A vagyonrendezési eljárás lefolytatását (a vagyonrende-zés lefolytatását) elrendelő végzés tekintetében is sok a kérdőjel. Az 1997. évi CXLV. tv. 58/B. § (2) bekezdéséből úgy tűnik, hogy csak a kérelmet elutasító végzés ellen van fellebbezésnek helye, ebből következően a va-gyonrendezés lefolytatását elrendelő végzés ellen nincs, azonban a (4) bekezdés szerint a bíróság a vagyonrendezési eljárás lefolytatásának elrendeléséről szóló jogerős végzését teszi közzé a Cégközlönyben. Ez utóbbi jelző pedig azt sugallja, hogy a végzés fellebbezhető.
Véleményem szerint az első megoldás a helyes. Miután a kérelem elutasítása elleni fellebbezést kifejezetten kiemeli a törvény - holott, ha erről nem szólna, akkor is mindenképpen fellebbezhető lenne a Pp. szerint -, ezzel azt akarta kiemelni, hogy a kérelemnek helyt adó - a vagyonrendezés lefolytatását elrendelő - végzés ellen viszont nincs helye fellebbezésnek. Nem is lenne értelme, hiszen nincs ellenérdekű fél. (A kérelmezők - hitelezők, tulajdonosok -között lehetnek ellentétek, de ők egymással vitatkoznak azon, hogy az értékesítésből befolyó összeg kit illet, az eljárás lefolytatása azonban valamennyiük érdeke.) Ráadásul mi a helyzet a hivatalból indított eljárásban? Ha például a földhivatal bejelentésére megindul az eljárás, kinek és miért kellene kiadni a végzést?
A jogerőre utalás véleményem szerint elírás. Ezt támasztja alá az is, hogy ahol a vagyonrendezési eljárásban fellebbezést kívánt biztosítani a jogalkotó, ott erről külön rendelkezett [ezenkívül például az 58/D. § (5) bekezdésben].
A végzésben a bíróság a törvény szövege szerint
- elrendeli a vagyonrendezési eljárás lefolytatását. De pontosan mikortól folyik a vagyonrendezési eljárás? A Pp. általános szabályait tekintve a kérelem benyújtásától indul egyfajta bírósági nemperes eljárás. Ha a vagyonrendezési eljárás fogalmat kisajátítjuk arra a részére, amelyik a bíróság eljárás lefolytatását elrendelő végzése után következik, akkor hogyan hívjuk ezt a megelőző szakaszt? Úgy vélem, hogy itt is beválik az a - felszámolási eljárások gyakorlatában kialakított - megoldás, hogy az egész a vagyonrendezési eljárás - a kérelem benyújtásától az eljárás jogerős befejezéséig - s a bíróság a vagyonrendezés lefolytatását rendeli el, azaz a vagyonrendezési eljáráson belüli második rész lesz a vagyonrendezés.
Hiányos a törvény abban a tekintetben, hogy pontosan mikor is kezdődik ez a második szakasz, bárhogyan is nevezzük azt. Az tény, hogy ennek a kezdő időpontjához nem fűződik annyi jogkövetkezmény, mint a felszámolási eljárásban a felszámolás kezdő időpontjához, de az nem vitatható még a vázlatos törvényi rendelkezésekből következően sem, hogy ettől az időponttól kezdődően van joga a vagyonrendezőnek lépéseket tenni a vagyonnal kapcsolatban, bár az értékesítést nem kezdheti meg a 30 napos bejelentkezési határidő előtt, de az előkészítést igen, s ezzel kapcsolatban például költségei merülhetnek fel. Úgy vélem, hogy a Cégközlönyben való közzététel lehet az az időpont, amely a legjobban védhető a különböző időpontok közül. Ebben az időpontban válik mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy a cég - bármely - vagyonának újból van egy gazdája, s ettől az időponttól kezdődően kell a volt cég nevében (esetleg a saját nevében?) nyilatkoznia a vagyonrendezőnek a hitelezői igények elfogadásáról, illetve a tulajdonosi igények befogadásáról. (Azért írom, hogy bármely vagyonra vonatkozhat az eljárás, mert a vagyonrendezés lefolytatását elrendelő végzésben a bíróság nem állapítja meg - és ezt nem is teszi közzé -, hogy mely vagyontárgyra vonatkozóan indította meg az eljárást. Ha az eljárás alatt újabb vagyontárgy bukkan fel, akkor természetesen az eljárás arra is kiterjed.)
