Néhány év telt el csak azóta, hogy a Ptk. zálogjogra vonatkozó szabályait az 1996. évi XXVI. törvény alapjaiban megváltoztatta. A módosított szabályok többségükben 1996. május 1-jén léptek hatályba, kivéve az ingó dolgot terhelő jelzálogjogra és a vagyont terhelő zálogjogra vonatkozó rendelkezéseket, amelyeknek hatálybaléptetésére - egy év felkészülési idő elteltével - 1997. május 1-jén került sor. A szabályozásban bekövetkezett változásokról igyekeztünk olvasóinkat részletesen tájékoztatni (Céghírnök 1996. évi 5-9. és 1997. évi 9. szám).
A múlt év végén közzétett 2000. évi CXXXVI. és CXXXVII. törvény újabb nagy jelentőségű változásokat hozott. Az előbbi törvény a bírósági végrehajtás és a Ptk.-nak a fedezetelvonó szerződésekre vonatkozó szabályait, az utóbbi pedig a Ptk.-nak a zálogjogra vonatkozó szabályait módosította, de kiegészítette új szabályokkal a Ptké.-t is.
A bírósági végrehajtásban bekövetkezett változásokat kizárólag a zálogjog újraszabályozása szempontjából ismertetjük. A fedezetelvonó szerződések problémaköre kihat a kötelmi jog egészére, de nagy jelentősége van a zálogjoggal biztosított követelések tekintetében is. Az ismertetendő új szabályok 2001. szeptember 1-jén lépnek hatályba. A zálogjogra vonatkozó szabályokat az ezt követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni. A fedezetelvonó szerződések tekintetében ilyen rendelkezés nincs. A végrehajtás új szabályait a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A Ptk. 203. §-ának jelenlegi (1)-(2) bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve ingyenességet, ha valaki hozzátartójával köt fedezetelvonó szerződést.
A változás a vélelem kiterjesztésében van. A Ptk, 203. §-ának új (2) bekezdése szerint a hozzátartozón kívül vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve ingyenességet akkor is
- ha "valaki" (aki egyaránt lehet természetes vagy jogi személy, főképpen gazdasági társaság) a vele összefonódásban levő gazdálkodó szervezettel, továbbá
- ha gazdálkodó szervezet tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve ezek hozzátartozójával köt szerződést,végül fennáll a vélelem arra az esetre is
- ha egymással közvetlen vagy közvetett összefonódásban ugyan nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymással kötnek szerződést.
Az összefonódás fogalmát a Ptk. új 685/B §-ának (1) bekezdése határozza meg. Összefonódásnak minősül az olyan kapcsolat, amelynek révén a befolyással rendelkező a közvetlen vagy (a más, köztes gazdálkodó szervezeten keresztül megvalósuló) közvetett befolyása alatt álló gazdálkodó szervezetben
- tagsági (részvényesi) jogai vagy a gazdálkodó szervezet más tagjával (részvényesével) kötött megállapodás (például szindikátusi szerződés) alapján a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik, vagy
- a gazdálkodó szerv tagjaként (részvényeseként) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelő bizottság tagjainak többségét megválassza, illetőleg visszahívja.
A közvetett tulajdon arányát a Ptk. új 685/B §-ának (2) és (4) bekezdése szerint kell kiszámítani: a közvetett tulajdon arányának megállapításához a befolyással rendelkezőnek a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati jogát (értelemszerűen: a szavazati jog arányát) vagy tulajdoni hányadát meg kell szorozni a köztes gazdálkodó szervezetnek a befolyás alatt álló gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányada közül azzal, amelyik a nagyobb. Nem kell azonban figyelembe venni a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányadot, ha az nem éri el a huszonöt százalékot. Ha a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.
A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedéseit vagy szavazati jogát - mind a közvetlen, mind a közvetett összefonódás szempontjából - egybe kell számítani.
Az, akinek kielégítési alapját elvonták, a szerződő felek ellen indított perben kérheti annak megállapítását, hogy a szerződés vele szemben hatálytalan, és ezért az átruházott dolgot, jogot vagy engedményezett követelést végrehajtás alá vonhatja.
A fedezetelvonó szerződést biztosító zálogjog -mint látni fogjuk - nem vezet kielégítési elsőbbségre a zálogtárgyra vezetett végrehajtás során.
