Az Európai Unió az általános emberi jogok részeként biztosítja a gyermekek jogainak védelmét, egyrészt mivel az uniós tagállamok ratifikálták az ENSZ Gyermek jogairól szóló egyezményét és más nemzetközi emberi jogi dokumentumokat (így különösen az Emberi Jogok Európai Egyezményét - a továbbiakban: EJEE), másrészt az EU abbéli folytonos törekvése - de különösen a 2000-ben elfogadott Nizzai Szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartájának megjelenése - révén, hogy az addig hiányosságokat mutató közösségi alapjogvédelem terén előrelépjen. Ennek első lépése volt, hogy a két új alapszerződést egybefoglaló Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően, annak részeként 2009 decemberétől szintén hatályossá váló - és immár kötelező jogi erővel bíró - Alapjogi Charta megteremtette az európai szintű alapjogvédelem kötelezettségét.
Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikk (3) bekezdése fogalmaz meg előírást az EU számára azzal, hogy "[a]z Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét". Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének felhatalmazása alapján az Alapjogi Charta a Szerződésekkel azonos jogi státust élvez. Az EUSZ e cikkében rögzíti azt is, hogy az EU csatlakozik az EJEE-hez. A csatlakozás lehetővé teszi azt is, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) megvizsgálhassa, hogy az EU aktusai megfelelnek-e az EJEE-nek, ami hozzájárul ahhoz, hogy az EU-n belül erősödjék az alapvető jogok védelme.
Az Alapjogi Charta első ízben hivatkozik részletesen, az elsődleges közösségi jog szintjén a gyermekek jogaira, elismerve többek között a gyermekek kötelező oktatásban való ingyenes részvételhez való jogát [14. cikk (2) bekezdés], az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát (21. cikk), valamint a kizsákmányoló gyermekmunka tilalmát (32. cikk). A legnagyobb eredmény, hogy az Alapjogi Charta önálló cikket tartalmaz a gyermekek jogaira vonatkozóan (24. cikk). Ez a cikk - az ENSZ Gyermek jogairól szóló egyezménye zsinórmértékének is tartott rendelkezéseket magában foglalva - a gyermekek jogai tekintetében három kulcsfontosságú elvet rögzít: a véleményük életkoruknak és érettségüknek megfelelő, szabad kifejezéséhez való jogot [24. cikk (1) bekezdés]; a legfőbb (mindenekfelett álló) érdekük elsődleges szempontként való figyelembevételéhez való jogot valamennyi velük kapcsolatos tevékenység során [24. cikk (2) bekezdés]; valamint a szülőkkel való rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolattartáshoz való jogot [24. cikk (3) bekezdés].
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) több további konkrét rendelkezést tartalmaz a gyermekekre vonatkozóan, ami lehetővé teszi az EU számára, hogy intézkedéseket tegyen a szexuális kizsákmányolás és az emberkereskedelem elleni küzdelem céljából [79. cikk (2) bekezdés d) pont és a 83. cikk (1) bekezdés]. Ennek nyomán került elfogadásra például a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2003. december 22-i 2004/68/IB tanácsi kerethatározat, amelyet később felváltott az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve a gyermekek szexuális bántalmazásával, szexuális kizsákmányolásával és a gyermekpornográfiával szembeni küzdelemről, valamint az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről,[1] amely a gyermekáldozatok speciális szükségleteit érintő rendelkezéseket is tartalmaz.
Mindezekkel az EU számára a közösségi alapjogvédelem kötelezettsége teremtődött meg, és többletfeladattal
- 45/46 -
látta el az EU-t a gyermekjogok védelme terén is. Tekintettel arra, hogy ennek megfelelően az elmúlt évtized gyermekjogi relációjú közösségi jogalkotása (gyermekjogi acquis)[2] és az európai bírósági esetjog önálló kötetet[3] is kitenne, jelen tanulmány az EU 2021. márciusában nyilvánosságra hozott gyermekjogi stratégiájának elfogadása felé vezető utat tekinti át.
