát még nekik is jogtalan hátrányt okoznak. A Kúria BH 2024.8.175 számú döntése alapján "a jelentős érdeksérelem a közérdekben a közakarat érvényre jutásának megakadályozásával [...] is megvalósul". A hivatali visszaélés ráadásul még nem is eredmény-bűncselekmény, az elkövetési magatartás megkezdésével kísérleti szakba lép, és a kötelességszegés befejezésével (a kötelességszerű cselekvés elmulasztásával) befejezetté válik (BH 2016.260.).

3. A nyomozó hatóság (meglepő) álláspontja

A nyomozó hatóság álláspontja szerint az önkormányzati képviselővel szemben az Mötv.-ben meghatározott kötelezettségeinek megszegése okán, konkrét esetben a képviselőnek az ülésekről történő sorozatos távolmaradások alapján bekövetkezett képviselő-testületi határozatképtelenség miatt, a büntető törvénykönyv alkalmazására, a büntetőeljárás indítására, annak törvényi tényállásbeli hiánya miatt (!) nincs mód és lehetőség. Álláspontja szerint a cselekmény nem bűncselekmény.

A nyomozó hatóság egyetértett azzal, hogy az önkormányzati képviselőt terhelő kötelezettségeket nem lehet megszegni politikai vagy egyéb szándéktól függően, nyomásgyakorlási céllal vagy visszaélésszerű módon, mivel az előterjesztésekkel kapcsolatos egyet nem értés kifejezésére a jogszabály más jogosítványokat is biztosít. Azzal az önkormányzati képviselővel szemben, aki az Mötv.-ben foglalt kötelezettségeit megszegi, jogkövetkezmény alkalmazható. A képviselő megállapított tiszteletdíja, természetbeni juttatása - a képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatában meghatározottak alapján - legfeljebb tizenkét havi időtartamra csökkenthető vagy megvonható. A csökkentés vagy a megvonás újra megállapítható ismétlődő esetben. Ha az önkormányzati képviselő, annak az ülésnek az időpontjától számítva, amelyről első ízben távol maradt, egy éven át nem vesz részt a képviselő-testületi ülésen, az önkormányzati képviselő megbízatása megszűnik. Ha pedig a képviselő-testület az ülésekről sorozatos távolmaradások miatt nem határozatképes, a képviselő-testület nem tudja elfogadni a jogszabályokban kötelezően előírt döntéseket - mivel az ülésen az önkormányzati képviselők több mint fele nincs jelen -, a kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárást indíthat.

Mindezek alapján a nyomozó hatóság álláspontja szerint a büntetőjog szubszidiaritása és az ultima ratio jellege miatt nincs helye bűncselekmény megállapításának. Az előbbi ugyanis azt követeli meg, hogy a társadalmi problémákat, konfliktusokat elsősorban ne büntetőjogi eszközökkel kezeljük, a szankciók esetében csak olyat, és annyit kell elrendelni, ami feltétlenül szükséges a társadalom védelméhez. A büntetőjog mint legvégső eszköz csak akkor vethető be, ha más már nem alkalmazható, vagyis a büntetőjog csak a legsúlyosabb jogsértésekre a

- 459/460 -

legvégső eszköz akkor, amikor más jogág szankciói már nem segíthetnek. Az utóbbi alapelv, az ultima ratio elvéből fakadóan a nyomozó hatóság szerint a büntetőjog csak végső eszközként vethető be, ha arra feltétlen szükség van, ugyanis már minden más eszköz alkalmatlan, illetve már ki van merítve a helyzet tisztázására. A büntetőjog által szabályozott és szankcionálni rendelt cselekmények a legsúlyosabb cselekmények azok közül, amelyeket a jogrendszer többi jogága büntethet, illetve a bűncselekményként szabályozott cselekményekkel kapcsolatban a büntetőjog adhatja a legsúlyosabb szankciót.