- Kirendeli a vagyonrendezőt (a felszámolói névjegyzékből), s természetesen - bár a Cstv. szabályainak a használatától a törvényalkotó az Indokolásban óva int - a vagyonrendezőnek a csődtörvényben leírt összeférhetetlenségi szabályokat be kell tartania, s be kell azt jelentenie a bíróság felé, hogy ha kizárt lenne valamilyen érdekeltsége miatt az eljárásból. - Felhívja a törölt cég volt hitelezőit, illetve tagjait (részvényeseit), hogy a vagyontárgyra vonatkozó igényeiket 30 napon belül a vagyonrendezőnek jelentsék be és csatolják az igényt megalapozó okiratokat. (Bár a törvényszöveg úgy szól, hogy "illetve" csatolják be az igényt megalapozó okiratokat, nyilvánvaló, hogy itt egyidejűleg teljesítendő dologról van szó, tehát nem "vagy" értelemben kell az illetve szót érteni, hanem "és"-ként.)
Ez a rendelkezés számos kérdést vet fel. Elsőként a határidő hosszúságával kell foglalkoznunk. Nehezen érthető, hogy a felszámolási és végelszámolási eljárásban is most már 1997 óta alkalmazott 40 napos bejelentési határidő miért vált megint 30 napossá, illetve csak 29 vagy 29 és fél napossá, hiszen nem a bevált eljárásjogi szabályok szerinti számítási rend érvényesül itt a kezdő időpontnál - tehát a Pp. 103. § (2) bekezdése [A napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít bele. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik.] -, mert a törvény azt mondja, hogy a bejelentési határidő a közzététel napjával kezdődik. Miután a befejezési határidőre nem mond külön szabályt, az az általános szabályok szerint fejeződik be, tehát ezzel a fölösleges rendelkezéssel sikerült még tovább csökkenteni a határidőt. Az Indokolás szerint "a közzétételt követő 30 napon belül" kell bejelenteni az igényeket, úgy vélem, hogy nem érzékelte a jogalkotó, hogy a törvény szövegével ez az elképzelése nem teljesülhet.
Arról nem szól a törvény, hogy vajon ez a határidő jogvesztő határidő-e. Van-e joguk az elmulasztott határidőt követően további hitelezőknek, tagoknak jelentkezni? A határidő jogvesztő jellegét ki kell mondani. Ez itt nem történt meg, de még csak az sem derül ki, hogy a határidőn túl bejelentkező hitelezőkkel, tagokkal mi történik. A jogalkotó ezzel kapcsolatos szándékát nem tudjuk meg, mert nem ír a bejelentkezési határidő jellegéről. A felszámolási eljárás - s főleg az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.)-tapasztalatait figyelembe véve azt mondhatnánk, hogy a hitelezők/tagok igényüket a vagyonfelosztási javaslat benyújtásáig terjeszthetik elő. Az Ftvr. idején kialakult bírói gyakorlat megkülönböztette a határidőben (az ottani 30 napon belül) és a határidőn túl bejelentett igényeket, s elsődlegesen a határidőben érkezettek kielégítését tette lehetővé, s csak azok 100%-os kifizetése után kerülhetett sor a határidőn túliakra. Feltehetően itt is ilyen bírói gyakorlat fog kialakulni, hiszen ha valamennyiüket egységesen kellene kezelni - egy csoportban -, akkor minek a bejelentkezési határidő? (Természetesen a szabályozatlanság miatt további kérdés, hogy vajon milyen jogaik vannak ezeknek a "későn ébredő" hitelezőknek/tagoknak.) - A fent kifejtett lehetőséggel ellentétes az a törvényi rendelkezés, hogy az összes kérelmező kérelmére eltekinthetnek a vagyon értékesítésétől, hiszen hogyan dönt majd a bíró akkor, ha a bejelentkezettek kérik a mellőzést, el is készül a vagyonfelosztási javaslat, majd az utolsó pillanatban a benyújtás előtt érkezik még egy bejelentkező, aki viszont nem ért egyet a megállapodásban foglaltakkal.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