A gyermekjogok védelme az uniós struktúrában kiemelt feladatot jelent az Európai Bizottság és különösen a jogérvényesítésért és igazságügyért felelős biztosa számára. A mindenkori biztos különös felelősséggel foglalkozik az uniós jogszabályalkotás előtti kezdeményező és javaslattevő szerepe során a gyermekjogok védelmének érvényesítésével. Ennek eredményeképpen az Európai Bizottság a Stratégiai célkitűzések 2005-2009 című közleményében[4] a gyermekjogok védelmét, a közös értékekért való közös felelősségvállalást az egyik legfőbb prioritásként jelölte meg, kimondva, hogy "kiemelt fontosságú a gyermekek jogainak hatékony védelme a gazdasági kizsákmányolás és a visszaélés valamennyi formájával szemben: e téren az Unió irányt mutat a világ többi része számára".[5] Ennek megfelelően az alapjogokért és esélyegyenlőségért felelős biztosok 2005 áprilisában kezdeményezték a gyermekek átfogó jogvédelmének elősegítését az Európai Unió szakpolitikáiban.
A Bizottság 2006-ban adta ki Az EU gyermekjogi stratégiája felé[6] című közleményét, amely úgy kezdődik, hogy "ez a közlemény átfogó uniós stratégia létrehozását javasolja a gyermek jogainak az Európai Unió belső és külső politikáiban való hatékony védelme, valamint a tagállamok ezen a területen tett erőfeszítéseinek támogatása érdekében". A közlemény a stratégia szükségességét azzal is indokolta, hogy a Szerződések és a Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az EU nem rendelkezik általános hatáskörrel az alapvető jogok, köztük a gyermekek jogainak védelme területén. Az EUSZ 6. cikk (2) bekezdése értelmében azonban az EU-nak tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, bármilyen intézkedést is hoz, hatáskörének megfelelően. Idetartoznak különösen az EJEE-ben foglalt jogok, amelyek között a gyermekek jogaival kapcsolatos rendelkezéseket is szerepelnek. Ezenkívül teljes mértékben figyelembe kell venni az ENSZ Gyermek jogairól szóló egyezményének rendelkezéseit. Az EU kötelezettsége az alapvető jogok, beleértve a gyermekjogok betartására nemcsak azt az általános kötelezettséget vonja maga után, hogy tartózkodjon az ezeket a jogokat sértő intézkedésektől, hanem azt is, hogy amikor szükséges, vegye figyelembe azokat saját politikája során (mainstreaming).
A bizottsági közlemény áttekintette a gyermekeket érintő akkori nemzetközi helyzetet (a világon körülbelül 2,2 milliárd gyermek 86%-a él fejlődő országokban, ahol még mindig nagyon magas a gyermekhalandóság, az alultápláltság, az ivóvízhiány, az alapfokú oktatás hiánya, a nélkülözés más formái, jelen van a kényszermunka, a szexuális kizsákmányolás stb.), valamint szűkebben az Európai Uniót érintő jelenségeket. Így egyebek mellett a lakosság egészéhez képest a gyermekeket jobban veszélyeztető relatív szegénység jelenségét. A közlemény szerint a gyermekszegénységnek különösképpen ki vannak téve azok a gyermekek, akik családja szegény, akik gyermekvédelmi szakellátási intézményekben élnek vagy valamely kisebbségi csoporthoz (elsősorban roma közösséghez) tartoznak - ez utóbbiakkal kapcsolatban sajnálatos problémát jelent az idegengyűlölet jelensége és a hátrányos megkülönböztetés is. Az utóbbi években egyre nagyobb teret kapó problémakör a gyermekekkel szembeni és a gyermekek közötti erőszak (ideértve a családon belüli és iskolai erőszakot, a gyermekkereskedelmet és - kizsákmányolást, az internetes gyermekpornográfiát) is, ezért ez az összetett kérdés állandósult a gyermekjogi témák között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
