Először egy évtizedek óta fennálló, de megoldatlan problémára irányítanám rá a figyelmet: ez pedig a munkaviszony létrejöttének és kezdetének zavaros szabályozásában lelhető fel. A régi és az új Mt. szerint is a munkaviszony a felek megállapodásán alapuló munkaszerződéssel jön létre. A munkaviszony kezdetének napját a munkaszerződésben kell meghatározni, ennek hiányában a kezdő nap a kötést követő (régi Mt. szerint munka-) nap. Az ellentmondás ott mutatkozik, hogy az Mt. szerint [új Mt. 49. § (1) bekezdés] a felek a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdetének napja közötti időszakban nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a munkaviszony létrejöttét meghiúsítaná.
Jelen esetben a munkaviszony keletkezése (létrejötte) és kezdete (azaz hatályosulása) teljes fogalmi összezavarásáról van szó. Jogosan vetődik fel a kérdés: hogyan lehet egy már szabályszerűen megkötött munkaszerződést utóbb "meghiúsítani"? Nyilván sehogy. Az előfordulhat, hogy a már megkötött munkaszerződés kezdete (hatályosulása) hiúsul meg, de ez nem a szerződés érvényességét, létrejöttét érintő kérdés, hanem egyértelmű szerződésszegési probléma. A megkötött munkaszerződés megvalósulását érintő magatartás - ha az valamelyik fél felróható magatartására vezethető vissza - szerződésszegési, és nem szerződéskötési probléma.
A fenti anomália Mt.-ből történő kigyomlálása régi keletű, de ma is fennálló probléma, mellyel párhuzamosan a jelen kérdéskör a szerződésszegés kategóriáján keresztül nyerhetne tisztázást, bár amíg a fenti dogmatikai ellentmondás fennáll, addig erre vajmi csekély az esély [Mt. 42. § (1) bekezdés; Mt. 49. § (2) bekezdés].
A következő felvetés látszólag nem a szerződésszegést érintő kérdés. A Ptk. számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyhez hasonlót az Mt.-ben is találunk (pl. a vezető tisztségviselőkre - így az ügyvezetőre - vonatkozó szabályok és az Mt.-ben rendezett vezető állású munkavállalóra irányadó rendelkezések). Az ügyvezetés ellátható akár megbízási szerződéssel, akár munkaszerződéssel. A magánjogi kódex nem utal más törvényekre, ugyanakkor a munkajogi szabályok sem tartalmaznak a társasági jogi előírásokhoz illeszkedő rendelkezéseket, azaz nincs törvényi rendező elv arra nézve, mikor melyiket kell alkalmazni. Az ügyvezetés körében alapkérdés tehát annak tisztázása, hogyan viszonyul egymáshoz a Ptk. és az Mt. a munkaviszonyban álló ügyvezető helyzetének megítélésénél és hogyan kezelendők azok a kérdések, amelyekre nincs egyértelmű rendelkezés.
Az Mt. és a Ptk. ügyvezetőkre vonatkozó feladat- és kötelezettség rendszere - így felelősségi szabályai is - számos eltérést mutatnak. A vezető tisztségviselői státusz többféle módon megszűnhet a Ptk. szerint, amely esetek a jogi személy általános szabályai között nyertek rendezést: így indokolás nélkül lemondhat az ügyvezető vagy ugyanilyen módon visszahívható a legfőbb szerv által, a határozott idő lejárta, kizáró vagy összeférhetetlenségi ok utólagos bekövetkezése. A Ptk. és az Mt. ilyen irányú kölcsönhatásának hiányában amennyiben a vezető tisztségviselő (pl. ügyvezető) ezen jogviszonya megszűnik, az nem jelenti egyben az erre a feladatra létrehozott munkaviszony megszűnését is. Ha meg kíván válni a munkáltatótól, azt csak az Mt. előírásainak megfelelően teheti, tehát - a kialakult bírói gyakorlat és a kifejezett szabályozás híján - a munkaviszony megszüntetésére az Mt. szabályait kell alkalmazni (EBH 2001.464.). Az ügyvezetői tisztség megszűnésével fennmarad egy kiüresedett, tartalmatlan, de érvényes és hatályos ügyvezetői munkaviszony, amelynek gyakorlati értelme nincs; ez utóbbi tartalmatlan szerződés alapján sem a vezető tisztségviselő nem tud érdemben eljárni, sem vele szemben a munkáltató nem tudja munkáltatói jogait gyakorolni, noha a munkáltató fő kötelezettsége a munkavállaló foglalkoztatása [Mt. 51. § (1) bekezdés] és munkabér-fizetési kötelezettsége [Mt. 42. § (2) bekezdés a) pont]. Nyilvánvalóan méltánytalan, ha ez így történik, de akkor hogyan oldható fel a fenti dogmatikai zűrzavar?
Álláspontom szerint kétféleképpen is:
a) Miután az ügyvezetői munkaszerződés előkérdése, sőt feltétele, hogy valaki a Ptk. szabályai szerint e tisztséget betöltse, ha ezen előfeltétel megszűnik, az ügyvezetői munkaszerződés alapja is megszűnik, azaz logikai értelmezés szerint utólagos érvénytelenség áll be, mivel az nyilván nem vitatott, hogy ügyvezetői tisztség nélkül ilyen munkakörre érvényes munkaszerződés nem köthető, illetve nem tartható fenn. Ebből következően - orvosolhatatlanság miatt a társaság legfőbb szerve a munkaviszonyt az utólag beállott semmisségre tekintettel azonnali hatállyal köteles megszüntetni [Mt. 29. § (1) bekezdés]. További jogkövetkezményként előírható lenne, hogy akinek az érdekkörében szűnt meg a jogviszony az legyen köteles helytállni.
b) Még egyszerűbb és egyértelműbb megoldás lenne, ha maga a Ptk. rögzítené, hogy az ügyvezetői tisztség bármely okból történő megszűnése vagy megszüntetése az a munkakörre kötött munkaviszonyt is megszünteti. Az előbbi szabály Mt.-be történő felvétele is elképzelhető, bár szerintem - miután a munkaviszony kiinduló alapja a Ptk. - helyesebb lenne az első megoldást alkalmazni, ugyanis jelen esetben a Ptk. az elsődleges és ezt kell követnie az Mt.-nek.
- 10/11 -
A munkavállalói kártérítési felelősség általános szabálya az Mt. 179. § (1) bekezdése szerint: "A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható". Az általános helyzetben elvárhatóság a Ptk.-ban alkalmazható a szerződésen kívül okozott károkért (Ptk. 6:319. §), azonban ez mégsem teljesen analóg a munkajog idézett szabályával. A munkajogban az adott helyzet sokkal szűkebb körre vonatkozóan értelmezhető, mint a polgári jogban. A felróhatóság a munkaviszonyok körében annyira leszűkülhet, hogy gyakorlatilag alig választható el érdemben a vétkességtől, mivel az adott helyzet más és más a szalagmunkások, a mérnökök vagy egyéb elkülöníthető területeken (pl. irodában) dolgozók esetében. Nem véletlen, hogy a munkavállalói kárfelelősség körében nem tűnt el teljesen a szándékosság és gondatlanság vizsgálata és eltérő megítélése, így kimondva-kimondatlanul a régi Mt. felelősségi szabályai is utat törnek maguknak a jogalkotó ezen szándékával ellentétesen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
