Mottó:
"Minden fiatalnak szüksége van megértő felnőttekre és kortársakra, akik képesek a fiatal problémái mögött meglátni magát a fiatalt, hogy aztán empátiával és féltéssel forduljanak felé. Ez a megértés még nem jelenti a problémás viselkedés automatikus megbocsátását, csak éppen leválasztja a cselekedetet az azt elkövető jelleméről."*
A közelmúltban újra a figyelem középpontjába került az ún. magatartászavaros, problémás gyerekek és fiatalok ügye. Az egyik hír, amely megszólalásra késztette a közvéleményt és a különböző szakmák képviselőit az a Kecskeméti Törvényszék ítélete volt egy 2011 augusztusában kezdődött perben. Egy kecskeméti többcélú gyermekintézmény igazgatója, figyelmen kívül hagyva a speciális intézmények működtetésére vonatkozó szakmai szabályokat, ún. "dühöngőszobát" alakított ki az intézményben. Elmondása szerint azért, hogy az önmagukra és társaikra veszélyes gyerekek vagy fiatal felnőttek számára legyen egy hely, ahol megnyugodhatnak dührohamaik után. Azt is elmondta, hogy az ötletet egy németországi intézményben látta, ahol hatékonyan működtették ezt a megoldást. A per során fény derült arra is, hogy a dühöngő, speciális nevelési igényű és fogyatékos fiatalokat, a krízisállapotban lévő gyerekeket egyedül, magukra hagyva zárták be ebbe a szobába és várták, hogy megnyugodjanak maguktól. "Magunkra voltunk hagyva folyamatosan" érvelt az igazgatónő - utalva a magatartási, pszichés és érzelmi zavarokkal küzdő gyerekek és fiatalok kezelésének megoldatlanságára.[1]
Egy 2011-ben zárult ombudsmani jelentés, amely a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás jelenlegi helyzetének feltérképezésére irányult, megállapítja, hogy egyre kritikusabb a gyerekek mentális állapota, a tanulási nehézséggel, magatartászavarral küzdő gyerekek száma folyamatosan növekszik. Az elmúlt évben és az idei év első felében is több 24 év alatti fiatal és gyerek kísérelt meg, illetve követett el öngyilkosságot. Ugyanakkor az akut krízishelyzetben lévő gyerekek ellátása jelenleg nem megoldott, ma Magyarországon összesen 60-70 gyermekpszichiáter dolgozik, sokan nyugdíj mellett praktizálnak és van olyan régió, ahol nincs aktív gyermekpszichiátriai fekvőbeteg ellátás (pl.: Dunántúl, Észak-Magyarország).[2]
A kecskeméti eset nem egyedüli példa az országban a zavaró magatartású gyerekek és fiatalok viselkedésének kezelésére. A problémás, magatartászavaros, SNI-s (sajátos nevelési igényű), BTM-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) és még számtalan más címkével megnevezhető gyerekek és fiatalok okozzák az egyik legnagyobb nehézséget az iskolák, a gyermekvédelmi rendszer, a pszichiátriai ellátás, a büntetés végrehajtás és nem utolsósorban a családok számára.[3]
Egy, a WHO és az ENSZ Gyermekalap által 2002. évben készült tanulmányból kiderül, hogy szervezeteik felhívják a kormányok figyelmét arra, hogy amennyiben nem találnak megoldást a problémára, a jelenségnek később, amikor ez a generáció felnőttkorba lép, felmérhetetlen következményei lehetnek. Magyarországon sem más a helyzet, hiszen körülbelül 250 ezerre tehető azon gyerekek száma, akiknek valamilyen problémát okoz a viselkedése, magatartása. További 200 ezer azoknak a gyerekeknek a száma, akik valamilyen tanulási nehézséggel küzdenek. Megfelelő fejlesztés, iskolai és iskola utáni ellátás hiányában a kezdeti tanulási nehézségek talaján további érzelmi zavarok (szorongás, depresszió, önértékelési bizonytalanság) alakulnak ki. Az érzelmi zavarok, a további veszélyeztető tényezők (szülők alacsony iskolai végzettsége, gyereküket egyedül nevelő szülők, szegénységben élők stb.) együtt járása mentén a kezdetben csak olvasási nehézséggel küzdő gyerek valódi nehezen szerethető, viselkedésével számtalan problémát generáló gyerekké válhat.
Ma Magyarországon a problémás viselkedésű gyerekek és fiatalok száma látszólag nő, ugyanakkor azt is érdemes mérlegelnünk, hogy valóban erről van-e szó, vagy szerepet játszik az észlelésünkben az ag-
28/29
resszív vagy krízishelyzetekben megélt tehetetlenség érzésünk is.
