A kényszertörlés szabályait a sokkal költségesebb kényszer-végelszámolás "kiváltására" a Ctv.-be (a 2006. évi V. törvénybe) a 2012. március 1-jétől hatályos 2011. évi CXVII. törvény 136. § (1) bekezdésével iktatta be a jogalkotó. A Ctv. kényszertörléssel foglalkozó új VIII/A. fejezetének előírásai igen nehezen voltak értelmezhetőek, sok ellentmondást és joghézagot tartalmaztak.
A gyakorlatban felmerült problémákat észlelve a Ptk. hatálybalépésével kapcsolatos terjedelmes módosítások közé ezért beiktatták a Ctv. kényszertörlési szabályainak módosítását is, és így a Ptk.-val összefüggő cégeljárási változások mellett a 2013. évi CCLII. törvény (a "Salátatörvény") 112. § (44) bekezdése egyúttal a Ctv. VIII/A. fejezetét is "lecserélte", mivel a szükségessé vált számos módosítás helyett praktikusabbnak tűnt a kényszertörlési fejezet teljes újragondolása.
Ezzel sokat javultak a kényszertörlési eljárás során alkalmazandó jogszabályi előírások, s noha maradt jó néhány, a gyakorlatot akadályozó feloldhatatlan ellentmondás (például a kényszertörlési eljárás és a felszámolás prioritásának kérdése), látható, hogy addig is, amíg a jogalkotás végérvényesen nem rendezi a joghézagokat és anomáliákat, a bírói gyakorlat megkísérelte kezelni és a megfelelő jogértelmezéssel orvosolni azokat. A fellebbezett ügyekből megállapítható, hogy a kényszertörlés témakörének legneuralgikusabb pontja a kényszertörléssel együtt járó eltiltás jogintézménye.
Eltiltásra számos okból kerülhet sor, a Ctv. 9/B. § (1) bekezdése szerint ugyanis a cégbíróság azt a személyt,
a) akinek felelősségét a felszámolás vagy kényszertörlési eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésért a bíróság jogerősen megállapította, és a jogerős bírósági határozat szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette,
b) aki a gazdasági társaság tartozásáért való korlátlan tagi helytállási kötelezettségének nem tett eleget, vagy
c) akivel mint vezető tisztségviselővel szemben a cégbíróság pénzbírságot szabott ki, és a jogerős határozat szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette, feltéve, hogy a vele szembeni végrehajtás eredménytelen volt.
A Ctv. 9/B. § (2) bekezdése szerint az eltiltott személy nem szerezhet gazdasági társaságban többségi befolyást, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá nem lehet cég vezető tisztségviselője (képviselője).
A (3) bekezdés definiálja az eredménytelen végrehajtást (a végrehajtási letiltás, hatósági átutalási megbízás sikertelen volt, és az adósnak nincs a Vht.[1] szerint lefoglalható vagyontárgya sem).
A cégbíróság a végrehajtó [a végrehajtást foganatosító egyéb hatóság (bíróság)] elektronikus értesítése alapján hivatalból, végzéssel tiltja el az érintett személyt.
A Ctv. 9/C. § értelmében az eltiltás másik nagy (és jelenleg leggyakoribb) oka a kényszertörlési eljárás. A hivatkozott szabály szerint - törvényben meghatározott kivétellel[2] - eltiltja a bíróság azt a személyt, aki a kényszertörlési eljárás megindításának időpontjában vagy az azt megelőző évben vezető tisztségviselő, korlátlanul felelős tag, korlátolt felelősséggel működő gazdasági társaságban többségi befolyással rendelkező tag volt.
A Ctv. 9/C. § szerint az eltiltott személy a cég jogerős törlését követő öt évig nem szerezhet gazdasági társaságban többségi befolyást, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá nem lehet cég vezető tisztségviselője. (Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a kényszertörlés "átfordításával" indult felszámolási eljárás kapcsán szűnt meg az érintett cég.)
