A laikus bíráskodás több formája alakult ki a fejlettebb jogrendszerekben, pl. Svájcban, Angliában és bizonyos fokig az USA-ban. A kisebb súlyú ügyekben ún. "békebírák" járnak el, akik választással, vagy kinevezéssel kerülnek szolgálatba. A laikus bíráskodás másik formája az esküdtszék. Az esküdtek tevékenysége a tények megállapítására, továbbá a bűnösség kérdésében való döntésre és minősítésre terjed ki, míg a büntetést és az egyéb büntetőjogi következményt a szakbíró szabja ki. A laikus bíráskodás legelterjedtebb típusa az ülnökrendszer, amely a közember alkalomszerű részvételét teszi lehetővé a bíróság ítélkező tevékenységében. Az ülnöki, népi ülnöki rendszert messzemenőleg alkalmazták a Szovjetunióban is, ahol az ülnököket a hivatásos bíró ellenőrzésére használták fel.
Magyarországon az esküdtbíráskodás az elnökkel együtt három bírói tagból és 12 esküdtből állt. Az esküdtszék működését 1948-ban ideiglenes jelleggel felfüggesztették, majd később meg is szüntették. A társasbíráskodás új formája 1945 után jelent meg először, amikor is a háborús és népellenes bűntettekben a 81/1945. ME. rendelet alapján ún. népbíróság ítélkezett, amely egy vezető bíró (szakbíró) és két népbíró (laikus bíró) összetételű bíróságot írt elő. A vezetőbíró összefoglalta a tárgyalás eredményét, a népbíráknak szavazati joga nem volt.
Az ülnöki rendszert az 1947. évi XXIII. törvény vezette be, majd az Alkotmány (1949. évi XX. törvény) 37. §-a tette általánossá oly módon, miszerint a néprészvétel elvét általánossá tette azzal, hogy kimondta, a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek. Ettől kezdődően tehát mind a polgári, mind pedig büntető ügyekben a népi ülnökök részvétele kötelező volt.
Az Alkotmány fenti szövege 1997. október 1-jéig hatályban volt, majd az 1997. évi LIX. törvény 9. §-a módosította az Alkotmány szövegét olyképpen, hogy a bíróság - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik. Ténylegesen azonban már jóval korábban megkezdődött ez a folyamat, amely az egyes bíró előtérbe kerülését eredményezte.
1973-ig minden büntetőügyben a népi ülnökök részvétele kötelező volt. 1974. január 1. napján hatályba lépett új büntetőeljárási törvény (1973. évi I. törvény) a vétségi és bűntetti eljárás között különbséget tett oly módon, hogy a vétségi eljárásban tartozó ügyekben I. fokon egyes bíró eljárását írta elő népi ülnökök közreműködése nélkül. (Be. 21. és 159. §-a)
Az ülnöki részvétel további szűkülését eredményezte az új Btk. (1978. évi IV. törvény) hatályba lépése, amely az összes gondatlan bűncselekményt vétséggé minősítette, továbbá szándékos bűncselekményeknél a bűntett határát a két évet meghaladó szabadságvesztésre felemelte, és ezzel az egyes bírói eljárások köre kitágult.
Ezután a Be. 1995. évi módosítása az egyes bíró eljárását három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntetteknél is lehetővé tette. Lényegi változás 2003. július 1-jével következett be, ez az 1998. évi XIX. törvény 14. §-a alapján a következőket jelentette: a helyi bíróságon ülnöki részvételt csak 8 évi, vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében, valamint a megyei bíróság I. fokú eljárásában tette kötelezővé, illetőleg egyes speciális eljárások esetén (lásd a fiatalkorúakkal kapcsolatos külön szabályokat).
A polgári ügyek tárgyalásánál kezdetben kötelező volt az ülnökök részvétele, majd a Pp.-t módosító 1972. évi 26. tvr., és az 1990. évi LXXXV. törvény egyre tágabb körben oldotta fel és tette lehetővé az egyesbírói eljárást.
Az 1999. január 1. napjától hatályos 1997. évi LXXII. törvény 3. §-a tette fő szabállyá az egyesbírói eljárást, amikor kimondta, hogy az I. fokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból áll [Pp. 11. § (1) bekezdése] kivéve, ha a törvény ez alól kivételt tesz. Jelenleg a civilisztikai szakban csak a munkaügyi perek ítélkezésénél vesznek részt ülnökök az ítélkezésben.
A Bjt. 22. és 23. §-a szerinti összeférhetetlenségi szabályok az ülnökre nem vonatkoznak. Nem szabályozza a hatályos jogszabály az ülnökökkel kapcsolatosan azt, hogy kötelesek lennének a tisztességhez méltó és kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodik minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná. (Bjt. 28. §)
Az ülnökökkel kapcsolatosan nincs tilalmi szabály a sajtónyilatkozatokkal kapcsolatosan sem. Az ügyféllel való tisztességes és pártatlan magatartás ugyancsak a hivatásos bíró Bjt. 31. §-a szerinti kötelezettsége.
A Bjt. III. fejezete 47. §-a csak a hivatásos bíró munkavégzésének időszakonkénti és feltételek szerinti értékelését írja elő, az ülnökét nem.
Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 14. § (6) bekezdése, valamint a Pp. (1952. évi III. törvény) 12. § (1) bekezdése, valamint a 12. § (3) bekezdése és a Bsz. (1997. évi LXVI. törvény) 15. §-a a következőképpen rendelkezik:
A Be. 14. § (6) bekezdése szerint az egyesbíró és a tanács elnöke hivatásos bíró, az ítélkezésben hivatásos bíró és az ülnökök jogai és kötelességei azonosak.
A Pp. 12. § (1) bekezdése szerint az egyesbíró megteheti mindazokat az intézkedéseket és meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy az elnök hatáskörébe utal. A (3) bekezdés szerint az eljárásban a hivatásos bírákat és az ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelezettségek terhelik.
Az 1997. évi LXVI. törvény 16. §-a a következőképpen szól:
A bíróság egyesbíróként vagy tanácsban jár el, az ítélkezésben a törvény által meghatározott ügyekben és módon ülnökök is részt vesznek. Az ülnöknek az ítélkezésben a hivatásos bíróval azonos jogai és kötelességei vannak. Egyesbíróként és tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.
Az ülnökök jogállásának és javadalmazásának részletszabályait az 1997. évi LXVII. törvény XI. fejezete szabályozza. E szerint ülnöknek az a büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező, magyar állampolgár választható meg, aki a 30. életévét betöltötte. Az ülnöki megbízatás négy évre szól, az ülnökök választását a köztársasági elnök tűzi ki. A megválasztott ülnök tisztsége gyakorlásának megkezdése előtt bírói esküt tesz. Az ülnököt az előre megállapított rendben a bíróság elnöke hívja be, és osztja be ítélkező tanácsokba.
A megyei bíróság és a munkaügyi bíróság ülnökeit a megyei jogú város közgyűlése és a területi kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei választják meg, a munkaügyi bíróság ülnökeit elsősorban a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szervei által jelöltek alapján. Ez az ún. szakülnöki rendszer, ami azt jelenti, hogy a tanácsban működő ülnököket a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szervei jelölik.
A mentelmi jog a hivatásos bíró esetében azonos az országgyűlési képviselőivel. (1997. évi LXVI. törvény 5. §)
Ülnökök esetében ez a jog korlátozott, csak az igazságszolgáltatásban való részvételével összefüggő cselekmény esetében van az ülnöknek mentelmi joga.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