A pedagógusok, szociális szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek és szülők nagy számú csoportja megéli azt, hogy nem tud mit kezdeni dühöngő, csillapíthatatlan, eszét vesztő, tárgyakat dobáló vagy önmaga/mások testi épségét sértő gyerekkel vagy fiatallal. Hasonló élményekről és tapasztalatokról számolnak be rendőrök, nyomozók vagy akár bírók, ügyészek, ügyvédek is egy-egy büntetőeljárás kapcsán. Mindannyian megélik azt, hogy a fiatalban robbanásig feszülő feszültség negatív hatással van az egyes helyzetek gyors, eredményes és örömteli megoldására, az ő munkavégzésük hatékonyságára, sikerélményükre vagy akár higgadtságuk megőrzésére. Ezek a szakemberek és szülők más és más megoldási/kezelési lehetőségekkel rendelkeznek egy-egy ilyen nehezen szerethető gyerekkel való munkájuk kapcsán. Ugyanakkor ugyanazt a tehetetlenségérzést, tanácstalanságot vagy akár haragot, kétségbeesést élik át. A megfelelő eszközök, ismeretek, gyakorlat és támogató szakmai háló hiányában fordulnak el ezektől a gyerekektől és fiataloktól, mondanak le róluk vagy küldik őket olyan helyekre, intézményekbe, ahol az elfogadhatatlan viselkedésük még inkább szélsőségessé válik az általuk is megélt tehetetlen düh hatására.
Amikor büntetéssel, elzárással vagy a szeretet és elfogadás visszavonásával kívánjuk visszavezetni a társadalom által elvárt helyes útra ezeket a gyerekeket, csak a frusztrációjukat és haragjukat növeljük, megbélyegezzük őket. Ezért alternatív, építő és nem romboló megoldásokra van szükség, mert véleményünk szerint kezelhetetlen gyerek nincs, csak meg nem értett.
A Pressley Ridge az Amerikai Egyesült Államok hét államában működő non-profit szervezet, amelyet 1832-ben hoztak létre két, egymás szomszédságában működő árvaházból. A szervezet az 1960-as évek végén a viselkedésük miatt "problémásnak" bélyegzett gyerekek és fiatalok oktatására, segítésére, gondozására specializálódott. A módszertan folyamatos fejlesztésével azóta is ezt a munkát végzi úgy, hogy mindeközben kiemelt figyelmet fordít a családokkal, a nevelőkkel és a pedagógusokkal való együttműködésre, a velük való közös munkára. A Pressley Ridge szolgáltatásai között jelenleg iskolai programok, bentlakásos otthonok, terápiás nevelőszülői ellátás illetve a lakókörnyezetben biztosított szociális ellátás szerepel.
A Pressley Ridge-nél dolgozó szakemberek elkötelezettek abban, hogy a nehezen szerethető, a legtöbb ellátásból kiszoruló, eldobott, kirúgott, magántanulóvá tett vagy zárt intézeti elhelyezésbe kerülő gyerekek és fiatalok számára biztosítsák azt a nevelést és törődést, aminek eredményeként új viselkedésmintákat tanulnak és önértékelésük valódi értékeiket kezdik el tükrözni.[4]
Módszereink alapját a re-edukáció filozófiája biztosítja, melynek kidolgozása egy amerikai pszichológus, Nicholas Hobbs nevéhez fűződik. Hobbs olyan programokban dolgozott, ahova a legproblémásabb gyerekek és fiatalok kerültek, amikor már minden más intézmény és szakember és a szüleik is lemondtak róluk. Az évek során kidolgozott módszerek leírása tehát a közvetlen tapasztalatból származik és nem íróasztal mögött született.[5] Ezért érvényes még ma is, amikor gyakran gondoljuk azt, hogy új módszereket kell kitalálnunk, új tanítási eszközöket kell alkalmaznunk, hiszen a gyerekek és fiatalok már egészen mások, mint régen voltak. Nem érdekli őket a tananyag, motiválatlanok, sokkal agresszívabbak, nem tisztelettudóak és a felnőttek és a társadalom elvárásait szándékosan, tudatosan hagyják figyelmen kívül. Arról azonban gyakran elfeledkezünk, hogy ahogyan a felnőttek számára a kiszámítható környezet, úgy a gyerekek számára a kiszámítható, magabiztos és hiteles felnőtt az, aki a biztonságot nyújtani tudja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