A fenti szabályozás már önmagában több kérdést vet fel, például a gyakorlatban vitás, hogy mit kell érteni a kényszertörlés megindításának időpontját "megelőző év" alatt. Sokan úgy értelmezik e szabályt, hogy a kényszertörlési eljárás megindítást megelőző teljes naptári évet kell figyelembe venni az eltiltási rendelkezés meghozatalánál, mások viszont - arra is tekintettel, hogy az eltiltás rendkívül súlyos szankció, aminek a szabályait nem lehet kiterjesztően alkalmazni - a kényszertörlési eljárás megindítását megelőző 365 napot veszik alapul.
Úgy gondolom, hogy a jogalkotói szándéknak az első értelmezés felel meg jobban, a szűkítési törekvést az okozza, hogy az eltiltás szabályainak alkalmazása gyakran súlyosan méltánytalan helyzeteket eredményez, és ezt próbálják jól-rosszul kikerülni a jogalkalmazók.
A szűkítő értelmezés számos esetben segíthet, ha a 365 napon túl, de még az előző teljes naptári évben vezető tisztséget/tagi minőséget betöltött olyan személyt kellene eltiltani a kivételt nem ismerő, "fűnyíró-elv" szerint fogalmazott szabály alapján, akinek esetében az eltiltás rendkívül méltánytalan lenne, mert nincs olyan szankcionálandó, felróható vezető tisztségviselői/tagi magatartás, ami e rendelkezést indokolná.
Ugyanakkor a fenti értelmezésnél, miután - ha ezen számítási mód mellett (valamely konkrét ügy kielégítő megoldása végett) elkötelezte magát a bíró - azt minden elé kerülő ügyben alkalmaznia kell. Ez más esetben azzal járhat, hogy olyan személyeket is kénytelen lesz mentesíteni az eltiltás alól, akik tisztességtelen, hanyag cégvezetésükkel, rosszhiszemű tagi magatartásukkal
- 3/4 -
előidézői voltak annak, hogy a jogszerű jogutód nélküli megszűnést kísérő végelszámolás vagy felszámolás helyett kényszertörlési eljárással kell kivezetnie a céget a gazdasági életből a cégbíróságnak.
Ezen a dilemmán mindenképpen segítene, ha a jogalkotó finomítana az eltiltás szabályain, a bíróságnak mérlegelés lehetőséget adna, és mód nyílna bizonyos feltételek mellett (például a törvénysértő cégműködés megszüntetése esetén) a kényszertörlési eljárás megszüntetésére és az eltiltás mellőzésére.
A jogalkotónak ugyanis véleményem szerint nem arra kell törekednie, hogy a kényszertörlésben teljesen "vétlen", a cég működésére semmiféle ráhatással nem bíró személyeket, őket egzisztenciálisan ellehetetlenítő jogkövetkezménnyel sújtson minden értékelhető ok nélkül, és a cég gazdasági kapcsolatait csak igen tökéletlenül rendező kényszertörlést vigye keresztül tűzön-vízen át, hanem arra, hogy a valóban hibás, felelőtlen tagi és vezető tisztségviselői magatartásokat szankcionálja, módot adva azonban arra, hogy a működés törvényességét helyreállító vállalkozás tovább tevékenykedhessen.
A jogorvoslati ügyek igen nagy számában érhető tetten az a bírói törekvés, hogy a fentiekben vázolt nagyon igazságtalan eredményekre vezető jogszabályok értelmezésével a jogalkotó vállalhatatlanul méltánytalan szabályozását - addig is, amíg jogszabálymódosításra sor kerül - felpuhítsák.
Ennek egyik eszköze a Ctv. 118. § (1) és (6) bekezdésében meghatározott eltiltás mellőzési okok kiterjesztő értelmezése.
A Ctv. 118. § (1) bekezdése szerint eltiltás mellőzésével törli a céget a cégjegyzékből a bíró, ha a cég vagyonával kapcsolatos bejelentés, adatszolgáltatás nem érkezett, és a céggel szemben követelést sem jelentettek be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
