/Forrás: www.successions-europe.eu/
Az Európai Bizottság társfinanszírozásában létrehozott, és a CNUE (az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa) valamint az ENN (Európai Közjegyzői Hálózat) által közösen működtetett Öröklés Európában honlap: www.successions-europe.eu öröklési jogi kérdésekben nyújt segítséget mind a jogi szakmákban dolgozók, mind a tagállamok állampolgárai számára.
A honlapra 27 európai ország (Dánia kivételével minden EU-tagország, valamint a csatlakozás előtt álló Horvátország) öröklési jogának rövid összefoglalója került fel, az alábbi kérdésekre adott válaszok formájában:
• Mely hatóság hatáskörébe tartozik az örökség rendezése? Kihez fordulhatok?
• Mi az alkalmazandó jog? Megválaszthatom öröklés esetére az alkalmazandó jogot?
• Végrendelet hiányában ki örököl és mennyit?
• A végrendelkezési szabadság korlátai (kötelesrészre jogosultság)
• Milyen módon készíthető végrendelet és vajon nyilvántartásba vehető-e?
• Mikor és hogyan válik valaki örökössé?
• Mekkora összegű adót/illetéket kell fizetnem az örökség után?
Az egyes összefoglalók 23 nyelvre lefordítva olvashatók a honlapon, ami a közjegyzői szakma számára kiváló lehetőséget nyújt az európai kollégák által alkalmazandó joganyagba történő betekintésre.
Néhány érdekesség a magyar olvasóknak:
Görögország, a görög jog - többek között - a következő végintézkedési formákat ismeri:
- közvégrendelet: közjegyző által közokiratba foglalva három tanú, vagy egy további közjegyző és egy tanú jelenlétében;
- a végrendelkező által készített, és közjegyzőnél letétbe helyezett végrendelet;
- az ún. holográf végrendelet, amit a végrendelkező teljes egészében saját kezével ír és aláír.
Görögországban a közjegyzők az általuk készített vagy letétbe vett végrendeletek adatait bejelentik a az illetékes másodfokú bíróságokon, ahol azokat nyilvántartásba veszik.
Svédországban a hagyaték nem száll át automatikusan az örökösre. A hagyaték olyan, mint egy jogi személy, amit a végrendeleti végrehajtó, a kijelölt kívülálló adminisztrátor, vagy az örökösök együtt képviselnek.
Az örökösöknek a halálesetet követő három hónapon belül hagyatéki leltárt ("bouppteckning") kell készíteniük.
Ezt követően, a fennállt házassági vagyonjogi rendszer felszámolásra kerül. Svédországban a törvényes házassági vagyonjogi rendszer az ún. eltérő vagyonközösség rendszere ("giftorättsgemenskap").
Végül, az örökhagyó tartozásainak kifizetése után a hagyaték fennmaradó része felosztásra kerül. A hagyaték elfogadásához nem szükséges kifejezett elfogadó nyilatkozatot tenni.
Végrendeletet a következőképpen lehet készíteni Svédországban:
- írásban (de nem szükségszerűen kézzel írva) az örökhagyó által aláírva,
- az örökhagyó aláírása két tanú jelenlétében történjen, vagy előttük elismerten. A végrendeletet a tanúknak is alá kell írniuk.
A házastársak közös végrendelete is elfogadott.
Az Egyesült Királyságban különböző öröklési jogi szabályokat találhatunk, ha Anglia, Wales, Skócia vagy Észak-Írország jogát vizsgáljuk.
Az angol és az észak-ír jog pl. nem biztosít meghatározott részt (kötelesrészt) a hagyatékból az örökhagyó házastársának vagy leszármazóinak.
Ugyanakkor, ha az örökhagyó lakóhelye halálakor Angliában, Walesben vagy Észak-Írországban volt,
- az elhunyt házastársa,
- vagy az elhunyt gyermeke,
- vagy bármely más személy, akit az elhunyt közvetlenül a halála előtt teljesen vagy részben eltartott, a bírósághoz fordulhat azon az alapon, hogy az elhunyt hagyatékából részére végrendelet alapján vagy törvényes öröklés folytán juttatott rész nem megfelelő mértékű. A bíróság a kérelem alapján rendelkezhet a nettó hagyatékból pénz kifizetése vagy tulajdon átruházása iránt.
