Az elmúlt években tapasztalható volt, hogy az európai alkotmányos demokráciák több szempontból veszélyeztetett helyzetbe kerültek. A problémák különböző politikai, jogi, gazdasági és társadalmi folyamatok hatására jelentek meg, és az egyes államokban különböző szintű és súlyosságú réseket ütöttek az alkotmányos demokrácia struktúráján. Európa-szerte tapasztalható a szolidaritás és a közbizalom hiánya, illetve az alapvető emberi jogok védelmének háttérbe szorulása. Az alkotmányos demokrácia elveit és gyakorlatait megkérdőjelező változások nemzetközi diskurzus tárgyát kell hogy képezzék. A cél, hogy az európai alkotmányosság kutatói jobban megértsék és elemezzék a politikai és jogi válsághoz vezető tendenciákat, és alternatív elgondolásokat tudjanak megfogalmazni annak érdekében, hogy még demokratikusabb szemléletű európai együttműködés alakulhasson ki. Ez volt az alapgondolata Catherine Dupré-nek, Kovács Krisztának és Tóth Gábor Attilának, akik e célból megszervezték a Constitutional Democracy in Peril - People, Principles, Institutions című nemzetközi konferenciát, melyre 2016. június 23-24-én került sor Budapesten, az ELTE Társadalomtudományi Karán.
A konferencia időpontja is szimbolikus jelentőségűvé vált az európai alkotmányos demokráciák együttműködése szempontjából, mivel Nagy-Britanniában június 23-án került sor arra a népszavazásra, melynek során arról kellett az embereknek dönteniük, hogy kilépjen-e az Egyesült Királyság az Európai Unióból. Az első napon - főleg a viták során - többször is esett szó a referendumról, az ahhoz vezető körülményekről és annak lehetséges kimeneteleiről. A második napon pedig az eredmény tudatában már inkább arról folyt a diskurzus, hogy mi lehet a következménye a népszavazás eredményének, a britek kilépési szándékának.[1]
- 141/142 -
A konferencia több szempontból is változatos volt. Egyrészt a jelenlévők személye, hivatása és különféle megközelítésmódjuk, másrészt az egyes témakörök tették sokoldalúvá a közös gondolkodást és a vitát.
Az előadók és a résztvevők között elméleti szakemberek - tekintélyes szakmai múlttal rendelkező tudósok elsőrangú egyetemekről, akadémikusok, illetve fiatal kutatók -, illetve a gyakorlatban dolgozók - a lengyel ombudsman, a Velencei Bizottság alkotmányjogi testületének elnöke, litván alkotmánybíró, a moldovai alkotmánybíróság elnöke, jelenlegi és korábbi alkotmánybírósági tanácsadók, jogtanácsosok - egyaránt voltak. A jogtudomány mellett a politikatudomány és a szociológia művelői is tartottak előadást, illetve vettek részt az előadásokat követő beszélgetésekben. A jelenlévők többsége Európa legkülönfélébb régióiból jött, illetve néhányan az Egyesült Államokból is érkeztek.
Ahogyan a cím is mutatja, a szervezők az említett veszélyeket három nagy csoportba sorolták, melyek az egyes panelek során tovább differenciálódtak. E területek: a népet, a politikai közösséget, illetve az ezeket alkotó egyéneket, az alkotmányos demokrácia alapelveit, illetve az intézményeket érő hatásokkal kapcsolatos fenyegetések.
A konferencia első napján a délelőtti szekciók az első témakörrel foglalkoztak, kiváló alapot szolgáltatva a további témakörök feldolgozására. Arató András előadásának kiindulópontja az volt, hogy a föderális államszervezet lehet az forma, amely a békét fenntarthatja. A föderális állam ugyanis meg tud birkózni olyan problémákkal, amelyeket sem a birodalmak, sem a nemzetállamok nem tudnak kezelni. Ezek ugyanis szerződésen alapuló, független egységet alkotó, politikailag összekapcsolódó államközösségek, melyek szerkezetileg egyrészt államok közötti szövetséget jelentenek, másrészt szuverén föderális államot alkotnak. Kérdés azonban, hogy miként lehet egy jól működő államszövetséget kialakítani. Életképes föderális államszövetség lehetne ugyanis az Európai Unió is, azonban ez a terv jelen pillanatban sok nehézséggel küzd. Ilyen a határok, a tagállami szuverenitás és a demokrácia problémája, valamint gazdasági szempontból a javak újraelosztásának problémája. Maurice Adams és Michiel Bot előadásában emellett Hannah Arendt nyomán a föderalizmus és konföderáció értelmezésére is sor került, különösen abból a szempontból, hogy azok hogyan befolyásolják az egyének identitását. A megállapítások alkalmasak arra, hogy párhuzamokat és különbségeket találjunk napjaink pro EU - kontra EU vitájában, melynek legfőbb kérdése, hogy a közös európai hagyományok alapján szükséges-e, illetve lehetséges-e európai alkotmányos közösség létrehozása.
