Az elektronikus kereskedelmi csatornák rohamos fejlődésének következtében számos új kihívással kell szembenézniük a szellemi tulajdonjogok jogosultjainak. Az adatforgalom hatalmas mennyisége és a fizikai határok eltűnése miatt rendkívül nehezen felügyelhetők az internetes piacterek, ami új lehetőségeket kínál védjegybitorló termékek terjesztéséhez.
A probléma aktualitását mutatják az internetes aukciós oldalak védjegybitorló tartalomért való felelősségével összefüggésben felmerült legújabb esetek. Az utóbbi két évben számos bíróságnak kellett foglalkoznia a kérdéssel mind Európában, mind az Amerikai Egyesült Államokban. A született döntések fényében azonban semmiképp sem tekinthető koherensnek a bírói gyakorlat, ami egyrészről számos értelmezési kérdést vet fel, másrészről pedig további érdekes jogi fejleményeket ígér.
Jelen tanulmány célja a különböző, kibontakozóban lévő bírói gyakorlatok összehasonlító jellegű bemutatása az Európai Unió szabályozásának ismertetését követően. A szerzők bemutatják az internetes tárhely-szolgáltatók felelősségének általános szabályait, majd elemzik e felelősségnek Franciaország, Németország, Belgium és az Egyesült Államok kibontakozó bírói gyakorlatában kialakuló internetes aukciós oldalakra vonatkozó értelmezéseket.
Az iparjogvédelem területén kitüntetett figyelmet érdemel az igényérvényesítés kérdése. Elméletben ugyanis számos olyan joga van a szellemi tulajdonjogok jogosultjának, amelyeknek az érvényesítése gyakorlati akadályokba ütközhet. A technológiai fejlődés folytán kialakultak az áruterjesztés eddig ismeretlen módszerei, amelyek az iparjogvédelem körében is új (elsősorban gyakorlati problémákat felvető) helyzeteket teremtenek.
Így például az internetes aukciós oldalak és más online piacterek kialakulásával egyre több lehetőség nyílik védjegybitorló áruk terjesztésére elektronikus kereskedelmi csatornákon keresztül. Az elektronikus kereskedelmi csatornák pedig egyre jelentősebb részesedéssel bírnak a kereskedelmi csatornák körében. Így az elektronikus kereskedelem során megvalósuló védjegybitorlások gazdasági hatása, és egyben gyakorlati jelentősége egyre nő.
A bitorlás leggyakoribb esete a hamisítványok forgalmazása. Azonban bitorlásról akkor is beszélhetünk, amikor például legális kereskedelmi csatornákon kívül forgalmazzák a jogosult védjegyével ellátott árukat (például illegális párhuzamos importból származó áruk forgalmazása a jogosult kereskedői hálózatán kívül).
A bitorló áruk internetes aukciós oldalakon történő értékesítése azért okoz jelentős nehézségeket a jogosultak számára, mert a kereskedőkkel szembeni közvetlen fellépés gazdaságilag teljes mértékben irracionális. A jogosultnak ugyanis külön-külön kellene fellépnie az egyes bitorlókkal szemben, azaz külön kellene felszólítania őket a jogsértő magatartás abbahagyására, és külön eljárásokat kellene indítania ellenük. Mindez viszont oly jelentős mennyiségű időt és pénzt venne igénybe, hogy a jogérvényesítés a legtöbb esetben nagy megterhelést jelent a jogosultak számára. Így az elektronikus kereskedelem e szegmensében előnybe kerülhetnek a bitorlók a jogosultakkal szemben.
E gyakorlati kontextusban alakult ki az a kérdés, hogy a jogosultaknak lehetőségük van-e arra, hogy jogaikat közvetlenül az internetes aukciós oldalak üzemeltetőivel szemben érvényesítsék. A kérdés úgy is feltehető, hogy az internetes aukciós oldalak üzemeltetői felelnek-e a jogsértő tartalmakért, és felelősségük mire terjedhet ki? E kérdés a gyakorlatban legalább olyan fontos az aukciós oldalak üzemeltetői, mint a védjegyjogosultak szempontjából, hiszen amennyiben az aukciós oldalak üzemeltetői felelnének a közzétett tartalomért, ez az üzleti struktúra átgondolását indokolhatná.