Álláspontom szerint ilyen formában nem helytálló, sőt kifejezetten téves a nyomozó hatóság részéről a büntetőjog ultima ratio jellegére és a szubszidiaritás elvére történő hivatkozás. Egyrészről a büntetőjog ultima ratio jellege az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatai és a szakirodalom alapján a jogalkotót és nem a jogalkalmazót - így nem a nyomozó hatóságot - kötelezi.[20] A társadalmi problémákat és konfliktusokat elsősorban valóban a büntetőjogon kívüli eszközökkel szükséges kezelni. Amennyiben azonban a jogalkotó az ultima ratio és a szubszidiaritás elvének figyelembevételével büntetőjogi tényállást alkotott, az eljárásjogi legalitás elvéből következően a jogalkalmazó számára annak alkalmazása nemcsak jog, hanem kötelezettség is. Még egyértelműbben: a "büntetőjog ultima ratio jellege a jogalkotót és nem a jogalkalmazót kötelezi".[21] Ha a büntetőtörvény az egyes jogi tárgyakat sértő cselekményeket bűncselekménynek nyilvánítja, az ilyen cselekmények elkövetői büntetőjogi felelősséggel tartoznak. A büntetőjog ultima ratio jellege ugyanis azt juttatja kifejezésre, hogy "büntető jogalkotásra, azaz a büntetőjogi védelem megteremtésére csupán akkor kerülhet sor, ha a büntetőjogon kívüli eszközök az adott szituáció, konfliktus rendezésére nem alkalmasak",[22] nem pedig azt, hogy az így megteremtett büntetőjogi védelmet a jogalkalmazó szervek nem kötelesek biztosítani azért, mert más jogágak is szankcionálnak egy adott tevékenységet vagy mulasztást. "A büntetőjog ultima ratio jellege elsősorban a törvényalkotáshoz kapcsolódó gondolat. Azt az igényt fejezi ki, hogy egy cselekményt csak akkor nyilvánítson bűncselekménnyé a jogalkotó, ha ez feltétlenül szükséges. [...] Ezt fejezi ki az Alkotmánybíróság sokat idézett állásfoglalása, mely szerint a büntetőjog a jogi felelősség rendszerében az ultima ratio, társadalmi rendeltetése pedig, hogy a jogrendszer szankciós zárköve legyen [30/1992. (V. 26.) AB határozat]."[23]

"A szubszidiaritás egyébként a büntetőjogon belül is érvényesülő alapelv. Kívánatos, hogy mindig a legenyhébb, de még célravezető szankciót szabják ki a hatóságok [...]."[24] Ezzel egyezően: a szubszidiaritási elv "arra hívja fel a bíró figyelmét, hogy a rendelkezésre álló büntetőjogi eszközök - gyakorlatilag a szankciók - közül a lehető legenyhébbet alkalmazza, amely még elegendő a kívánt büntetési cél megvalósítására".[25] A lehető legenyhébb büntetőjogi szankció pedig az, amelynek "alkalmazása még elegendő a társadalmi együttélés biztosítására",[26] ami magában foglalja az igazságosság követelményének a teljesítését is.

A nyomozó hatóság szokatlan és eltérő - álláspontom szerint téves - értelmezése olyan nemkívánatos helyzetet eredményezne, hogy például a költségvetési csalás miatti büntetőjogi felelősségre vonást kizárná az igénybe vehető adóigazgatási eljárás lefolytatásának és abban történő szankcionálásának lehetősége, vagy a fiatalkorú által elkövetett garázda cselekmény miatt sem indulhatna büntetőeljárás, mivel szülői felügyeleti és fenyítő jogkör kerülhet alkalmazásra.

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 4. § (1) bekezdése alapján az ügyészség és a nyomozó hatóság a tudomására jutott közvádra üldözendő bűncselekmény miatt hivatalból megindítja a büntetőeljárást. "A Btk. (a büntetőjogi norma) az általánosság szintjén, a konkrét cselekménytől, illetve annak elkövetőjétől elvonatkoztatva határozza meg a büntetőjogi felelősség feltételeit. Ha ezek a feltételek az egyes esetben megvalósulnak, vagyis valaki bűncselekményt követ el, az államnak büntetőigénye keletkezik arra, hogy ezért az elkövetőt büntetőjogi felelősségre vonják. Ennek a (büntető anyagi jogi értelemben vett) büntetőigénynek a létezését vagy hiányát a büntetőeljárásban kell tisztázni. A büntetőeljárás feladata, hogy a büntetőigény szempontjából valósághű tényállást felderítse, és a büntetőjog sza-

- 460/461 -

bályai alapján elbírálja."[27] Amennyiben tehát a büntetőtörvénybe ütköző, tényállásszerű magatartást tanúsít az elkövető, úgy a jogalkalmazó nem mérlegelhet; amennyiben megállapítja az adott történeti tényállásnak a törvényi tényállással való megfelelését, úgy az eljárást kötelező lefolytatnia. "Az (1) bekezdés megfogalmazásából tehát az következik, hogy az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak kötelessége a törvényben megállapított feltételek esetén a büntetőeljárás megindítása és lefolytatása. Ennek kinyilvánítása a legalitás és officialitás fogalmának megtartását és konkrét szervezetekhez kapcsolását jelenti. [...] Az állam büntetőigényét nem közvetlenül az állam, hanem a nevében eljáró ügyész mint közvádló jogosult és köteles is érvényesíteni (a legalitás elve)."[28]

