Dr. Wellmann György, Dr. Török Judit: Emlékeztető - A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2012. október 18-19. napján tartott Országos Tanácskozásáról (KD, 2013/1., 98-99. o.)[1]

I. A Tanácskozás megvitatta Dr. Dzsula Mariannának, a Debreceni Törvényszék kollégiumvezetőjének "A vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatos jogalkalmazási problémák elsősorban a Cstv. és a Ctv. rendelkezései alapján" című vitaanyagát.

1. A felszólalók túlnyomó többsége egyetértett abban, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke nem határozható meg.

Ennek indokaként elhangzott, hogy bár abban az esetben, ha a felperes annak megállapítását kéri, hogy a vezető tisztségviselők a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ez által a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, a keresetlevélben, illetve az ítéletben meg kell jelölni a vagyoncsökkenés mértékét, ez azonban nem azonos a pertárgy értékével. A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó; a vagyoncsökkenés mértéke azonban nem azonos a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékével, az egyes hitelezői igények értékével is csak közvetett kapcsolatban áll. A felperes a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított perben nem a vagyoncsökkenés megtérítésére kéri kötelezni az alperest, hanem annak megállapítását kéri, hogy az a vagyoncsökkenés bekövetkeztéért felelős. Csak egy későbbi, a Cstv. 33/A. §-ának (6) bekezdése szerinti marasztalási perben követelhetik a hitelezők követelésük arányos kielégítését, de az egyes hitelezők által a perben érvényesített követelés értéke ebben az esetben sem lesz azonos a vagyoncsökkenés mértékével.

Elhangzott az is, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított megállapítási per nem vonható a Pp. 123. §-ában foglalt általános szabály által megengedett megállapítási perek körébe, hanem olyan megállapítási per, amelyet külön törvény - jelen esetben a Cstv. - felhatalmazása alapján lehet megindítani. Tartalmát tekintve az e perben hozható, a keresetnek helytadó ítélet a közbenső ítélettel rokon; a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indítható perben a bíróság eldönti a vezető tisztségviselő felelősségének kérdését, míg a Cstv. 33/A. §-ának (6) bekezdése alapján indítható perben e felelősség alapján dönt az összegszerű marasztalás kérdésében. E szabályozás célja a hitelezői igényérvényesítés megkönnyítése volt az által, hogy a felelősség megállapítására már a felszámolás bekövetkezése előtt lehetőség nyíljon. E céllal is ellentétes lenne, ha a bíróság a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében indított perben a vagyoncsökkenés mértékének a pertárgy értékeként történő alapulvételével rovatná le a hitelező felperessel az eljárási illetéket, míg a Cstv. 33/A. §-ának (6) bekezdése alapján indított marasztalási perben az illetéket a hitelező által e felelősség alapján érvényesített követelés értéke után ismét meg kell fizetni. A vonatkozó jogszabályok ilyen tartalmú értelmezése ezért ellentétes lenne az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési alapelvekkel is.

Végül elhangzott, hogy az eltérő országos gyakorlatra tekintettel a Kúria várhatóan jogegységi eljárást folytat le a kérdésben, illetve a jövőre nézve kezdeményezni fogja a vonatkozó illeték-jogszabályoknak a Cstv. 33/A. §-ában foglalt jogintézmény sajátosságait figyelembe vevő módosítását.

2. A felszólalók egyetértettek abban, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (2) bekezdése alapján kérhető vagyoni biztosítékról a bíróság - külön eljárási szabályok hiányában - a Pp. 156. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával, a megállapítási kereset érdemi elbírálását megelőzően dönt. A vagyoni biztosítékadás feltételeinek fennálltát a felperesnek elegendő valószínűsítenie; e körben a Cstv. 33/A. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vélelem is alkalmazható. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban is, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vélelem a vezető tisztségviselő felelősségének valamennyi tényállási elemére kiterjed, így a vélelem beállta esetén az egyes tényállási elemek további valószínűsítése nélkül, önmagában a vélelem alapján kötelezhető a vezető tisztségviselő a vagyoni biztosíték nyújtására.

3. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban: nincs akadálya annak, hogy a felszámolás folyamatban léte alatt a felszámoló - akár ugyanazon perben - mind a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése, mind a Gt. 30. §-ának (2) bekezdése alapján keresetet indítson a társaság vezető tisztségviselői ellen. Ennek indokaként elhangzott, hogy a hitelezői érdekek Gt. 30. §-ának (3) bekezdése szerinti elsődlegessége nem szünteti meg a társasági érdek létét, hiszen az elsődlegesség nem jelent egyben kizárólagosságot, így a társasági érdek sérelmére a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően is lehet hivatkozni. Valójában a hitelezők érdekét is az szolgálja, hogy a társaságnak a vezető tisztségviselővel szembeni, a Gt. 30. §-ának (2) bekezdésére alapított igényét érvényesítsék, és ez által a felszámolási vagyon ténylegesen növekedjék. A két kereset előterjeszthetőségének feltételrendszere (tényállása) is eltér, azok nem zárják ki egymást, ezért itt nem látszólagos, hanem valóságos keresethalmazatról van szó, ebből következően a felperes szabadon választhat, melyik keresetet, milyen sorrendben terjeszti elő.

4. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a Ctv. 118/A. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidőt a kényszertörlésről hozott jogerős végzés közzétételétől kell számolni. Más értelmezés mellett ugyanis a hitelezők igényérvényesítési lehetőségét indokolatlanul, az Alaptörvény 28. cikkébe ütköző módon korlátoznák.

5. A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (1) és (6) bekezdése, illetve a Ctv. 118/A. §-ának (3) bekezdése szerinti igény - különös szabály hiányában - a vezető tisztségviselő halála esetén a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése alapján - a hagyatéki tartozásokért való felelősség szabályainak figyelembevételével - az örökösökkel szemben is érvényesíthető. Igaz ugyan, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (1) és (6) bekezdése, illetve a Ctv. 118/A. §-ának

- 98/99 -

(3) bekezdése a felelősséget a vezető tisztségviselői minőséghez kapcsolja, azonban az örökhagyó e felelősségen alapuló vagyoni jellegű kötelezettségei (tartozásai) halálával sem szűnnek meg, így hagyatékát is terhelik.

II. A Tanácskozás megvitatta Dr. Török Juditnak, a Kúria kollégiumvezető-helyettesének "Kereshetőségi jog hiányában elutasítható-e a felszámolás alá került gazdasági társaság tagjainak az üzletrészükben bekövetkezett kár megtérítése iránt benyújtott keresete?" című vitaanyagát.

A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy kereshetőségi jog hiányában nem utasítható el a felszámolás alá került gazdasági társaság tagjainak az üzletrészükben bekövetkezett kár megtérítése iránt benyújtott keresete, azt érdemben kell vizsgálnia a bíróságnak. Ettől elkülönülő kérdés, hogy a felszámolás alá került gazdasági társaság tagjainak az üzletrészükben bekövetkezett kár megtérítése iránt benyújtott keresete mely esetben megalapozott. E körben a kétszeri marasztalás lehetőségét el kell kerülni, azonban elvi akadálya nincs az érdemi marasztalásnak. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban is, hogy e jogkérdésben jogalkotás kezdeményezésére nincs szükség.

III. A Tanácskozás megvitatta Dr. Török Juditnak, a Kúria kollégiumvezető-helyettesének "Kezdeményezhető-e a vagyonrendezési eljárás a jogutód nélkül megszűnt termelőszövetkezet közös használatában levőként nyilvántartott ingatlanra" című vitaanyagát.

A Tanácskozás résztvevői - részben különböző indokok alapján - egyetértettek azzal, hogy a jogutód nélkül megszűnt termelőszövetkezet közös használatában levőként nyilvántartott ingatlanra vagyonrendezési eljárás nem folytatható le. Annak lefolytatását kizárja, hogy a jogutód nélkül megszűnt termelőszövetkezet közös használatában levőként nyilvántartott ingatlanok vonatkozásában az 1992. évi II. törvény és az ehhez kapcsolódó - a vitaanyagban részletezett - törvények - különös eljárási rendet írnak elő. A felszólalók többsége szerint a vagyonrendezési eljárás kezdeményezését már önmagában az is kizárja, hogy ezek az ingatlanok nem álltak a megszűnt termelőszövetkezet tulajdonában. Más felszólalók ezt az érvet vitatták.

IV. Dr. Vezekényi Ursula, a Kúria tanácselnöke, a joggyakorlat-elemző csoport vezetője ismertette a pénzügyi intézménnyel kötött fogyasztói kölcsönszerződésben kikötött egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségével kapcsolatos joggyakorlat vizsgálatára létrehozott joggyakorlat-elemző csoport munkáját és megállapításait.

V. Dr. Kalas Tibor, a Kúria Közigazgatási Kollégiumának vezetője, a joggyakorlat-elemző csoport vezetője ismertette a pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos polgári és közigazgatási ügyek joggyakorlatának vizsgálatára létrehozott joggyakorlat-elemző csoport munkáját és megállapításait.

