A bírósági végrehajtási eljárás szabályozásánál alapvetően két szempontot kell figyelembe venni. Elsődleges szempont a végrehajtást kérő ahhoz fűződő érdeke, hogy követelése mihamarabb megtérüljön. Ezt az érdeket egészíti ki a teljes követelés megtérüléséhez fűződő érdek, melynek az érvényesülése az esetek jelentős részében szinte lehetetlen. A másik - és napjainkban egyre jelentősebb - érdek az adósok védelme, amelyre azért van szükség, mert a társadalom nem engedheti meg magának, hogy egy tagja - akár önhibából is - olyan helyzetbe kerüljön, hogy a létezés alapvető feltételei megszűnjenek számára. Az adósok védelmét a gyakorlatban többek között bizonyos ingók végrehajtás alóli mentessége, továbbá az ún. kilakoltatási moratórium szolgálják.
2009. január 1. napjától van lehetőség a bírósági végrehajtásról szóló 1994. LIII. törvény (Vht.) szerint ingatlanok és ingók (továbbá üzletrészek, vagyoni értékű jogok) elektronikus árverés útján való értékesítésére. Amikor a törvényhozó valamely jogi eljárásra az elektronikus út lehetőségét megteremti, úgy célja elsősorban az adott eljárás hatékonyabbá tétele, gyorsítása, ami mindig az eljárásban résztvevő felek érdekeit szolgálja. A végrehajtási eljárás azonban speciálisnak tekinthető abból a szempontból, hogy itt a felek rendszerint nem rendelkeznek egyenlő erővel. Ennek oka, hogy az ingó és ingatlan végrehajtások jelentős részében hitelintézet (vagy más pénzügyi vállalkozás) a végrehajtást kérő, míg jellemzően kisebb gazdasági erővel és jogi felkészültséggel rendelkező természetes személy vagy jogi személy az adós. Az egyenlőtlenséget fokozza, hogy amíg a végrehajtást kérőnek rendszerint gazdasági erőfölénye miatt nincs igazán veszíteni valója még abban az esetben sem, ha követelését nem tudja behajtani, úgy az adósnak az alapvető létfenntartása lehet a tét. Így amikor a végrehajtás hatékonyabbá tételéről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk a társadalmi felelősségvállalásról, és az adósok - a végrehajtás engedte szűk kereteken belüli - védelméről.
A téma feldolgozásának aktualitását többek között az adja, hogy bár az alábbiakban ismertetett szabályok - melyeket a 2008. évi XXXIX. törvény iktatott be a végrehajtási eljárásba - jelentős része már 2009. január 1. napján hatályba lépett, mégis az elektronikus árverésekre vonatkozó rendelkezések csak a fenti időpont után lefoglalt ingók és ingatlanok árverése esetén alkalmazandók.
A Vht-t módosító törvény az elektronikus árverés bevezetésével egyidejűleg hatályon kívül helyezi a nyilvános pályázatra vonatkozó szabályokat. Ennek oka, hogy mindkét eljárás írásbeli, és mint ilyen az elektronikus árverés hatékonyabban valósít meg azonos célt. A törvény indokolása kiemeli az árverési vevők védelmét, ami szintén fontos cél a végrehajtás hatékonysága szempontjából.1
2008-ban 245 597 végrehajtási eljárást indítottak. Ebből 30 957 esetben került sor ingatlanárverés kitűzésére. Összesen azonban csak 2588 esetben került sor ténylegesen az ingatlan értékesítésére.3 A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara szerint ezek az adatok azt mutatják, hogy az esetek jelentős részében az ingatlan lefoglalása (és árverés kitűzése) eredményre vezet, és nem szükséges árverezni az ingatlant. Ez részben igaz lehet.
Másik oldalról véleményem szerint ez a statisztika a végrehajtási eljárás során történő értékesítés hatékonyságát mutatja. Ahogy később látni fogjuk, az elektronikus árverési rendszer bevezetése sem hozott eddig akkora érdeklődést a végrehajtásból történő ingatlan vásárlásoknak, ami jelentősen megnövelné a hatékonyságot. Változatlanul nem ismerik - és társadalmilag, erkölcsileg nem ismerik el - az emberek a végrehajtási árverés során történő ingó vagy ingatlan vásárlás lehetőségét. Amíg ez így van, addig még elektronikus eszközök útján sem növelhető lényegesen a hatékonyság.
Jelen cikknek nem célja állást foglalni ilyen kényes erkölcsi kérdésekben, ezért a továbbiakban az elektronikus árverés menetét, annak részletes szabályait ismertetjük.
Az elektronikus árveréssel kapcsolatos törvényi rendelkezések tényleges megvalósulását jelenti a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara honlapján elérhető elektronikus árverési portál.4 A portál működésének részletes szabályait a 27/2008. (XII. 10.) IRM rendelet (Rendelet) tartalmazza.
Az elektronikus árveréssel kapcsolatos törvényi rendelkezések tényleges megvalósulását jelenti a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara honlapján elérhető elektronikus árverési portál. A portál működésének részletes szabályait a 27/2008. (XII. 10.) IRM rendelet (továbbiakban: Rendelet) tartalmazza.
A Rendelet alapvetően a felhasználók három típusát különbözteti meg. E három felhasználói csoport különböző mértékű jogosultságokkal rendelkezik a rendszerben.
A felhasználók első csoportját jelentik a nem regisztrált felhasználók. Ők lényegében az egyszerű érdeklődők, akik csupán tájékozódni szeretnének az árverések felől, vagy böngészni a honlapon. Számukra a következő jogokat biztosítja a rendszer: felhasználási szabályzat és általános rendszerüzenetek megtekintése, betekintés az árverési hirdetmények nyilvántartásába, továbbá a licitnaplók megtekintése.5
A felhasználók következő, az előzőnél lényegesen nagyobb csoportját a végrehajtók teszik ki. A Rendelet alkalmazásában ebbe a körbe tartoznak a hivatali elektronikus aláírás használatára jogosult önálló bírósági végrehajtók és megyei bírósági végrehajtók.6 Értelemszerűen a végrehajtóknak vannak a rendszerben a legkiterjedtebb jogosultságai. Ennek megfelelően szigorúbb biztonsági kritériumokat támaszt a Rendelet a rendszer használatához: a végrehajtó nevének és jelszavának megadásával, valamint hivatali elektronikus aláírása autentikációs tanúsítványának használatával léphet be a rendszerbe.7 A végrehajtók speciális jogosultsági körébe tartozik többek között a betekintés és bejegyzés az árverezők nyilvántartásába, árverési hirdetmények közzététele, hagyományos ingóárverés hirdetményének törlése, árverező felhasználói nevének és jelszavának aktiválása és a licitnapló lezárása (utóbbi két jogosultság jelentőségét a későbbiekben fejtem ki).
Csökkentett szintű jogosultsággal rendelkeznek az árverezők. Árverezőnek tekinti a Rendelet az árverezők nyilvántartásában szereplő felhasználókat.8 A jogszabályi definíció értelmezését segítik az árverezők elektronikus nyilvántartásába való bejegyzésre vonatkozó szabályok. Ezek szerint ilyen személyek bejegyzésére bírósági végrehajtó jogosult,9 és a bejegyzés egy erre szolgáló elektronikus regisztráció segítségével történik, értelemszerűen a leendő árverező kérelmére.10 Az egyszerű bejegyzés azonban nem jogosítja fel az árverezőt arra, hogy ténylegesen részt is vegyen egy árverésen, ehhez ugyanis külön aktiválás szükséges. A bírósági végrehajtó akkor aktiválja az árverezőként regisztrált felhasználót, ha az az árverési előleget befizette.11 Az árverezők által elérhető szolgáltatások közé, többek között, az alábbiak tartoznak: felhasználási szabályzat módosításának elfogadása, felhasználói név és jelszó aktiválása iránti kérelem előterjesztése, és a rendszerüzenetek megtekintése.12 Ezeken túl az aktivált felhasználóknak lehetősége van a licitnapló megtekintésére, vételi ajánlat megtételére és árverési előleg visszafizetése iránti kérelem előterjesztésére is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