Tényállásszerű cselekmény esetében tehát nincs diszkrecionális joga a nyomozó hatóságnak, hogy az eljárásjogi legalitás elvét átlépve ne folytassa le a büntetőeljárást. Ezt még az ügyész esetében sem engedi a jogszabály, kizárólag amennyiben maga a Be. biztosít számára mérlegelési jogkört, például: "a legalitás elvéből egyértelműen az következik, hogy az ügyészség köteles vádat emelni, mert a vádemelés tekintetében diszkrecionális jog csak az eljárási törvény felhatalmazása alapján - például a feltételes ügyészi felfüggesztés esetében (416. §) - illeti meg".[29] "Az eljárásnak ilyen kötelességszerű, törvényi előíráson alapuló megindítása a legalitás büntetőpolitikai értelmezésű elvének következménye [...] A legalitás egy kötelezettséget fejez ki, jelesül a hatóságok azon kötelezettségét, hogy a bűncselekmény gyanújának észlelése esetén meg kell, hogy indítsák a büntetőeljárást, le kell, hogy folytassák - legalább - a nyomozást a fentiekben már említett, a megalapozott gyanú kérdésében való döntés szempontjából releváns körülmények feltérképezése érdekében. Fontos, hogy a legalitási elv alapvetően a két klasszikus eljárási fázis közül a nyomozásban érvényesül [...]."[30]

Álláspontom szerint nem elfogadható a nyomozó hatóság által megállapított, "a cselekmény nem bűncselekmény" feljelentéselutasítási ok sem. Ez csak a következő feltételek fennállása esetében lenne megállapítható: "A cselekmény nem bűncselekmény [(1) bekezdés a) pont] akkor, ha nem meríti ki a Btk. Különös Részében foglalt egyetlen bűncselekmény törvényi tényállását sem. Ez leggyakrabban egy vagy több törvényi tényállási elem hiányát, a kerettényállás tartalmát kitöltő jogszabály bűncselekmény hiányát eredményező rendelkezését, a bűncselekményi értékhatárt meg nem haladó elkövetési értéket (kár, vagyoni hátrány, mértékösszeg, bevételcsökkenés) jelent."[31] A feljelentést elutasító határozat azonban nem rögzítette, hogy a jogalkotó által az ultima ratio elvének figyelembevételével büntetni rendelt, a Btk. 305. § a) pontja szerinti hivatali visszaélés bűntettének melyik tényállási eleme hiányzott. Nem vitatható, hogy a helyi önkormányzati képviselők hivatalos személyek, sem az, hogy magatartásuk törvénybe, konkrétan az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjába ütközött. Nehezen vonható kétségbe továbbá, hogy egy település szabályszerű működésének megakadályozása, megnehezítése, az önkormányzati feladatok ellátásának veszélyeztetése ne lenne jogtalan hátrány okozására alkalmas cselekmény, vagy hogy az állami szervek - így a helyi önkormányzatok - prudens működéséhez fűződő társadalmi érdek mint a bűncselekmény jogi tárgya ne kerülne veszélybe ezen magatartás révén.

Bár nem a büntetőjog területére tartozik, de nem helytálló a nyomozó hatóság azon állítása sem, hogy egyebekben más jogi eszközök is rendelkezésre állnak a helyzet megoldására. A helyi önkormányzati képviselő esetében sem fegyelmi, sem munkáltatói jogkörben nem alkalmazható semmilyen szankció, ezek kizárólag a polgármester és a jegyző esetében merülhetnek fel, akik viszont jelen ügyben nem tartoztak az Mötv. hivatkozott rendelkezését megsértő személyek közé. Súlyos tárgyi és logikai tévedés volt a nyomozó hatóság részéről, amikor az egyéb eszközök alkalmazása körében a képviselő-testület által alkalmazható szankciókra hivatkozott, mint például a tiszteletdíj megvonása, hiszen az pontosan feltételezi a testületi ülés megtartását, ami éppen az érintett hivatalos személyek Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjába ütköző kötelességszegése miatt lehetetlen volt (vagyis a feljelentett személyek így még jogtalan előnyhöz is juthattak azzal, hogy a képviselő-testület működésének törvénysértő ellehetetlenítésével a törvényi szankció alkalmazását is lehetetlenné tették, tiszteletdíjukat pedig érdemi tevékenység végzése nélkül is felvették).

