Az elmúlt évtizedben nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel követtem nyomon a magyar jogászok és politikusok erőfeszítéseit, amelyekkel országuk jogát az új gazdasági berendezkedéshez kívánták igazítani. Megtiszteltetésnek tekintem, hogy felkértek az Európai Szerződési Jog Alapelveinek a magyar olvasókkal való megismertetésére.
A következő témákra térek ki. Először is arra, hogy milyen célból és kik alkották meg az Alapelveket, majd alkalmazási körükről, rendszerükről, végezetül pedig néhány sajátos vonásukról.1
Az Európai Unió jelenleg gazdasági közösség. Célja az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad áramlása. Az Unió erre a négy szabadságra épül, amelyek szerződések útján működnek. A szabad áramlás megkönnyítéséhez egyszerűsíteni kellene a szerződéskötést és a szerződéses kockázatok felmérését.
Az Unióban működő szerződési jogi rendszerek számottevően eltérnek egymástól. Bárki, aki Európában üzleti tevékenységet folytat, tudatában van annak, hogy idegen jog lesz irányadó a külföldi partnereivel kötött szerződéseinek némelyikére. A külföldi országok számára ismeretlen joga tehát már kockázatot jelent. Ezek a jogszabályok mind számára, mind saját jogásza számára gyakran nehezen érthetőek. Bizonytalanságot keltenek benne és távol tarthatják más európai országok piacaitól. Így a szerződési jogi rendszerek Európában fennálló változatossága a kereskedelem nem vámjellegű korlátozásának tekinthető.
Az Unió célja a Közösségen belüli kereskedelmi korlátozások felszámolása és ezért meg kellene szüntetni a jogrendszerek kereskedelmet korlátozó eltéréseit.
Az elmúlt évtizedekben fontos előrelépések történtek, amely az EU szerződési jogának is nevezhető. A legjelentősebb a fogyasztói szerződések irányelvekkel történő egységesítése. Így az Unió biztosít bizonyos harmonizációt, azonban ez csak töredékes. A szabályok részleteit tekintve továbbra is jelentősek az eltérések és tartalmuk gyakran kiszámíthatatlan. Emellett nem megfelelő ennek koordináltsága és mivel a nemzeti szerződési jogszabályok nagyon különbözőek, problémákat okoz az egyes nemzeti jogszabályokhoz történő igazítása is. Nincs olyan európai szerződési jog, amely támogatná ezeket a speciális szabályokat.
Az Alapelvek egy leendő Európai Polgári Törvénykönyv részét képeznék, de más célokat is szolgálhatnak. Alkalmazásra kerülnek akkor, amikor a felek megállapodnak abban, hogy a szerződésükre nézve ezek irányadók. Alkalmazhatóak akkor, amikor a felek abban állapodnak meg, hogy szerződésükre az "általános jogi alapelvek", a "lex mercatoria" vagy más hasonló szabály irányadó, vagy amikor a felek nem válaszottak egyetlen jogrendszert vagy jogi szabályozást sem, lásd az 1:101 (2) szakaszt. A nemzetközi kereskedelmi szerződéseket kötő partnerek gyakran állapodnak meg abban, hogy a köztük felmerülő vitákat választottbíróság elé viszik. Ilyen esetekben sokszor megegyeznek abban is, hogy a szerződésre a lex mercatoria, azaz a nemzetközi kereskedelem szokásjoga és szokványai irányadók, azok a szabályok, amelyeket e célból hoztak létre, mint az Európai Szerződési Jog Alapelvei vagy az UNIDROIT Alapelvek, valamint a jogszabályok, amelyek azonosak a nemzetközi kereskedelemben résztvevő államok többségében, vagy a jogvitában érintett államokban.
Végezetül az Európai Szerződési Jog Alapelvei segíthetik a szerződési jogszabályok megreformálását kívánó nemzeti törvényhozó testületeket. Reményeink szerint az Alapelveket a magyar törvényhozók is forrásként használhatják.
