Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelőzően számos fontos kérdést kellett tisztázni, a csatlakozási tárgyalások egyik legfontosabb kérdése a magyar mezőgazdaság jövője és szabályozása volt. Ez a kérdés rajtunk kívül még másik öt (Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Szlovákia) velünk együtt csatlakozni kívánó leendő tagállamban is a tárgyalások középpontjában állt. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy ezen országok területe mezőgazdasági termelésre alkalmas. Ezen kívül a csatlakozni kívánó országok a már uniós tagállamok példáján látták, hogy az Európai Unió a legnagyobb támogatást a mezőgazdaságnak, a termelőknek nyújtja, a vidék fontos szerepet játszik a költségvetés meghatározásában. A tárgyalások középpontjában a mezőgazdasági támogatások álltak, azonban ennél is fontosabbnak tűnt a magyar termőföld tulajdonjogi védelme.
Az Európai Unióban alapvető tendencia a piacgazdaság megléte és folyamatos fejlesztése. A Római Szerződés olyan belső piac létrehozására törekedett, ahol érvényesül a négy alapszabadság: az áru, a szolgáltatások, a személyek és a tőke mozgásának szabadsága. A működő piacgazdaság megvalósításához és működéséhez hozzátartozik az Unió belő piacán a termelési tényezők szabad áramlásának biztosítása. Ilyen termelési tényezőnek számít a termőföld. Ezzel kapcsolatban alapvető követelmény, hogy a termőföld magántulajdonban álljon és forgalomképes legyen. További követelmény a föld magánkézbe adásának jogi rendezése.
Az Európai Unióban a földjogi szabályozás célja a hatékony gazdálkodáshoz szükséges maximális és minimális méretű földterület kialakításának elősegítése. A közösségi jog elsődlegességét úgy kell értelmezni, hogy a tagországok termőföldre vonatkozó szabályozása nem állhat szemben a közösségi jogi szabályozással.[1]
A Római Szerződés 56. cikk 19 bekezdése szerint ebben a fejezetben írt rendelkezések keretében a tőke szabad áramlásának minden korlátozása mind a tagállamok között, mind a tagállamok és harmadik ország viszonylatában tilos.
Az EK Egyezmény 54 cikk (3) bekezdés (e) pontja kimondja, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak el kell érnie a vállalkozás szabadságának teljes érvényesítését, többek között arra vonatkozóan, hogy valamely tagország bármely állampolgára bármely más tagországban földet és épületet szerezhessen, ha ez nem ütközik a közös mezőgazdasági politika elveibe. A tagállami állampolgárok birtokszerzésének, elfoglalásának és használatának jogát a 63/261 és a 63/282 irányelvek mondják ki. Az EK 67/530 irányelve kimondja, hogy a bármely tagországban legalább két éve gazdálkodók tevékenységüket áttehetik bármely más tagország gazdaságába. A 67/531 irányelv szerint a mezőgazdasági bérletek diszkriminatív jellegű korlátozását meg kell szüntetni. A Közösség országaiból bárki bárhol bármilyen birtokot bérelhet. A fenti szabályok természetes és jogi személyekre egyaránt vonatkoznak.[2]
1999-ben fogalmazta meg a magyar Kormány hivatalos tárgyalási álláspontját, az úgynevezett pozíciós dokumentumot. Ennek értelmében, ahol az átmeneti mentesség igényével nem éltünk, teljes szabadságot biztosítunk a csatlakozás időpontjáig. Mentességi igényt fogalmaztunk meg többek között termőföld és védett természeti terület, illetőleg termőföldnek nem minősülő egyéb ingatlan (másodlagos lakóhely) szerzésére. Termőföldek esetében a kérelem arra irányult, hogy külföldiek a csatlakozást követő 10 évig ne szerezhessék meg termőföld és védett természeti területek tulajdonjogát, a korábbi szabályozásnak megfelelően. Indokolásként megfogalmazásra került, hogy a magyar termőföld árak alacsonyak és még nem alakultak ki a megfelelő méretű családi gazdaságok (farmgazdaságok).