Álláspontom szerint megdöbbentően téves a nyomozó hatóság azon állítása, miszerint: "Az önkormányzati képviselővel szemben az Mötv.-ben meghatározott kötelezettségeinek megszegése okán, konkrét esetben a képviselőnek az ülésekről történő sorozatos távolmaradások alapján bekövetkezett képviselő-testületi határozatképtelenség miatt, a büntető törvénykönyv alkalmazására, a büntetőeljárás indítására, annak törvényi tényállásbeli hiánya miatt nincs mód és lehetőség." A Btk. ilyen korlátozást, gyakorlatilag az Mötv. megsértésének büntethetőségét kizáró okot nem tartalmaz. Nem tartalmaz ilyet sem jogszabály, sem kommentár, sem a szakirodalom. De ellentétben áll a nyomozó hatóság álláspontja a Kúria jogértelmezésével is, hiszen a BH 2017.8.251. eseti döntés egyértelműen tartalmazza, hogy csak akkor nem valósul meg bűncselekmény, amennyiben az önkormányzati képviselő nem a hivatali jogosítványait gyakorolta rendeltetésellenesen, a cselekménnyel összefüggésben közhatalmi

- 461/462 -

feladatot nem látott el, a kötelességszegő magatartását nem a közhatalmat gyakorló tevékenysége kapcsán tanúsította. Nehéz lenne azt állítani, hogy "az állampolgárok felé végzett közhatalmi tevékenységhez"[32] ne kapcsolódnának a jelen tanulmányban is megjelölt napirendi pontok, és hogy az abban való döntés ne közhatalmat gyakorló tevékenység lenne, ugyanis azok az önkormányzat kötelező és önként vállalt közfeladatait felsoroló törvényi előírások hatálya alá esnek. A Kúria egyértelműen kimondta, hogy igenis bűncselekmény történik, ha a kötelességszegés vagy a hivatalos személy hatáskörébe utalt jogosultság önkényes gyakorlása, a visszaélés a hivatali helyzettel közvetlen hatással van a hivatalos személy közfeladatot ellátó tevékenységére: "Azaz a hivatali bűncselekmény megállapításának feltétele, hogy az közvetlen hatással legyen a hivatalos személy közfeladatot ellátó tevékenységére, és ezen keresztül sértse vagy veszélyeztesse az állami szerv működésének rendjét, illetve a törvényességbe vetett közbizalmat (BH 2004.493.)."

4. Az ügyészség álláspontja

Az eljáró ügyészség álláspontja szerint a nyomozó hatóság határozata törvényes és megalapozott volt, jogszerű indokát adta annak, hogy a feljelentés elutasítására miért került sor. Az ügyészség szerint a bűncselekmény elkövetési magatartása célzatos jellegű, melyből adódóan azt csak egyenes szándékkal lehet megvalósítani. A kötelesség megszegése önmagában célzat nélkül még nem bűncselekmény, az elkövető célzata jogtalan hátrány okozására vagy jogtalan előny szerzésére irányul. A mulasztás önmagában nem elegendő, mivel nem valósul meg a bűncselekmény, ha nincs bizonyíthatóan jogtalan célzat. Önmagában a képviselői hiányzás az ülésekről hivatali visszaélésként nem értékelhető, amivel magam is egyetértek. Az ügyészség álláspontja alapján pusztán a mulasztással való döntéshozatal akadályozása nem valósít meg tényállási elem hiányában bűncselekményt, mivel jogtalan hátrány vagy előny mint célzat a feljelentett személyek részéről nem állapítható meg. Ebben az esetben viszont álláspontom szerint már vizsgálat tárgyát kell képezze, hogy milyen döntések meghozatalát akadályozza meg az Mötv. rendelkezéseinek szándékos megsértésével az elkövető.