A jelenleg hatályos és az új szabályozás megegyezik abban, hogy a zálogjog alapján a jogosult a zálogtárgyból más követeléseket megelőzően sorrendben keresheti követelése kielégítését (Ptk. 251. §). Az elzálogosltás után a zálogtárgyon szerzett jogok a zálogjogosult e jogát nem érinthetik [Ptk. 256. § (1) bekezdés]. Mind a két szabály azonban utat nyit a törvény eltérő rendelkezése előtt.
Jelenleg a Vht. szabályai tartalmaznak oly rendelkezéseket, amelyek a kielégítési elsőbbséget veszélyeztetik, sőt gyakran meg is hiúsítják. A végrehajtás szabályainak módosítása azonban a zálogjog tiszteletben tartása felé mozdul el. Emlékeztetőül: a jelenleg még hatályos szabályozásban megmagyarázhatatlan különbség van az ingó dolgokat és ingatlanokat terhelő zálogjog között. Elvileg az ingó dolgok lefoglalása esetén a zálogjoggal biztosított követelés elsőbbsége nem szenvedne sérelmet.
Főleg a kézizálogjog esetén alkalmazható a Vht. 107. §-a, amely szerint le lehet foglalni az ingóságot akkor is, ha az harmadik személynél van, ekkor azonban a végrehajtónak a birtokost fel kell hívnia: 8 napon belül nyilatkozzék arról, hogy milyen jogcímen van nála az ingóság, és elismeri-e az adós tulajdonjogát, illetve igényt tart-e a lefoglalt ingóra. Ez a rendelkezés a kézizálogjog jogosultjának érdekét megfelelően szolgálja, mert ha a nála lévő ingóságot foglalják le, nyomban nyilatkozni tud arról, hogy az ingó dologból kielégítést kíván keresni.
Az ingó dolgot terhelő jelzálogjog esetén a Vht. 114. §-a lehet irányadó, mikor úgy rendelkezik, hogy a végrehajtónak a foglalás után haladéktalanul fel kell hívnia elsőbbségi igényének bejelentésére azt, akiről valószínűsíthető, hogy zálogjoga alapján jogosult a lefoglalt ingóságból követelésének előnyös kielégítésére. Az elsőbbségi igényt a felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül kell bejelenteni. Ez a határidő jogvesztő. Ha a zálogjogosult elsőbbségi igényét bejelentette, a Vht. 169. §-a szerint a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárat elsősorban az ő követelésének kielégítésére kell fordítani.
A gyakorlatban azonban a jelzálogjogosult helyzete mégis kétséges. A jelzálogjog jogosultja ugyanis gyakran nem is szerez tudomást arról, hogy a jelzálogjoggal megterhelt ingatlant a végrehajtó lefoglalta, ezért elsőbbségi igényét bejelenteni nem tudja. Az elsőbbségi igény bejelentésére nyitva álló 8 nap eltelte pedig jogvesztéssel jár.
Az ingatlanokat terhelő jelzálogjog érvényesítése viszont a jelenlegi szabályok szerint csak nagy nehézséggel lehetséges. A Vht. 136. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlant az azt terhelő jogokra vagy tilalomra való tekintet nélkül lehet végrehajtás alá vonni. Nem akadályozza tehát a lefoglalást az ingatlant terhelő jelzálogjog. A Vht. 137. §-a szerint pedig árverési értékesítés esetén az új tulajdonos tulajdonjogát csak telki szolgalom, közérdekű használati jog, valamint haszonélvezeti jog terhelheti, az ingatlant terhelő egyéb jogok - így a jelzálogjog is - az árverési értékesítéssel megszűnnek.
A jelzálogjogon alapuló elsőbbséget a Vht. jelenlegi 170. §-ának (1) bekezdése csak akkor veszi figyelembe, "ha az ingatlan értékesítéséből befolyt összegből jelzálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni. ..". E kitétel értelmezéséből súlyos ellentmondások erednek. A végrehajtó felosztási tervezetével kapcsolatos fellebbezések elbírálása során több megyei bíróság is kifejtette azt az álláspontját, amely szerint a jelzálogjog jogosultjai a felosztási terv alapján a befolyt vétel. árból csak akkor részesedhetnek, ha megállapítható, hogy végrehajtható okirat birtokában a végrehajtási eljárást végrehajtást kérői minőségben maguk is valóban kérték.
Ilyen körülmények között a jogosultak (főleg a hitelintézetek) oly módon próbálják követeléseik biztonságát fokozni, hogy kikötik a kölcsönszerződés azonnali felmondásának a lehetőségét arra az esetre, ha az adós ellen végrehajtási eljárás indul, a kölcsönszerződést pedig közjegyzői okiratba foglalják, hogy annak záradékoltatása után a végrehajtási eljárásba be tudjanak kapcsolódni.
