https://doi.org/10.59851/mj.72.09.9
A recenzió a Koltay András és Szomora Zsolt által szerkesztett "A hírnév és becsületvédelem joggyakorlata a polgári és büntetőjogban" című kötetet mutatja be, amely egy kiterjedt és átfogó kutatás eredményeit foglalja össze. A könyvismertetés célja a kutatás főbb megállapításainak, valamint a kötet egyes szerkezeti egységeinek bemutatása.
Kulcsszavak: recenzió; személyiségi jogok; jóhírnév; becsület
The review was written for the volume edited by András Koltay and Zsolt Szomora entitled "The Legal Practice of Defamation and Defamation in Civil and Criminal Law", which summarizes the results of extensive and comprehensive research. This article presents the results of this research and the main structural units of the volume.
Keywords: review; personal rights; reputation; honor
2024-ben jelent meg az Orac Kiadó gondozásában "A hírnév és becsületvédelem joggyakorlata a polgári és büntetőjogban" című kötet, amelynek szerkesztői Koltay András és Szomora Zsolt. A hat szerző által jegyzett négy fejezet átfogó és hiánypótló jelleggel mutatja be a jóhírnév és becsület oltalmához kapcsolódó jogterületeket, kifejezetten a joggyakorlat "tanulságait" felhasználva.
A jóhírnévhez, illetve a becsülethez való jog érvényesülésének kérdései a nyilvánosság figyelmét élvezik, hiszen a véleményformáló közéleti személyek, celebritások, politikusok tevékenységének számos rétege e nyilvánosság, azaz a társadalom plénuma kiemelt érdeklődése mellett zajlik. De milyen mértékben kötelesek tűrni a kritikát a közéleti szereplők? Hol húzódik a határ a bírálat és az érintettek személyiségi jogainak védelme között, melyik az "erősebb" igény? Mely esetekben érvényesül a véleménynyilvánítási szabadság és a szólásszabadság primátusa? Mi a különbség a jogszerű bírálat és a bántó, személyiségi jogot sértő közlés között? Melyek a mérlegelés szempontjai? Kialakítható-e a valamiféle egyensúly e jogok érvényesülése között?
E - csupán példaként - felsorakoztatott kérdések megválaszolása nem egyszerű feladat, azok megoldása során komplex szemlélet érvényesítése szükséges. Egyrészt nem hagyhatóak figyelmen kívül azok az alapjogvédelmi szempontok, amelyek a magyar Alkotmánybíróságnak, illetve a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának a jogértelmezésében kristályosodtak ki. Másrészt a jóhírnév és becsület oltalmának a polgári jogi és büntetőjogi eszközei is rendelkezésre állnak. Jelen kötetben, e szempontokat érvényesítve, olyan polgári, illetve büntető ügyszakban született bírósági ítéletek kerültek elemzésre, amelyek közügyeket érintettek, és ezáltal alapjogi szempontból is megválaszolandó kérdéseket vetettek fel.
Az átfogó jelleg mellett a kutatás kiemelt jelentőségét az adja, hogy a feldolgozott ítéletek a 2013-ban hatályba lépett Büntető Törvénykönyv,[1] illetve a 2014-ben hatályba lépett Polgári Törvénykönyv[2] ítélkezési gyakorlatához kötődnek, ezáltal megmutatva a "kezdeti időszakot", majd az egységes gyakorlat kialakulását is. A kötet a büntetőjogi ítélkezési gyakorlatot a 2014 és 2021 közötti időszakban vizsgálja, a polgári jogi gyakorlatot pedig 2015-től kezdődően 2021-ig. Összesen 963 ítélet került feldolgozásra, amelyből 276 büntető, 687 pedig polgári ügyszakban született.[3] A vizsgált bírósági határozatok javarészt fellelhetőek a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, az online nem hozzáférhető döntéseket pedig a Fővárosi Törvényszék, a Székesfehérvári Törvényszék, illetve a Szolnoki Törvényszék bocsátották a kutatás érdekében a szerzők rendelkezésére. Az egyes ítéletek kiválasztásának egyik szempontját jelentette, hogy a polgári ügyszakban elbírált ügyek közül az ítélőtáblán jogerőssé vált, a büntetőügyek közül pedig a 2020. január 1-jét megelőzően törvényszéken vagy ítélőtáblán jogerőssé vált, 2020. január 1-jét követően pedig az ítélőtáblán jogerőssé vált ügyek, illetve a Kúria által felülvizsgált jogerős ügyek kerültek elemzésre.