Skóciában a túlélő házastárs vagy élettárs és a gyermekek a következő törvényes jogok kielégítésére jogosultak az elhunyt ingó vagyonából (az ingatlanból nem!):
A túlélő házastárs kapja az elhunyt ingó vagyonának harmadát, ha az elhunyt után maradt gyermek (vagy felét, ha az elhunyt után nem maradt gyermek).
A gyermekek kapják az elhunyt ingó vagyonának harmadát, ha az elhunyt után maradt házastárs vagy élettárs (vagy felét, ha az elhunyt után nem maradt házastárs vagy élettárs). Minden gyermek azonos részre jogosult.
Lengyelországban az alkalmazandó jogot az örökhagyó állampolgársága határozza meg. Az öröklésre alkalmazandó jog valójában azon állam joga, melynek az örökhagyó halála pillanatában az állampolgára volt. A lengyel jog nem enged eltérni ettől a jogtól, így az öröklés esetére alkalmazandó jogot nem lehet szabadon megválasztani.
Az írásbeli formák mellett a lengyel jog is ismeri a szóbeli végrendelet jogintézményét (két tanú jelenlétében, fenyegető életveszély esetén), azonban az írásbeli végintézkedések nyilvántartásba vételére jelenleg a lengyeleknél még nincs lehetőség.
Belgiumban a hagyatéki ügyekben teljes egészében a belga hatóságok jogosultak eljárni abban az esetben, ha az elhunyt utolsó szokásos tartózkodási helye Belgiumban volt. Ezzel ellentétben a külföldi ingatlanhagyaték tekintetében a belga hatóságok nem jogosultak eljárni. Belgiumban, főszabályként, a hagyaték átszállása automatikus, külön eljárás nélkül történik, azonban:
- vitás hagyatéki osztály, vagy bizonyos osztályos egyezségek megkötése esetén a bíróság jár el,
- a pénzügyi hatóságok által megkívánt, ún. öröklési nyilatkozatot a közjegyző állítja ki.
A belga öröklési illetékekről: a feltételek (kivételek és kedvezmények) és az adókulcsok megyénként erősen változnak (Wallonie, Flandre, Bruxelles-Capitale). Az adókulcsok függenek a rokonsági foktól, és egészen 80%-ig mehetnek, ha nincs rokonsági kapcsolat. Megyénként szintén változóan, de a törvényes élettársak, vagy akár az egyszerű de facto élettársak - néhány feltétel teljesülése esetén - olyan mértékű, kedvezményesebb illetéket fizethetnek, mint a házastársak.
Franciaországban, ha a hagyatéki vagyonban egy vagy több ingatlan található, a hagyatéki ügyintézés miatt közjegyzőhöz kell fordulni, azonban ilyen vagyontárgyak hiányában is tanácsolt közjegyzőt felkérni. Bármelyik, általunk kiválasztott közjegyzőt felkérhetjük az eljárásra, aki intézni fogja a hagyatéki eljárás további lépéseit.
Először, a közjegyző megállapítja az örökösként érdekelt személyek listáját, és az ő jogaikat. A közjegyző felveszi továbbá a hagyatéki vagyontárgyak becsült leltárát, az aktívumokat (bankszámlákat, ingóságokat és ingatlanokat) és a passzívumokat, az örökhagyó tartozásait.
Ezt követően, a közjegyző intézkedik a halálesethez kapcsolódó zálogjogi és adózási kérdések rendezése végett: az ingatlanok vonatkozásában tanúsítvány elkészítése és kézbesítése a zálogjogi hivatal felé; az öröklésjogi nyilatkozat elkészítése és ha szükséges, a halálesettől számított 6 hónapon belül az illeték megfizetése az adóhivatal felé; fizetési felszólítások, stb.
A francia jog szerint végrendelet hiányában a következő, öröklési rendre vonatkozó szabályok érvényesülnek:
- Ha az örökhagyó nem volt házas és gyermekei sem maradtak: ha még élnek az örökhagyó szülei, az örökhagyó testvéreivel konkurálva ők örökölnek.
- Ha az örökhagyó után nem maradt házastárs csak gyermekek, a gyermekek örökölnek, fejenként egyenlő arányban.