A Vht. módosított 136. §-ának (1) bekezdése változatlanul fenntartja azt - az előbb ismertetett - szabályt, amely szerint az ingatlant az azt terhelő jogokra vagy tilalomra való tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni. Sőt kiegészíti ezt azzal, hogy nem akadályozzák a végrehajtást a feljegyzett tények (köztük: a jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása és a megszűnt jelzálogjog ranghelyének fenntartása) sem. A zálogtárgy értékesítésével pedig a zálogjog megszűnik. A Ptké. új 48. §-ának (3) bekezdése ezt úgy fejezi ki, hogy a zálogjogosult a zálogjogból eredő jogait a zálogtárgy lefoglalásától kezdve csak a végrehajtási eljárás keretében elégítheti ki. Tegyük hozzá: természetesen csak akkor, ha a zálogtárgy értékesítése megtörténik.
A döntő változást a Vht. 114/A §-ának az az új rendelkezése hozta, amely szerint megállapítható a zálogjogosult kielégítési jogának megnyílta, ha a zálogtárgyat lefoglalják. Ehhez azonban rövid határidőhöz kötött eljárási cselekményekre van szükség. Az eljárás lefolytatása a zálogjogok érvényesítésének szempontjából két szakaszra osztható.
Az első szakasz a zálogjogosult értesítésére irányul. Ingó dolog lefoglalása esetén továbbra is alkalmazandó a Vht. - már ismertetett - 107. §-a. Ezen felül a Vht. 84. §-ának új (4) és (5) bekezdése és 103/B §-a szerint a végrehajtó köteles felhívni az adóst: nyilatkozzék, hogy a lefoglalt ingó dolgot terheli-e jelzálogjog. A zálogjogi nyilvántartás alapján tájékozódni azonban csak a végrehajtást kérő kérelmére köteles. Ha a jelzálogjog létéről tudomást szerez, a végrehajtónak meg kell keresnie a közjegyzőt a foglalásnak a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzése végett, és tájékoztatnia kell a zálogjogosultat igénye érvényesítésének lehetőségéről.
Ezt követően a Vht. módosított 114. §-ának rendelkezései szerint a végrehajtó köteles értesíteni a zálogjogosultat a foglalásról, és arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét a végrehajtási eljárás során érvényesítheti; és 8 munkanapon belül a végrehajtást foganatosító bírósághoz benyújtandó kérelmével a végrehajtási eljárásba bekapcsolódhat.
Ingatlanok esetében az eljárás szabályai mások. A Vht. módosított 138. §-a szerint a végrehajtó azáltal foglalja le az ingatlant, hogy megkeresi a földhivatalt a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránt. Ezt követően a földhivatal köteles a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatát kézbesíteni a végrehajtónak és mindazoknak, akiknek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. (Ha a végrehajtó megkeresése előtt a jelzálogjog bejegyzése iránt érkezett kérelem még elintézetlen, az Iny. tv 6. §-a és 44. §-a értelmében a jelzálogjogot a végrehajtási jogot megelőző rangsorban kell bejegyezni.) A Vht. új 138/A §-a pedig kötelezi a végrehajtót, hogy a földhivataltól kapott értesítés kézhezvétele után haladéktalanul értesítse a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból eredő igényét a végrehajtási eljárás során érvényesítheti; és erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételétől számított 8 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtást foganatosító bíróságnál.
A zálogjogosult értesítése után következik az eljárás második szakasza: a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódása. Ennek ma már nem feltétele, hogy a biztosított követelés esedékes legyen, sem pedig a végrehajtható okirat (Vht. 10. §) létezése. Ebben a szakaszban már nincs különbség aszerint sem, hogy ingó dolog vagy ingatlan lefoglalása történt-e.
Az első lépés: ha a zálogjogosult a zálogjogból eredő igényének érvényesítését 8 munkanapon belül bejelentette, a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást köteles 3 munkanapon belül felfüggeszteni. Ezt követően a bíróság (figyelemmel a Vht. 138/B §-ára is) a Vht. 114/A §-ában foglaltak szerint jár el. Soron kívül meghozandó határozatával megállapítja, hogy a zálogjogosult kielégítési joga megnyílt-e és ehhez képest dönt a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódásának megengedése felől.