A probléma akkor került az érdeklődés fókuszába, amikor számos luxustermék gyártója különböző európai országokban és az Amerikai Egyesült Államokban pert indított olyan ismert internetes aukciós oldalak ellen, mint az eBay. A gyártók arra hivatkoztak, hogy az internetes aukciós oldalak üzemeltetői azzal valósítanak meg védjegybitorlást, hogy tűrik a hamisítványokkal való kereskedelmet honlapjukon, és közvetítői tevékenységükkel fel is erősítik azt. Az ügyekben eljáró nemzeti bíróságok eltérő megközelítéseket alkalmaztak a felelősség kérdésének megválaszolásakor. Bár a legtöbb ítélet még nem emelkedett jogerőre, eltérő megítélések látszanak kialakulni a legújabb joggyakorlatban.
Ennek a tanulmánynak a célja, hogy a vonatkozó európai jogi szabályozás elemzését követően bemutassa a EU különböző tagállamaiban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban alakulófélben levő gyakorlatot a különböző döntések elemzésén keresztül.
Az internetes aukciós oldalak üzemeltetői internetes szolgáltatóknak, pontosabban tárhely-szolgáltatóknak minősülnek az Európai Unió 2000/31/EK Irányelve1 (a továbbiakban: "Irányelv") értelmében. Ugyanis nem maguk a tárhely-szolgáltatók helyezik el a tartalmakat honlapjukon, hanem csupán biztosítják a tárhelyet és a megfelelő informatikai feltételeket ahhoz, hogy valaki más e tartalmakat elhelyezhesse. Így a tárhely-szolgáltató elméletileg nem szerez konkrét tudomást a honlapján található tartalomról, annak alakulására nincs befolyással. Ezen a feltételezésen alapul a tárhely-szolgáltatók tartalomért való felelősségének európai szabályozása is.
Az Irányelv 14. cikkének (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a szolgáltatót nem terheli felelősség a szolgáltatás igénybevevőjének kérésére tárolt információért, azzal a feltétellel, hogy "i) a szolgáltatónak nincs tényleges tudomása jogellenes tevékenységről vagy információról, és - ami a kárigényeket illeti - nincsen tudomása olyan tényekről, vagy körülményekről, amelyek nyilvánvalóan jogellenes tevékenységre vagy információra utalnak; vagy ii) a szolgáltató, amint ilyenről tudomást szerez, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról, vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről."
Egy rendkívül fontos kiegészítést jelent az a szabály, amelyet az Irányelv 15. cikkének (1) bekezdése fogalmaz meg. Eszerint ugyanis a tárhely-szolgáltatót nem terheli általános nyomon követési kötelezettség. Vagyis a tárhely-szolgáltatónak nem kötelessége az általa tárolt információ figyelése, sem a jogellenes tevékenységre utaló tények vagy körülmények kivizsgálása. E szabály indoka abban kereshető, hogy az internetes adatforgalom hatalmas mennyiségét ismerve aligha lenne elvárható a tárhely-szolgáltatótól, hogy a szolgáltatás igénybe vevői által a honlapon elhelyezett valamennyi adat jogszerűségét leellenőrizze.
A fent vázolt felelősségi kivétel természetesen nem jelenti azt, hogy a tárhely-szolgáltatónak nem kell eltávolítania a jogsértő tartalmakat abban az esetben, ha tudomást szerez a jogsértés tényéről. Ez a leggyakrabban és a legnagyobb valószínűséggel akkor fordul elő, ha a jogosult jelzi kifogásait a tárhely-szolgáltató felé.2
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
