A felszámolási ügyek számának folyamatos növekedése különös aktualitást ad annak a kérdésnek, hogy a felszámolók kártérítési felelősségének hol húzódnak a határai, melyek azok az intézkedések, mulasztások, amelyek a felszámoló közvetlen kártérítési felelősségét alapozzák meg, és melyek azok a tényállások, amikor a kárt a közvetlenül csak az adóssal szemben lehet - a felszámolási eljárás keretében - érvényesíteni.
A felszámolói jogkörben okozott károkért való felelősség kezdő időpontja e státusz elnyerése, azaz a felszámoló kijelölését tartalmazó jogerős végzés közzététele, vagyis a felszámolás kezdő időpontja. Ettől az időponttól kezdődően terhelik a felszámolót a csődtörvényben foglalt kötelezettségek és szintén ettől az időponttól válik a felszámoló az adós törvényes képviselőjévé. Mindebből az is következik, hogy a felszámoló felszámolói jogkörben ettől az időponttól kezdődően okozhat kárt. (Lásd: Fővárosi Ítélőtábla 11. Gf. 40.082/2005/4. Az egyes károkozó magatartásokat elbíráló döntések kapcsán lásd még: LB Gfv. XI. 30.352/2006., EBH 2001/550., BH 2000/25., BH 1997/410., LB Gfv. XI. 30.159/2006/4.)
A felszámoló szervezet a tevékenységével összefüggésben harmadik személynek okozott károkért a Ptk. 339. §-ában foglaltak szerint a polgári jogi kártérítési felelősség általános szabályai szerint felel. (Ez azt is jelenti, hogy vele szemben a kárigény külön perben érvényesíthető.) Tartalmában nincs a Ptk. 339. §-ában foglaltaktól eltérő felelősségi szabály, amely lehetővé tenné, hogy a felszámoló által okozott károkért más lenne köteles helytállni.
A felszámoló kártérítési felelősségére nem tartalmaz speciális rendelkezést sem a Ptk. XXX. fejezete, sem az egyes szervezeti törvényekben foglalt speciális rendelkezések. A kifejtetteket nem érinti az sem, hogy a csődtörvény 54. §-a a felszámoló felelősségével kapcsolatos szabályokat állapít meg, ugyanis ezek a szabályok a Ptk.-ban foglaltakhoz képest nem tartalmaznak semmilyen többlettényállást.
A Cstv. 54. §-ának első és második mondata szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. Látható, hogy ez a rendelkezés tehát nem tartalmaz semmiféle többletelemet, csupán a Ptk. 339. §-ában foglaltakat ismétli meg. Másrészről megtévesztő, mert a jogellenes magatartások köréből kiemeli a kötelezettségszegést. Az által, hogy ezt külön nevesíti, önmagában nem jelenti azt, hogy a felszámoló más, a felszámolói jogkörben kifejtett, de a jogszabályban nem nevesített kötelezettségszegésben megnyilvánuló károkozó cselekménye vagy mulasztása ne alapozná meg a felszámoló közvetlen kártérítési felelősségét a károsulttal szemben.
A Cstv. 54. §-ának harmadik mondata szerint a felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő - illetve a felszámolás alatt szerzett - vagyonára terjed ki. Ez a mondat szintén megtévesztő. A kártérítési felelősség általános szabályaiból következik, hogy a felszámoló károkozása esetén a teljes kárt köteles megtéríteni, tehát a hivatkozott rendelkezés semmiképpen sem fogható fel valamiféle felelősségkorlátozó rendelkezésnek.
A felszámoló károkozó magatartása azonban megvalósulhat olyan módon is, hogy annak eredményeképpen a felszámolási vagyon csökken. Nyilvánvaló, hogy az a típusú jogellenes károkozó magatartás, amely a vagyon csökkenéséhez vezet, eredményét tekintve végső esetben a rendelkezésre álló vagyon elvesztését jelentheti, és csak ebben az értelemben beszélhetünk arról, hogy a felszámoló felelőssége a meglévő vagyonra terjed ki. [A jogalkotó részéről a dogmatikai bizonytalanságot jelzi, hogy a Cstv. 2009. szeptember 1-jétől hatályos módosítása (2009. évi LI. törvény) már úgy fogalmaz, hogy a felszámoló felelőssége a felszámolási vagyonnal összefüggésben (?) áll fenn.]