- Ha az örökhagyó után csak házastársa maradt, a túlélő házastárs egyedüli örökössé válik, ha mellette az örökhagyó után csak oldalági hozzátartozók maradtak. Ha az örökhagyó után szülei is élnek, a hagyaték fele részét ők öröklik, a másik felét pedig a túlélő házastárs örökli.
- Ha az örökhagyó után házastárs és gyermekek is maradtak; ha a gyermekek a házaspár közös gyermekei a túlélő házastárs választása szerint a hagyaték haszonélvezetét, vagy egy negyedrészt örököl. Ha a gyermekek nem a házaspár közös gyermekei a teljes hagyaték egy negyedrészét a túlélő házastárs örökli.
- A regisztrált vagy nem regisztrált élettársaknak nincs törvényes öröklési joguk, ellenben végintézkedés alapján ők is örökölhetnek.
/NOTAR - 12/2011. szám/
2011. szeptember 30-án rendezték meg Stuttgartban a Kamara születésének évfordulóját. A köszöntőbeszéd után méltatták a tartományban még működő állami közjegyzőséget. Különösen kiemelték a manapság szükséges alkalmazotti továbbképzésre való törekvést.
A cikkben dr. Andreas Schwab, európai parlamenti képviselő beszédét idézik, melyben a közjegyzőség érdemeit, az Európai Unió joggyakorlatában betöltött szerepüket méltatta.
"Baden-Württembergben a közjegyzőség a közjegyzői kamara 50 évvel ezelőtti megalapításáig sikeres történelemre tekinthet vissza. A közjegyzők itt mindig is nagy hangsúlyt fektettek a bizalomra és a jogforgalom biztonságára. Ennek a tartománynak a polgárai tehát mindig is magas szolgáltatásokat élvezhettek. Olyan erények, mint a spórolás, előrelátás a pénzügyi döntéseknél, valamint a fejlődési képesség, nagymértékben hozzásegítették a tartományt, sőt az egész déli területet a gazdaság fejlődéséhez.
A jövőbe tekintvén azt mondhatjuk, hogy Baden-Württembergben a közjegyzőség a Szövetségi Parlament 2010-es évi határozata óta immár a változások küszöbe előtt áll. 2018-tól kizárólag ún. "szabad közjegyzők" fognak itt tevékenykedni. A mindenütt jelenlévő hivatali közjegyzőség lecserélése szabadfoglalkozású közjegyzőségre a törvényhozók akarata szerint az egész tartományban tartósan egy működőképes és nagy teljesítményű közjegyzőség biztosítását tűzte ki célul.
Tehát pont a polgárok és a felhasználók számára időnként nehezen érthető különbségek a fennálló baden-württembergi közjegyzőség, a badeni hivatali közjegyzőség, valamint a württembergi kerületi közjegyző között már néhány év múlva megszűnik. Egy ilyen reformot persze - ami egy 150 éve fennálló struktúrát megváltoztat - nem könnyű kialakítani. Ez főleg akkor érvényes, ha a régi szerkezet sikeres volt. Mégis ez a reform összességében sikeres vagy legalábbis elfogadható.
Hölgyeim és Uraim, mivel én az Európai Parlament tagja vagyok, valamint belső piaci politikus, fontosnak tartom, hogy vessünk egy pillantást az európai belső piac és a fogyasztóvédelem megvalósítására Európában. A beszédemben ezért is helyezem a közjegyzőt, mint fogyasztóvédőt a beszédem központjába. Ebben az évben nem csak a baden-württembergi közjegyzőség alapításának évfordulója van, hanem a szövetségi közjegyzői rendtartás megalkotásáé is. Ezen kívül a következő évben már a birodalmi közjegyzői rendtartás 500 éves történelmére tekinthetünk vissza.
De a beszédem, ahogy már említettem a közjegyzők szerepéről szól abban a konfliktusban, ami a fogyasztóvédelem és a hivatali kötelesség gyakorlása között felfedezhető. Természetesen a német jogra vonatkozó fogyasztóvédelmi modellből indulok ki - a közjegyző azonban egyre inkább, mint a fogyasztói érdekek megőrzője illetékes, amelyekről európai törvényhozói szinten döntenek. Engedjék meg, hogy azzal a kérdéssel is foglalkozzak, hogy a közjegyzők Németországban milyen szerepet játszanak a fogyasztóvédelemben.
