A csődeljárás és a kapcsolódó jogintézmények összehangolása nehéz feladat. Sajnos a Csődtörvény az eljárás tekintetében sem tartalmaz mindenhol egyértelmű szabályokat, a polgári anyagi jog alkalmazása azonban még nagyobb nehézségeket okozhat. A felszámolási eljárások kapcsán az immár több mint húszéves gyakorlat kialakította a megoldásokat, az egyéves "születésnapját" a közelmúltban ünnepelt csődeljárásnál azonban még csak a gyermekbetegségeknél tartunk, melyekre most keressük a gyógymódot.
A jogalkotó - ellentétben a felszámolással - a csődeljárások vonatkozásában nem rendezte az ún. "függő követelések" sorsát a bankok és a biztosítók tekintetében sem. A csődeljárásban a függő követelés fogalma nem használható. Ha a csődeljárás során hívják le a bankgaranciát, egyéb kötelezvényt, akkor az attól számított három munkanapon belül a hitelező bejelentheti a vagyonfelügyelőnek a megtérítési igényét, egyébként nem minősül hitelezőnek, hiszen még nem rendelkezik igénnyel az adóssal szemben.
Véleményem szerint egyszerű információként be lehet jelenteni a "függő követeléseket" a vagyonfelügyelőnek, mely lényeges lehet a hitelezőknek, mert egy esetlegesen lehívott garanciából eredő igénnyel az adós vagyonát el lehet vonni az egyezséges hitelezők elől, azonban nem rendelkezik szavazati joggal a függő követelés jogosultja a csődeljárásban és nem kell a követelésére tartalékot sem képezni, hiszen nincs még követelése.
Ez tehát nem "le nem járt követelés", mert akkor a követelés már létezik, csak nem esedékes. Függő követelés esetén még nem is létezik az adóssal szemben az igény.
A másik érdekes kérdés a kezessel szemben megindult csődeljárásban bejelentett igény. Elöljáróban a későbbiek megértéséhez szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint a 30 napos bejelentkezési határidő elmulasztása a csődeljárásban - sikeres csődeljárás esetén, azaz, ha a bíróság a csődegyezséget jogerősen jóváhagyja - azzal a következménnyel jár, hogy a jogosult a követelését az adóssal szemben többet nem érvényesítheti. (Tudomásom van róla, hogy ezzel az állásponttal nem mindenki ért egyet.)
A kezessel kapcsolatos igény kezelésének problémája a gyakorlatban általában úgy merül fel, hogy a cégcsoport egyik tagja a főkötelezett, a másik tagja pedig ezért a tartozásért kezességet vállalt. Ha a cégcsoport tagjai elleni csődeljárások egy időben folynak, ilyenkor nem vitásan a főkötelezettel szembeni eljárásban a hitelezőnek be kell jelentenie a - lejárt vagy le nem járt - igényét.
Sortartó kezesség esetén a cégcsoport másik tagjának eljárásában - véleményem szerint - a hitelezői igény nem jelenthető be, mert a behajthatatlanság a főkötelezett eljárásában még nem vált egyértelművé, ezért a kezes kötelezettsége még nem állt be.
Ha a 30 napos határidőn belül a főkötelezettel szemben folyó csődeljárásban a jogosult nem érvényesítette az igényét - nem vált hitelezővé -, véleményem szerint sikeres csődeljárás esetén a követelés érvényesítési jogát elveszítette a sortartó kezessel szemben is (lásd 1/2007. PJE a mögöttes felelősségről).
Készfizető kezesség esetén el kell választani egymástól azt a helyzetet, amikor már esedékessé vált a főkötelezettel szemben a jogosult követelése attól, amikor még vele szemben is csak le nem járt követeléssel rendelkezik a hitelező.
- Ha még nem járt le a főkötelezettel szemben sem a követelés, úgy az ő csődeljárásában a hitelezői igényt - mint le nem járt követelést - be kell jelenteni, de álláspontom szerint a készfizető kezessel szemben ekkor még nem lehet fellépni, hiszen a kezes kötelezettsége az esedékességgel áll be a jogosult irányába.
- Ha a főkötelezett csődeljárásának lefolytatása iránti kérelem benyújtásakor a követelés már esedékes volt, akkor a jogosultnak a főkötelezett elleni csődeljárás kezdő időpontjától számított 30 napon belül
= a) vagy be kell jelentenie a hitelezői igényét a főkötelezett eljárásában, s ezt követően a készfizető kezessel szemben az elévülési időn belül felléphet; vagy
= b) ezen határidőn belül felléphet a készfizető kezessel szemben - olyan időpontban, amikor még a készfizető kezesnek is van lehetősége a 30 napos határidőn belül bejelentenie a saját jogán az igényét a főkötelezett csődeljárásában. (Álláspontom szerint itt analóg módon kell alkalmazni az 1/2010. PJE jogegységi határozatban a felszámolási eljárásban a készfizető kezesség működésével kapcsolatban kifejtetteket.)
Ha a jogosult elmulasztja ezt a bejelentést, illetve nem lép fel időben a készfizető kezessel szemben, és a csődeljárás sikeres volt - az adós és a csődeljárásban résztvevő hitelezők egyezségét a bíróság jogerősen jóváhagyta - úgy a jogosult a követelését nem érvényesítheti sem a főkötelezettel szemben, sem a készfizető kezessel szemben.
Ha eredménytelen volt a csődeljárás, akkor nincs ez a jogkövetkezmény, tehát a hivatalból meginduló felszámolási eljárásban alkalmazandó szabályok szerint kell megítélni a készfizető kezes helyzetét.
Előfordulhat, hogy egyidejűleg folynak a csődeljárások mind a kötelezett, mind a készfizető kezessel szemben, s ez már számos kérdést felvet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
