Hazánkban az állam pénzügyeinek alapvető jogi szabályozására negyedszázada került sor, az 1979. évi II. törvénnyel (a továbbiakban: Ápt.) Az Ápt.-t az évek során számtalan alkalommal módosították, kiegészítették, majd úgyszólván "kiürítették".
1. A pénzügyi jogtudomány az Ápt. megjelenését a pénzügyi jog jogágazata nagy diadalának tekintette, minthogy tulajdonképpen első ízben kapott az állami pénzügyi rendszer átfogó, magas szintű jogi szabályozást, azáltal, hogy alapvetően azt az állami pénzügyi rendszert, annak szervezetét, működését szabályozta, amely meghatározó módon a pénzügyi jog tárgykörébe tartozott. A pénzügyi jog ugyanis éppen az állami pénzügyi rendszer szervezetére, illetve működésére helyezi a hangsúlyt, és legfontosabb feladatának az állami pénzügyi rendszer nemzeti jövedelem pénzben jelentkező része elosztásának és újraelosztásának saját normáival, mégpedig kötelezővé tett szabályaival való elősegítését tekinti.
Az állami pénzügyek jelentős része szükségszerűen a pénzügyi jog szabályozási körébe kellett, hogy tartozzék, hisz ezt kívánta meg akkoriban az elsődleges állami érdek. Az Ápt. ebből kiindulva az állami pénzügyeknek mindenekelőtt azzal a részével is foglalkozott, amelyek a pénzviszonyokhoz, pénzmozgásokhoz tapadó társadalmi viszonyok szabályozása közül azokat tartotta a legfontosabbaknak, amelyeknél az egyértelmű állami parancsok, az alanyok fölé-alárendeltsége, a hatalmi pozíció szükségszerű fennállása volt a meghatározó. Ugyanakkor az Ápt., már megjelenésekor sem kizárólag azoknak a jogviszonyoknak a szabályozására szorítkozott, amelyeket a pénzügyi jog jogtudománya a pénzügyi jog tárgykörébe tartozónak tekintett. Az Ápt. szerint ugyanis a törvény - legalábbis részlegesen - kiterjedt azokra a pénzügyi (és nem pénzügyi jogi!) viszonyokra is, amelyek az államhatalmi, államigazgatási szervek, tanácsok, ezek szervei, illetve gazdálkodó szervek, más jogi személyek, valamint magánszemélyek egymás közötti viszonyaiban jöhettek létre. E téren az Ápt. lényegileg hézagpótló szerepet is betöltött. így többek között - és talán ez a példa lehet a legplasztikusabb - az alapvetően a Ptk. által szabályozott hitel- és kölcsönszerződés intézményét a bankrendszer oldaláról támasztotta alá, és az ilyen típusú szerződéseket bizonyos mértékig módosítva, struktúrájába közhatalmi elemeket is beépített. Hasonlóról volt szó, ugyancsak kiemelt példaként említve, a gazdálkodó szervezetek egymásközti, hasonló jellegű kapcsolatait, amelyeknek egyúttal alapjait is megteremtve, még közvetlenebbül "avatkozott be" a szóban forgó szervezetek polgári jogi viszonyaiba.
2. Az Ápt, lényegét tekintve, nem a pénzmozgásokhoz tapadó társadalmi viszonyok összességét kívánta megragadni, még csak nem is az állam valamennyi pénzviszonyát, hanem csupán azokat, amelyek az államvezetés számára a legfontosabbak voltak, és amelyeket "állami pénzügyeknek" nevezett el. Más megközelítéssel, de ez a kérdés igazi lényege: az Ápt. az állam tulajdonosi és közhatalmi jogosítványának kettőssége alapjából kiindulva rendezte az állam pénzügyei körébe tartozó társadalmi viszonyokat. Más kérdés, hogy abban az időszakban az állam tulajdonosi jogosítványa látszott, de tulajdonképpen volt is a meghatározó. Gondoljunk például arra, hogy az állami gazdálkodó szervek, az állami vállalatok idesorolt pénzügyei kapcsán az állami tulajdon egysége és oszthatatlansága volt az ideológiai alapállás, és ezért kerülhetett ilyen esetekben is előtérbe az állam tulajdonosi jogosítványa, de mélyebben belegondolva, már ezekben az esetekben sem válhatott elhanyagolhatóvá az állam közhatalmisága.
