Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnökének, Antall Józsefnek az elhíresült szavai -"Tetszettek volna forradalmat csinálni" - 1989 után még sokáig visszhangzottak az országban. A saját maga által ideiglenesnek kinyilvánított alkotmányreform után több évtized elteltével sikerült csak új alkotmányt létrehozni, bár szükségessége, tartalma és megalkotásának módja a mai napig közjogi viták kereszttüzében áll. Alkotmányos berendezkedésünk ezen időpontig fő vonalaiban konzisztens és konstans volt, a kialakult jogállamiság megszilárdult, létét és követelményét határainkon belül és kívül egyaránt elismerték.
Magyarország rendszerváltás utáni (jelenleg) utolsó miniszterelnöke, talán megfogadva elődje felhívását, 2010-ben saját maga által "fülkeforradalomnak" deklarált "forradalmat csinált", melynek eredményeképpen rövid idő alatt új Alaptörvény került elfogadásra, majd a hozzá kapcsolódó törvényi és sarkalatos törvényi szabályozás sem váratott magára sokáig.
Az új jogrend természetesen a jogtudomány érdeklődése mellett alakult ki, értékelése nem maradhatott el. "A jogi oktatás megkönnyítésére és a tudományos diskurzus elősegítése céljából az MTA TK Jogtudományi Intézete 2014 januárja és júniusa között tizennyolc alkalomból álló nyilvános beszélgetéssorozatot rendezett a kétharmados/sarkalatos törvények változásairól a 2014-ben lezárult törvényhozási periódusban."[1] A felkért előadók által készített tanulmányok már ekkor az átfogó elemzés szükségességének az irányába mutattak.
"Magyarországon a demokrácia mércéje magas" - jelentette ki Magyarország miniszterelnöke 2016 októberében a Magyar Rádióban.[2] Szerencsére a tudomány feladata a kételkedés, ami az előrehaladás motorja, és nem lehet ez másként a jogtudomány esetében sem. A jogrendszer fejlődése (és főként fejlesztése) szempontjából alapvető, hogy feltárjuk a hibákat, hiányosságokat, rámutassunk a gyenge pontokra és megerősítsük azokat. Ha egy adott kormányzat hátradől, akkor még nagyobb felelősség hárul a társadalom más szereplőire, hogy megvizsgálják: vajon jogos-e a döntéshozó elégedettsége?
Az MTA Jogtudományi Intézete erre az átfogó feladatra vállalkozott, melynek végezetéül 2016 őszén 38 szerző összesen 962 oldalban tette le eredményét az asztalra. Az ünnepélyes könyvbemutatóra 2016. október 20-án került sor, amit egy évvel korábban, 2015. október 14-16. között "A magyar jogrendszer állapota - 2015" címmel konferencia és kéziratvita előzött meg. A szerzők tehát nem vádolhatók a jogalkotáshoz hasonló forradalmi tempóval, a jogrendszer elemzése kis túlzással hosszabb ideig és alaposabban történt, mint maga az alapul szolgáló joganyag létrehozása. Előbbi probléma a kötetben is megfogalmazásra került, Gajduschek György az előkészítetlen jogalkotást és az utólagos hatásvizsgálat hiányát a jogrendszert érintő legjelentősebb kihívások között elemzi: "[...] a legmagasabb szintű jogszabályok száma az elmúlt negyedszázadban erőteljesen növekvő tendenciát mutat, míg az átgondoltság egyfajta közelítő indikátoraként értelmezhető, parlamenti tárgyalásra fordított idő határozottan csökken. Ez a tendencia radikálisan fokozódott 2010 után, ami a jogszabályok színvonalának számszerűsíthető csökkenésével is járt. A tanulmány végkövetkeztetése az, hogy bár az előzetes hatásvizsgálatot 1987 óta törvény kötelezően írja elő, arra a legritkább esetben kerül sor. A kapkodó jogalkotás miatt erre idő sem áll rendelkezésre, és hiányzik az a szakmai kapacitás is, amely ezt a feladatot el tudná látni. A kínálat hiánya azonban a kereslet hiánya miatt nem problematizálódik. Több jel