Az Európai Szerződési Jogi Bizottság (Commission on European Contract Law, CECL) (a továbbiakban Bizottság - a ford. megj.) 1982 óta dolgozik az Európai Szerződési Jog Alapelveinek (Principles of European Contract Law, PECL) (a továbbiakban Alapelvek - a ford. megj.) kidolgozásán. A Bizottságot nem kormányzat vagy nemzetközi hatóság állította fel. Saját magát nevezte ki. A Bizottság jelenlegi 23 tagja az EU összes államát képviseli. Saját akaratukból léptek be a Bizottságba és nem támogattak semmiféle kormányzati vagy kereskedelmi érdeket. A tagok nagy többsége akadémikus, de az akadémikusok közül sokan gyakorló jogászok is.
1. Az Alapelveket 1999-ben publikálták2. Az első fejezet az Alapelvek alkalmazási körével kapcsolatos általános szabályokat tartalmaz. A további fejezetek foglalkoznak a szerződés létrejöttével, azaz a felek megállapodásával, a megbízottnak a megbízója nevében történő kötelezettségvállalásokra való meghatalmazásával, a szerződés érvényességével - ebben a körben leginkább a konszenzus fogyatékosságairól, a tévedésről, csalárdságról és kényszerítésről van szó -, az értelmezéssel, a szerződés tartalmával és teljesítésével. Az utolsó fejezetek témája a szerződésszegés, amelyet nem-teljesítésnek nevezünk, valamint a nem-teljesítéshez kapcsolódó jogkövetkezmények, a kártérítés és a szerződés megszüntetése.
A szabályokba foglalt fejezetekhez kommentárok tartoznak, amelyek magyarázatot nyújtanak a szakaszok értelmezéséhez. A kommentárokban példák és nagyon rövid esetek találhatóak, amelyek rávilágítanak arra, hogyan működnek a szabályok a gyakorlatban. Vannak továbbá jegyzetek, amelyek a szabályok forrásairól szólnak és ismertetik a tagállamok jogszabályait.
1997-ben a Bizottság további szabályok megfogalmazását kezdte el, amelyek közül több szabály azonos a szerződések, a magánjogi vétkes cselekmények és a jogalap nélküli gazdagodás területén, így például a több hitelező és adós esete, az engedményezés és a tartozásátvállalás, a beszámítás, valamint az elbirtoklás és néhány más jelentős kérdés. Ezt a részt ez év februárjában fejeztük be, és szerkesztés után, valószínűleg 2003-ban teszszük közzé.
Ennek a munkának folytatása az Európai Polgári Törvénykönyv Kutatási Csoportja, amelyet Christian von Bar professzor vezetésével hoztak létre. A szerződések jogának az Alapelvekben foglalt általános alapelveit beépítik a leendő Európai Polgári Törvénykönybe. A Törvénykönyv részint a kötelmekről fog szólni, azaz a szerződésekről, a magánjogi vétkes cselekményekről, a jogalap nélküli gazdagodásról és a megbízás nélküli ügyvitelről, részint pedig az ingók tulajdonjogáról, amely magában foglalja a jogcím átruházását és a biztosítékokat, mint például a tulajdonjog fenntartását és a zálogjogot. Nem a hagyományos kontinentális értelemben vett törvénykönyv lesz, nem tartalmazza a családjogot és az öröklési jogot sem.
2. A Törvénykönyv szabályait nemcsak az Európán belüli nemzetközi kereskedelmi ügyletekre nézve kell alkalmazni; egyaránt alkalmazhatóak a tisztán belföldi ügyletekre is.
Az Alapelvek, amelyek a kötelmek általános szabályaival foglalkoznak, nem tartalmaznak a fogyasztói szerződésekre vonatkozóan speciális előírásokat. A másik oldalról nézve az Alapelvek nem korlátozódnak a kereskedelmi kapcsolatokra, hanem általában foglalkoznak a szerződésekkel, ideértve a kereskedők és fogyasztók közti szerződéseket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