A konkrét esetben az érintett önkormányzati képviselők írásban és szóban is megjelölték a mulasztás okát, továbbá az I. fejezetben felsorolt ügyekben való döntés elmaradása számos személynek, de szélesebb körben az egész lakosságnak okozott jogtalan hátrányt, így nehéz lenne a célzat hiányáról beszélni. Az érintett képviselő-testületi tagokat a feljelentés elutasítása és különösen annak indokolása megerősítette abban, hogy a képviselő-testület ülésein és a döntéshozatalban ne vegyenek részt.[33]

Nem véletlen, hogy a "települési önkormányzatok a rendszerváltozás idején alapvetően az előző, szocialista alapokon nyugvó államszervezet általános kritikájának egyenes következményeként magas fokú önállósággal rendelkező autonóm entitásokként jöttek létre. Alapelvi jelentőséggel bírt, hogy minden település, függetlenül annak jogállásától önálló képviselő-testülettel és polgármesterrel rendelkezzen."[34] A helyi önkormányzatok működésének törvényességével és hatékonyságával számos tanulmány foglalkozik, különböző nézőpontokból. A magyar önkormányzati rendszer egyik meghatározó jellegzetessége a meglehetősen fragmentált struktúra, ennek következtében a különböző települések méretgazdaságossága jelentősen eltér egymástól.[35] Másfelől a rendszerváltozás óta eltelt több mint harminc évben a kezdeti, egyesek szerint túlzottan széles hatáskört biztosító törvényi szabályozás következményeit a jogalkotó a hatáskörök és feladatok átrendezésével kívánta megoldani, amely törekvéssel kapcsolatban szintén megoszlanak a szakmai álláspontok.[36] A 2010-es években megreformált önkormányzatok a modern államban a közigazgatás alapegységének tekinthetők,[37] így álláspontom szerint ennek az autonóm rendszernek a működését ellehetetleníteni, a feladatellátást megakadályozni az érintett közösség tekintetében mindenképpen jogtalan hátrányt jelent. Különösen, ha figyelemmel vagyunk arra, hogy már 2010 előtt is problémaként jelentkezett, hogy a "rendszerváltozást követő húsz év alatt ugyanakkor ez a szabadság nemhogy nem teljesedett ki, hanem - a magyar sajátosságok miatt - gyakorlatilag működésképtelenné vált a települések nagyobb hányadában".[38] Nem gondolom, hogy a működésképtelenség bármilyen formájának legalizálá-

- 462/463 -

sa és a rendelkezésre álló büntetőjogi eszközök ignorálása kedvező változásokat indítana el a helyi lakosság életének szinte minden területét érintő önkormányzati működésben.

5. Záró gondolatok

Álláspontom szerint a jelen ügyben a hatóságok annak ellenére nem indítottak büntetőeljárást, hogy a feljelentésben foglaltak és az ügy körülményei a hivatali visszaélés tényállási elemeinek megvalósulását - legalább a gyanú szintjén - alátámasztották. Különösen szembeötlő a nyomozó hatóság téves érvelése a büntetőjog ultima ratio jellege és szubszidiaritása tekintetében, amely azt jelzi számomra, hogy a feljelentés elutasításának valódi indokát az írott jogon túli tényezőkben kell keresnünk.

Egyetértek Elek Balázzsal, aki szerint "A törvényszöveg önmagában nem mindig igazít el az adott jogi rendelkezés valódi értelméről".[39] Ezt a gondolatot azzal egészíteném ki, hogy sok esetben a hatósági döntések valódi értelméről, okáról sem igazít el az írott jog.

Az eljáró hatóságok nyilván igyekeznek tartózkodni a politikai hátterű ügyektől, hiszen ez szükségszerűen támadásoknak teszi ki őket. Ugyanakkor az írott jog ilyen módon történő "csűrése-csavarása" számomra megkérdőjelezhető, és személyes meggyőződésem szerint elfogadhatatlan. Ebben a körben szükségesnek tartom megemlíteni az amerikai jogi realizmus kiemelkedő alakjának, Jerome Franknek a nevét, aki ráirányította a figyelmet a jogalkalmazói döntéseket befolyásoló pszichikai és szubjektív tényezők szerepére. Mindezt korábban már részletesen vizsgáltam,[40] és legutóbb a letartóztatások számának növekedését is ezzel a tényezővel tudtam magyarázni:[41] Frank szerint a jogszabályoknak a jogtaláláshoz csak annyiban van közük, hogy a jogalkalmazó szubjektív döntéseinek - amelyeket a jogszabályoktól függetlenül előre meghoz - utólagos racionalizálásául, azok igazolásául szolgálnak. Szerinte a bíróságok - véleményem szerint jelen esetben ezt nyugodtan kiterjeszthetjük más jogalkalmazó hatóságokra - gyakran úgy "csűrik-csavarják" a jogot, hogy az illeszkedjék az ügy lényegéről alkotott elképzelésükhöz.[42] Az írott jog ez alapján a bírói döntés racionalizálásának az eszköze, és nem az alapja.[43] A jogalkalmazói döntéseknél sok esetben a jogszabályoknak a jogtaláláshoz csak annyiban van közük, hogy a jogalkalmazó szubjektív döntéseinek - melyeket a jogszabályoktól függetlenül előre meghoz - utólagos racionalizálásául, azok igazolásául szolgálnak.