Nem nyílik meg a zálogjogosult kielégítési joga, ha a zálogjogosult az adós hozzátartozója, vele összefonódásban lévő gazdálkodó szervezet és tagja között került sor az ügyletre. A fedezetelvonó szerződés megkötésének ingyenességére, illetve a szerződést megkötő fél rosszhiszeműségére vonatkozó vélelem tehát ebben a vonatkozásban is érvényesül.
A bíróság a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódását akkor engedi meg, ha a zálogjoggal biztosított követelés sem a jogalap, sem az összegszerűség szempontjából nem vitatott.
Ennek feltárása érdekében a bíróság a zálogjogosult kérelmét nyilatkozattétel végett megküldi az adósnak és a végrehajtást kérőnek. Ha a végrehajtást kérő és az adós
- a követelést nem vitatja, a bíróság megengedi a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódását, viszont ha
- vitatja a követelést (és erre vonatkozó állítását "valószínűsítette"), a bíróság elutasítja a bekapcsolódás iránt előterjesztett kérelmet. Ebben az esetben a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, hanem a zálogjogosult kielégítési igényét perrel érvényesítheti.
Nem vitathatja sem az adós, sem a végrehajtást kérő a követelés jogalapját, illetve összegszerűségét, ha azt közjegyzői okiratba foglalt szerződés (egyéb jognyilatkozat) igazolja.
Ha a bekapcsolódást megengedő végzés jogerőre emelkedett, illetve a kérelem elutasítása esetén a zálogjogosult a perindítást nyolc munkanapon belül nem igazolta, a bíróság a végrehajtás felfüggesztését megszünteti. Kellő időben megindított per esetén a végrehajtást a per jogerős befejezése után lehet folytatni.
Ha az adós vagy a végrehajtást kérő a zálogjogosult követelését csak részben ismeri el, a bíróság a bekapcsolódást az elismert összeg erejéig engedi meg: ilyenkor csak az el nem ismert összeg erejéig kell pert indítani.
A Vht. az adósnak, illetve a végrehajtást kérőnek a bekapcsolódást megengedő végzés ellen csupán fellebbezést enged meg. Nézetem szerint azonban a bekapcsolódást megengedő végzés jogereje nem zárja el őket attól, hogy a zálogjogosult ellen a Pp. 366. §-a, illetve esetleg 369. §-ának értelemszerű alkalmazásával végrehajtás-megszüntetési pert indítsanak (például akkor, ha a közjegyzői okiratba foglalt szerződésen alapuló követelés kifogásolására nem volt lehetőségük, vagy a követelés vitatása alapjául szolgáló állításukat nem tudták valószínűsíteni).
Ha a bíróság a bekapcsolódást megengedte, a zálogtárgy vételárából a Vht. 170. §-ának (1) bekezdése értelmében elsősorban a zálogjoggal biztosított követelést kell kielégíteni.
Még kell említeni néhány más olyan jogszabályt is, amelyek a zálogjog elsőbbségét szolgálják.
- A Vht. 157. §-ának (1) bekezdése értelmében a zálogtárgy árverésen kívüli értékesítéséhez szükség van a jelzálogjogosult hozzájárulására is.
- A Vht. új 156/A-156/G §-ai bevezették az ingatlan pályázat útján való értékesítésének lehetőségét. Erre a végrehajtást kérők kívánságára kerülhet sor, a jelzálogjogosultak beleegyezésére nincs szükség - a pályázaton azonban ők is részt vehetnek.
- A Vht. új 170/A §-a javította a jelzálogjogosult helyzetét a magánszemély által foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjárműre vezetett végrehajtás esetén. Az adóst ebben az esetben a végrehajtást kérővel szemben kedvezmények illetik meg, ezek azonban nem kapnak helyt a zálogjogosult követelésével szemben.
- A Vht. 137. §-ának új (2) bekezdése szerint nem terheli az ingatlant a haszonélvezeti jog, ha annak jogosultja is felelős a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért. Nézetem szerint ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a haszonélvező a jelzálogjoggal biztosított követelésért tartozik felelősséggel, mert a végrehajtásba bekapcsolódó zálogjogosult értelemszerűen a végrehajtást kérővel egy tekintet alá esik. Az értékesítés ezáltal megszünteti a haszonélvezetet.
Összegezve tehát: a Vht. új szabályai a zálogjogosult kielégítési elsőbbségét már kellően biztosítják. Az új szabályok mellett is fennmarad azonban a bizonytalanság abban, hogy az ingó dolgon létesített jelzálogjogról a végrehajtó tudomást szerez-e, hiszen csak a végrehajtást kérő és az adós nyilatkozataira van utalva. ■
Visszaugrás