A második délelőtti panelben először Karolina Wigura elemezte, hogy milyen veszélyekkel járhat az emberek ösztöneire és érzelmeire történő politikai hatásgya-
- 142/143 -
korlás és az ezzel összhangban megvalósuló, az alkotmányos struktúra átalakításához szükséges támogatottság megszerzése. Az európai krízis ugyanis nagyban kapcsolódik ehhez a problémához. Következtetése szerint az oktatás lehet a kulcsa annak, hogy az emberek a demokratikus gondolkodást, az alkotmány védelmének fontosságát, a toleranciát és más hasonló jellemzőket elsajátítsanak. Ez a tudatosság lehet a demokratikus gondolkodású társadalom kialakulásának alapja.
Ezt követően kiemelkedő figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta mindenki Adam Bodnar előadását a lengyel-magyar párhuzamokról. Nagyon sok hasonlóság fedezhető fel a két ország közjogi rendszerének átalakítása, illetve a kormányzati politika és a kormány kommunikációja között. Lengyelországban a kormányzat az alkotmánnyal egyértelműen ellentétes törvényeket fogadott el, átfogó jellegű jogalkotási folyamat indult el, új polgári jogi és büntetőjogi kódex van előkészületben. Emellett kiemelt kormányzati törekvés az alkotmánybíróság szerepének csökkentése, hatásköreinek gyengítése. Az ombudsman jogi lehetőségei is folyamatosan korlátozódnak. Az EU-, a menekült- és a kisebbségellenes kommunikáció, a gyűlölet promotálása a médiában mindennapos jelenség. Ezek a mozzanatok komoly aggodalomra adnak okot, hiszen nem lehet tudni, hogy mi lesz a következő lépés.
A délután folyamán párhuzamos szekciók alakultak, melyek egyfelől a délelőtti témák egyes részleteit tárgyalták tovább. Egyrészt a politikai közösség összetételével, illetve az azt szétfeszítő problémákkal és ehhez kapcsolódóan a menekültek és menedékkérők helyzetével, másrészt a politikai közösségre ható populizmussal, illetve a közvetlen demokrácia intézményével foglakoztak.
Alastair MacIver a brit társadalomban élő egyének státuszának változására irányuló folyamatokat és azok kritikáit vizsgálta alkotmányjogi szempontból. Így a terrorizmussal összefüggésbe hozott személyektől a brit állampolgárság megvonásának lehetőségét, a skótok függetlenedési törekvéseit, illetve az Egyesült Királyság kilépési szándékát az Európai Unióból. Ezek mind az európai integráció értékeinek háttérbe szorítása felé haladnak. Nem kooperációra és összetartozás-tudatra, hanem szétválásra és elszigetelődésre sarkallnak. E kritikáknak MacIver egy pluralista szemlétű alternatíváját mutatta be, mely szerint e folyamatokat lehetséges az alkotmányos pluralizmus megnyilvánulásaként is értelmezni. A menekültek helyzetével kapcsolatban két előadás hangzott el. Gorkem Atsungur összehasonlító módszerrel elemezte a menekült krízis politizáltságát az Európai Unió tagállamaiban. Szabó Attila pedig a menekülteknek a politikai közösséghez való viszonyát, a státuszukhoz kapcsolódó jogokat és ezekkel összefüggésben a közösségi hovatartozásukat vizsgálta meg Magyarországon és az Egyesült Királyságban. A menekültek társa-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