A magam részéről úgy vélem, hogy jelen esetben a büntetőeljárás megindításának mindenképpen meg lett volna az alapja, amelynek természetesen tárgya lehetett volna a célzat fennállásának igazolása. Ennek hiányában viszont a döntés pusztán bátorítás Magyarország valamennyi önkormányzati képviselője számára, miszerint az Mötv.-ben meghatározott kötelezettségeinek megszegése okán a büntető törvénykönyv alkalmazására, a büntetőeljárás indítására, annak törvényi tényállásbeli hiánya miatt nincs mód és lehetőség. ■

JEGYZETEK

[1] Czine Ágnes - Domokos Andrea - Tóth Mihály: Büntetőjog II. Különös rész. Budapest, Patrocinium, 2023. 343.

[2] Trócsányi László - Schanda Balázs - Csink Lóránt (szerk.): Bevezetés az alkotmányjogba. Nyolcadik, átdolgozott kiadás, Budapest, ORAC Kiadó, 2021. 387. (A vonatkozó 16. fejezet szerzője Hajas Barnabás.)

[3] Nagy Marianna - Hoffman István (szerk.): A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata. Negyedik, hatályosított kiadás, Budapest, ORAC Kiadó, 2023. (Forrás: Jogkódex - online.)

[4] A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5071/2024/5. számú precedensképes határozata.

[5] A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.072/2024/5. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.073/2024/4. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.075/2024/4. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.071/2024/5. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.074/2024/4. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.063/2024/4. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.070/2024/5. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.069/2024/5. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.065/2024/4. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.048/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.049/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.052/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.029/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.035/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.040/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.047/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.047/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.047/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.028/2024/3. számú precedensképes határozata; A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5024/2024/5. számú precedensképes határozata.

[6] Álláspontom szerint amennyiben az Mötv. rendelkezéseivel mégis összeegyeztethetőnek tartjuk az ilyen képviselői magatartást, akkor felmerül a Btk. 305. § c) pontjába ütköző hivatali visszaélés megállapításának lehetősége: a hivatali helyzettel egyéb módon történő visszaélés az az eset, amikor a hivatalos személy a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványokat társadalmi rendeltetésükkel ellentétesen, de alakilag törvényesnek tűnő eljárás keretében gyakorolja. Az Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítésének rendeltetésellenes, visszaélésszerű elmulasztását a Kúria valamennyi felsorolt precedensértékű határozata megállapította.

[7] Tóth Mihály - Nagy Zoltán (szerk.): Magyar büntetőjog. Különös rész. Budapest, Osiris Kiadó, 2014. 309. (A vonatkozó XXVIII. fejezet szerzője Nagy Zoltán.)

[8] Filó Mihály - Nemes András (szerk.): Büntetőjog. Különös rész. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. 172. (A vonatkozó XXVIII. fejezet szerzője Bárányos Bernadett.)

[9] Erről részletesen: Kónya István (szerk.): Magyar Büntetőjog I-IV. - új Btk. - Kommentár a gyakorlat számára. 4. kiadás, Budapest, ORAC Kiadó, 2024., a továbbiakban: Btk. Kommentár. (Forrás: Jogkódex - online.)

[10] Belovics Ervin - Polt Péter (szerk.): A Büntető Törvénykönyv kommentárja. Ügyészeknek. Budapest, 2023. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozatában a körleveleket, leiratokat, állásfoglalásokat informális jogértelmezésnek nevezte el, amelyek alól a hivatalos személy jellemzően nem vonhatja ki magát. Tóth - Nagy: Magyar büntetőjog. Különös rész. 309. (A vonatkozó XXVIII. fejezet szerzője Nagy Zoltán.)

[11] Polt Péter (szerk.): Új Btk. Kommentár. 5. kötet, Különös rész. Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, 2013. 224. (A vonatkozó XXVIII. fejezet szerzője Kőhalmi László.)

[12] Polt: Új Btk. Kommentár. 25.

[13] Belovics Ervin - Molnár Gábor Miklós - Sinku Pál: Büntetőjog II. Különös rész. Tizedik, hatályosított kiadás, Budapest, ORAC Kiadó, 2025. 554.

