Az ügyész polgári jogi tevékenysége szinte már évtizedek óta mind a jogtudományban, mind a politikában szinte folyamatos vitákat vált ki. A joggyakorlat pedig az ügyész perbeli részvételét valamiféle szükséges rossznak tekinti, amely ha van, a létjogosultságát lehet vitatni, ha nincs, hiányolni lehet azt.1 Miközben folyt a vita a jogalkotás közvetlenül, vagy közvetve folyamatosan szélesítette az ügyész perbeli részvételének a lehetőségét, fellebbezési, vagy perindítási joggal felruházva. E körből, nemcsak jelentőségénél fogva, de mennyiségük alapján is, külön kiemelést érdemelnek a non-profit szervezetek ellen indított perek. Többségük szorosan összefügg az e szervezetekkel kapcsolatos ügyészi törvényességi felügyelettel, míg kisebb hányaduk olyan szervezeteket érint, amelyekre egyébként az ügyészi törvényességi felügyelet nem terjed ki.
A non-profit szervezetekkel kapcsolatos perek -anélkül, hogy szabályai valahol is megfogalmazást nyertek volna - a polgári eljárás egy sajátos csoportját alkotják. Az eljárások egy része a Pp. általános szabályai alapján lefolytatható. Vannak azonban olyan pertípusok ahol e szabályok nem elégségesek, a megfelelő eljárási szabályok megalkotásának hiánya a gyakorlatot csak nehezen megoldható problémák elé állítja. A szervezetek eltérő típusa is más-más jellegű bírói döntést kíván meg, amely már a kereset benyújtására, az ügyészi indítványokra is hatással van.
A non-profit szervezetekre vonatkozó külön törvények az ügyészi keresetről igen szűkszavúan szólnak, de még az is előfordul, hogy az ügyész perlési jogosultsága azokból csak "kikövetkeztethető". Ugyanezek a törvények viszont a bírói döntések olyan skáláját sorakoztatják fel, amelyek elsősorban a gazdasági szférába tartozó szervezetekkel kapcsolatos perek jellemzői, noha az azokra vonatkozó jogszabályok a non-profit szervezetekre nem alkalmazhatók. E sajátosságok indokolják, hogy a két leggyakoribb pertípus alapul vételével kíséreljem meg e perek sajátosságaiból adódó problémák vázolását.
A Ptk. az alapítványokkal - közalapítványokkal kapcsolatban három esetben - ebből csak kettőt nevesítve - teszi lehetővé az ügyész számára per indítását. Mégpedig
- a működés törvényességének a helyreállítása érdekében,
- az alapítvány megszüntetésére, és végül
- az alapítvány célját veszélyeztető módon működő kuratórium visszahívása és új kezelő szerv kijelölése végett.
A működés törvényességének a helyreállítása iránt indított per lényegében problémát nem vet fel. A Ptk. 74/F. § (1) bekezdése kimondja, hogy "Az alapítvány működése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol". A működés feletti törvényességi felügyelethez szorosan kapcsolódva, a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló, módosított 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 14. §-16. §-aiban meghatározott ügyészi jogosítványokat mintegy kiegészítve, a Ptk. 74. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy "Ha az alapítvány működésének törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat".
A működés törvényességének a helyreállítására indított pert tehát - függetlenül attól, hogy a negatív információ milyen forrásból származik - minden esetben meg kell, hogy előzze a működés törvényességének a vizsgálata és a törvényes működés helyreállítását célzó ügyészi intézkedés, illetve erre az ügyésznek kísérletet kell tennie.2
Az alapítvány megszüntetésére irányuló per látszólag problémamentes.
A Ptk. 74/E. § (1) bekezdése szerint "A bíróság az ügyész keresete alapján az alapítványt megszünteti, ha céljának megvalósítása lehetetlenné vált, illetőleg ha jogszabályváltozás folytán a bejegyzést meg kellene tagadni". A Ptk. idézett rendelkezésének első fordulatában meghatározott eset képezi leggyakrabban az ügyészi kereset alapját. (A második fordulat az előfordulás hiánya miatt elhanyagolható.)