Pro viribus felelősségről tehát csakis a hitelező irányában és akkor beszélhetünk, ha a károkozó magatartás eredményeképpen a hitelezői igények kielégítésére szolgáló felszámolási vagyon csökken. A felelősség a felszámolás kezdő időpontjában meglévő és a felszámolás alatt szerzett vagyonra terjed ki, ide értve a vagyonnak a felszámolás ideje alatt keletkezett hasznait is.
Érdekes problémát vet fel annak a megítélése, hogy az adós nevében kötött szerződés hibás teljesítésével okozott károkért a károsulttal szemben közvetlenül az adós felel vagy pedig a felszámoló. A Legfelsőbb Bíróság egyik döntésében kifejtette, hogy "Ha tehát a képviselt, mint szerződő fél szerződésszegése és ennek következtében a vele szerződő fél kára a törvényes képviselő szerződésteljesítése során tanúsított felróható magatartása folytán következik be, akkor ezért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a törvényes képviselő fog felelni, míg a Ptk. 350. §-ának (3) bekezdése értelmében maga a szerződő fél mentesül a szerződésszegésért való felelősség alól." (BH 2002/54.) A Legfelsőbb Bíróság a felszámoló közvetlen felelősségét tehát abból vezette le, hogy az adós által kötött szerződések teljesítése során a felszámoló az adós törvényes képviselőjeként jár el, és mint törvényes képviselő az általa felróhatóan okozott károkért a Ptk. 350. § (3) bekezdése alapján vonható közvetlenül felelősségre. Ilyen esetben tehát az adós a szerződésszegéssel okozott kárért helytállási kötelezettséggel nem tartozik.
Ezzel szemben a Csongrád Megyei Bíróság a BDT 2000.98. szám alatt közzétett eseti döntésében annak a véleménynek adott hangot, hogy "A Cstv. 34. §-a értelmében a felszámoló a felszámolás során ugyan valóban az adós törvényes képviselőjeként jár el, ennél fogva a szerződéseket az adós nevében köti meg, a szerződésszegési jogkövetkezmények közvetlenül csak az - a felszámoló által képviselt - adóssal szemben érvényesíthetők." Hasonlóképpen foglalt állást a Pécsi Ítélőtábla is a BDT 2008. évi 9. számában 9. sorszám alatt közzétett határozatában is. A Pécsi Ítélőtábla határozatában kifejtette, hogy a felszámoló, mint speciális törvényes képviselő által megkötött szerződés is az adós gazdálkodó szervezetet jogosítja, illetőleg kötelezi. Az ilyen szerződés megszegéséért fennálló kártérítési felelősségre azonban - ha az jognyilatkozat tételével valósul meg - a felszámoló tekintetében a Ptk. 318. § (1) bekezdése folytán a Ptk. 350. § (3) bekezdése nem alkalmazható. A szerződésszegésért való kártérítési felelősség ugyanis a képviselt adós gazdálkodó szervezetet terheli, a felszámolónak képviseleti jogkörben történő eljárása során harmadik személynek okozott kárért önálló kártérítési felelőssége csak akkor áll fenn, ha az nem jognyilatkozat megtételében nyilvánul meg, hanem önálló cselekvőségnek minősül. Lényegében hasonló álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság is az egyik döntésében: "A szerződésen kívüli kártérítési felelősségnek a Ptk. 350. §-ában szabályozott esetköre a megbízott (képviselő) által harmadik személynek okozott kárért való helytállási kötelezettségről rendelkezik. Mivel a törvény a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősséget önállóan szabályozza, az e paragrafusban foglaltak a szerződéses jogviszony keretein belül keletkezett kárigényekre nem alkalmazhatók." (BH 2002/4/142.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