[14] Domokos Andrea - Harangozó Attila (szerk.): Büntetőjog II. Különös rész. 2. átdolgozott kiadás, Budapest, Patrocinium, 2019. 311. (A vonatkozó XXVIII. fejezet szerzője Győri György.)

[15] Erről részletesen: Trócsányi - Scahnda - Csink: Bevezetés az alkotmányjogba. 379. (A vonatkozó 16. fejezet szerzője Hajas Barnabás.)

[16] A képviselő-testület például az alábbi tárgykörben nem tudott ülést tartani és döntést hozni az érintett képviselőcsoport Mötv. 32. § (2) bekezdés i) pontjába ütköző kötelezettségszegése miatt: 2024. évi költségvetésének módosítása; az önkormányzat vagyonáról és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló önkormányzati rendelet elfogadása; a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó szabályairól szóló önkormányzati rendelet elfogadása; a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére vonatkozó közszolgáltatásról szóló közszolgáltatási szerződés elfogadása; helyi jelentőségű természeti területeinek védelméről szóló önkormányzati rendelet elfogadása; az óvoda és bölcsőde munkatervének, pedagógiai programjának, továbbképzési programjának jóváhagyása; az önkormányzati tulajdonú mezőgazdasági területek hasznosítása; döntés a helyi tűzoltóság kérelmének tárgyában; idősek otthona térítési díjainak megállapítása.

[17] Bár szorosan nem tartozik jelen tanulmány tárgyához, de a hivatali visszaélés tekintetében a passzív alanyra és a sértettre vonatkozóan egyetértek Bejczi Alexa okfejtésével: "Álláspontom szerint a hivatali visszaélésnek az is sértettje lehet, akinek bár kára nem keletkezett, de a cselekmény egyértelműen a neki való jog- vagy érdeksérelem okozására irányult. Ennek bizonyítása okozhat nehézséget, így származhat ellentét abból, ha a nyomozó hatóság vagy az ügyész, a sértettől eltérően nem lát alapot és okot a büntetőeljárás megindítására és folytatására, és monopolhelyzeténél fogva módjában áll a büntetőeljárást megakadályozni. Az ilyen okból keletkezett ellentét feloldására szolgál a sértett vádlói jogának elismerése: a szubszidiárius vád, vagyis a pótmagánvád. Ezt a jogot pedig biztosítani kell részére." Erről részletesen: Bejczi Alexa: A hivatali visszaélésnek tényleg soha sincs sértettje? Magyar Jog, 2013. (5), 276-280.

[18] Tóth - Nagy: Magyar büntetőjog. Különös rész. 309. (A vonatkozó XXVIII. fejezet szerzője Nagy Zoltán.)

[19] A képviselői mandátumhoz kapcsolódó felelősség kérdését illetően vö. Farkas György Tamás: Kisebbségek és a választójog. Budapest, Gondolat Kiadó, 2024. 86-98., illetve Csaba Cservák - György Tamás Farkas: Development of the Nationality Law in Hungary. Journal on European History of Law, 2020. (1), 145-151. DOI: https://doi.org/10.66847/jehl.v11i1.884

[20] Az alkotmányjogi panasz jogintézménye által jelentősen bővült az egyéni szubjektív alapjogvédelem lehetősége és ezen keresztül a jogalkotó "kötelezhetősége" egyebek mellett a büntetőjog ultima ratio jellegének megtartására. Az alkotmányjogi panasz jogintézményt illetően lásd részletesebben: Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panaszok befogadása központi problémaköréről. KRE-DIT, 2021. (Jogtudományi Különszám), 1-16.; Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panasz befogadhatósága, különös tekintettel az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésre. KRE-DIT, 2020. (2), 1-35.; illetve Farkas György Tamás: Az utólagos normakontroll valódi alkotmányjogi panasz befogadhatóságára gyakorolt hatása, avagy az alapvető alkotmányjogi kérdés követelménye mint speciális ítélt dolog az Alkotmánybíróság gyakorlatában. In: Gábor Zsolt (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II.: Alkotmánybírósági panasz - hatáskörrel kapcsolatos kérdések. Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2019. 558-567.

[21] Belovics Ervin: Büntetőjog I. Általános rész. Budapest, ORAC Kiadó, 2025. 78.

[22] Belovics: Büntetőjog I. Általános rész. 77.

[23] Balogh Ágnes - Tóth Mihály (szerk.): Magyar büntetőjog. Általános rész. Budapest, Osiris Kiadó, 2015. 37. (A vonatkozó 5. §. fejezet szerzője Hornyák Szabolcs.)