VI. A Tanácskozás megvitatta Dr. Wellmann Györgynek, a Kúria kollégiumvezetőjének "Az ügyész perképessége a polgári perekben" című vitaanyagát. A Tanácskozás résztvevői nem alakítottak ki egységes álláspontot abban a kérdésben, hogy az ügyész által vagy ellen, nem anyagi jogosultként, hanem külön törvény felhatalmazása alapján indított perben az ügyészt, illetve az eljáró ügyészi szervet milyen módon kell megjelölni. A Kúria Polgári Kollégiumának vezetője tájékoztatta a Tanácskozás résztvevőit arról, hogy a megvitatott jogkérdésben jogegységi eljárás van folyamatban.

VII. A Tanácskozás megvitatta Dr. Balogh Zoltánnak, a Kecskeméti Törvényszék kollégiumvezetőjének "A bírósági végrehajtásról szóló törvény gyakorlatban felmerült vitás kérdései" című vitaanyagát.

1. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a Vht. 140. §-ának (7) bekezdésére és a Vht. 217. §-ának (3) bekezdésére tekintettel a becsérték megállapítását támadó végrehajtási kifogásban összegszerűen meg kell határozni a megállapítani kért becsértéket.

2. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy ha a végrehajtási kifogás több, elkülöníthető okból támadja a végrehatói intézkedést, vagy több végrehajtói intézkedést támad, a végrehajtási kifogás illetékének megállapításánál a keresethalmazatra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

3. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a becsérték megállapítása elleni végrehajtási kifogás tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés illetékére az Itv. 43. §-ának (8) bekezdésében foglalt szabály - minthogy az kizárólag a végrehajtási kifogás tárgyában folyó elsőfokú eljárás illetékére vonatkozik - nem alkalmazható, ugyanakkor célszerű lenne kezdeményezni az Itv. olyan értelmű módosítását, hogy a végrehajtási kifogás tárgyában folyó másodfokú eljárásban is tételes illeték legyen.[2]

4. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a másodfokú eljárásban a zálogjogosult bekapcsolódása iránti kérelem tárgyának értéke - ha a fellebbezés nem a biztosított követelés összegszerűségét, hanem annak jogalapját, illetve a kielégítési jog megnyíltát érinti - nem határozható meg.[3]

5. A Tanácskozás résztvevőinek többsége egyetértett abban, hogy ha a másodfokú eljárásban kerül sor a végrehajtási kifogás hivatalbóli elutasítására a Vht. 217. §-ának (5) bekezdése alapján, akkor az Itv. 58. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti illetékmérséklés hatálya az elsőfokú eljárás illetékére is kiterjed.

6. A Tanácskozás résztvevőinek többsége egyetértett abban, hogy a szünetelő végrehajtási eljárásba nem lehet bekapcsolódni, ezért ha a zálogjogosult végrehajtásba való bekapcsolódása iránti kérelmének előterjesztésekor vagy azt követően a végrehajtás szünetel, akkor az annak tárgyában való eljárást a szünetelés befejeződéséig fel kell függeszteni.

VIII. A Tanácskozás megvitatta az idegen pénznemben meghatározott tartozások végrehajtásának elrendelésével kapcsolatban felmerült jogalkalmazási problémákat.

A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a közjegyző jogszerűen nem tagadhatja meg a végrehajtás elrendelését pusztán azon az alapon, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelmében a forintban teljesítendő tartozás összegét - a szerződésnek megfelelően - idegen pénznemben (devizában) határozza meg, és nem számítja át forintra; az ilyen tartalmú, fellebbezéssel támadott végzést a bíróság nem hagyhatja helyben.

Ha a végrehajtási kérelem a forintban teljesítendő tartozás összegét - a szerződésnek megfelelően - idegen pénznemben (devizában) határozza meg, de semmilyen módon nem utal arra, hogy a kifizetés pénzneme forint, a végrehajtási záradék kérelemtől eltérő kiállításának [Vht. 20. § (2) bekezdés, Vht. 19. § (2) bekezdés] van helye annyiban, hogy a végrehajtható okiratban fel kell tüntetni a kifizetés pénznemét is. Ha a közjegyző e helyett a végrehajtási záradék kiállítását megtagadja [Vht. 19. § (1) bekezdés], az ilyen tartalmú, fellebbezéssel támadott végzést a bíróság nem hagyhatja helyben, hanem annak hatályon kívül helyezése mellett a közjegyzőt új eljárásra kell utasítania.■