A kiválasztott ügyek körét nemcsak a határozatok meghozatalának az időpontja határozta meg, hanem az azokban vizsgált konkrét kérdések, az eljárás tárgyát meghatározó történeti tényállás is. Az egyes ítéletek kiválasztásakor nemcsak az abban szereplő személyek közéleti szereplői minősége, sokkal inkább a vizsgált ügy közéleti jellege volt meghatározó. Ez alapján a kötet lapjain olvashatók olyan ítéletek, amelyek gazdasági szereplők, önként vállalt közéleti tevékenységet folytató szereplők, civil szervezetek, alapítványok, társasházak jóhírnevével vagy becsületével összefüggésben születtek.[4]
A kutatás során kiválasztott ítéletek alapvetően a jóhírnév és becsület védelmének legfontosabb anyagi jogi
- 597/598 -
kérdéseit vizsgálták, mint például a felperes vagy a sértett személyének és a közügy jellegének relevanciáját, a tényközlés és a véleménynyilvánítás elhatárolását és az ezek megítélésére alkalmazott mércéket, az emberi méltóság jelentéstartamát, illetve a szankciók kiszabásának az egyes szempontjait.
Eljárásjogi kérdések kisebb súllyal, jellemzően az egyes ítéletek elemzéséhez szükséges mértékben kaptak helyet. Többek között e körben kerültek vizsgálatra a perbeli legitimáció, valamint a közvetítő szolgáltatók felelősségéhez kapcsolódó eljárásjogi problémák. A kiadvány négy fő szerkezeti egységből és huszonhét alfejezetből áll, felépítése átlátható és logikus. A kötet első része[5] a vonatkozó szabályozás, illetve az alkotmánybírósági gyakorlat bemutatását foglalja magában. E körben elsőként a Polgári Törvénykönyv szabályozásának, majd a Büntető Törvénykönyv vonatkozó normáinak a bemutatására kerül sor. A polgári jogi részben ismertetésre kerülnek a személyiségi jogi oltalom általános attribútumai, az emberi méltóság, a jóhírnév, a becsület, illetve a kegyeleti jog oltalma is. A becsület és a jóhírnév elkülönítése és jelentéstartalmuk tisztázása különösen jelentősnek tekinthető a további fejezetekben foglalt megállapítások megalapozása szempontjából, ugyanakkor azok mélyebb, dogmatikai elemzésére nem kerül sor e fejezet lapjain; vélhetően ennek a kutatás gyakorlati jellege és célja az oka. Jelen alfejezet mutatja be továbbá a személyiségi jogok szankciórendszerét, a közéleti szereplők személyiségi jogvédelmének aktuális helyzetét (ugyanakkor e személyi kör meghatározására nem tesz kísérletet a szerző), illetve a gyűlöletbeszéd magánjogi szankcionálását is.
A Büntető Törvénykönyv előírásait tárgyaló alfejezet általános jelleggel bemutatja a személyiségi jogok büntetőjogi védelmének az általános attribútumait, a jóhírnév, a becsület és a kegyeleti jog általános büntetőjogi védelmét, illetve az egyes tényállások egymáshoz való viszonyát, végül pedig rendelkezik a közéleti szereplők becsületvédelméről is.
Az első rész harmadik alfejezete kiemelten értékesnek tekinthető, hiszen az Alaptörvény hatálybalépését követő időszakot alapul véve, átfogó és hiánypótló jelleggel mutatja be az Alkotmánybíróság jóhírnevet és becsületet érintő gyakorlatát. E részben az Alkotmánybíróság közügyeket és közéleti szereplőket érintő határozataiból levont, előremutató megállapítások és következtetések kerülnek ismertetésre. Az alfejezet kitér a közismert "rendőrképmás-ügy" egyes állomásaira is, valamint részletesen elemzi a közügyekkel kapcsolatos vitákban alkalmazandó tűrésküszöb Alkotmánybíróság által kialakított mértékrendszerét, több vonatkozó döntés feldolgozásával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