A német "okiratba foglalási" törvény szerint a közjegyző a feleket az adott jogügyletről felvilágosítja és kioktatja. Így a közjegyzői tevékenység szerződéskötéshez vezet, melynek az összes ügyfél tudatában van, és a következményekbe beleegyeznek. Az okiratba foglalás így védelmet biztosít az elhamarkodottsággal és a meggondolatlansággal szemben, mialatt egy sima - csak az aláírásokkal ellátott - szerződés gyorsan és talán meggondolatlanul is aláírásra kerülhet. Ezen kívül a közjegyzőnek vissza kell utasítania egy olyan okiratba foglalási eljárást, ami a hivatali kötelezettségével nem összeegyeztethető. A közjegyző a hivatali kötelességében eljárva kezességet vállal, hogy az előírásokon keresztül nemcsak a jogvédelem, hanem az azok alapjául szolgáló eljárás is védett. Az "okiratba foglalási" törvény 2002-es változásain keresztül a fogyasztóvédelem a közjegyzői tevékenység központi elemévé vált. A szerződések okiratba foglalásánál, amikor is legalább egy fogyasztó és egy vállalkozó részes, a fogyasztó ezek után még sokkal jobban védett lett.
Beszédem végén visszatérnék a kezdetekhez. A közjegyzőség immár 500 éve létezik. Törekednünk kell arra, hogy az eddig sikeres latin és főleg a német közjegyzőség modellje Európában és a világ többi részén továbbra is erős maradjon."
/NOTAR - 2/2012. szám/
A halálon túl érvényes meghatalmazás a végrendelet végrehajtása mellett önállóan is megállhat
A Döntés alapja: Az örökhagyó 2009-ben egy közjegyzői végrendeletet készített, amiben a fiát tette meg örökösnek és elrendeltette a végrendelet végrehajtását is. Az élettársára illetve későbbi férjére többek között egy ingatlant hagyott. Ugyanazon a napon egy átfogó gondnoki meghatalmazást is adott, aminek érvényessége a halála után is fennmaradt.
Az örökhagyó halála után a férj az érvényes meghatalmazás felhasználásával az ingatlant önmagára ruházta át. A Földhivatal azonban kérte a végrendeleti végrehajtó beleegyezését, mivel a rendelkezési jogosultság átszállt rá is, és nem kizárható, hogy a felesége a meghatalmazást időközben visszavonta volna.
Ezt a köztes rendelkezést azonban a müncheni bíróság érvénytelenítette. A határozatában megállapította, hogy a meghatalmazás a végrendeleti végrehajtás mellett is megáll és a meghatalmazottnak önálló, az örökhagyótól eredő jogosultságot ad. A tény, hogy az örökösök rendelkezési jogosultsága korlátozott, nem jelenti azt, hogy a meghatalmazás felhasználhatósága is az lenne.
A Müncheni Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben elutasította azt a jogirodalomban képviselt felfogást, hogy a meghatalmazás mindig is érvényes, illetve, hogy legalábbis korlátozások nélkül lehet vele élni, amennyiben a végrendelettel egy időben vagy utána született. Így tehát abból kell kiindulni, hogy az örökhagyó több személynek - akik egymást zavarhatják - egymástól különböző felhatalmazást nem adhat. A meghatalmazást és a végrendeletet tehát úgy kell készíteni, hogy kinek milyen joga lehet, ahol is a jogosultságok részben fedhetik is egymást. A konkrét esetben a bíróságnak semmi kétsége nem volt afelől, hogy az ingatlantulajdon átruházása a meghatalmazás körét lefedte.
Megjegyzés: A határozat egy nyilvánvaló - de néhány kételkedő bírósággal ellentétben mégis hasznos - igazolása annak, hogy a halál után is érvényes meghatalmazások a meghatalmazást adó halála után ingatlan átruházásra is alkalmazhatók, az öröklési sorrend meghatározása és a telekkönyvbe való bejegyzés előtt. Az alkalmazással még a visszavonás sem áll szemben, és hogy a tipikus gondnoksági meghatalmazás nem csak egy "szükségmegoldás", hanem a vagyonjogi területen tipikusan egy átfogó általános meghatalmazást tartalmaz.■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Horváth Gyöngyi, MOKK ügyvezető; dr. Varga Krisztina, MOKK ügyvezető
Visszaugrás