A megalapozott kereset benyújtásához mindenek előtt azt kell tisztázni, hogy az alapítványi cél megvalósulása valóban lehetetlenné vált-e. A nem működés a cél megvalósíthatóságát még nem feltétlenül teszi lehetetlenné.
Az alapítványok megszüntetésekor igen gyakran merül fel a szervezet vagyonáról való rendelkezés szükségessége.
A Ptk. 74/E. § (5) bekezdése szerint "A megszűnt alapítvány vagyonát - az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában - a bíróság hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani". Az idézett - és meglehetősen sommás - rendelkezés a gyakorlatban nemcsak az ügyész kereseti indítványát, de a bíróság döntését is sok esetben megnehezíti.
A Ptk. idézett rendelkezése szerint az okiratban az alapító a szervezet megszűnésének esetére a vagyonról rendelkezhet. A Ptk. semmiféle megszorító kitételt nem alkalmaz. Az alapítványok bírósági nyilvántartásba vételének kezdeti időszakában olyan okiratok is elfogadásra kerültek (az ügyész sem fellebbezett), amelyek nemcsak a juttatott vagyon, hanem növekményének is alapítóra történő visszaszállásáról rendelkeztek. A bírói gyakorlat ma már az ilyen okirati rendelkezést törvénysértőnek tekinti, mivel az jogalap nélküli gazdagodásra ad lehetőséget.3 A nyilvántartási eljárásokban kialakult gyakorlat a peres eljárásokra - így az ügyészi keresetek indítványaira is - hatott. A bírói gyakorlat az alapítói vagyont meghaladó vagyonrész tekintetében az alapító okirat rendelkezésének a részbeni figyelmen kívül hagyásával dönt.
A vagyonnal kapcsolatos indítványokat és bírói döntést nehezíti - sőt a keresetlevél benyújtásának a lehetőségét is megkérdőjelezi - ha a szervezetnek adóságai vannak.
A Ptk. 74/E. § (5) bekezdése - ellentétben a 74/G. § (9) bekezdésével - a hitelezői igények kielégítéséről, amely az esetek többségében köztartozás, nem szól, de a követelések behajtását sem említi. A hasonló célú alapítvány támogatására irányuló jogalkotói cél csak úgy értelmezhető, hogy az csak meglévő, pozitív vagyon esetén valósulhat meg.
A bírói gyakorlat - a Ptk. más szabályait alapul véve és az ésszerűséget is követve - egyértelműen olyan irányba fejlődik, hogy a szervezet megszüntetésére lehetőleg addig ne kerüljön sor, amíg az a követeléseit nem hajtja be, a vele szemben fennálló hitelezői igényeket nem elégíti ki. A bíróság ezért a tárgyalást rendszerint azzal halasztja el, hogy határidő tűzésével felhívja az alperest vagyoni helyzetének rendezésére és ennek, vagy a rendezés meghiúsulásának igazolása után dönt csak az alapítvány megszüntetéséről. A bíróság ezzel az eljárásával kétségtelenül többet igényel mint amennyit Ptk. 74. § (5) bekezdése számára előír. Az is kétségtelen viszont, hogy eljárásával gyakorlati igényt elégít ki.
A Ptk.-nak a megszűnt alapítvány vagyonával kapcsolatos rendelkezései tehát rendkívül hiányosak. Indokolt lenne azokat mielőbb pótolni. Az alapítványok - és más non-profit szervezetek is - a gazdasági élet aktív szereplői, még akkor is ha önálló gazdasági, vállalkozói tevékenységet nem folytatnak. A hitelezői igények megvédése, az állammal szemben fennálló köztartozások behajtásának biztosítása e szervezetek felszámolási eljárása szabályainak a megalkotását már-már elodázhatatlanná teszi.4
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