- 256/257 -
alapján megfogalmazható az a - további kutatást igénylő - hipotézis, hogy a jogalkotást olyan motivációk mozgatják, amelyek szempontjából a jogszabály közérdeket szolgáló volta és ilyen értelemben vett empirikus hatékonysága irreleváns."[3]
"Ennek a kötetnek az a célja, hogy tudományos igényességgel és interdiszciplináris módszerekkel áttekintse a magyar jogrendszer aktuális állapotát. A jogászi tárgyalásmód rendszerint megelégszik a szabályozás dogmatikai nyelvezetű bemutatásával, mi azonban úgy véljük, hogy ez elégtelen a jogrendszer állapotának érdemi megértéséhez, ezért a társadalmi környezetet (lehetőleg statisztikai adatokkal alátámasztva), a vélhető hatásokat, a szabályozások célját, valamint társadalmi elfogadottságát is vizsgáljuk. Arra biztattuk ezért szerzőinket, hogy a szokásos kontinentális jogászi megközelítésmódtól eltérően az adott kérdésre vonatkozóan a jövőre vonatkozó jóslásokat vagy legalábbis valószínűsítéseket is vegyenek be elemzésükbe, továbbá ahol szükségesnek tartják, ott javaslatokat is fogalmazzanak meg a változtatásra. A szerzőket bátorítottuk a hagyományos jogászi stílustól eltérően az áttekintő szöveges vagy numerikus táblázatok, adott esetben grafikonok alkalmazására is."[4]
Az olvasóban e helyütt felmerülhet a kérdés: vajon mennyire helyénvaló jóslásokba bocsátkozni egy tudományos műben? Tekintettel a kézirat 2015. év végi lezárására, vajon valóra váltak-e a jóslatok egy év alatt? Az egyes jogterületeken körbenézve talán már körvonalazódnak a válaszok, megéri tehát belemélyedni az egyes szerzők által felvetett kérdésekbe és továbbgondolni azokat.
A hagyományos normatív megközelítésmód alapulvételével a kötet szerzői tehát a történeti és a funkcionális módszer irányába fordulva egy újfajta szemlélet jegyében jártak el. Jól példázza ezt Jakab András és Lőrincz Viktor kötetbeli tanulmánya "A jogrendszerek mérése indexek segítségével" címmel, mely a hagyományos jogászi megközelítésmódhoz képest merőben újat mutat. "A jogállamiság kialakult dogmatikája és a nemzetközi standardok alapján jogászként egy-egy konkrét jogi változásra vonatkoztatva ugyan rendszerint valóban meg tudjuk mondani, hogy az javulás-e vagy romlás, de ha számos és egymással részben ellentétes irányú változással szembesülünk, akkor az összegzett változási irány megállapítása már gyakran önkényesnek tűnik. A hagyományos jogászias eszköztáron túl ilyenkor érdemes inkább társadalomtudományi módszerekhez folyamodnunk, amelyekkel számszerűsíthetőek a változások. Az ezzel kapcsolatos módszertani kérdéseknek kiterjedt nemzetközi szakirodalma van, és a jogállamiság mérésére is számos indexet használnak már különféle intézmények Európában és az USA-ban is (pl. Freedom House, Bertelsmann Stiftung, Világbank, World Justice Project). A jelen írás a fogalmi előkérdések, az adatfelvétel, az adatok aggregációja, az eredmények értelmezése, valamint az országok és időállapotok közti összehasonlítás során felmerülő főbb módszertani nehézségekbe nyújt bevezetést."[5]
A kutatást nehezíthette, hogy politikai értékítélet nélkül nehéz egy ilyesfajta természetű jogi elemzést elvégezni, elkerülhetetlen egyfajta átpolitizáltság nélkül ítéletet mondani vagy jóslatokat megfogalmazni a vitatott jogintézmények kapcsán. Vajon sikerült-e semlegesnek maradniuk a szerzőknek? A választ az olvasónak kell megadnia, kinek-kinek saját szájíze szerint.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