[3] A liberalizáció hirtelen jelentős áremelkedéssel járna, ami szociális szempontból lehetetlen helyzetbe hozná a vidéki közösségeket. Meggátolná továbbá, hogy a magyar földművesek elérhető áron szerezhessenek termőföldet és ellentétes lenne a magyar Kormány politikájával is, amely egy jóval életképesebb tulajdoni struktúra kialakítását célozza meg. A magyar Kormány szerint félő, hogy a magas árak által előidézett földeladások sok ember megélhetését veszélyeztetnék. Ezek az emberek, más szektorokban újonnan teremtett munkahelyek híján a munkanélküliek táborát gyarapítanák és növelnék a szociális problémákat regionális és nemzeti szinten.[4] Termőföldnek nem minősülő ingatlanok esetében a kérelmünk arra irányult, hogy 5 éves átmeneti mentességi időt biztosítsanak számunkra, ahogy Ausztria, Finnország és Svédország Csatlakozási Okmányukban 5 éves mentességet kaptak.[5]
Az Unió részben pozitívan döntött a derogációra vonatkozó kérésről, így a termőföld tulajdonának megszerzése kérdésében 7 éves átmeneti időszak fenntartását tartotta indokoltnak (kivéve Lengyelország - itt 12 évet engedtek meg), azzal a kikötéssel, hogy a csatlakozást követő harmadik évben az unió felülvizsgálatot tart arról, hogy lehetőség van-e a hét év lerövidítésére. További kikötés volt, hogy az önálló mezőgazdasági vállalkozóként letelepedni kívánó uniós állampolgár, aki 3 éve jogszerűen tartózkodik Magyarországon, nem korlátozható, rá a magyar állampolgárokra vonatkozó szabályozást kell alkalmazni. A természetvédelmi területekre vonatkozó magyar kérelmet nem tartották megalapozottnak. A külföldiek másodlagos ingatlanszerzésére vonatkozóan öt év mentességet kértünk, melyet az Unió úgy fogadott el, hogy a négy éve Magyarországon jogszerűen tartózkodó tagállami állampolgárokra a korlátozás ne vonatkozzék.
A fenti tartalommal a megállapodást 2001. VI. 12-i főtárgyalói fordulón Magyarország aláírta.
A magyar jogi szabályozás az EU álláspontoknak megfelelően került kialakításra, jogharmonizációs kötelezettségeinket teljesítettük.6 A Csatlakozási Szerződés nyújtotta lehetőséget a jogalkotók beépítették a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvénybe, így a termőföld tulajdonjogának megszerzése mind személyi szinten, mind pedig területnagyságra vonatkozóan korlátozásra került.
2007-ben az Európai Unió megvizsgálta a 2004-ben csatlakozott és mentességet kapott hét tagállam helyzetét a mezőgazdasággal és a termőfölddel kapcsolatosan. A 2007-es vizsgálat eredményeként a külföldiek, külföldi magánszemélyek földtulajdonszerzésének korlátozását az Unió már a hét év lejárta előtt megszüntethette volna, azonban az Európai Unió tanulmányának véleménye nem ezt eredményezte. A tanulmány megállapítja, hogy a hét országnak szüksége van a teljes hét évre, a határidő megrövidítésére nincs lehetőség. A tanulmány felhívja az érintett tagállamok figyelmét, hogy a három éves hosszabbítási opció nem kötelező az Unióra nézve, a tagállamoknak mindent meg kell tenni 2007-2011 között, hogy a földpiacukat és a mezőgazdaságot az uniós szint közelébe hozzák. Az Unióhoz való csatlakozással Magyarország is elfogadta a tőke szabad áramlásának alapelvét, melyet előbb vagy utóbb (jelen helyzetben úgy néz ki, hogy inkább utóbb) teljesíteni és minden uniós tagállam állampolgára számára biztosítani kell.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