3. Az Ápt. lényegének tisztán látása érdekében talán az a legfontosabb, hogy elválasztásra kerüljön egymástól a pénzügyi rendszer és az állami pénzügyek fogalma. A pénzügyi rendszer elsősorban és elsődleges megközelítésben "pénzalapok" felépítési és kapcsolati rendszere. Az Ápt. megalkotásának időszakában a pénzügyi rendszeren belül a költségvetési pénzalapot; az állami gazdálkodó szervezetek pénzalapját; a szövetkezetek pénzalapját; a hitelalapot; az állami biztosítás pénzalapját; és a társadalombiztosítás pénzalapját lehetett egymástól megkülönböztetni. Ezen pénzalapok közötti pénzmozgások alapvetően a pénzügyi jog normáinak felhasználásával történtek.
Az állami pénzügyek Ápt. által érintett rendszere ezzel szemben nem elsősorban és nem is kizárólagosan a pénzalapok kapcsolatrendszerét jelentette. Az állami pénzügyek rendszerében is megjelenő, előbbiekkel többé-kevésbé azonos pénzmozgásokat az Ápt. inkább az állami pénzügyek rendszeréhez tartozó szervezetként és nem pénzalapoknak pénzkapcsolataiként szabályozta. így az állami pénzügyek rendszerében fontosabb helyet kapott a pénzgazdálkodás átfogó szabályozása és ehhez tartozóan az állami pénzgazdálkodási folyamatban részt vevő intézmények jogainak és kötelezettségeinek körülírása. Ezen túlmenően az a különbség is kiemelésre érdemes, hogy az Ápt. a pénzügyi rendszer különböző pénzalapjai közül egyesekkel (például a társadalombiztosítás pénzalapjával) egyáltalán nem foglalkozott, másokkal pedig más szempontok vagy más csoportosítás szerint. (Például a vállalati gazdálkodó szervek pénzalapjaival.) Ugyanakkor az Ápt. olyan elemeket is beiktatott mint például a devizagazdálkodás rendszerét vagy a számvitel és a pénzügyi információ rendszerét, amelyek a pénzügyi rendszernek nem is részei.
Az Ápt. szerinti állami pénzügyek rendszere ily módon az állami költségvetést, a hitel- és devizagazdálkodást, valamint az idevonatkozó feladatok ellátásával megbízott intézményeket, beleértve a számvitel és a pénzügyi információ rendszerét foglalta magába. Az állami pénzügyek körébe tartozó feladatokat pedig az Ápt. az állami költségvetés rendszerének, a bank- és hitelrendszernek, a devizagazdálkodás rendszerének, valamint a személy- és vagyonbiztosítás rendszerének működtetése útján látta el.
4. Mielőtt az Ápt. sorsának kérdéskörét egyáltalán érinteném, szeretném a leghatározottabban leszögezni, hogy mély meggyőződésem szerint az állami pénzügyeknek említett megközelítésű, átfogó rendezése a korszak kiemelkedő jelentőségű és igen korszerű jogalkotásának minősülhetett. Olyannak, amiről nem lenne helyes megfeledkezni, és ezt nem csak történeti vonatkozásban gondolom.
5. Az Ápt. sorsát illetően azt tartom kívánatosnak, ha tárgyát két részre "osztjuk"; egyrészt az állami költségvetés rendszerével foglalkozó részre, természetesen az ehhez kapcsolódó, tartozó intézményeket és rendszereket is ideértve; másrészt az egyéb részeire.
Az elsőként említett részről a továbbiakban azért nem kívánok említést tenni, mert az - némi leegyszerűsítéssel - beépült egy már más gazdasági korszakban alkotott másik jogszabályba; nevezetesen az államháztartási törvénybe. Más kérdés, hogy a költségvetés nem rendszert szabályozó, konkrét szabályai, és csak az adott költségvetési évre vonatkozó tételes rendelkezései ezt követően is a mindenkori költségvetési törvényben külön jelennek meg. Egyébként minden további nélkül állítható, hogy az Ápt. költségvetési rendszert szabályozó alapjai jó felhasználást nyertek az államháztartási törvény megalkotásakor, vagyis állítható, hogy az az Ápt. egyfajta, jobbított, korszerűsített folytatása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