[24] Balogh - Tóth: Magyar büntetőjog. Általános rész. 37. (A vonatkozó 5. §. fejezet szerzője Hornyák Szabolcs.)

[25] Görgényi Ilona - Gula József - Horváth Tibor - Jacsó Judit - Lévay Miklós - Sántha Ferenc - Váradi Erika: Magyar Büntetőjog - Általános Rész. Budapest, CompLex - Wolters Kluwer Kft., 2012. 70.

[26] Földvári József - Gál István László: Magyar büntetőjog. Általános rész. Budapest, Osiris Kiadó, 2024. 36.

[27] Belegi József (szerk.): Büntetőeljárás jog I-II. - új Be. - Kommentár a gyakorlat számára. Harmadik kiadás, Budapest, HVG-ORAC Kiadó Kft., 2024. 2024. szeptember 1. időállapotú, Jogtár-formátumú kiadás. 4. §.

[28] Belegi: Büntetőeljárás jog I-II. 5. §.

[29] Belegi: Büntetőeljárás jog I-II. 421. §.

[30] Bartkó Róbert - Elek Balázs - Fantoly Zsanett - Herke Csongor: A büntető eljárásjog tankönyve. Budapest, Orac Kiadó, 2024. 42. és 266.

[31] Belegi: Büntetőeljárás jog I-II. 381. §.

[32] Biróczky-Szabó Andrea - Blaskó Béla - Garai Renáta - Hollán Miklós - Madai Sándor - Pallagi Anikó - Polt Péter: Büntetőjog. Különös rész I. Budapest, Rejtjel Könyvkiadó, 2025. 577.

[33] Ennek eredménye lett a közelmúltban sajtónyilvánosságot kapott eset, miszerint a közétkeztetés tárgyában lefolytatott közbeszerzési eljárás során a nyertes ajánlattevő kihirdetését és a szerződés megkötését ezzel a módszerrel akadályozták meg. Kérdés, hogy jogtalan hátrány okozásának tekinthető-e, hogy mintegy 1700 gyermek étkeztetését ad hoc jelleggel és nem a korábbi színvonalon kellett megoldani.

[34] Erről részletesen Molnár Péter: E-ügyintézés a pandémia idején a közigazgatás helyi szintjén. Jegyző, 2022. (3), 7-9.

[35] Erről részletesen: Csáki-Hatalovics Gyula Balázs: A helyi önkormányzatok működésének hatékonysági anomáliái és azok megoldási kísérletei a rendszerváltozást követően, különös tekintettel az elektronikus közigazgatási megoldások elterjedésére. Glossa Juridica, 2019. (3-4), 187-202.

[36] Lásd például Gajduschek György: Változások az önkormányzati rendszerben - egy értelmezési keret. Fundamentum, 2012. (2), 61-73.

[37] Erről részletesen: Molnár Péter: A helyi önkormányzatok informatikai modernizációs lehetőségei Magyarországon. A digitális közigazgatási fejlesztések hatékonyságra gyakorolt hatásai az önkormányzati alrendszerben. Doktori értekezés. Budapest, 2024. 113-140.

[38] Csáki-Hatalovics: A helyi önkormányzatok működésének hatékonysági anomáliái... 187.

[39] Elek Balázs: A jogirodalom által közvetített jogtudomány és a büntető ítélkezés. In: Bódig Mátyás (szerk.): A jogtudomány helye, szerepe és haszna: Tudománytörténeti és tudományelméleti írások. Budapest, MTA TK Jogtudományi Intézet - Opten Informatikai Kft., 2016. 152.

[40] Erről részletesen: Szabó Krisztián: Büntetőeljárás a jogi realizmus szemszögéből. Magyar Jog, 2003. (7), 416-423.

[41] Szabó Krisztián: Fő szabály vagy kivétel? A személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések rendszerének aktuális kérdései. Büntetőjogi Szemle, 2025. (2), 118-121.

[42] "[...] courts often wrench the law in order to make it fit what they conceive to be the merits of case [...]." Lloyd's Introduction to Jurisprudence. London, 1994. 660.

[43] Badó Attila - Loss Sándor - H. Szilágyi István - Zombor Ferenc: Bevezetés a jogszociológiába. Miskolc, Bíbor Kiadó, 1998. 51.

Lábjegyzetek:

[1] A szerző egyetemi docens, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszék; ügyvéd.

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére