A leánykereskedelem épp oly régi, mint maga a prostitúció[1]. Ahol ez gyökeret vert, ott a leánykereskedelem is mindig megtalálta a maga forrását és piacát[2]. A prostitúció és a leánykereskedelem korrelatív viszonyban állnak egymással[3], s pusztán az egyik ellen folytatott küzdelem nem vezethet sikerre a másik elleni harc nélkül.
A jogtörténeti dokumentumokat megvizsgálva a prostitúció ellen szankciót kilátásba helyező elsők[4] egyike Mózes[5], aki törvényeiben igen szigorú büntetéssel[6] fenyegette e tett elkövetőjét, azonban tényleges fellépés csak a XVI. századtól[7] - akkor is közegészségügyi okból - datálható a prostitúcióval szemben. Sajnálatos, hogy ez a leánykereskedelem büntetéséről[8] nem mondható el[9], s csupán a századfordulón indultak meg olyan társadalmi mozgalmak[10], melyeknek köszönhetően jogi úton[11] is lehetőség nyílott küzdeni a kerítőkkel szemben.
A leánykereskedés elleni nemzetközi hadjáratot Alex William Coote általaz ún. "fehér rabszolgaság"[12] leküzdésére alapított[13] angol Vigilance Association hozta mozgásba. A mozgalomhoz csatlakozott a francia Berenger szenátor is, s többek között az ő érdeme[14] , hogy az 1895-ben Párizsban tartott Nemzetközi Börtönügyi Kongresszuson már felvetődött a leánykereskedelem kérdése, bár az ellene való harc lehetősége nem került megtárgyalásra a konferencián. Az 1899. évi Londoni Börtönügyi és Büntetőjogi Kongresszus tekinthető mérföldkőnek a nőkereskedelem visszaszorítása szempontjából, mivel a résztvevők ekkorra már egyetértettek abban, hogy a jelenség morális elítélése mellett a jogi tilalmazás is szükséges.
1904-ben Párizsban 16 ország képviseltette magát egy tanácskozáson, melynek eredményeként elkészült az első nemzetközi egyezmény a Fehér Rabszolgaság ellen[15], amit hazánk 1908-ban ratifikált[16] is. Ezután 1910-ben megszületett a második egyezmény a fehér rabszolgaság visszaszorítására, melyet az 1921-ben létrejött a nő- és gyermekkereskedelem tilalmáról szóló genfi egyezmény követett. 1933 - ban ismételten Genf adott otthont egy újabb egyezmény[17] megkötésére, melybüntette a felnőtt nők prostitúció céljából történő külföldre szállítását. Végezetül megemlítem az ENSZ égisze alatt elfogadásra került, s napjaink szempontjából talán legjelentősebb, de egyben legvitatottabb" Az emberkereskedelem és mások prostitúciója kihasználásának visszaszorításáról" szóló 1950-ben hatálybalépett határozatot, közismertebb nevén a new york-i egyezményt, amit az 1955. évi 34. számú törvényerejű rendelet a magyar tételes jog részéve is tett.
A leánykereskedelem nagy volumenű elterjedése - Gallovich Jenő nézeteit osztva - a modern társadalmi és gazdasági viszonyokban keresendő[18]. A gépek alkalmazása a termelésben egyrészt munkaerő-kínálati felesleget, másrészt a teoretikus pályák jövedelemcsökkenését, harmadrészt a megélhetési viszonyok megdrágulását eredményezte.
A férfiak vonatkozásában mindez úgy jelent meg, hogy lecsökkent az általuk eltartható személyek száma, illetve az életminőség színvonala, s egyre kevesebben kerültek olyan lehetőségek közé, hogy család eltartására is képesek legyenek. Így megnőtt az egyedülálló, nőtlen férfiak száma, akik viszont - a nemi ösztön változatlan megléte miatt - keresletet mutatattak a prostitúcióra, s ez magával hozta a leánykereskedelem térhódítását[19].
A nők oldalán szintén a gazdasági recesszió említendő, mint a leánykereskedés indító faktora. A megélhetési viszonyok ellehetetlenülése, a munkalehetőségek beszűkülése, illetve az emiatt is csökkenő házasságkötések száma az egyedülálló és munkát vállalni kényszerülő nők mozgásterét igencsak behatárolta, s ők gyakran a leánykereskedők karjaiba kerültek.
Kétséget kizáróan azonban a nőkereskedelem felvirágzásának emberi jellembeli okai is vannak. A férfiaknál a beteges, mindig "új árura" vágyó, perverz ingerenciájú személyek állandó megrendelőt jelentenek a kerítők számára. A nők érintettségének a gazdasági bajok melletti fő okát Rosenberg Auguszta adeplacement-ben látja: "Ami bajt okoz az egyszerű lánynak a selyemblúz, ugyanazt a rombolást idézi elő a középosztály hölgyeinél a drága kalap és az ékszer ; pénzügyi helyzetükön anyagi erejükön fölül akarnak változtatni, el akarják tolni a társadalmi korlátokat és ha le nem tudnak mondani, hanem tovább akarják szí-
- 98/99 -
ni az édes mérget, odaadják iparcikknek saját testüket, hogy azon más iparcikkeket vásárolhassanak."[20]
Megemlítendő továbbá az is, hogy bizonyos életpályák különösen alkalmasak a leánykereskedelem áldozatai számának növelésére - pl. bárhölgyek, táncosnők stb. -, illetve a látszólagosan könnyű és luxus életmód csábító igézetének engedve egy prostituált hamar rabszolgasorsa juttathatja önmagát.
Latinovits Róza közel egy évszázada megfogalmazott gondolatai sajnos nem veszítettek aktualitásukból : "A leánykereskedés ott virágzik legjobban, ahol hatalmas az aristocratia és a plutocratia, a hol magasállású, vagyonos emberek vannak, kik közül többen túlteszik magokat emberi jog és törvényen és hatalmuk előtt meghajolnak a szolgalelkű, csúszómászó, nyerészkedni vágyó élősdi emberek ..."[21].
A leánykereskedelem ellen megindított "hadjáratot" Gallovich Jenő két szakaszra osztotta: az 1899-es londoni konferencia előtti szakszara, amikor is érdemi fellépés sem a jogi szabályozás, sem a társadalmi mozgalmak oldaláról nem történt és e tanácskozás utáni szakaszra, mikor már ténylegesen harc is indult annak leküzdésére.
A korszakolást azonban a társadalmi-gazdasági fejlődés e kriminális cselekmények jellegzetességeit megváltoztató hatásai miatt szükséges kiegészíteni egy harmadik periódussal, amely a jelenkori leánykereskedelem sajátosságait tükrözi és aminek kezdete a globalizálódás megjelenésétől számítható.
A leánykereskedelem új stílusú, azaz kvalitatív és kvantitatív változásokon átment[24] megjelenését elsődlegesen a globalizációs folyamatok térnyerésében látom. "A globalizáció önmagában egy technikatörténeti tény .arról van szó, hogy a távközlés és a távolsági közlekedés révén a világ minden pontjával érintkezhetünk"[25], míg a globalizáció "politikai síkon ... az amerikai típusú demokrácia világhódítása. a nemzetközi együttműködés egyre nagyobb fokú intenzitása".[26] Globalizálódó világunka alapvetően új, eddig kiaknázatlan lehetőségeket nyújtott és nyújt a szervezett bűnözés számára, így napjainkban "valóságos, nemzetközileg szervezett szexiparról beszélhetünk".[27]
"Globális világfalunkban"[28], azaz a Földön a modern technikai - főleg kommunikációs-eszközök révén csaknem megvalósul "az idő és a tér teljes fokú szétválasztódása"[29], s ezek támogatólag használhatók fel a leánykereskedők oldalán pl. videokonferencia segítségével megnézhető, hogy a "megrendelt lány" megfelel-e a kuncsaftnak, vagy hasonló és sokkal olcsóbb megoldás lefényképezni az "árut", majd a fényképet "beszkennerve" elektronikus levél útján elküldeni.
A távolsági közlekedést illetően az idődimenzió nagyságrendekkel megrövidült, s nincs már szükség heteken vagy hónapokon át tartó hajóutakra ahhoz, hogy célba juttassanak valakit egyik földrészről a másikra.
A globalizációnak a politikai rendszerekre gyakorolt demokratizáló hatása mindenekelőtt megkönnyítette a határokon való átjutást[30] a leánykereskedők számára, hiszen a modern piaci viszonyok nehezen tűrnek meg olyan országok közötti ellenőrző rendszereket, melyek lassan és állandó fennakadást okozva dolgoznak pl. Európai Unión belüli mozgás igazából kontrolálatlan.
A globalizáció eddig említésre került három hatása - a kommunikációs lehetőségek, a távolságok gyors leküzdhetősége és a határok átjárhatósága -mellett még egy igen fontos negatívum említendő, ez pedig a "nyugativilág"[31] morális értékrendjének a "ráerőltetése" minden civilizációra, vagyis, hogy -bár csak kiélezetten igaz ez az állítás - a pénz az egyedüli értékmérő[32], minden áru, minden megvehető. A nő is pusztán egy a sok árucikk közül, melyet meg kell vagy lehet venni[33].
A századforduló és az ezredforduló leánykereskedelmének ismérvei eltérést mutatnak a "kiindulási" és a "célországok" viszonylatában. Nevezetesen míg kezdetben a fehér rabszolgaság volt a leánykereskedelem elleni harc fókuszában, s ez idő tájt főként az európai kontinensről[34] szállították a Harmadik világ országaiba a szerencsétlenül járt leányokat, addig napjainkban szinte valamennyi kontinens érintett mint cél és mint beszerzési ország, ebből kifolyólag "ilyen értelemben sem kizárólag fehér, sem kizárólag fekete rabszolgaságról nem beszélhetünk."[35]
A bipoláris világrendszer összeomlása új színfoltot hozott a leánykereskedelembe, s a korábban szinte hermetikusan elzárt szovjet területek is bekapcsolódhattak az "internacionális leánybizniszbe". Az ukrán belügyminisztérium becslése adatai alapján eddig kb. 400.000 nő lett leánykereskedelemmel foglalkozó bűnözők áldozta, bár nem kormányzati szervek ezt a számot magasabbra becsülik[36]. Az USA igazságügyi minisztériumának tanulmánya szerint a volt szocialista országok jelenleg 25 százalékát adják az egész
- 99/100 -
világot átfogó nőkereskedelemnek, ez éves szinten 700 .000 nőt jelent, míg az ENSZ számításai alapján glóbuszunkon mintegy 4 millió személy esik áldozatul évente az emberkereskedelemnek[37].
A leánykereskedelemre, mint a konzumtársadalom más fogyasztói igénykielégítésére is jellemző a manipuláltság, nevezetesen nem azt adja, amire a vevőnek igazából szüksége van - pl. egy egészséges járást elősegítő lábbelire -, hanem azt, ami a terjesztőnek előnyös, ami az eladónak magasabb rentábilitást biztosít. A profitmaximumra törekvés csapódik le az etnikai sztereotípiák[38] - pl. az ázsiai nő tűri a megalázást, a latin- amerikai "forróvérű" - elterjesztésében is, hiszen itt a költség-haszon elemzések döntik el, hogy éppen melyik nemzet leányait favorizálják a kerítők, vagyis igazából nem a megrendelői igények alakítják a leánypiacot, hanem a meglévő kínálathoz "igazítják" a keresletet.
A leánykereskedelem ellen a XX. században relatíve sok egyezmény született, azonban ezek hatásfoka meglehetősen alacsony volt, egyrészt a fogalom definiálatlansága[39] vagy pontatlan meghatározása miatt, másrészt jogharmonizáció hiányában igazából egységes fellépést nem tett lehetővé az államok számára. A büntetőjog globalizálódása - de legalábbis európaizálódása - irányában már vannak biztató jelek, azonban úgy tűnik számomra, hogy ez csak bizonyos anyagi érdekeltség megléte esetén mozgatóerő a nemzeti kormányok számára, pl. kidolgozásra került a Corpus Juris Europae[40] az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmére. A leánykereskedelem globalizálódására csak a bűnüldözés egységesülése lehet a helyes válasz.
Kétségtelenül jelentős szerepet játszottak és játszanak a nemzetközi szervezetek - közöttük is az ENSZ - a leánykereskedelem visszaszorításában, azonban a döntési mechanizmusok bürokratikussága és ehhez kapcsolódóan annak lassúsága az, ami gátolja hatékonyságukat. Az új bűnözői magatartásokra történő reakciók időfaktora kiemelt szerepet kap a modern bűnüldözésben, s a megkésett, bonyolult ratifikálási szabályokat megkövetelő szerződések képtelenek betölteni rendeltetésüket.
A hatóságok a bizonyíthatóság tekintetében meglehetősen nehéz helyzetben vannak, mivel a tanúkat - a bűnözés sajnos egyre több területén észlelhetően - megfélemlítik, illetve a jogi szabályozási ellentmondások miatt a leánykereskedelem "áldozatát kiutasítják az országból, mielőtt tanúskodhatna"[41]. Célszerűnek mutatkozna a szervezett bűnözés elleni harcban ismert eszköz, a bizonyítási teher megfordítása, vagyis a leánykereskedőnek kell bizonyítania, hogy vagyonát legális úton szerezte.
A büntetőeljárás másodlagos viktimizáló[42] hatását ha nem is megszüntetve, de legalább csökkentve precíz szabályokban kellene rögzíteni a leánykereskedelem sértettjének jogi pozícióját, s a hatóságok inkorrektségét, közömbösségét kirendelt áldozati ügyvéd bevonásával lehetne tompítani.
Nemzeti, illetve nemzetközi tudakozó irodák[43] felállítása, melyek tapasztalatot cserélnek a leánykereskedelem elleni küzdelemről.
A fontosabb közlekedési csomópontokon - pályaudvarok, repülőterek, kikötök stb. - "biztonsági (bizalmi) pontok" létesítése, ahol a más településről érkezők - pl. turisták - korrekt tájékoztatást kapnak. A biztonsági pontok állami szervként vagy civil szervezeti formában, de államilag felügyelve működnének. (Ez a javaslat a növekvő hazai bűnözésre figyelemmel a bűnmegelőzés egyéb területén is alkalmazható lenne.)
A településeken "biztonsági listák" elkészítése olyan turisták által gyakran igénybe vett egységekről - pl. szálloda, étterem stb. -, ami az idegen személynek garancia ahhoz, hogy tisztességes szolgáltatást kap.[44]
Az utazási ügynökségek és külföldi munkavállalási lehetőséget kínáló újsághirdetések fokozottabb rendőri ellenőrzése.
Az eltűnt személyek felkutatásában nemzetközi együttműködés.
A leánykereskedelem elleni harc második, azaz a lon-
- 100/101 -
doni konferencia utáni periódusa végeredményét tekintve kedvezőnek értékelhető, hiszen visszaszorult e deliktumok száma, azonban ennek oka döntően nem a sikeresen megválasztott és lefolytatott harcmodorban keresendő, hanem a gazdasági körülmények recesszivitásában, ugyanis az I. és a II. világháború miatt jelentősen csökkent a fizetőképes kereslet.
A globálizációs folyamatok terjedése a leánykereskedelmet két irányban változtatta meg, egyfelől még jobban internacionalizálta, másfelől intenzifikálta. Úgy tűnik, hogy a politikai demokratizálódás oltárán a leánykereskedelem lett az egyik áldozati bárány, s a kilátások sem túl biztatóak, hiszen a technikai bűnözésnél ismert ex ante bűnmegelőzési módszerek[45] esetünkben nem igen alkalmazhatók, bár tény, hogy a komputerizált bűnüldözés még nagy, kihasználatlan tartalékokat rejt magában.
Korunk leánykereskedelemének sajátosságait vizsgálva talán meglehetősen éles bírálatokat tettem a globalizációra, azonban nem szeretnék valamiféle radikális antiglobalista színben feltűnni. Véleményem szerint a globalizáció elkerülhetetlen folyamat, mint szinte mindennek van előnye és van árnyoldala is, azonban a negatív jelenségekkel szemben, s itt most a leánykereskedelem térhódítására gondolva csak hasonlóan, azaz globális módon küzdhetünk sikerrel kecsegtetően.
Megnyugtató eredmény a leánykereskedelem elleni harcban addig nem várható, amíg a gazdasági, pontosabban az elosztási viszonyok -, hogy csak korunk egyik kihívására, a világszegénység terjedésére utaljak - gyökeresen meg nem változnak, vagy az emberi természet - mely könnyen fogékony a rosszra - alapjaiban meg nem változik. ■
JEGYZETEK
[1] Doros Gábor dr. : A prostitúció kérdése, Magyar Egyesület a Leánykereskedelem Ellen, Budapest 1935, 1. o. - " Súlyos társadalmi folyamatról, mondhatjuk idült társadalmi betegségről van szó, amely évszázadok, sőt talán évezredek óta áll fenn anélkül, hogy vele az emberiség meg tudott volna küzdeni."
[2] Schreiber Emil dr.: A prostitúció, "Pátria" Irodalmi Vállalt és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest 1917. 190. o. - A szerző művében a leánykereskedés szót használta, s a szóismétlések elkerülése végett a napjainkban elterjedtebb leánykereskedelem, illetve nőkereskedelem kifejezéseket is használom szinonimaként, bár - egyetértve Reich Péter Cornéllal - a nőkereskedelem megjelölés pontosabb, hiszen e deliktum "tárgya" lehet kis vagy nagykorú, asszony vagy leány egyaránt. - Reich Péter Cornél: A nemzetközi nőkereskedelem meggátlásáról, Bűnügyi Szemle II. kötet, 1914 ; 121. o.
[3] Gallovich Jenő dr. : A leánykereskedelem, Különnyomat a "Katholikus Szemlé"-ből , Stephanus Nyomda Rt. , Budapest , 1908. 3. o.
[4] Kóródy M. Béla : In: A nemi bajok leküzdésének irányítása I. kötet , szerkesztő : Nékám Lajos dr. Nemzetvédő Szövetség a Nemi Bajok Ellen, Budapest 1918. 383. o. : Hamurappi törvénye Kr.e. 2250 körül már foglalkozott a szemérem elleni deliktumokkal pl. házasságtörés ; a csavargó , férjét elhagyó bűnös nő , vérfertőzés.
[5] Schreiber, i.m. 7. o.: A zsidó népnél feltehetőleg a Chaldeából származó zsidóság "terjesztette el" az ókori pásztornépeknél szokásos ún. "vendégszerető prostitúciót" , de a prostitúció éppen Mózes határozott fellépésének is köszönhetően nem maradt konstans tényezők a zsidó népnél.
[6] Schreiber, i.m. 7. o. : A prostitúciót folytatónak tűzhalállal vagy megkövezéssel kellett számolnia tette miatt .
[7] Fehér Lenke dr. : Prostitúció - prostitúcióra kényszerítés - nőkereskedelem , Acta Humana 14. sz . ( 1994 ) , 19. o. : A szerző ezt többek között az Európán végigsöprő súlyos szifiliszjárvány következményeivel magyarázza.
[8] Schreiber , i.m. 19. o. : Itt úgy vélem eltekinthetünk attól , hogy Caligula császár állami adót vetett ki a prostitúcióra , mivel ezen rendelkezés nem sorolható a kriminális intézkedések közé.
[9] Kóródy M. Béla , i.m. 385. o. : A jogtörténelemben természetesen vannak példák a leánykereskedelem, illetve "kvázi - leánykereskedelmi" cselekmények szankcionálására, pl. a görögöknél az Athénban büntették a nőrablást.
[10] Fehér Lenke dr. : Prostitúció és emberkereskedelem , 123. o., In : Fehér Lenke dr. - Forrai Judit dr. - szerkesztő : Prostitúció - Prostitúcióra kényszerítés - Emberkereskedelem , Kézikönyv a megelőzés és áldozat - segítés oktatásához , Kiadja : Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága , Kiút Veled Egyesület, Budapest 1999. - Elsőként említhető az 1895-ben Párizsban, majd az azt követően 1899-ben Londonban megrendezett konferencia.
[11] Gruber Lajos dr. : A leánykereskedés elleni küzdelemre vonatkozó legújabb franczia törvény, Jogtudományi Közlöny 1903. május 22. Harmincznyolcadik szám, 173. o. - Franciaország már 1903-ban törvényt alkotott e tárgyban, míg hazánkban az 1908. évi XXXVI. t.cz. rendelkezett a kerítésről.
[12] Galloich J. i.m. 3. o. : White Slavery.
[13] Latinovits Róza : In: A nemi bajok leküzdésének irányítása I. kötet , szerkesztő : Nékám Lajos dr. Nemzetvédő Szövetség a Nemi Bajok Ellen , Budapest 1918. , 375. o. : A szerző tudomása szerint Coote egy látomása után döntött a leánykereskedés elleni küzdelem megszervezéséről . Víziójában olyan nőkkel találkozott , akik hazug ígéretek és hízelgéseknek "bedőlve" nyilvános házakba lettek hurcolva. Meggyőződésévé vált , hogy olyan gonosztettről van szó , ami nemzetközi összefogást igényel , s ekkor döntött a Vigilance Association meglapításáról.
[14] Gallovich J. i.m. 11. o.: A leánykereskedelem első definícióját a francia Berenger szenátor adta : "a leánykereskedelem hirdetés vagy csalás útján való szerződés a prostitúció erkölcstelen céljára és ugyanazon eszközök használata , hogy nagykorú személyeket a prostitúcióra kényszerítsenek".
[15] Fehér Lenke dr.: Prostitúció - prostitúcióra kényszerítés - nőkereskedelem , Acta Humana , 14. sz. (1994) 20. o.: International Arrangement concerning the suppression of white traffic, Paris, 1904. V. 14.
[16] 1908. évi XXXVI. tc. 43 - 47. §.
[17] Fehér Lenke dr.: Prostitúció - prostitúcióra kényszerítés - nőkereskedelem , Acta Humana 14. sz. (1994) 20. o.: International Convention for the Suppression of the Traffic in Woman of Full Age
[18] Gallovich J. i.m.: 6. o.
[19] Gallovich J. i.m.: 6. o: Találóan jegyzi meg a szerző , hogy a prostitúció a modern társadalomban szükségszerű bajként van kezelve.
[20] Gallovich J. i.m.: 7. o.
[21] Latinovits Róza: In: A nemi bajok leküzdésének irányítása I. kötet , szerkesztő : Nékám Lajos dr. , Nemzetvédő Szövetség a Nemi Bajok Ellen , Budapest 1918. 375. o.
[22] Segesváry V.: Globalizáció, i.m.: 1. o. - Magam is osztom Segesváry Victor. véleményét, aki a posztmodern helyett a késői modernitás (late modernity) fogalmát használja korunk megjelölésére.
- 101/102 -
[23] Kőhalmi László: Gondolatok az ezredforduló leánykereskedelmének sajátosságairól, Belügyi Szemle 2000/3. A következő fejezetekben a hivatkozott tanulmány némileg kibővített változata kerül ismertetésre.
[24] Forrai Judit: A prostitúció mint társadalmi konfliktus, http://www.c3.hu/scripta0/replika/2122/05szab.htm. - 2000. 02. 28.-i állapot szerint.
[25] Ezredvégi beszélgetések Ankerl Gézával , http://www.c3.hu/-bocs/eletharm/ezred/ezred7.htm - 2000. 03. 19.-i állapot szerint.
[26] Segesváry Victor : Polgárság és modernizáció, Valóság 1997/2. sz. 1. o.
[27] Fehér Lenke dr.: Nemzetközi törekvések az emberkereskedelem ellen , Kriminológiai közlemények 55. sz. Budapest 1997. 26. o.
[28] Segesváry V.: Globalizáció i.m. - 3. o.
[29] Segesváry V.: Globalizáció i.m. 5. o.:Anthony Giddens angol szociológus "time- space distanction"-ről beszél.
[30] Ez a megállapítás inkább az európai kontinensre vonatkozik , bár a különböző országok között meglévő vízumkényszerek megszüntetése is ellenőrzéscsökkentő tendenciákat erősít.
[31] Ankerl Géza: Nyugat van, kelet nincs, Valóság 1997/8 . sz: Érdekes gondolatokat fogalmaz meg Ankerl Géza a nyugat és kelet szavaknak sajátos geopolitikai aktualitás szerinti értelmezéséről.
[32] Segesváry Victor: Polgárság és modernizáció, Valóság 1997/2. sz. - 7. o.
[33] Fehér Lenke dr.: Nemzetközi törekvések az emberkereskedelem ellen, Kriminológiai közlemények 55. sz. Budapest 1997. 28. o.: Ez vezet a szexualitás kommercializálódásához, amire még erősítenek rá az agresszív reklámok is.
[34] Galloich J. i.m. 3. o.: Különösen kedvelt "beszerzési terepként" szolgált a századforduló időszakában Galícia, Magyarország, Belgium, Hollandia és Svájc.
[35] Fehér Lenke dr.: Prostitúció - prostitúcióra kényszerítés - nőkereskedelem, Acta Humana 14. sz. (1994) 19. o.
[36] Natalia Lakiza - Sachuk, Olexander Khomra, Grigory Ivankhenko, Taisia Slastien, Katerina Levchenko, Olga Shevad, Oskana Horbunova, Olga Pischulina: Nőkereskedelem Ukrajnában, Belügyi Szemle 2000/3. különszám, 92. o.
[37] Jan Misovic, Pavel Simonik, Donath Burson, Hana Janatová: Nőkereskedelem a Cseh Köztársaságban, Belügyi Szemle 2000/3. különszám, 107. o.
[38] Fehér Lenke dr. Prostitúció - prostitúcióra kényszerítés - nőkereskedelem, Acta Humana 14. sz. (1994) 22. o.
[39] Fehér Lenke: Nemzetközi törekvések az emberkereskedelem ellen , Kriminológiai közlemények 55. sz. Budapest 1997. 37. o.: A CDEG (A Férfiak és Nők Közötti Egyenjogúság Bizottsága) a nőkereskedelmet a következőképpen határozta meg: amikor valaki (természetes vagy jogi személy) anyagi haszonszerzés céljából egy nőt más országban kizsákmányol; a nőkereskedelem magában foglalja a nő legális vagy illegális emigrációjának és tartózkodásának megszervezését a származási országból a rendeltetési országba (még ha ez a beleegyezésével is történik) és prostitúcióra vagy szexuális kizsákmányolás más formájára történő rábírást. Az ENSZ 1994-ben meghozott 49/166. sz. határozata a leánykereskedelem jelenségét úgy definiálja mint a fejlődő és átmeneti gazdaságú országokból kiinduló, nemzeti és nemzetközi határokat átlépő illegális és rejtett migrációt; a leánykereskedelem célja a nők és gyermekek szexuálisan vagy gazdaságilag kizsákmányoló szituációba kényszerítése, a verbuváló, a kereskedő és a bűnöző szindikátus profitszerzése céljából.
[40] Lévai Ilona: Corpus Juris Europae, Európai büntetőjog és ügyészség az EU pénzügyi érdekeinek védelmére? , Európai Tükör 1998/4. sz.
[41] Fehér Lenke dr.: Az emberkereskedelem viktimológiai aspektusai, In : Fehér Lenke dr.-Forrai Judit dr. - szerkesztő: Prostitúció - Prostitúcióra kényszerítés - Emberkereskedelem, Kézikönyv a megelőzés - és áldozat - segítés oktatásához, Kiadja: Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, Kiút Veled Egyesület, Budapest 1999. 145. o.
[42] Fehér Lenke dr.: Az emberkereskedelem viktimológiai aspektusai, In : Fehér Lenke dr. - Forrai Judit dr. - szerkesztő: Prostitúció - Prostitúcióra kényszerítés - Emberkereskedelem , Kézikönyv a megelőzés - és áldozat - segítés oktatásához, Kiadja: Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, Kiút Veled Egyesület, Budapest 1999. 150. o.
[43] Mező Dóra: A Nemzetközi Migrációs Szervezet szerepe a nőkereskedelem megelőzésében, Belügyi Szemle. 2000/3. különszám, 123. o.: Az 1951-ben alakult genfi székhelyű Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) kétségtelenül hasznos tevékenységet végez a nőkereskedelem megelőzése érdekében, azonban működési hatékonysága még jócskán javítható lenne.
[44] Véleményem szerint indokolt lenne "fekete listák" elkészítése is a közismertem kriminális veszélyeztetettségű szórakozóhelyekről, szállodákról.
[45] Edvin Kube: Technológiai fejlődés és a bűnözés új formái, Belügyi Szemle 1998/9. sz.: E tárgykörben bővebben olvasható a tanulmányban.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd.
Visszaugrás
